Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)

1825-01-04 / 1. szám

T. MAGYAR KURÍR. Bécst Kedden, Januarius’ 4 dikén, 1825. Frantzia Ország. A’ Király kinyitotta a* mult Dec. 22- dig napján a’ két Kamaráknak 1826-dik esztendőre való üléseit. Kinyitó beszédje t volt: —„ „Uraim! Szívem’ első szüksége az, hogy a’ magam és az Urak fájdalminkról szokjak. Elvesztettünk egy bőlts Királyt, a’ kit tamiliája nyájasan szeretett, népei tisz­teltek, ’s minden külső Országlószékek becsületben tartottak. „Azt a’ Királyt vesztettük-el, kinek Országlása’ dicsősséges híre soha el nem alszik ; ki nem csak hogy Őseim* thronu- sát helyreállította, hanem olly intézetek által is megerőssítette , mellyck a’ jelen­valót a’ múltai öszszcengesztelven , 's egy- gyesítvén, Franczia Ország’ csendességét és boldogságát viszsza adták. „Az a’ megillető részesülés , mellyet a’ Királynak az én Bátyámnak utolsó szem- pillantataiban az egész nemzet kimutatott, nékem legédesebb vigasztalásul szolgált, és igazán elmondhatom, hogy én egyedül ennek köszönöm, hogy annak a’ bizoda- lomnak, mellyel thrónusra lett ülésemkor fogadtattam, telyesen Örvendhettem. „Ezen bennem hclyheztetett bizoda- lomnak, Uraim, nem kell megcsalattatni; esmerem én mind azokat a’ kötelességeket, mellyeket a’ Királykotlás tollem megkíván: hanem népeim eránt viseltető szeretetem által gyámolittatván, reménlem, hogy Is­ten’ segedelmével erőm és bátorságom fog lenni arra, hogy mind ezeknek megfelel- hessek. „Örömmel jelentem Uraságtoknak , hogy a’ külső Országló székeknek erán­tunk való gondolkodása semmi változást nem szenvedett, és az eránt is telyes bi- zodalmunk lehet, hogy az ők’ velem való jó egygyetértése , továbbá is fenn fog allani. A’ megengesztelődésnek lelke ’s az őket lelkesítő bölcsesség legbizonyosabb kezességül szolgálnak a’ népeknek arra, hogy azon ostoroztatások, mellyeket ők nagyon sok esztendőkig szenvedtek, töb­bé nem fognak viszsza kerülni. En sem­mit el nem fogok mellőzni, hogy ezen sze- rentsés egygyetértés, ’s ennek gyümöltse a’ békesség, fenntartassanak. Ezen czél- zással egygyeztem-meg abba, hogy az0n Franczia sergeknek, mellyeket az én 1 i­Jdin. SIUlttK CV* IwL^i oncs.OMLQ.lc lltclíl^ mellyet én mint Franczia, és mint Atya, dicsősségesnek nevezhetek, Spanyol Or­szágban hátra hagyott vala , egy részét még tovább is ott hagyjam. Ezen ideig- oráig tartó rendelésnek feltételei egy olly Alku által határoztattak-meg, a’ melly mind a’ két Monarkhiáknak szentséges javaival megegygyeznek. „Az az erős talpköveken álló bátor­ság, mellyel nékünk a’ mi külső Országok cránt való környűi állásaink adnak, a’ mi boldogságainknak kifejtetéssekre fognak szolgálni. Uraim! én a’ dolgoknak ezen hasznos folyamatját elősegéileni fogom, ’s lassanként előtekbe terjesztetem azon jobbításokat, mellyeket a’P.eligiónak szen­tséges javai ’s mi törvényhozási systemánk- nak legfontosabb ágazatai megkívánnák. H*

Next

/
Thumbnails
Contents