Magyar Kurir, 1820. július-december (34. évfolyam, 1-52. szám)

1820-07-04 / 1. szám

Fr­antzia Ország. A’ Párisi lármáknak elcsendesedése után,külözéb külömbféle szerencséltető kö­­vettségek jelentek­­ meg a* Királynál. Ju­nius’ I It­ dikán a’ Mise után Páris’ városa tétette­ meg a’ maga Magistratusa által ezen hivségi kötelességet. A’ Prefektus olvasta­­ fel, a’ gyűlésben meghatároztatott köszöntést s melyre ekképpen felelt a'Ki­­r­ály: — “ Hathatósan megillettettem ,azon jó indulat által ,­ mellyet az Urak az én jó Párisom’ lakosai’ nevében, ezen részint szomorító , részint örvendeztető alkalma­tossággal résottetts kifej­ezenel­.^ Nyugha­­tatlanságnak gerjesztője kik nem méltók a’ Frantzia nevezetre , hogy a’ csendessé­get megh­áborithassák^merészlettek a’ Con­­stitútziónak nevével viszsza élni, a’melly becsesebb nékem mint nékiek/ Ebből sze­rencsétlenségek következtek,* mellyek en­gem* ’ méllyen szomorítanak tlé eg­yéb eránt ,csak azt okozták az ő mesterkedé­seik által* hogy fegyveres seregeimnek jó fenyitéktartása ’s népemnek, kiváltkép­­pen pedig a Páris egyik népes külső váro­­sának, melyben én a’ magam személlyé eránt való szeretetnek is a*.törvényekhez viseltető engedelmességnek gyakran illy megillető bizonyságait szemlélem, haj­landóság*, legvilágosabb sziliben kitün­­dököljék. Tegyék bizonyossá Uraságtok a fő város’ lakosait s az én szeretetem fe­löl," mellyel erántok viseltetem ,* ’s azon gondosság felöl,* mellyel én,a’ szerencsé­­sen helyre állíttatott,* s mint egész biza­kodással rementem­ /ennekutánna többé meg sem zavartatandó csendességnek fenn­­tartatására törekedni fogok.“ A’ következett napon?(1 9 - dikben) a’ Generálisok­' a’ Királyi testörző sereg’ Osztállyal Kommandánsaik* a’ Párisi őr­ző sereg’* s Politziai lovasság’ vezérléjik*­­mentek hasonló köszöntési audientziára. A’ Király így szállott hozzájok: —a ,,Uraim, Generálisok és Osztályok* ve­zérei ! Nagy örömöt ér­ flek, hogy^Urasá^b tokát magam körül v öszsz együlekezve le?­* tóm ,* Hogy tudtokra ‘adhatom seregeim­nek magok viseletéve! való nagy megelé­gedésemet/ Adják tudtokra ezt Uraságtok az én testörző seregeimnek^ Légióimnak, ’s Politziai lovasságomnak/ Én az ő erán­­tám viselte tojó indúlatjok felöl, csak egy 'j szempillantatig se kételkedtem soha f~ cTe a’ mélyhez~,ok »most^kdTcsessége^'is ollyant­­ csatoltak­^ a* melly minden dicséretet fél~- j lyal haladT Ezen bölcsességet* ezt a jó­­ hadi fenyitéktartást^a’ Generális Urak’ és Osztályos vezérek’ jó gondolkodásának köszönhetjukjT ’s én különösen kijelentem ezért való szerencsekivánásomat. Még egy­szer megújítom , szokjanak az Urak ser­­geimmel, ’ s tegye biszonyosokká őket az­­én egész megelégedésem felöl.“ — Már még ezen audientzia tartás elöt a’ Párisi nemzeti őrző seregnek minden Légiója számára egyegy Becsület - Légió keresztje határoztatott.

Next