Magyar Kurir, 1820. január-június (34. évfolyam, 1-52. szám)

1820-02-25 / 16. szám

XVL MA­G­Y­A­R KURÍR Bécsből, Pénteken, Februárius 25-dikén, 1820. Frantzia Ország. Egy gyilkos­­ ismét gyászba öl­­tözteté a Bourbon házat *s ennek minden közelebb és távolabb való rokonait s tisz­­telöjit. Ezen borzasztó bűnnek környül­­állásait*így adják elő a’ Párisi hivatal sze­­rént való tudósítások: — Királyi fierczeg B­e­r­r­y. Februarius 13-dikán estve , Feleségével egygyűtt az énekes játékok’ theátromába lévén; midőn onnét kijött­­ ’s hintójába , melybe már­­a . Kir. Herczegné beült vala, beülni akart, volna­ egy ember, ki ezénekerejével a’ Herczeg mellé tolakodott vala, e Herczeg­­ségét hátulról keménnyen megragadta , s valami hegyel­tört (kést, vagy mit, nem írják) a jobb meljébe döfött. A’ Princz erre'* egy kiáltást tett,* *a vérbe borulva kiséröjinek karjaik közzé esett/ Ezeked Királyi Herczegségét onnét mindjárt egy közel­ lévö házba vitték,* a* hova a’ Her­czegné is elkísérte. O Kir. Herczegsége az első szempillantattól fogva érezte, hogy halálosan meg legyen sebesittetve ; s fáj­dalom , mindjárt előre úgy ítéltek a gyó­gyítás mesterségéhez értök is/ Azon ház't melybe a* sebes Princzet vitték vala } ezen egesz éjjel egymást nyomban köve­, te siralmas tekinteteknek nézöhellye vala/ A Princz attya^-az Artéziai Herczegj^kit már most az Udvari szertartás szerént icsak így neveznek :x Monsieur), ’s An­go­u­­­e­m Princz^és Prinzné}- a* szeren­csétlenségnek első hallására^ide siettek; *s ugyan ide^reggeli .4 és* 5 órák kö Király ő Felsége is megérkezett/ A’ bes Princz’ kívánságára^a' leánykája is oda vitettetvén ,* ötét a* keserves atya »egy darabig­­ karjai között­ tartotta ,• ’s azután a’ Feleségének ’s az egész Királyi Háznak atyafiai szívességébe ajánlván; a Felesé­gét­* a’ kit ájult állapotban lenni szemlélt, megillető érzékenységgel kérte, hogy a­­zon gyermekre legyen gondja, a kit most még szíve alatt hordoz. Ezen eddig még nem tudatott ;’s még nagyon távol­­ lévő reménségi sugára is,nem kevéssé nevelte az itt előfordult szívszaggató érzékenysé­geket. A’ Királytól nem kért semmit egye­bet e Kir. Herczegsége ,*■ csak azt,­ hogy gyilkossának kegyelmezzen­ meg; ’s ezen kérését halálának elkövetkezéséig,sok íz­ben megújította. Érezvén végr­e ,ennek közelítését, elfogadta azzal a’ nagylelkű­séggel ’s tiszta kegyességgel,, melly ezen Királyi háznak tulajdona , a’ Religió utol­­só vigasztalását és segedelmét, ’s lelkét az Isten irgalmába ajánlván ;­­ gondolko­dásáról nagyon megillető vallást tett. Lel­két­­1­4- dikben ,reggeli h­a­t­o­d f­é­l órakor adta­ ki keresztyéni bátorsággal.. .a’ melly szempillantatig­ a’ Király, ’s Famíliájának egygyik tagja is, el nem távoztak mellölte­. A’ gyilkos­- egy valami 35 és 40 esztendők. közt lévő ,ember.. az ő gyilkos­­sága­ által okoztato­tt zűrzavarnak első szem­­pillantat­­aiban,futásra vette volt a’ dol­­got, de nem meszsze futhatott, mivel­hogy egy magános ember által megfogatt

Next