Magyar Lettre Internationale 1991. tél (3. szám)

BOLDOG AUSZTRIA - Hobsbawm, Eric: Ausztria és Közép-Európa

GEORG EISLER RAJZA A NAGYNÉMET VÁLTOZAT Az első s valószínűleg eredeti jelen­tése egyértelműen nagynémet, ponto­sabban nagynémet­ birodalmi. Friedrich Eric Hobsbawm A Közép-Európa kifejezés ma újfent vitatott (igen kritikus felülvizsgálatra szorul), Linz pedig igen alkalmas hely arra, hogy elgondolkodjunk rajta. Hi­szen ha a világ e részének egyáltalán van földrajzi középpontja, az nem lehet nagyon messze Linztől. Itt, Felső- Ausztriában végtére is félúton vagyunk a Volga torkolata és az európai konti­nens nyugati csücske, Izland és Ciprus között. Bármit jelentsen is a „Közép- Európa” szó, földrajzi megfelelőjéhez hozzátartozik Linz is; márpedig Anton Bruckner, akit most ünneplünk, egész életét ebben a térségben töltötte. De éppen az iméntihez hasonló mondatok az igazán veszélyesek. A földrajz ugyanis olyan magától értető­­dőséget és objektivitást kölcsönöz a „Közép-Európa” szónak, amellyel az nem rendelkezik. A fogalom termé­szetesen földrajzilag behatárolt, a leg­jobb akarattal sem kényszeríthető bele sem Oslo és Ibsen, sem Pétervár vagy Dosztojevszkij. Alapjában véve azon­ban a „Közép-Európa” kifejezés - mint a közélet oly sok, látszólag leíró termi­nusa - az értékítéletek közé tartozik. Közelebb áll a politikához, mint a föld­rajzhoz, inkább a programok világába, mint a valóságba való. Nem olyasmit jelöl, ami van, hanem valamit, ami le­gyen, amit tehát meg kell teremteni. Minden történész és diplomata ismeri ezeket a ténynek álcázott programokat. A térképen látszólag egyértelmű vonal­­vezetésű folyókból nem csupán egy­szerűen határok, hanem „természetes” határok lesznek. A nyelvi határok ál­lamhatárokká válnak, s megfordítva. És így tovább. Mindannyiunk előtt is­meretes a földrajzi elnevezések szub­jektív jellege. Maga az Európa szó is régóta ismert politikai labda. S ha ez Európára is érvényes, még inkább „Közép-Európára”, amelynek nincs is elfogadott meghatározása. Alapvetően politikai fogalommal van itt dolgunk, mégpedig olyannal, amely­nek céljait nemkívánatosnak vagy ár­talmasnak, egyáltalán, irreálisnak ér­zem. Politikailag a szónak három változa­ta van; List számára, aki a politikai iroda­lomban elsőként használta ezt a kifeje­zést, Közép-Európa a kibővített német gazdasági életteret jelentette. Azaz, egy angol történészt idézve, a német világ gazdasági s talán politikai unióját Bel­giummal, Hollandiával, Dániával és Svájccal, amelyben az Északi-tengertől mélyen a Balkán-félszigetig benyúlóan összefüggő hatalmi szerkezetnek kell létrejönnie. 1848 után, egyetlen pilla­nat erejéig az ifjú Ferenc József kor­mánya is átvette ezt az elképzelést, mert még lehetségesnek látszott a Habsburg-hegemónia ezen a területen. Bismarckot nemigen érdekelte Nagy- Németország, ezért Közép-Európa sem. Az imperializmus korában vi­szont ismét aktuálissá vált a kifejezés, leginkább az első világháború alatt Friedrich Naumann megfogalmazásá­ban, akinek ilyen című könyve sok szóbeszéd tárgya lett. Naumann számá­ra Közép-Európa a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország világháború utáni gazdasági, majd később politikai egységét jelentette, azaz, őt idézve, ez nemcsak a Visztula és a Vogézek, Ga­lícia és a Boden-tó közötti területet je­lentette, hanem a gazdasági és politikai hegemóniát is Délkelet-Európában egészen a Közel-Keletig. Közép-Euró­pa tehát a Berlin és Bagdad közötti út­vonalon terült el. Látható, hogy a foga­lom igen rugalmas volt és maradt. Bé­csi iskolai éveim során keleten Vi­­tyebszkig és Bergyicsevig, nyugaton Lille-ig és Lyonig, Belgiumtól Bessza­­rábiáig, Litvániától az Appenin-félszi­­getig terjedt. HONVÁGY A MONARCHIA UTÁN A Közép-Európa kifejezés