Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-01-13 / 4. szám
Indult Bétsböl, Pénteken. B éts. Őrs. K. Felsége méltóztatott Mlgs. Nezettei Boronkay János Urat, a’ Verebélyi és Sz. Györgyi Érseki Praediális Székek Palatínusát Kir. Tanátsossá kegyelmesen kinevezni. Török Ország. Míg az Igazgatószék az Albániai nyughatatlanságok letsendesítésével foglalatoskodott, az alatt Boszniában egy néhány semmirekellő és kóbolt emberek öszve állván, új lázzadás támasztásán mesterkedtek. Hussein Kapitány , ki egy tudatlan és durva ember, ezen szimboraságnak az ő magános czélja kivitelére hasznát kívánván venni, egyfelől az öszveeskütteket alattomban biztatta, más felöl pedig a’ hűség álortzája alatt azon igyekezett, hogy Boszniai helytartó lehessen. De mivel gondolta, hogy ezen az úton, sok idő múlva juthat tzéljához, tehát a’ tartomány helytartói hivatalát ’s azzal az igazgatási hatalmat, mellyel a’ dolgokat az Ország interesséji ellen való folyamatba hozta, magának veszi. A’ Fő hatalomnak illyen bitangolását nem tsak a’ rend baráti nem szenvedhették, hanem belőle magok a’ Hussein követői is roszszat vártak, elégteleneknek tartván magokat az Igazgató székére Januárius’ 13-dikán, 1832. jének ellentállására. Még most a’ heves lázzadó fél nagy hangon beszél, a’Tsászár hűsége mellett buzgó rész pedig, a’ polgári háború ínségeinek eltávoztatása végett halgat, a’ törvényes igazgató hatalomtól várván a’ zűrzavar és rendetlenség helyre hozását — a’ melly az Albániai lázzadás letsendesítése, és a rendnek ugyan ott lett viszsza állítása után, minden figyelmét a’ Boszniai új történetekre valósággal rá is fordította, és azon munkálkodik, hogy Nusseint követőivel együtt eszére hozza. A Töl Öl* / 1., orra nPTlPVal tsak mostanában kezd a’ durvaság kemény jármai alól szabadulni, de a pallérozottságnak még tsak alsó grádusára sem verekedhetett el, kinek, ama tiszta szereteten, virtuson, és erköltsiségen épült mennyei tudomány szívét még eddig meg nem lágyította, elméjét meg nem világosította; íme az emberi szeretetnek és nagy lelkiségnek ismét új, és igazán követést érdemlő példáit adja , midőn közelebb az Albániai zenebonába keveredteknek áltáljába megengedett, és mind azon Ranjáknak (igy neveznek a’ Törökök a’ Mahmmed vallása követőin kívül, minden egyébb Vallásbeli Felekezeteket, mint a’ Keresztyéneket, ’Sidókat ’s a’ t.a kik Rivaliból (Kis Á’siában) és Moskonissi szigetéből mint részesei a’ múlt Görög Revolu-