Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)

1815-11-24 / 94. szám

w**»* 538 által ketsegtetett, hogy tudniillik az ide­gen Hatalmasságok ő ve­lle egészszen egy értelemben volnának, ’s hogy Austriai Ge­nerális Koller Elba szigetére hozzá menv­én, néki azt adta légyen tudtára, hogy a’ Bour­bonok tovább nem uralkodhatván, a’ Ro­mai Király és ennek anyya mind addig Bétsben tartatnának kezességül valameddig ő (Bonaparte; Frantzia országnak egy józan szabadsággal megegygyező (liberalis) Con- Stitútziót nem adna. Az a’ Proklamatzió, melyről azt erőssitik , hogy az az enyim volna (itt Nejnek arrol a’ Proklamatziójá­­rol van szó, a’ melly így kezdődött: A' Bourbonoknak ugye örökre elveszett­­), és a’ raellyet én még Mártz. 14-dikén hirdettet­­tem­ ki, már 13-dikban esmeretes volt Helvétziában. Bonaparte Jósef küldötte volt oda. Örökké e’ volt a’ Bonaparte' taktikája. Az Oroszok ellen való utolsó háborúban egy levelet hirdettetett­­ ki ne­vemben a’ Monitor által, melyben az Oro­szokról és a’ politikai dolgokról igen illet­len kifejezéseket adott a’számba (vagy úgy irt, mintha mind azokat én írtam volna) holott én azokat tsak más nap reggel akkor tudtam-m­eg tőlle magától , mikor így szál­­litott­ meg.- Mar­schal J elmés jádzi szókat adtam az ur szájába. Így tett egy más al­kalmatossággal Eugenius Princzel is. El nem halgathatom, hogy annak bizonyságá­ul, hogy az Ánglusok ő vélte egygyetér­­tésben legyenek, nékem azt mondathatta , hogy ő a’ maga Elbáról való elindulása előtt nyoltz napokkal egy Ángius hajón volt légyen, és hogy a’ szigeten lévő Ang­ius biztos Campbell a’ következett napon onnét eltávozván, ő azonnal megtette a’ ké­születeket az onnét való elevezéshez. Én nem vagyok áraid ; az élettel sem sokat gondolok , tsak gyermekeim­ betsületét akarom megmenteni, ’s a’ t. Már most azok a’ környülállások kö­­vetkeznek, a’ melly­ek Nov. 9-dike­s 10- dik napjain a’ katona biztosság’ üléseiben elő fordúltak. — A’ 9°diki ülésben legelőbb is­tennek azon külömbkülömb személyekhez irt le­velei olvastattak­ fel, mellyek ellene, vagy az ő vádoltatására elő hozattathattak. — Ezek többire már az akkori időbeli újság­levelekből is esmeretesek. —Ezekután fel­­olvastattak a’ jegyző könyvből azoknak a’ bizonyságoknak vallástételeik, a’ kik a’ Nej' dolgában a’ Politziai elöljárók által előre kiké­rdeztetvén , mellette vagy ellene vala­mit mondani tudtak. — Így folyt ezen Aktáknak felolvastatá­­sa Nov. 10-ikén is az ülés’ kezdetében. Az után kinyilatkoztatta az Elölülő­­Jourdant, hogy a’ bizonyitó Aktáknak felolvastatása elvégződvén, már most a’ vádoltatott sze­mély is meg fog jelenni az itélőszék előtt, de egyszersmind megkérte az Elölülő a’je­lenlévő közönséget, hogy az ő jelenléte alatt olyan tisztelettel viseljék magokat, mellyel az itélőszék és a’ szerentsétlenség eránt viseltetni tartoznak ; külömben az őrző sereg’ Komm­andánsa mind Azokat fog­ságra fogja vitetni, a’ kik a’helybehagyás­­nak, vagy az azzal ellenkezőnek, valami jelét mutatni fogják. — Az Elölülőnek ezen szavai után bélé­­pett Nej az itélőszék’ szálajába; két, Nem­zeti őrző seregbéli, tiszt kisérte­ bé; kék ka-­­bát Caracky volt rajta; vallani Marschalli aranybojt; a’ karján gyászoló fátyol az ő nem rég meghatározott apossáért; melyén a’ Betsület - Légiónak czimere ; egy széket tettek számára a’ Birákkal szembe az «*Pro­­kurátorai mellé, ő pedig az itélőszék felé előre lépvén, az előtt meghajtotta magát, és Írásból egy beszédet olvasott­ fel, mely­nek e’ volt egész foglalatja: —“ ,,A’ Frantzia Marschallok és Generál- Lajm­ánt Urak eránt viseltető tiszteletből, feleleteket adtam vala azon kérdé­sekre, mellyeket Generalmajor Grundier Ur elembe terjesztett (ez a’ Gen. Grundier is a’ katonai biztosságnak öszszegyülé­se előtt már két versben kérdezte volt ki Mar­­schal­leyt a’ fogházban, előrevalóképpen).

Next