Magyar Kurir, 1832. július-december (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-10-09 / 29. szám
Indult Bétsből, Kedden, Október’ 9-dikén, 1332. Béts. ó Ts. K. Felsége méltóztatott Fö Tiszt. Hováts Mátyás Urat a’ Pesti Kir. Universzitásban Theologiát tanító Professort, az Egri és Fö Káptalanba Kánonokká kinevezni. Ö Ts. K. Felsége méltóztatott az Erdélyi Nagy - Fejedelemségben megüresült provincialis Szemorvosi hivatalra Ts. Csipkés Sándor Urat, a’ Seb.orvosi tudományok Mesterét kegyelmesen kinevezni. Ő Ts. K. Felsége méltóztatott Titt. Bischof József Urat, ez előtt a’Czeglédi Katholika Iskolában érdemes Tanítót pántlikától függő gyürös arany érdem emlékpénzét megtisztelni. Nagy Britannia, Walter Scott Sept. 21-kén Abbotsford nevű kastélyában meghalt. Az Edinburgi Újság ekképpen adja elő X-dik Kárrolynak Holyroodból lett elutazását. Holyrood végtére megfosztatott az királyi vendégektől, a’ kiknek léptei soha többé nem adnak viszhangot e’ pompás teremekben.A’ szerentsétlen Uralkodóknak palotájok ismét pusztán, és laktalan áll. Mi szolgáltatott légyen ezen igen váratlan történetre alkalmatosságot, most ez úttal elakarjuk hallgatni, noha felé tartjuk magunknak a just, a’ Közönség előtt mind azt felfedezni, a’ mi eg részben szükségesnek találtatik. T««*dálatos dolgok a’ Nemzetek politikájokban, a’ szerentse állhatatlansága , — és a’ Királyok sorsa. —Közönségesen tudva van,hogy Skótziát, a’ Frantzia Hertzegek nagyon nehezen hagyták el, valamint más részről az is bizonyos, hogy mivel magok viselettek ollyan szelíd, emberszerető, és mindennek szívét megnyerő volt, Skótzia is mindent elkövetett , hogy a’ Nagyvendégeknek ottmulatásokat kellemetessé tegyék, és keserves sorsoknak elviselésén könnyítsenek. Minden rendű személyek vetélkedtek egymással, hogy a’ szerentsétlen számkiűzettek iránt, mennél nagyobb tiszteletet bizonyítsanak, és mivel egy Királyt Ország, Korona, sőt lakhely nélkül, nem igen szoktak hízelkedők felkeresni, annyival nagyobb volt az igazi, és őszinte tisztelőknek számok, kik a’ Fejedelemnek hibáit elnézték az ember virtusaiért. Külső viselete a’ Királyi Familiának valóban tsudálkozásra méltó volt. A’ Vallásnak külső formájára is tekintvén , megmutatták tselekedetek által, hogy belsőképpen is vallásosok. Jótéteményeket közlőttek minden lárma nélkül, és a’ nélkül, hogy ebbeli tettek, a’ ditsekedés, vagy képmutatás bélyegét hordták