Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)

1817-08-01 / 10. szám

Nagy Britannia. E’ folyó Hónap’ 12 ■ dik­én tartotta a’ Parlamentum, utolsó ülését ebben a’ há­zamban. Mind a’ két ház másodfél óra­kor gyűlt öszve, és fél órával utóbb lé­­pett­ be szokott Kísérőivel együtt a’ Rü­gens Printz a’ Felső Házba. Mihelyt ő Kir. Fő Herczegsége a’ Cbronuson helyet foglalt, egyszeribe elküldött a’ híradó az Alsó Házba, hogy ezt a’ Felső Házba való menetelre hivná­ meg. Tüstént meg jelent annak Orátora többed magával , és a’ Regens Printzhez a’ Parlamentem ülé­seinek végéhez való közelgetése’ okairól beszéllett, mellyre ő K. Fő Herczegsége, minekutánna külömkülöm­bféle prefectu­­mokat megerősített volna, e’ következen­dő Beszéddel válaszolt: „U ra­i­m M y J o r d o k ! Nem rekeszt­­hetem­ be a’ Parlamentom­nak ezen ülé­sét a’ nélkül, hogy az Ő Felsége mind tsak egy állapotban lévő betegségén való szomorúságomat ki ne jelentsem. Az az elevenség, mellyel az Urak azon kü­löm­­böző tárgyaknak meg hányásához vetésé­­hez , mellyeket én az ülések kezdetekor az Urak figyelmetességébe ajánlottam, hoz­zá láttak, méltó az én leg­érzékenyebb küszönetemre. Meg is vagyok győződve felőle, hogy azt a’ szerentsés fordulást, melly a’ mi belső állapotunkra nézve tör­tént , egészen azoknak a’ hasznos rende­léseknek, mellyeket az urak a’köz tsen­­desség fenn tartására tettek , és annak kell tulajdonítani , hogy az Urak állhata­tosan meg maradtak princípiumaik mel­lett, mellyek a’ Constitutiót, ’s az Or­szágnak segedelemforrásait, és hitelét mind eddig fenn tartották. Ámbár fájdalom­mal kell említenem , hogy holmi álnok lelkű embereknek mesterkélkedéseik az ország’ némely részeiben reá mentek is, hogy a’ Jobbágyok sziveiket , Felsége sze­­retetétöl el idegenittsék , és őket erősza­kos , és zenebonás tselekedetekre vegyék: de mind e’ mellett is méltó okom volt örülni, látván hogy a’ népnek legnagyobb részét a’ jámborság, és a’ közjó eránt va­ló indulat lelkesíti. Nem lehet eléggé magasztalni azt a’ békességestürést, mel­lyel a’ nép a’ leg nagyobb ínséget visel­te. Felette örvendek az Urak’ azon ben­nem való bizodalmának , mellyet azzal jelentettek ki, hogy rendkívül való ha­talmat adtak kezembe. Szivszerént bán­kódom én azon a­ mi ezt szükségessé tet­te, és bizonyosok lehetnek benne az urak, hogy én ezen hatalommal tsak mértékle­tesen, de hathatósan fogok élni az Ő Felsé­ge’ hiv alattvalóinak védelmére ’s bátor­ságára. — ,,A 1 s Ó Házbeli Uraim! Kö­szönöm az Uraknak azon pénzbeli ajánlás­­saikat, mellyeket nekem rendeltek, és azon serény vizsgálásokat, mellyeket az Ország, jövedelme ’s költsége felett az én kéré­semre tettek. Gyönyörűséggel tapasztal­tam, hogy megmutatták az Urak azt, hogy a’ Status'szolgálatjának minden ága­zatait meg lehet bírni a’ nélkül, hogy a’ nép’terhe sokasodjon. Elégséges tanúbi­zonyságul szolgálhat a’ közönséges Illlés­* X Nro. ro.

Next