Magyar Kurir, 1820. január-június (34. évfolyam, 1-52. szám)
1820-02-25 / 16. szám
tatván , ennek kezei közzöl ki nem vergődhetett mind addig, míg az utánna nyargaló Királyi testörzök és Pölitziai katonák oda érkezvén, a A magok gondviselések alá”vették/ A’ neve Louvet, mint nyereggyártó - legényt egész mostanig» a’ Királyi, de már még a’ Bonaparte’ idejébeen is ugyan ezen (ekkor Császári) istálókban dolgozott ; ’sötét Elbára , és a’ Száz napok után egész Rochelléig elkisérte.* Azután, minthogy soha semmi panaszra alkalmatosságot nem szolgáltatott,» ’s rettentő ezélzását,semmi által »soha ki nem nyilatkoztatta, legkissebb tartózkodás nélkül befogadtatott a’Kir. cselédek közzé. Elfogattatása után tüstént kérdőre vonták a’ Politziai Préféktus fés a’ Királyi Prokurator, két Ministereknek Gróf Decazesnek és Báró Rasquiernek jelenlétekben. Kikérdeztetése alatt rettentö hidegvémséggel viselte magát; azt erősítette, hogy néki semmi bűnös társai nincsenek; és kinyilatkoztatta, hogy ötét ezen bűnös cselekedetre, melyre magát négy esztendőktől fogva elszánta; egyedül csak az a’ gyülölség indította,mellyé benne a Bourbon Ház elleni az 1814 - dik esztendőtől fogva pezsgett. Azt is kinyilatkoztatta,* hogy Berry a Királyi Herczegségét azért választotta ki első áldozatul, hogy ezt tartó Ua_legbizonyos^beszközne^ Familia kiirtattatására , de a’ volt további czélzása , hogy , ha mostani cselekedetéért reá nem találnak* azután rendre, Angouleme Princzet, Monsieurt, "s magát a’ Királyt is megölje? Mint maga beszélli, el lehet hinni, hogy már Jerében is azért ment volt Calaisbe, hogy gyilkos feltett czélját e Királyi Felségén már akkor elkövessé.,* mikor a’szárazra ki fog szállani/ Ha igaz,fa""mit gyakran megújítva 'erősített*' hogy gyilkosságának semmi részes társai nincsenek; így az ő gyilkossága’ indító okát egyedül csak a legnagyobb grádicsai Politikai Fanatismus- ról lehet megmagyarázni. - - - * - Párist ezen gyilkos cselekedet legméllyebb elrémülésre juttatta. A’ Ministerium éppen ezen napon (Febr. 14-ikén) akarta a Követek’ kamarája elejébe terjeszteni azon jovallásait, mellyeket a Választási törvényen létezödő változásokra nézve ily régen készít, a’ melyekrőll a’ Párisi Újságok ily sokat írtak ; a’ mellyek ellen ezen kamara’ elejébe ,oly sok kérelmek küldettettek ;s a’ mellyeknek mivoltokat s kimeneteljeket, az egész Ország kimondhatatlan figyelemmel várja: de azonnal elhalasztatott az egész dolog; és ezen kamarák ez napi ülésében (Semmibe egyébbe magát nem elegyítette; csak a’ Királynak ezen irtóztató halálról «’"kamarához intézett jelentését fogadta el ; s arra"egy Kövecség által ily Választ küldött ő Felségéhez:: —“ ~ „Mi nem próbáljuk azt az ijedséget lerajzolni, ~mellyel Felségednek ezen kamarában lévő alattvalóéitra múlt éjjel elkövettetett gonosz, ‘cselekedet eltöltöttéi A Felséged’ mélységes keservével a magunkét is öszszecsattolni kivánnyuk. Az ezen fő városnak minden rendű lakossal között támadott rémül és bizonysága annak az érzékenységnek, mellyet ez a borzasztó büntétel felgerjesztett. Azonközben midőn egy atyagyilkoló kéz, egy Princzet, kit minnyáján siratunk, a halálnak adott, Frantzia Országot csak annak óhajtása lelkesíti, hogy azon köteteket még jobban öszszecsatolódva szemlélhesse , mellyek a’ Frantzia népet a Felséged’ Felséges Házához’kötik, a’ melly nélkül sem a’ szabadság sem a közönséges békesség fenn nem állhatnak. —„Felséged ezen Követek’ kamarájában