Magyar Lapok, 1940. április-június (9. évfolyam, 71-138. szám)
1940-04-02 / 71. szám
2 „Magyar Nők Lapja“ Szépirodalom. Művészet. Divat. Modern kézimunka és gyermek.lap melléklettel, megjelenik havonta háromszor. E pompás kivitelű legszebb magyar folyóirat, új és kiváló írók és írónők ragyogó sorát hívta meg, hogy tolluk és tehetségük tüzét állítsák a magyar család, a magyar otthon és a magyar nő szolgálatába. A „Magyar Nők Lapja“ bensőséges barátja minden családanyának, segítő társa és irányítója minden magános nőnek és ifjú hölgyek gondolkozásának A hit és tiszta szellem vezeti a „Magyar Nők Lapja“ hasábjain megjelenő nagyszerű írógárdát, amely Papp Jenő, kiváló író és a rádió közkedvelt krónikása irányítása mellett még Harsányi Zsolt, Zilahy Lajos, Kodolányi János, Bóka János, Ignácz Rózsi, Nyirő József, dr Hosszú Zoltán (színművész és kiváló humorista), Hunyady Sándor, Babay József, K. Lányi Piroska, Háry László és Nyíri László kiváló erők munkáival fogja gyönyörködtetni olvasóit. Regényei meglepőek és versei mindig a legjobbak. Ajándék akciói továbbra is teljes mértékben folytatódnak AMagyar Kők Lapja vezetősége becsülettel igyekszik beváltani minden szavát hogy megteremtse a tisztesség, a szépség és a költészet csodálatos egy égét a táradalom részére. Megrendelési hely: TOROK JÁNOS Oradea, Casuta postala 47. szorgág idején Poroszország francia rokonszenvnek örvendett. Úgy tekintettek rá, mint az egyedüli német liberális országra, amelynek támogatása álltal a reakcionárius Ausztria gyengíthető. Ez az irány állandó tett és a jakobinusok gondolata késői képviselőre talált még II. Napóleonban is, aki Solferinónál a nemzetiségi elv érvényesítéséért küzd és nem érti meg politikája lényegét még az 1866-os szadovai porosz győzelem után sem. Négy évvel később Szedán tetőzte be a régi hagyományos politikai vonal elhagyásának hibáit. A porosz jegyben kialakult és 1871-ben Versaillésben proklamált német egység a nemzetiségi elv logikus kifejlődésének egyik természetes eredménye- 1914-ben is Franciaországban ingadozások észlelhetők e tekintetben, mivel a jakobinus elvek még mindig hatóerővel bírtak. 1919-ben a jakobinus politika következtében Franciaország a lehető leghívebben akarta alkalmazni a nemzetiségi elvet. Egy ország azért hadakozik, hogy egy közeli, vagy távoli veszély ellen védekezzék, amikor pedig győzedelmes békét köt, akkor határainak állandóságát igyekszik bizosítani. 1919- ben Franciaország különbékét köthetett volna Bajorországgal, Szászországgal, Würtemberggel, Poroszországgal és ezáltal könnyen viszszatérhetett volna a westfáli béke szelleméhez és eredményeihez. Azonban az, amit Charles Maurras a „Mauvais traite“, Jaques Bainville a „Consequences politiques de la paix“ és Maurice Barrés a „Les problémes du Rhin“ című munkákban kimutattak, azt az akkori politikai gondolkozás tévedésnek, a nemzetiségi elv megtagadásának tekintette, amely sehogyan sem érhető el Németország feldarabolásával. A Mangin tábornok, a Verdun hőse által felvetett és képviselt Rajna-köztársaság terve is tragikus körülmények között bukott meg az ellentétes törekvésekkel szemben. Franciaország nem a vesztfáli béke szellemében gondoskodott a maga és Európa biztonságáról, hanem a jakobinus nemzetiségi elv alapján. Igaz, hogy még ha akarta volna, akkor sem tudta volna érvényesíteni akaratát, mert mozgási szabadságát Anglia gátolta, az az Anglia, amely egyensúlyba akarta hozni az európai helyzetet a győztes Franciaország és a legyőzött Németország között-Mivel pótolta Franciaország a hiányzó biztonságot? Új