Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)
1834-04-22 / 32. szám
lehet tartani, hogy még sok víz lefoly a’ Tájon, míg jobbra fordúl. A’főváros szívre repesztő jelenést ábrázol : még soha sem volt ollyan nagy nyomorúságban. A’ foglyok állapotjok is borzasztó ! Sokan Jul. 24 óik óba ülnek tömlötzben, ’s még mind ekkoráig népi idéztettek Törvényszék ekbe. Éppen most ment véghez újólag egy rémítő eset: 8-kán egy pap Donna Padillának házában tartózkodott nehány napig, azután tovább akart útazni, de mikor éppen indúlófélben volt, a’ Politzia által elfogattatott, és megmotoztatván, —egy — Donna Padillának — távollévő férjéhez írt levele találtatott nálla. Másnap a’ szegényaszszony 8 esztendős leányával együtt tömlötzre vettetett, tolvajok, és gyilkosok közzé, ’s még mind ekkoráig ki nem szabadult. Jelenleg Dom Miguel Santaremi Serege 20,000 főből áll. A’ főparantsolónak Lemos Generálnak főszállása Portzilában vagyon, hol Saldanha nem meri magát mutatni. Miótta a’ tsatapiartz, a’ Dourótól, a’ Tájóhoz tétetett, azólta, úgy látszik, a’ két ellenséges testvérek felváltották szerepeket. Pedró, a’ ki az előtt kéntelen volt Oportóban seregénél maradni, most a’ fővárosban mulatja magát igazgatással, törvényhozással, Decretum faragtsálással azalatt míg D. Miguel, a’ ki akkor Bragában tartózkodott, most seregével együtt, önként a’ Santaremi táborba zárkozott, önként mondom, — mert hiszen, Lisbonát, és Oportót kivévén, az egész Ország nyitva áll előtte, és mostani lakását könnyen feltserélhetné El vassal, Estremozzal, Everival, Ábrantessel, Gastello Brancoval, Tizenvel, Almeidával, vagy más kellemetes, és egésséges helyes, és ő még is jobban szeret a’ ronda, egésségtelen, és úgy szólván kiéhezett Santar’emban hív katonáinak közepette* maradni , mert ezek, ha bár roszszúl élnek, és néha semmi bért sem kapnak, még is jelenlétte által a’ legnagyobb entheisiasmussal telnek el, a’ Pedristák ellenben jó élés, és zsóldjoknak rendes kijárása mellett is szünet nélkül zúgolódnak , és alig lehet őket a’ lázzadástól megtartóztatni. Dom Miguel seregében kemény fenyíték tartatik, ’s nem történik lopás, ragadozás, mint a’Pedristáknál. A’ Lisbonai kereskedőknek gazdag V 11 -ban a’ Miguelisták egy gombostőhöz sem nyúltak, az alatt, míg a’ Pedristák több napokig egymás után városokat és falukat dúltak fel, ’s avval mentették magokat, hogy nem tudják, birtokában maradnak e’ vagy nem az elgázolt helyeknek. Nints példa reá, hogy mint Lisbonában történik, a’ Királyi katonák százanként vasra verettetnek. Mivel a’ lakosok nem igen ragaszkodnak D. Pedróhoz, tehát seregének, híját nem is pótolhatja ki azokból. D. Pedró egy Decretumot botsátott ki, mellynek erejénél fogva, mind azok kik seregében szolgálnak, adósság miatt törvényekbe nem idéztethetnek, ez által az igaz szaporodott serege , nehány adasságba merült kereskedő által, kik hitelezöjök ellen oltalmat kerestek, úgy, de az illyeneket nem is lehet a’ Katonák sorokba számlálni ! az Ország erős bajnokai (Landwehr) kik gyermekségektől fogva hozzá szoktak a’ fegyverhordáshoz (mert Portugalliában mindenkinek , és mindenhol szabad vadászni, kivévén a királyi vadas erdőket) mind D. Miguel mellett vagynak. A’ papságnak béfolyása , az Ország szokásaira , és erköltsére nézve ollyan nagy, hogy egész emberi élet idő kívánt ennek eltörlésére. A’ Pápa D. Pedróra, és Pater Marcora átkot mondott, ami az Elda- 250