második változata: honvágy a k. u. k. monarchia után. Ez érthető, hiszen a korábbi Habsburg-kettős­ monarchia területé­nek utóbbi hetvenéves történelméhez képest a Ferenc József-i úgynevezett „népek börtöne” Czernowitz, Kassa vagy Fiume lakosai számára visszate­kintve már nem is látszott olyan elvi­selhetetlennek, mint amilyennek 1914 előtt tűnt. Sajnos, semmi kétség afelől, hogy a politikai szabadság és az embe­ri jogok dolgában a régi Habsburg-te­­rület nagy részén ma rosszabb a hely­zet, mint 1913-ban volt, jóllehet a pe­resztrojka során jelentős javulást irá­nyoztak elő, s részben már valósítottak meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy a régi közép-európai k. u. k. konglome­rátumot politikailag, sőt gazdaságilag újból talpára kellene állítani. Egyéb­iránt azt se feledjük, hogy Ferenc Jó­zsef kortársai sokkal kevésbé lelkesed­tek a Habsburg Birodalomért, mint mai utódaik teszik. A császári és királyi kettős monarchia, ha nem tévedek, az egyetlen európai állam volt, amelynek összeomlásából és pusztulásából nagy irodalom született. Ez sokatmondó, ám egyetlen kivétellel ezek a nagy irodal­mi sírásók egyáltalán nem gyászolták a birodalmat. Gondoljunk csak Karl Kra­­usra, Robert Musilra, Jaroslav Hasekra és Miroslav Krlezára vagy Szabó Ist­ván Redl-filmjére. Hogy a távoli Vol­­hiniában élő Joseph Roth miért maradt hű a császárhoz - megvizsgálom még. Ám még ő is némi alkoholba fojtott iróniával tekintett vissza a régi szép időkre. Ha már egyszer elég régivé vált, szinte minden korszak megszépül. Tulajdonképpen senki sem akar visszatérni Kákániához, s nem is tartja ezt lehetségesnek. Ha a magyaroknak vagy a cseheknek választást kínálná­nak egy közép-európai blokk vagy az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás között, egyetlen pillanatra sem haboznának, hogy Brüsszel mel­lett voksoljanak. A Közép-Európa újjá­születését szorgalmazó felhívások, amelyeket az utóbbi években Keletről hallunk, negatív, s nem pozitív érte­lemben értendők. Nem azt jelentik, hogy „vágyakozunk Sankt Pölten-i vagy görzi testvéreinkre”, hanem: „nem tudnánk-e máshová tartozni, mint Európa szovjet részéhez?” S ez teljesen természetes. Közép-európai kultúra: Európa nagy részében ez az emancipálódott, vagyis a művelt és polgárosult zsidók kultúrája volt a német művelődés hegemóniájának időszakában. Ausztria és Közép-Európa A KIREKESZTŐ VÁLTOZAT Közép-Európának ez a második po­litikai változata meglehetősen ártalmat­lan. A harmadik veszélyesebb, mert különbséget akar tenni „magasabb ren­dű” emberek és népek (nevezetesen „mi”) és „alacsonyabb rendűek” között (akik a többiek). Miként annak idején Metternichnek tudtak, ma is mindenki tud mondani olyan országutat, amely a szomszédos barbárokhoz vezet. S mint mindannyian tudjuk, velünk ellentét­ben a barbárokkal nincs mit kezdeni. Közép-európainak lenni ebben a felfo­gásban annyit jelent, hogy nem va­gyunk kelet-európaiak vagy balkáni la­kosok. Mindenekelőtt pedig ezt: job-HOBSBAWM, Eric J. A forradalmak kora Kossuth, 1964 Primitív lázadók Kossuth, 1974 A tőke kora Kossuth, 1978 HALEK, Jaroslav A Balaton partján, Pozsony, 1954 Fekete-sárga panoptikum, Új Magyar Könyvkiadó, 1956 Svejk, Európa, 1982 Dekameron, Európa, 1987 MUSIL, Robert A tulajdonságok nélküli ember Európa, 1977 KALEZA, Miroslav A horvát hadisten Európa, 1963 A Glembayak Európa, 1965 Kirándulás Oroszországba Európa, 1965 Versek­­ Emlékiratok Európa, 1965 Zászlók Európa, 1965 A fekete sas árnyékában Európa, 1965 Út a paradicsomba Európa, 1971 Ezeregy halál Európa, 1979 Bankett Blitvában Európa, 1979 Drámák Európa, 1980 Filip Latinovicz hazatérése Kriterion, 1982 ROTH,Joseph Radetzky-induló, A kapucinus kripta Európa, 1982 Jób Európa, 1989 Zsidók vándorúton Makkabi, 1989

Next