Magyar Kurir, 1822. július-december (36. évfolyam, 1-53. szám)
1822-10-18 / 32. szám
XXXII. MAGYAR KURÍR Bécsből) Pénteken, Nagy Britannia és Irlanda. Canning Urnak a Ministeriumba való új belépése sok Londoni levelek észrevételeinek ', viszont észrevételeinek leve tárgya. A’Morning-Chroniclének, melly éppen nem látszik megelégedve lenni Canning Ur kineveztetésével , imígy felel a’ C o u r i e r f. h. 2d : ,,A’ Morning Chronicle azt mondja, hogy ő nem szereti Canning Urat. Meghiszszük. Mert Canning Ur nem úgy termett, hogy kedveltjek lehessen azoknak, kiknek minden igyekezetek oda megyen ki, hogy az Anyaszentegyházban és a Státusban fenálló jó dolgokat felforgathassák. Fentebb jágó jó nagy ,lelke ezeknek törpe tehetségeknél, ’s ha akarja eltapodni gyenge ellenségeit,többet cselekszik azoknak semmivé tételeknél akkor, midőn letörölhetetlen nevetség’kCTétegét nyomja rájok. Egy illy férjfiút már, ki illyen fegyverekkel viaskodik, kinek hatalmában van, hogy ékesen szállásával gyönyörködtessen, ellenségeit okokkal halgattassa el, ’s satyrai éles elméjével diadalmat vegyen, lehetetlen, hogy az illy férjfiút ellenségei szerethessék. Kiabálják hát a Holo houses, Humék, Bennetek, * Moore Péterek, ’s Sir Robert Wisconok a’ Morning Chroniclével egyetemben, hogy nem kedvellik Canning Urat. Ez az Ur a Liliputti mértékkel méri őket, mint érdemlik.“ „A’ Chronicle czikkelye sok helyt igen rendes ellenkezésbe jött tulajdon sza dtober’ indikán, 1822. vaival. Azt mondja, hogy Canning Ur ollyan ember, kitől vagy mindent vagy semmit sem várhatni. Charactere van is nincs is. Egy szóval a’ Chronicle rajzolatja szerint azt lehetne róla mondani, hogy sem nem főtt se nem sült. A’ czikkely szerzője erősen vadászta az Antithesiseket, ’s magát nevetségessé tévé. Minden esetre oda látszik azonban czélozni , hogy Canning Urat arra beszédje, hogy minden jövendőbeli dicsőségét csak úgy fundálhatja meg, ha eddig való principiumival ’s tudományával felhagy. Vonjameg Nagy Britanniának védelmét a’ szövetséges Fejedelmek’ kárhozatos kötésétől ’s Európa Nemzeteinek sorsát minden csavargás nélkül tegye magáévá,s ezt annyival inkább is szivére kötik, mond a’ Chronicle, mivel „midőn a’ Napoleon „iszonyú tyrannusi hatalma terjedésének „magát ellene szegezte, ugyan akkor Europa szabadságának ékesen szólló védelmezője, Olasz Ország függetlenségének „’s szabadságának pártfogója , az Olasz „Carbonáriknak jóakarója, a’ Constitutziós „Spanyol Országnak, és Siciliának nagy* „lelkű barátja, ’s az idegen foglalásoknak „és a katonai despotismusnak egyszers„mind megesküdt ellensége leve.“ Melly elmés okoskodások] Nem ollyan e éppen mintha valakinek, ki rész formájú ’s veszedelmes épületét lerontván, midőn annak helyébe jól elrendelt épületet állítana, azt mondanák : „Rontsa * le az Úr ezt az épületet is.“ „De miért?“ Azért, mert az előbbenit lerontotta.“ Vélekedésünk szer(