Magyar Lettre Internationale 1991. május (1. szám)
Olvasóinkhoz
OLVASÓINKHOZ Megszokott, tegnapi világunk, amelyben mindig rossz közérzettel ébredtünk, amelyet folytonosan bíráltunk, megvetettünk, utáltunk gyűlöltünk - ki hogyan viseltetett vele szemben -, de amelyben annak minden abszurditása ellenére, úgy-ahogy kiismertük magunkat, 1989 őszén hirtelen összeomlott körülöttünk. Tulajdonképpen örülnünk kellett volna, hogy vége ennek a nyomasztó álomnak, csakhogy - meglepetésünkre - elmaradt a felszabadult öröm, tele vagyunk egzisztenciális nyugtalansággal, megválaszolatlan kérdésekkel. Kétségtelen, volt átmenet, és vártuk is az összeomlást - csak éppen nem hittünk közeli eljövetelében. Nem tagadhatjuk, a nyolcvanas években a puhuló diktatúra már engedett a fokozódó nyomásnak, és tágultak a szabad gondolkodás, vizsgálódás határai. Annyira azonban nem, hogy az elemzések, a kutatások mélyrehatóan feltárhatták volna a magyar totalitárius rendszer gépezetének működését, az egyes történelmi szakaszok állandó és változó összetevőit. Mi, magyarok legtöbb szomszédunknál szabadabban járhattunk a megvalósultnak mondott szocializmus országaiban, de ha kereskedői érzékkel bíró polgáraink ki is fürkészték, hogy hol mit érdemes olcsón venni és drágán eladni, az igényesebbek a turisztikai látnivalókat is szellemi birtokukba vették, sőt, Párizs, London és Berlin közvetítésével a keleteurópai irodalom, művészet világhíressé vált, bár többnyire ellenzéki tartalmú alkotásait is megismerhettük valamelyest, valójában azonban ezen országok tényleges viszonyairól, az ottani reformmozgalmak problémaoldó javaslatairól, kísérleteiről, eredményeiről, kudarcairól máig is hiányosak az ismereteink. A hatalom okkal ellenezte és gátolta, hogy szomszédainkkal igazán és mélyen megértsük egymást. Tény, s bizonyára sajnálni is lehet, hogy mérhetetlen szenvedéseket okozva, gyászos kudarcba fulladt a szocialista, kommunista utópia, amely valódi szabadságot, testvériséget, egyenlőséget ígért, csakhogy minden erőfeszítés, hősiesség, áldozat ellenére végül is a rabszolgasorba taszított tömegemberek egyenlőségét, testvériségét valósította meg. Értelmiségi ember azonban, akit pénz, vagyon nem boldogít, nem lehet meg világmegváltó jövőkép nélkül. Szüksége van olyan távlatokra, amelyekhez igazodva értelmet, tartalmat adhat jelenhez kötött életének. Végül is napjaink követendő példája az ipari és technikai fejlődés élén járó nyugati országok korábban oly hevesen bírált liberális demokráciája lett. A modern piacgazdaságnak ez a rendszere bizonyítani tudta, hogy minden más gazdasági és politikai konstrukcióval szemben, nemcsak irigylésre méltó életszínvonalat és életminőséget teremtett polgárainak többsége számára, hanem - ami értelmiségi embernek talán a kenyérnél is fontosabb - a létezésnek és gondolkodásnak, az önkifejezésnek és önrendelkezésnek az emberiség történelmében páratlan szabadságát nyújtja. Holnapra pedig olyan egységes Európát ígér, amelyben lebomlanak a gazdasági, politikai válaszfalak, amelyben mindenki úgy őrizheti meg nemzeti identitását, kultúráját, műveltségét, hogy egyben a vén kontinens polgárának is tekintheti magát. Újabb utópia? Lehetséges. Elképzelhető, hogy Camus-nek igaza van, és Sziszüphoszként megint csak egyre görgetjük fel a hegyre a nehéz követ, amely újra meg újra visszahull. De Camus azt is állítja, hogy Sziszüphosz minden kudarca ellenére boldognak tudta magát. Az egységes Európának, a piacgazdaságra épülő liberális demokráciának a célkitűzéseit kívánja szolgálni a negyedévi folyóirat, a LETTRE INTERNATIONALE, amelynek első, francia nyelvű kiadását az 1968-as prágai tavasz egyik főszereplője, Antonin J. Liehm indította útjára 1984 nyarán. Olyan eredménnyel, hogy a francia folyóiratot követte a spanyol, az olasz, a német, a szerb, a cseh-szlovák és a horvát kiadás és remélhetjük, hogy még ez év folyamán Koppenhágában megszületik a skandináv, Leningrádban az orosz és Bukarestben a román Lettre Internationale is. E folyóiratok köréhez csatlakozik a most pályára lépő Magyar Lettre Internationale. E lap mögé a magyar szellemi élet olyan