Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)
1825-01-04 / 1. szám
T. MAGYAR KURÍR. Bécs. Kedden, Januarius’ 4 dikén, 1825. Frantzia Ország. A’ Király kinyitotta a’ mult Dec. 22- dig napján a’ két Kamaráknak 1826-dik esztendőre való üléseit. Kinyitó beszédje volt: —„ „Uraim! Szívem’ első szüksége az, hogy a’ magam és az Urak fájdalmunkról szokjak. Elvesztettünk egy bölts Királyt, a’ kit familiája nyájasan szeretett, népei tiszteltek, ’s minden külső Országlószékek becsületben tartottak. „Azt a’ Királyt vesztettük el, kinek Országlása’ dicsősséges híre soha el nem alszik ; ki nem csak hogy Őseim* thronusát helyreállította, hanem olly intézetek által is megerőssítette , mellyek a’ jelenvalót a’ múltat öszszeengesztelvén , 's egygyesítvén, Franczia Ország’ csendességét és boldogságát viszsza adták. „Az a’ megillető részesülés , mellyet a’ Királynak az én Bátyámnak utolsó szempillantataiban az egész nemzet kimutatott, nékem legédesebb vigasztalásul szolgált, és igazán elmondhatom, hogy én egyedül ennek köszönöm, hogy annak a’ bizodalomnak, mellyel thrónusra lett ülésemkor fogadtattam, telyesen örvendhettem. „Ezen bennem helyheztetett bizodalomnak, Uraim, nem kell megcsalattatni; esmerem én mind azokat a’ kötelességeket, mellyeket a’ Királykodás tellem megkíván, hanem népeim eránt viseltető szeretetem által gyámolittatván, reménlem, hogy Isten’ segedelmével erőm és bátorságom fog lenni arra, hogy mind ezeknek megfelelhessek. „Örömmel jelentem Uraságtoknak , hogy a’ külső Országló székeknek erántunk való gondolkodása semmi változást nem szenvedett, és az eránt is telyes bizodalmunk lehet, hogy az ők’ velem való jó egygyetértése , továbbá is fenn fog állani. A’ megengesztelődésnek lelke ’s az őket lelkesítő bölcsesség legbizonyosabb kezességül szolgálnak a’ népeknek arra, hogy azon ostoroztatások, mellyeket ők nagyon sok esztendőkig szenvedtek, többé nem fognak viszsza kerülni. Én semmit el nem fogok mellőzni, hogy ezen szerentsés egygyetértés, ’s ennek gyümöltse a’ békesség, fenntartassanak. Ezen czélzással egygyeztem meg abba, hogy azon Franczia sergeknek, mellyeket az én 1 i-Jdin. SIUltK CV* IwL^i oncs.OMLQ.l ltdíl^ mellyet én mint Franczia, és mint Atya, dicsősségesnek nevezhetek, Spanyol Országban hátra hagyott vala , egy részét még tovább is ott hagytam. Ezen ideigóráig tartó rendelésnek feltételei egy olly Alku által határoztattak meg, a’ melly mind a’ két Monarkhiáknak szentséges javaival megegygyeznek. „Az az erős talpköveken álló bátorság, mellyel nékünk a’ mi külső Országok iránt való környűi állásaink adnak, a’ mi boldogságainknak kifejtetéssekre fognak szolgálni. Uraim! én a’ dolgoknak ezen hasznos folyamatját elősegétteni fogom, ’s lassanként eletekbe terjesztetem azon jobbításokat, mellyeket a’religiónak szentséges javai és mi törvényhozási systemünknak legfontosabb ágazatai megkívánnák. H*