államok sorával, amelyeket éppen a nemzetiségi elv alapján hívott életre, vagy erősített meg: Lengyelországra, Csehszlovákiára, Jugoszláviára és Romániára várt a feladat, hogy a német kolosszus erejét egyensúlyozzák. Most azonban — húsz évvel Versailles után — Franciaország tapasztalhatja számításainak gyengeségét. Az övezet gyengének bizonyult. Innen ered egy más megoldás szükségessége, innen ered ..Ausztria európai hivatásának új felfedezése, amelynek Wladimir d'Ormesson a „Le Temps“ hasábjain hangot adott. Érdekel bennünket — fejezi be fejtegetését Pamfil Seicaru — hogy a francia felfogás mitt tart „Ausztria új európai hivatásának“, — annál is inkább, mert ez egyszer az angol felfogás is ezt a ,,hivatást“ vallja. Számunkra ez döntő jelentőséggel bír. RUBENSZ"'--’ Irta: CASTANO-KŐSZEGHY MARIANNE $52 Itália: Minden művész áma minden korokon át! Ide készül Rubens. Albert herceg nemes pártfogónak bizonyult. Fényes ajánlólevelekkel küldi el a festőt abba az országba, ahol mindig kék az ég és e halhatatlan kékség olyan lángelméket ihletett felejthetetlen alkotásokra, mint voltak Leonardo, Raffael és Botticelli. Rubens ekkor férfikorának teljében, művészetének legszerencsésebb korszakában, csupa frisseség és befogadó készség minden feléje tárulkozó szépség iránt. Egy boldog ember. Nincs már egyedül, — ifjúságának első bálványát, unokatestvérét, Brant Izabellát veszi feleségül. Mint királynő, mint istennő, — mint bacchánsnő, szűz és mártír jelenik meg Izabella a rubensi aratás ez első dús időszakában. Ő Rubens első szépségideáljának valódi megtestesülése. Benne jelenik meg az a típus, melyet akkor íratlan törvénnyel, mint az egyedül legszebbet, ismert el Rubens és kora. Az a nő, kinek egész megjelenése ragyogóan telt és virágzó, mint Tizian nimfái, aranyos, gyanaéd és lebilincselő, mint szende Madonnák Raffael képein, — misztikus és bájos, mint I.eonardo nagystílű renaissance dámái. Izabellával vonult be az a forró és lüktető stílus Rubens festészetébe, mely örökre jellegzetessé tette minden ecsetvonását is mely sohasem hagyta el őt. _ Mert valóban: Rubens az asszonyok egyik legnagyob festője volt.* Rubens egész életműve tulajdonképen nem más, mint egyetlen hatalmasan szárnyaló óda az életörömhöz. Kora ifjúságától késő öregségéig, egész életén keresztül ez a lendületes életöröm dalol fent a magasban, elvonatkozva földi tépelődésektől, röghöz kötött, kicsinyes gondoktól. Ez a rubensi öröm azonban sohasem válik monotonná. Még leggyászosabb témájú képein is, mint Krisztus síratásán, a tragikum, a bánat megjelenésében is, — a tompított színek borongása alatt is, — ott vibrál, ott rejtőzik ez a diadalmas életöröm. Ecsetkezelésének mámoros ereje, az élénk fények kristálytiszta ragyogása szinte tagad minden zordságot és szomorúságot. Mindamellett ez a folytonosan előretörő, jellegzetes életöröm mégsem az intellektus, a filozófus öröme, a Rubensnek, az alapjában véve primitív ösztönök emberének festészetében a harsogó egészség, az érzékek erőteljes és vad játéka üli féktelen ünnepét. Szenvedélyének billentyűütéseire időnkint vulgárisan csökken művészete, azonban mindenkor saját győzelmes erejére támaszkodva, ugyanez a művészet hatalmasan éled újra és emelkedik fel az ihlet elképzelhetlen magasságába. A páni öröm fogakna, az antik nagyság lenyűgöző ereje, az egész természet félelmes bűvölete tetőfokát érte el Rubens eredetien ösztönös művészetében.