Magyar Kurir, 1826. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)
1826-06-30 / 52. szám
a Görög Ország rútságát, de nem hogy valami haszna lett volna beszédemnek, hanem inkább kevés- A’ Görög prédálók még máig feszün- be múlt el, hogy életemet is el nem vesztek meg egész vakmerőséggel űzni a’ ma tettem miatta , mint hogy tsak egy szerentsés gok tengeri prédálási mesterségeiket. A’ fordulás mentett-meg a’ jantsárral való ke- Triesti Observátor több illy kedvetlen törgyetlen általdöfettetéstöl, melly éppen a’ szíténeteket hordott ismét fel egyik utóbbi levemnek vala erányoztatva. Eltávozván végvesében. Múlt hónap’ 17-dikén Kapitány re tollúnk a’ gyilkos , mi nem soká elől Lipovátznak a’Gróf Lasanczky nevű Bri találtuk egyiket a’ szélvész által tollúnk elgantin Kommandánsának levelét adta ki. "A’ választatott hajók közzűl. Már most mind levél Cyprusból Április’ 24-dikén írattatott, hárman ezen sziget’partjai felé vettük eve’s ezek találtatnak benne: — „zésünket, a’ lévén ezéllynk,hogy elragadoz„Éppen most érkeztem ide Alexandriátatott eleségeink’ helysdibe másokkal rákból öt napig tartott evezés után, melly jük meg hajójinkat, midőn,estve felé ismét napok alatt a’ világi legnagyobb iszonyú egy prédáiétól lepettünk meg, a’, melynek ságokat Réntelenittettem. Kiáltani. Előbb, hajója, egy-egy oldalán tizenegy mind ősz- Alexandriátol 72 tengeri mértföldnyi tüsze 22 ágyukkal volt felfegyverkezve. Ez válságra egy Görög hadi Brigántin tar is megjelenvén hajói,inkon, még meglévő tortatott le ’s vizsgálta meg, mit hova ii kevés eleségünktől is megfosztott, ’s ágyuszünk, ’s a’ lett vizsgálódásának követke inket is tsajkánkal együtt elvenni ’s a’mazése, hogy négyünket, kik együtt eveztünk, ha hajójára által hordatni iparkodott. Semmindnyájunkat jól kiprédált. Nem soká az mi beszédünkre nem akart halgatni. Haután rettentő szélvésztől lépettünk meg , nem már ekkor eltökéllvén magamat, hogy melly 40 órákig hányt ide-amoda bennünk inkább meghalok, mint sem ágyúimat illy két, ’s a’ kísérésem alatt lévő kereskedő gyalázatosan elvétettetni engedjem , én is hajókat, egymástól és töllem is elválasz- más hangon kezdttem beszéltem, ’s esküt tettá, egyen kívül. Mi ketten már ezen szivéssel megmondottam, hogy mind azok gettói nem meszsze valánk ’s olly remén- kotzkára teszik életjeket, kik ágyúimat ilség táplált, hogy nem soká kinyúgodhat- lenni fogják. Ezt hallván a’ Piráták, rámjuk magunkat ezen sok szenvedésekből, a’ rohantak, kezeimet hátra kötötték ’s által midőn ismét egy Görög’ prédáiénak kézi- hartzoltak a’ prédáiénak hajójára, kiminbe akadtunk, ki az én hajómra feljővénden káromlásokkal halmazva fogadott, hamajd minden élelmemtől megfosztott’s ma nem végezetre, midőn látta, hogy engem’ gános vagyonomnak is elvette egy részét, semmi féle káromkodásai meg nem retten- En megmérgelődvén szemei elibe terjesztenek, még azon éjjel a’ magam hajójára tettem a’ ragadozónak az ő tselekedete’ viszsza küldött. Azon hajót, mellyet e’-na* K