Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-01-13 / 3. szám
erton 22 nélkül hirdették ki , hanem még fogadásoktal is tesz, nevezetesen hogy soha többé hasonló munkát rém fog írni, sőt még polgártársait is meginti , hogy sem a’ Szent írásnak, sem az Anglicana Vallási felekezetnek az Stentiszteleten követni szokott rendtartásait soha ne parodiázzak. * * * A’ Portugaliiai Követ Gróf Pallmel- jának Londonból Parisba való menetele és más hasonló környűlállások ollyan gondolatokra és hírekre adtak Londonban alkalmatosságot, hogy Spanyol Ország és Portugália között új egyenetlenség támadott, vagy legalább a’ régi ismét feléledt. Ennek a’ szóbeszédnek , ámbár igen gyenge fundamentumon épült is az, mindazáltal az a’ következése lett, hogy a’ pénz - váltóhelyen a’ közönséges pénzeknek betsek alább szállott. A Co NS'i e r nevű újság erről a’ dologról így szólt : „Némellyek a’ közönséges pénzek betsének leesését a’ Spanyol és Portugaliiai Udvar közt származott egyenetlenségeknek tulajdonítják. Azt mondják ezek, hogy Lord Castlereagh egymás után több napokon szüntelen közönséges leveleken dolgozott, és hogy Gróf Palmeila azért ment el Parisba, minthogy ott tartatnak ezen két Udvarnak egymással való dolgai felett az alkudozások. — A’ mi azt illeti, hogy Lord Castlereagh holmi írásokon dolgozott, az igen könnyen megeshetett annélkül, hogy azoknak valami háborús dolog lett volna a’ tárgyok. Hát nem dolgozhatott - e p. o. a’ Cabinetumi Tanátsban tsak nem régiben elvégzett tárgyakon ? Sőt bizonyos, hogy Dec. 24-dikén a’ Britanniai Udvarnak az Austriai Udvarnál lévő Követével Lord Steccartal azért ment Brightonba, hogy azokat a’ Regens Printznek elejébe terjeszthesse. Gróf Palmella is el mehetett Párisba annélkül, hogy ebből valami nyughatatlanságot okozható következést kellene húzni. Hiszen ez a dolog az 5 nagy Szövetséges Hatalmasságoknak elintézésére van bízva , a’ kik bizonnyal inkább a’ békesség helyre állításán, mint a’ két szobán forgó Udvarnak öszveháboritásán iparkodnak. * * * Wight szigeten a’ múltt hónap gdikén igen szerentsétlenül duellált két katonatiszt. Az egyik Major Lockyer , a’ másik Cochrane Omore Hadnagy volt. Mindketten a’ Grace nevű hajón voltak, és St.Tamás felé utaztak, g dikben kiszállottak a’ szárazra, és vígan voltak. A’ Major ezen vigasságnak közepette egyszer azonban tsak felpattan , és a’ Hadnagynak tréfás kifejezéseit sértésre magyarázván, egyszeribe egy pár pisztolyra kihívja ölét. A’ Hadnagy mentette magát, hogy tzélja éppen nem volt ölet megsérteni , és hogy kész magát akárhol a’ vád alól kitisztítani , lövést pedig egy átallyában nem fog tenni. A’ Major ezzel nem gondolván, fogja a’ pisztolyt, és a’ szerentsétlen fiatal ember keresztül lövi. Mind ő mind a’ két Spcundánsok mihel megesett a’ szerentsétlenség, egyszeribe elillantottak. A’ holtest megnéző törvényszék mind a’ hármat bűnösnek találta. A’ megholtnak secundánsát már be is fogták. * * * A’minap egy Anglus ifjú úgy adta ki magát, hogy bizonyos Divtreux nevű embernek örökösévé lévén , igen nagy kintsre tett szert, mellyet már osztott is szerte széllyel, némelly részit az Attyának, másikat testvérjének , harmadikat másnak rendelvén. Most már kisült, hogy ez az Anglus Croesus nem volt egyéb, álnok tsábítónál, és hazugnál. Olly ravaszul tudta intézni a’ dolgot, hogy törvénytudókat, bankirókat, és nagy rangú Lordokat rá tudott szedni. Egy igen igen gazdag ember személyesen elment hozzá, hogy egy 2oo,ooo font Sterlinget