képviselői sorakoztak fel, mint Bácskai Tamás közgazdász, Bacsó Béla filozófus, Esterházy Péter író, Fehér Ferenc politológus, Hanák Péter történész, Konrád György író, Mészöly Miklós író, Mihályi Gábor irodalomtörténész (e lap felelős szerkesztője), Radnóti Sándor esztéta és Tornai József költő. Bíztak abban, hogy ez a hazai folyóiratoktól tartalmában és szerkezetében eltérő lap is segíteni fogja szellemi életünk bekapcsolódását az európai gondolatok áramkörébe. Mindenekelőtt azzal, hogy interdiszciplináris lapként egyaránt közöl filozófiai, irodalmi, művészeti tanulmányokat és esszéket, interjúkat, szépirodalmat, regényrészleteket, elbeszéléseket, verseket, művészi grafikákat, és e közlésekkel tájékoztatni tudja a magyar szellemi elitet, a lap olvasóit mindazokról a problémákról, elképzelésekről, vitákról, amelyek ma Európa és szélesebb értelemben a művelt világ írástudóit, gondolkodó emberfőit foglalkoztatják. A lap szerkesztőinek meggyőződése: fontos tanulságokkal szolgálhat az a felismerés, hogy New Yorktól Dél-Amerikáig, Rómától Moszkváig és Budapestig hasonló gondokkal küzd a ma embere, és egy irányban is keresi a kiutat a hazáját, térségét nyomasztó gazdasági, politikai és morális válságból. Különösen fontosnak ítéljük, hogy a közép-kelet-európai régió Lettre lapjaival szorosabban együttműködve töprengjünk a hasonló történelmi előzményekből fakadó közös kínok, görcsök oldásának módozatain, bízva abban, hogy együttes erőfeszítéssel előbb-utóbb rátalálunk arra a közös nyelvre, amelyen szót értve, végképp elparentálhatjuk a régi gyűlölségeket. A Magyar Lettre Internationale megszületése arra is módot ad, hogy hazai szerzőinek írásaival és a közösen szervezett konferenciákkal magunk is bekapcsolódjunk az összeurópai eszmecserébe. Olvasóinknak tudniuk kell, a különböző Lettre lapok szerkesztőségei önállóan működnek, nem azonos lapszámokat jelentetnek meg, hiszen mindegyik folyóirat a maga nyelvterületének olvasóihoz szól. De közös a lapok struktúrája, hasonlóak a szerkesztési elvek. Előírás, hogy a közölt írásoknak a nagyobb része szabad válogatás alapján átvétel legyen a testvérlapok anyagából. Ily módon a hazai szerzők írásait is várják a világ Lettre-jei. Az együttműködés szellemi kiteljesítése érdekében a magyar szerkesztőség időnként előre megállapodik a testvérlapokkal egy-egy lényegesnek ítélt téma közös megvitatásában. A Magyar Lettre Internationale megjelenését - nemzetközi kapcsolataink ellenére - főként magyar bankok, a Magyar Hitelbank és a Kereskedelmi Bank Rt. nagyvonalú támogatása teszi lehetővé, akik felismerték, hogy a szellemi tőke is kamatozik, és hosszabb távon még sohasem bizonyult rossz befektetésnek. E bankok vezetői meggyőződtek arról, hogy a Magyar Lettre Internationale Alapítvány és folyóirata olyan célokat tűzött maga elé, amelyeknek a megvalósítása elősegítheti annak a szellemi klímának a kialakulását, amelyben a bankok is betölthetik hivatásukat befektetőiknek, az ország lakosságának az érdekében. Támogat bennünket a sajtó új törekvéseinek ösztönzésére létrehívott Magyar Sajtóalapítvány is. A többi, viszonylag kis példányszámban megjelenő kulturális laphoz hasonlóan nekünk is szembe kell néznünk a terjesztés nehézségeivel. A Postától csak azt remélhetjük, hogy lapunkat egyes nagyobb kioszkokban árusítani fogják. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Téka azzal sietett segítségünkre, hogy nagyobb könyvesboltjaiban árusítja lapunkat. Olvasóink azonban legegyszerűbben és legbiztosabban úgy juthatnak lapunkhoz, ha anyagilag támogatják az európai gondolkodás és látásmód jobb megértését, a hazai és a külföldi értelmiség szellemi egymásra találásának eszméjét szolgáló Alapítványunkat. Amennyiben a befizetés összege eléri négy szám árát (388 Ft-t), mi házhoz küldjük Önnek lapunkat. (Ismeretes, hogy az alapítványoknak befizetett összeg levonható az adóalapból.) Talán felesleges említenünk, hogy minden számottevő anyagi támogatás lapunk folyamatos megjelenését is elősegíti. Magyar Lettre Internationale Lapunk következő száma szeptember 15-én jelenik meg. Magyar Lettre Internationale 91/1