Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)

1818-01-13 / 3. szám

erton 2­2 nélkül hirdették­ ki , hanem még fogadá­­soktal is tesz, nevezetesen hogy soha töb­bé hasonló munkát rém fog írni, sőt még polgártársait is meginti , hogy sem a’ Szent írásnak, sem az Anglicana Val­lási felekezetnek az Stentiszteleten követ­ni szokott rendtartásait soha ne parodi­­ázzak. * * * A’ Portugaliiai Követ Gróf Pallmel- jának Londonból Parisba való menetele és más hasonló környűlállások ollyan gondolatokra és hírekre adtak London­­ban alkalmatosságot, hogy Spanyol Or­szág és Portugália között új egyenetlen­ség támadott, vagy legalább a’ régi is­mét felél­­edt. Ennek a’ szóbeszédnek , ámbár igen gyenge fundamentumon épült is az, mindazáltal az a’ következése lett, hogy a’ pénz - váltóhelyen a’ közönséges pénzeknek betsek alább szállott. A­ C­o N­­S'i e r nevű újság erről a’ dologról így szólt : „Némellyek a’ közönséges pénzek betsének leesését a’ Spanyol és Portugal­iiai Udvar közt származott egyenetlensé­geknek tulajdonítják. Azt mondják ezek, hogy Lord Castlereagh egymás után több napokon szüntelen közönséges leve­leken dolgozott, és hogy Gróf Palmei­la azért ment el Parisba, minthogy ott tartatnak ezen két Udvarnak egymással való dolgai felett az alkudozások.­ — A’ mi azt illeti, hogy Lord Castlereagh holmi írásokon dolgozott, az igen kön­nyen megeshetett annélkül, hogy azoknak valami háborús dolog lett volna a’ tár­gyok. Hát nem dolgozhatott - e p. o. a’ Cabinetumi Tanátsban tsak nem régiben elvégzett tárgyakon ? Sőt bizonyos, hogy Dec. 24-dikén a’ Britanniai Udvarnak az Austriai Udvarnál lévő Követével Lord Steccartal azért ment Brightonba, hogy azokat a’ Regens Printznek elejébe terjeszt­hesse. Gróf Palmella is el mehetett Pá­­risba annélkül, hogy ebből valami nyug­­hatatlanságot okozható következést kellene húzni. Hiszen ez a­ dolog az 5 nagy Szö­vetséges Hatalmasságoknak elintézésére van bízva , a’ kik bizonnyal inkább a’ bé­kesség helyre állításán, mint a’ két szo­bán forgó Udvarnak öszveh­áboritásán iparkodnak. * * * Wight szigeten a’ m­últt hónap g­­dikén igen szerentsétlenül duellált két katonatiszt. Az egyik Major Lockyer , a’ másik Cochrane Om­ore Hadnagy volt. Mindketten a’ Grace nevű hajón voltak, és St.­­Tamás felé utaztak, g dik­ben ki­szállottak a’ szárazra, és vígan voltak. A’ Major ezen vigasságnak közepette egy­­szer azonban tsak felpattan , és a’ Had­nagynak tréfás kifejezéseit sértésre ma­gyarázván, egyszeribe egy pár pisztolyra kihívja ölét. A’ Hadnagy mentette magát, hogy tzélja éppen nem volt ölet megsér­teni , és hogy kész magát akárhol a’ vád alól kitisztítani , lövést pedig egy átallyá­­ban nem fog tenni. A’ Major ezzel nem gondolván, fogja a’ pisztolyt, és a’ sze­­rentsétlen fiatal ember keresztül lövi. Mind ő mind a’ két Spcundánsok mihel­­ megesett a’ szerentsétlenség, egyszeribe elillantottak. A’ holtest­ megnéző tör­vényszék mind a’ hármat bűnösnek talál­­ta. A’ megholtnak secundánsát már be is fogták. * * * A’minap egy Anglus ifjú úgy adta ki magát, hogy bizonyos Divtreux nevű embernek örökösévé lévén , igen nagy kintsre tett szert, mellyet már osztott is szerte széllyel, némelly részit az Attyá­­nak, másikat testvérjének , harmadikat másnak rendelvén. Most már kisült, hogy ez az Anglus Croesus nem volt egyéb, álnok tsábítónál, és hazugnál. Olly ra­vaszul tudta intézni a’ dolgot, hogy tör­vénytudókat, bankirókat, és nagy rangú Lordokat rá tudott szedni. Egy igen igen gazdag ember személyesen elment hozzá, hogy egy 2oo,ooo font Sterlinget

Next