Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)

1814-11-08 / 38. szám

Nro 5 MAGYAR KURÍR­A A’ FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY RE­­­ GYLMES ENGEDELMÉRŐL. 1­e Indúlt Bétsből, kedden November 8-dik napján, 1814-dik esztendőben. Svélzia és Norvégia. Norvégiában az ólta, hogy a’ fegy­­vernyi­gvás lábra állott, egy Státustanáts folytatta az Országgyűlésnek elkezdődéséig a’ kormányozást. Az Országgyűlés Kris­­t­in­­á­ban Oktober’ 7-dik napján elkez­dődött e’keppen. — A’ Státustanátsnak Rosen krancz nevű tagja a’ gyűlésben megjelenve'n je­­lentette, hogy ő Királyi Hertzegsége D a­­n­i a í r r i d r i k Kereszté­l­y Princz, a’ gyűlésben nem fog megjelenni, hanem a’ maga akaratját egy beszédben jelenteti­ ki, melly a’ Rendhez szóll, és a’ melynek a’ gyűlésben való felolvastatását a’ Princz ő reá (Rosenkranczra) bízta. Ezen beszédnek summázatja ennyiben állott: — A’ Norvégiai nemzet eránt való nagy hajlandóságát és háládatos köszö­netét kinyilatkoztatja ő K. Hertzegsége ; minden szavai által a’ múlt és jelen való dolgoknak megmagyarázhatatlan voltok ál­tal okoztató eleven érzéseit fejezte­ ki; vég­re elő hozza azokat az okokat is, mellyek ő K. Hertzegségét arra indították, hogy a’ néki ajánltatott országról méltóságról le­mondjon nehogy személlyesi tekintetekből folytatni láttassék azt a’ felettébb külöm­­böző erővel való hadakozást, a’ melybe egészsz Európa ’s a’ legmostohább környűl­­állások felkeltek vala Norvégia ellen, ’s a’ melynek kimenetele e’szerént tsak Norvégiára nézve lehetett volna vesze­delmes; most már tehát nem volna egyéb hátra, hanem hogy magokat minnyájok arra* bízzák, a’ ki minden világiakat onnét a’ magasságból kormányoz, ’s hogy a’ kör­­nyülállások erejének és a’ böltsesség’ pa­­rantsólatainak engedelmeskedjenek. — Ezen beszédnek felolvasása után je­lentette ugyantsak Rosenkrancz úr, hogy a’ Princz’ kívánsága a’ légyen, hogy az Országgyűlés Septe­le­dik napján 2­5* tagokból álló követtséget küldjön ő Kir. H­ertzegségéhez, azért, hogy a’ maga le­mondását ezeknek kezekbe tegye le. Vég­hez menvén ez a’ lemondás az említett na­pon , 15 K. Hertzegsége még azon éjjel el­­utazott, hogy hajóra üljön, és Daciába által evezzen. — Viszszaérkezve­n a’ Princztől a’ biztos­ság a’ gyűlésbe, azonnal tudosittattak a* Svétziai biztosok, hogy abban már most ők is jelenjenek­ meg, a’ melly megesvén a’ Svétziai biztosság’ szószollója egy be­szédet intézett a’ gyűléshez, ’s egyszers­­mind egy Consti­tútziót Terjesztett a’ Svétziai Király’ nevében a’ gyűlés elei­­be. A’ gyűlés elölülője úgy választott egy beszédben , mellyel a’ Svétziai biztossá­­­saghoz intézett , hogy a’ gyűlés olyan siet­­tséggel meg fogja visgálni ezen Konstitu­­tziót, mint a’ tárgynak fontossága megen-X *

Next