Magyar Kurir, 1834. július-december (48. évfolyam, 1-53. szám)
1834-08-01 / 10. szám
BÉTSI MAGYAR KURÍR. ■ Indult: Pénteken, Augustus’l-jő napján, 1854. 10. TÖRÖK ORSZÁG. Alexandria Jun. 17-kén. Syriában fellázzadt a’ nép az Egyiptomi V. Király ellen ’s egész Samaria fegyverben áll. A’ pártott ütöttek hadi ereje kétségkívül nagy, mert Ibrahim Basa, ki ott egynéhány erős helyeket seregével megrakott, nem tartja tanátsosnak ellenek indulni, a’ honnan Ai Basa a’ V. Király szárazon és Alexandriából a’ tengeren küld neki a’ lázzadás elnyomására segítséget. Az aratás Egyiptomban igen szűk volt, ’s mivel ez tartja Török ország nagy részét, nevezetesen a’ fővárosi gabonával , méltán félhetnek az elkövetkezendő drágaságtól ’s annak következéseitől. EGYHÁZI STÁTUSOK. Ő Szentsége XVI Gergely Pápa Jun. 25 kén kerülőírást (Epistola encyclica) botsátott a’ Katholika Anyaszentegyháznak minden Pátriárkái, Érsekei, és Püspökeihez, mellynek értelme ez : XVI Gergely Pápa. Tisztelendő Atyámfiai !edvességet és apostoli áldást! Különös örömünkre szolgált, midőn a’ hitnek , engedelmességnek és tiszteletnek olly sok fényes bizonyságaiból megértettük, melly készséggel fogadtatott légyen el minden helyen, a’ Mi körülöírásunk Aug. 15 kéről 1852- ben, mellyben Mi a’ józan, és annak részeiben előadott egyedül követendő tudományt a’ katholikusok egész nyájának hirdettük. Ezen Mi örömünket nevelték még azon nyilatkoztatások, mellyeket e’ tárgyban némellyek, azok közzül tettek, kik az általunk ott kárhoztatott javallatokat és tévelygő vélekedéseket az előtt helybenhagyták, és olly vigyázatlanok voltak, hogy azokat védelmezték. Általláttuk Mi ugyan, hogy a’ gonosz még ki nem irtatott, mellyet az Egyház és a’ Státus ellen még minduntalan forraltak, mint az, a’ köznép között elterjesztett több szemtelen írásokból és némely titkos törekedésekből nyilván kitetszett, mellyekért a’ múlt esztendő Octoberében a’ Rennesi Püspökhöz botsátott írásunkban méltán feddőztünk. De ebbeli aggódásunk között kedves és örvendetes volt Nekünk , hogy éppen az a’ ki miatt bánatba estünk. Dec. 11-kén Hozzánk küldött nyilatkoztatásában világosan bizonyítja , hogy ő a’ mi közírásunkban megállított tudományt egyedül és feltételellenűl követi, és semmit, a’ mi azzal ellenkeznék, sem nem ír, sem jóvá nem hagyand. Azonnal atyai szeretettel kitártuk szívünket egy ollyan fiúnak, kiről reménylenünk kellett, hogy intéseink által felbuzdíttatva, naponként, világosabb bizonyságit adandója meggyőzésünkre, hogy ő a’ Mi ítéletünket szóval ’s tselekedettel is elfogadta. Míndazáltal, a’ mi alig látszott el hihetőnek , az, a’ kit Mi olly jóakaró indulattal fogadtunk el, elfelejtvén botsánatunkat, hirtelen eltávozott feltett szándékától, ’s intésünktől várt jó reményünk füstbe ment, mihelyt megtudtuk, hogy ő nem régiben, a’ nélkül ugyan, hogy nevét kitette volna,.