Magyar Kurir, 1827. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)

1827-01-02 / 1. szám

gas 4 gr*­­­ sen adni. Egy szóval el kellett­ az Ángius Mi­nistereknek azon idő­pontot várni, hogy olly bizonyító eszközökkel állhassanak­ ki ezen Ház’ elejibe, a’ mellyek hitelt érdemlenek. Ha, régebben , midőn az Országló Hatalom még tellyesen tsak a’ Monarkha’ kezébe volt le­tetetve Portugalliában, ’s midőn az ő aka­ratjának kifejeztetése, nállunk elég hiteles kezességnek tartatott, ha mondom ő ek­kor Angliától segítséget kívánt, ekkor ne­künk a’ Kötések’ értelméhez kellett tartani magunkat, most pedig, minekutánna a’ Portugalliai Constitút­ión változás létetett, a’ vala az Angliai Ministérium’ kötelessé­ge, hogy vizsgáltassa­ meg a’ dolgot, hogy vagyon a’ segedelemkívánás attól a’ törvé­nyes Tisztikartól vette-é származását, ki­nek arra, Portugalliában az új Cos­titű­­tzió hatalmat adott. Egy szóval, minek­­előtte én megengedhettem, hogy egy An­­glus katona, Portugallus földre tegye a’ lábát, sőt, hogy Angliában egy katona ha­jóra üljön, a’ végre, hogy Portugalliába menjen , nékem elébb meg kellett maga­mat győzni a’­felől, hogy Portugalliában a’ Végrehajtó Hatalomnak a’ segedelemért hozzánk lett folyamodása helybehagyatott­ e a’ Constitútziós Tisztikarok által. Ha az Anglus Ministerium ennél előbb, azt a’ lépést tette volna, mellyet most már meg­tett, hebehurgyaságot követett volna el. Előbb azt is tudnunk kellett, hogy vagyon Portugalliában mindenütt készséggel fog­­nak-e sergeink fogadtatni. Nékünk minden elővigyázási lépéseket meg kellett tenni, hogy Angliát olly eszközökhöz való nyúlás­ra ne vegyük, melly, idővel szükségtelenek­nek, vagy legalább az azon országban ural­kodó egyenetlenkedések miatt következéseik­re nézve kedvetlenséget okozóknak lenni, ne láttassanak. Tsak ma reggel vettem a’ bizonyos tudósítást, hogy a’ Portugalliai Constitútziós Tisztikarok esdekelve kíván­ják az Ángius sergeknek megérkezését, ’s hogy azt mind két kamarák tellyes egyet­értéssel kérik. Akpurt úr, a mi Lisbo­ -­ nal Követünk, kitől ezen tudósítást vet­tük , így írt Nov. 29-dikén : — „ „Mikor az Insurgensek Villa-Viciósába­­ „bémentek, az azt követett napon azonnal ,,jelentést tettek nállam a’ Portugallus Mi­­,,nisterek azon segedelemért, mellyel An­­,,glia a’ régi kötések szerént Portugalliá­­­nak tartozik. A’ Követek’ kamarájában „minden tagok egyrölegyik megegyeztek „benne; a’ Pairek mind felállottak, ’s úgy „nyilatkoztatták­ ki helybehagyássokat. Her­­,,czeg Cadavál, az Előlülő, úgy írta­ le „nékem a’ Pair kamarának tagjait, hogy ,,mindnyájok készek személlyes segedelem­be is , egyébre is.“ „Most még azt kell megvizsgálnunk, hogy vagyon jelen van-e tehát valósággal a’ Casus Foederis? vagy az ok, hogy a’ Kötések szerént, meg kellessék indítani sergeinket Portugália’ segítségére? Bizo­nyos az, hogy a’ Portugallus pártosok, ki­ket a’ Spanyolok öriztettek fegyverbe, Por­tugalliába béütöttek , még pedig nem egy, hanem több pontokon. Azon ellenvetésnek semmi ereje nem lehet, hogy egy Spanyol katona se volt a’ béütött Portugallusok között. Angliára nézve tsak ezen kérdés fordulhat itt elő : „Kevesebb ellenséges­kedést bizonyit-e az, ha egy olly egész Portugallus ármáda beüt Portugalliába , a’ melly, mint maga a’ Spanyol Országló­­szék megvallja, Spanyol zsóldon és szol­gálatban van? Portugalliában született em­berek ütöttek­ bé idegen késztetésre és ide­gen segedelemmel! Nem idegen megtámad­­tatás-e tehát ez? Portugálliából zsoldra vett katonákat fordított haszonra Spanyol­or­szág. Hogyan mondhatná itt valaki, hogy ezen beütés, Spanyol­ország’ akaratja el­len történt; még, ha csak egy ponton ütöt­tek volna be , de az egész határ-linea’hosz­­szában! „Az egész kérdés következő szavakra vonattatik öszsze: „Az egész világ tudja.

Next