Magyar Kurir, 1826. július-december (40. évfolyam, 1-52. szám)

1826-11-21 / 41. szám

holtok napjáig a® ó Ötleányai között osz­­­­lattass« , 's a’ mi Császári Kintsünkből fizetessék.­­— Miklós. t­óbbi újságunkban írtuk, hogy melly nevezett sí? tettCH ezen újabb időkben a* Le­cester­i hoszszú gyapjas Anglus ju­hok r­­zia Országban. Hasonlót olva­sunk­ r­­ost a’ Petersburg! Ujságlevelekben is ugy.­n ezen Le cesteri eredetű juhok­­ról:­­— v ,,A’ mezei gazdaságnak és szorgalma­toskodásnak barátjai (így szólt a’ Petersbur­­gi tudósító), kik az idegen és bonni házi állatoknak nemesítésére fordították figyel­meket. örömest fogják hallani azt, hogy az Orosz birodalomba egy, ott eddig tel­ly­ességgel nem ism­ertetett juh­fajta hozatott­­be Szenátor és Titkos Tanácsos Awaroff ur­nák szorgalmatoskodása és költsége által, és most Petersburgban találtabb. Ezen juh­­fajta, egy L­e­i­c­e­s­t­e­r­i váltogatott hosz­szú gyapjas szarvatlan juhokból álló nyáj. Közönségesen tsak Leicesteri fajtának ne­vezik ..Ezen házi drága állatoknak különös szépsége gyapjának jósága által is nagyon betsesittetik. Ezen gyapjúnak neme Angliá­ban oliy matériáknak készíttetésére fordit­­tatik , melynek készítésére a’ szövőszékek, Takátsok, leghoszszabb gyapjat kívánnak és keresnek. Ezen gyapjú még tsak ezen folyó esztendőben tette magát igen ked­vessé és kapsivá a’ Frantzia országi Fá­­brikásoknál. Reménlenünk lehet , hogy ha ezen szép és erős juhok az Orosz biro­dalomban, a’ mi Kirgisch-eredetű erős faj­ta juhainkat öszsze botsáttatnak ’s együtt tenyésznek, ebből a’ gazdaságnak ezen ne­mére nézve nagyon betses resultátumok fognak következni. (Ezen Leicester­i és South-dow­ni fajta juhakról azt jegyzi­ meg egy Fran­­tzia tudósító , hogy a’Boulognei kikötőhely­be már két illy szállitvány, mind együtt 600 darab illy tulajdonságú juhok érkeztek­ meg Sei­l­iere nevű Parisban lakó urak’szá­mára). A m é r­­­k a. A’ legutóbb Angliába érkezett Kolum­biai levelek arról beszél­tek , hogy Ka­­rakásban valami ott lakó Spanyolok támadást akartak gerj­szteni, hanem ugyan tsak valami ott lavó Spanyolok’, kik a’Res­publika’ Kommandán­sának Marinónak szol­gálatjában voltak , elfogott leveleik által, árultatott el az öszszeeskűvés. Azt beszéllik, hogy Generális Paetz meggondolkozott, sorra határozta magát, hogy a’ Bogotái közép­ponti Országló­­székkel megbékélt­­en. Bolivárról kitöl egy időo­ta illy sokat írták, hogy most itt van majd amott van, hogy most ide majd amoda megér­kezett volna, most ismét azt írják a’ Li­mából Jun. 16-dikán indúlt levelekben, hogy semmi bizonyost nem tudnak felőlné. Májusban kihirdettetett vala ugyan Li­mában is , hogy minden órán útnak fogna indúlni B­og­o­t­a felé, hanem az ok­a sem­mit nem hallani elindúlása felől. B­ogota nagyon meszsze esik Limától, ’s ott még a’ gyors­ szekér nints módiba.— Nem régen azt is írták volt felőb­é, hogy egy Oberstleutenanttól, kit mint Ku­rírt , Generális Paetzhez küldött vala, azt szente volna a’ maga testvér Húgának, hogy a’ lova már fel volna kantározva, tsak a’ híjjá , hogy felüljön rá ’s útnak in­dúljon. — Ez az úti paripa nagyon sokáig áll felkantározva ! Meg lehet, hogy egyikért azért is ha­logatja Bolivár illy sokáig a’ Kolumbiá­ba való viszszamenetelt, hogy a’ Gen. P a e­t * által munkába vétetett újítást nem tartja olly veszedelmesnek, mint elejintén lát­szott lenni. Legalább abból, a’­mit a’ Ka­­rakász Kolumbián« nevű újság Auf*

Next