Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-11-24 / 94. szám
w**»* 538 által ketsegtetett, hogy tudniillik az idegen Hatalmasságok ő velle egészszen egy értelemben volnának, ’s hogy Austriai Generális Koller Elba szigetére hozzá menvén, néki azt adta légyen tudtára, hogy a’ Bourbonok tovább nem uralkodhatván, a’ Romai Király és ennek anyya mind addig Bétsben tartatnának kezességül valameddig ő (Bonaparte; Frantzia országnak egy józan szabadsággal megegygyező (liberalis) Con- Stitútziót nem adna. Az a’ Proklamatzió, melyről azt erőssitik , hogy az az enyim volna (itt Nejnek arrol a’ Proklamatziójárol van szó, a’ melly így kezdődött: A' Bourbonoknak ugye örökre elveszett), és a’ raellyet én még Mártz. 14-dikén hirdettettem ki, már 13-dikban esmeretes volt Helvétziában. Bonaparte Jósef küldötte volt oda. Örökké e’ volt a’ Bonaparte' taktikája. Az Oroszok ellen való utolsó háborúban egy levelet hirdettetett ki nevemben a’ Monitor által, melyben az Oroszokról és a’ politikai dolgokról igen illetlen kifejezéseket adott a’számba (vagy úgy irt, mintha mind azokat én írtam volna) holott én azokat tsak más nap reggel akkor tudtam-meg tőlle magától , mikor így szállitott meg.- Marschal J elmés jádzi szókat adtam az ur szájába. Így tett egy más alkalmatossággal Eugenius Princzel is. El nem halgathatom, hogy annak bizonyságául, hogy az Ánglusok ő vélte egygyetértésben legyenek, nékem azt mondathatta , hogy ő a’ maga Elbáról való elindulása előtt nyoltz napokkal egy Ángius hajón volt légyen, és hogy a’ szigeten lévő Angius biztos Campbell a’ következett napon onnét eltávozván, ő azonnal megtette a’ készületeket az onnét való elevezéshez. Én nem vagyok áraid ; az élettel sem sokat gondolok , tsak gyermekeim betsületét akarom megmenteni, ’s a’ t. Már most azok a’ környülállások következnek, a’ mellyek Nov. 9-dikes 10- dik napjain a’ katona biztosság’ üléseiben elő fordúltak. — A’ 9°diki ülésben legelőbb istennek azon külömbkülömb személyekhez irt levelei olvastattak fel, mellyek ellene, vagy az ő vádoltatására elő hozattathattak. — Ezek többire már az akkori időbeli újságlevelekből is esmeretesek. —Ezekután felolvastattak a’ jegyző könyvből azoknak a’ bizonyságoknak vallástételeik, a’ kik a’ Nej' dolgában a’ Politziai elöljárók által előre kikérdeztetvén , mellette vagy ellene valamit mondani tudtak. — Így folyt ezen Aktáknak felolvastatása Nov. 10-ikén is az ülés’ kezdetében. Az után kinyilatkoztatta az ElölülőJourdant, hogy a’ bizonyitó Aktáknak felolvastatása elvégződvén, már most a’ vádoltatott személy is meg fog jelenni az itélőszék előtt, de egyszersmind megkérte az Elölülő a’jelenlévő közönséget, hogy az ő jelenléte alatt olyan tisztelettel viseljék magokat, mellyel az itélőszék és a’ szerentsétlenség eránt viseltetni tartoznak ; külömben az őrző sereg’ Kommandánsa mind Azokat fogságra fogja vitetni, a’ kik a’helybehagyásnak, vagy az azzal ellenkezőnek, valami jelét mutatni fogják. — Az Elölülőnek ezen szavai után bélépett Nej az itélőszék’ szálajába; két, Nemzeti őrző seregbéli, tiszt kisérte bé; kék ka-bát Caracky volt rajta; vallani Marschalli aranybojt; a’ karján gyászoló fátyol az ő nem rég meghatározott apossáért; melyén a’ Betsület - Légiónak czimere ; egy széket tettek számára a’ Birákkal szembe az «*Prokurátorai mellé, ő pedig az itélőszék felé előre lépvén, az előtt meghajtotta magát, és Írásból egy beszédet olvasott fel, melynek e’ volt egész foglalatja: —“ ,,A’ Frantzia Marschallok és Generál- Lajmánt Urak eránt viseltető tiszteletből, feleleteket adtam vala azon kérdésekre, mellyeket Generalmajor Grundier Ur elembe terjesztett (ez a’ Gen. Grundier is a’ katonai biztosságnak öszszegyülése előtt már két versben kérdezte volt ki Marschalleyt a’ fogházban, előrevalóképpen).