* A flamand festők szerettek utazni. Alig található a híres németalföldi nagyságok között olyan, aki ne kalandozott volna el évek hosszú során Itáliába, Spanyolországba, Franciaországba. Ezzel szemben az olaszok sohasem mozdultak ki hazájukból. Ez meglátszik tájképfestészetükön is. Mindig ugyanaz az állandó, tipikus olasz táj jelenik meg piktúrájukban— a Campagna és a tenger. Vagy pedig — alkalmazkodnak a múltba és ezáltal az erőteljes jelen friss benyomásai gyakran elsikkadnak műveikből. Flandria többet tanult Olaszországtól, mint megfordítva. Észak nyert a Déltől. Mindig a derű, a fény hazája volt az a kiszámíthatlan vonzerő, mely csábította a művészszemet. Dacára ennek, — már Van Eyck korában elég önálló életet élt a flamand művészet. Sőt, szórványosan, olasz tanítványok is dolgoztak Van Eyck oldalán, aki egyébként is sajátságosan független egyéniség volt, — világjáró zseni, ki kora ifjúságában már beutazta egész Európát. Az olasz túlerő azonban győzedelmeskedett Michel Angelo, Leonardo és Raffaello korszakában. Ez az az idő, amikor maga Brueghel, a legnagyobb flamand művészek egyike, egy szép napon arra ébred, hogy tanítványai — Francken, Floris, Lombard, Maerlen de Vos, Calvaert, de Witte — elhanyagolják. Szívvel-lélekkel az olaszokat másolják. Ez „a fattyúművészet“ még azután is sokáig éreztette hatását a németalföldi piktúrában. Brueghel után Rubens volt az első igazán önálló művészegyéniség, akinek alakja először határolódik el élesen az olasz befolyástól, bár Itália napfénye mindvégig kedves maradt előtte. Kezdetben, az első Olaszországban töltött évek az ő lényére is rányomták bélyegüket: Rubens akkor piktúrájában is olaszul beszélt. Később azonban ezt is levetkette és mindinkább előtérbe hozta saját hatalmas festői egyéniségét. Társai elfelejtették lelküket e szolgai másolásban. Egyik Rafaelt, a másik Michel Angelot próbálta utánozni; Tizian és Tintoretto Van Veent, a római iskola pedig főleg Lombardot vonzotta. Rubens belső ereje azonban igazi teremtő erő volt és így rokonszenve az itáliai művészet iránt mégsem került az utánzás veszedelmének kátyújába. Felszívta az új művészeti tanokat, azok ellenben nem szívhatták fel őt. Az olaszok friss lendülete csak még frissebb, még lendületesebb lesz az 5 kezében; a rubensi palettát éppúgy felüdítik a velenceiek színei, mint Van Eyckét, melyen a vörös. MAGYAR LAPOK IX. évf 71- szám. — Kedd, 1940. április 2 fi visszaélései lehetőségének megszüntesse érdekében közös szervezetbe akarták tömöríteni a közbirtokossági erdőségeket Serban Mihály dr. miniszter pártfogásába vette a tervet Cluj-Kolozsvár. Saját tud. A földművelésügyi minisztérium nagy gondot fordít arra, hogy a közbirtokossági erdőségeknél elkövetett visszaéléseket megakadályozza és megtorolja. Ennek a tisztogatási munkának egyik eredménye, hogy a máramaros megyei Borsa község közbirtokosságának vezetőit elmozdították és bűnvádi eljárást indítottak ellenük. A hatóságok most vizsgálják ki azokat a körülményeket, ahogyan a 10.000 katasztrális holdra rugó borsai erdőket a múltban kezelték, kitermelték, illetve értékesítették. Minthogy Borsán kolozsvári cégek is vásároltak faanyagot, a vizsgálatnak bizonyos vonatkozásban kolozsvári érdekessége is van. Szakkörökben komolyan tartja magát a hír, hogy a hivatalos tényezők az öszszes máramaros megyei közbirtokosság erdőségeknek közös szervezetbe való tömörítésére törekszenek, ami a visszaélések lehetőségét is megszüntetné. Ez a közös szervezet több, mint 70000 katasztrális hold erdőség ügyeit irányítaná. A nagyszabású terv iránt a máramarosi származású dr. Mihail Serban miniszter is érdeklődéssel viseltetik, aki a közbirtokossági kérdések egyik legszakavatotabb ismerője.