Magyar Kurir, 1832. július-december (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-07-03 / 1. szám
e —ti meglehetős nagyságú kavitsot, melly a’ Király homlokát, a’ kalapnak, melly szerentsére éppen fejében volt — karimája felett érte. A’ Király vagy a’ váratlan dolgon való ijedség, vagy talán az ütés miatt ollyan zavarba jön, hogy két vagy három lépést hátra tántorogva így kiált: Istenem! engemet ért. Ugyan azon pillantatban az említett gonosztévé más követ is hajt, — de az, az ablakjára esvén, viszsza pattant. Azonban a’ történt szerentsétlenségnek a’ jelenlévő egész sokaság között hirtelen híre futamodik , — minden megrémül.—Feleségét és leányát, kik abban a’ pertzben elöfutottak és nagy szorongattatások között tudakozódtak a’ sérelem felöl, egy két pillantat múlva nyájas mosolygással győzte meg Ő Felsége a’ felöl, hogy semmii baja sints; a’ népet pedig , melly hasonló aggodalomban volt azzal, hogy az után nem sokkal az ablakhoz állván , magát megmutatá. Le írhatatlan az az öröm, mellyel a’ nép a’ Királynak ekkori megpillantásán, és egy darab ideig mind azoknak, valakik Ő Felségének körülötte voltak látásán nyilván valóvá tett. Míg ezek igy folynak, a’ gonosz tévőt is megfogják , — kikérdik — ezt vallja : „ Az ő neve Collins, születése hellye Cork, minekutánna az ő Felsége szolgálatjában néhány esztendőket eltöltött volna, a’ lába valami szerentsétlenség által eltörvén, megnyomorodott. Illyen állapotban a’ tehetetlenek házába vitetett, — 18 hónapi oktlete után . Elöljárói eránt való engedetlenségért onnan elküldödött. Ekkor nem lévén mit tennie, segedelemért az Admirálitás Lordjához folyamodott. Itt üres választ kapván kérő levelével egyenesen a’ Királyhoz Windsorba ment. Midőn megtudta, hogy itt is híjában zörgetett, kétségben esés és ezen gondolatok között, hogy jobb ha főbe lövik , vagy felakasztják , mint illyen ínségben él, Ascotba ment, olly tzéllal, hogy a’ Királyon boszszút áll. Nyilván kijelenté azt is, hogy azt a’ követ, melly a’ Királyra szállott, valamint a’ másikat is , ő hajította. —Gonoszságának társa nintsen, úgymint a’ mire ő senkit sem ösztönözött. A’ nála talált írásokból ki jött, hogy előadása igaz, — valamint a’ kihalgatásból az is, hogy tökélletesen eszén van. Jelen tselekedete gonosz voltát megesmeri, és bánja. Már ez előtt valami bűnért fordúlt meg a’ politziaszéke előtt. Míg a’ jövő Csötörtökön másodszori kihalgatásra ismét elő állítódnék, addig a’ Readingi Tömlötzbe tétetett. A’ Globe írja, hogy Június 18 án a’ Waterlooi ütközetnek esztendőnként elöfordúló napján Hertzeg Wellingtont a’ nép, az útszán kipiszszegette, sárral meghajgálta, sőt lováról is lehúzta volna, ha védelmezésére a’ politzia embereket nem rendelt volna. A’ nevezett újság a’ Londoni népnek ezen illetlen tselekedetét nagyon rágalmazza. A’ Hertzeg Wellington értelmén lévők közzűl némellyeket, midőn egy Klubvendégségböl haza felé mentek, hasonló piszszegetésekkel köszöntgetett és zsúfolt a’ nép. Lord Ellenboroughnak kővel is hajtottak utánna. A’ kő nem Ellenboroughot, hanem Api in Urat érte, és sebesítette meg. Walter Scott Londonba megérkezett. Egéssége állapotja, fájdalom nem igen derék, és talán soha sem fog helyre állani. A’ szélütés után testének egyik óldalát éppen nem tudja mozgatni, miólta viszsza jött, mindig a’ legderekabb orvosok forgolódnak ke .