Magyar Lettre Internationale 1994. nyár (13. szám)
Tartalom
Kedves olvasóink, barátaink, a régi, jó békevilág elmúlta óta, itt Közép- és Kelet-Európában mindig is VESZEDELMES VISZONYOK közepette éltünk, és szerencsésnek is mondhatja magát, akit elkerültek a történelem villámcsapásai. Létünket persze megkönnyítette, hogy gyakran nem tudtuk, nem mértük fel, hogy mekkora veszedelmek fenyegetnek. Két „szerelmi történetet" közlünk, melyeket szívderítő nyári olvasmánynak is tekinthetnénk, ha a cseh Josef Skvoreckÿ. elbeszélése nem a Hitler megszállta Csehországban játszódna. Konrád György diákjai ugyan a házasság révébe érnek, a háttér azonban a korai ötvenes évek Rákosi uralta Magyarországa, amikor egy rágalom is elég volt ahhoz, hogy a történet Rómeóját eltávolítsák az egyetemről, és egzisztenciálisan lehetetlen helyzetbe hozzák. Derülhetünk Vlagyimir Szorokin, a mai orosz próza egyik jeles fiatal írójának „humoreszkjét" olvasva, aki a végtelen sorbanállásokra emlékezve idézi fel a Szovjetunió hetven évének történelmi fordulatait. Szorokin azonban arra is figyelmeztet bennünket, hogy a bajok, gondok ugyan másfélék, de nem kevésbé fenyegetőek. Az indokok egy részével Seymour Melman amerikai politológus tanulmánya szolgál, aki személyes tapasztalataira is hivatkozva magyarázza el, miért bizonyul reménytelen, sziszüphoszi vállalkozásnak az orosz hadiipar átállítása békés termelésre - vagyis miért érdeke az orosz hadiipari konszern vezetőinek a szélsőséges nacionalista politikusok támogatása. Kiss Gy. Csaba, a Teleki Pál Alapítvány igazgatója a „törzsek lázadásáról" szólva napjaink gyilkos konfliktusokhoz vezető újnacionalizmusait veszi számba, a szörnyű kór feléledésének okait elemzi. Óta Filip cseh író gunyoros hangú szlovákiai útleírásában arra figyelmeztet bennünket, hogy a tegnapi kocsmai verekedések az új határok menti szlovák és morva falusiak között ma nemzetközi összetűzéssé fajulhatnak. Maga a történetírás is veszélybe került, figyelmezteti pályatársait a neves angol történész, Eric Hobsbawm, amikor arra akarják rábírni a tudósokat, hogy a hamisítás bűnébe esve az érvek muníciójával támogassák a hódítani kívánó, más népeket elnyomó nacionalizmusokat. Az erőszak világában nemcsak írók élnek, az erőszak nemcsak őket sújtja, írástudóként azonban ők tudnak a leghangosabban, a legmesszebbre szólóan tiltakozni. Ezért is kell őket elnémítani, háborog megrendítő kiáltványában a halálra ítélt Salman Rushdie, az erőszak, az elnyomás ellen szövetkező új íróparlament első elnöke. Az értelmiség számottevő része értelmiségi létét meghazudtolva a szellem szabadságát fenyegető, elnyomó hatalmak szolgálatába állt, emlékeztet bennünket Kertész Imre. Ma egy demokrácia felé törekvő korban feleslegesnek is érezhetné magát, ha nem reménykedhetne a tegnapi, a tegnapelőtti fasisztoid hatalmaskodók visszatérésében. Ijesztő perspektíva. Az erőszak a tárgya a nemrég elhunyt kiváló angol író, Anthony Burgess elbeszélésének, amely a „két nagy ", Cervantes és Shakespeare elképzelt találkozásáról, az erőszak elfogadhatatlanságáról szóló vitájában számol be. Hátat lehet-e fordítani a politikának, ha az a mi bőrünkre megy? S mert tehetetlennek hisszük magunkat, vélhetjük-e úgy, hogy jobban tesszük, ha kevés időnket nemesebb ügyekre fordítjuk, zenére, irodalomra, művészetekre? A VARIÁCIÓK ZENÉRE című összeállításunk, sőt alighanem e számunk legjelentősebb írását Milan Kundera jegyzi, aki Sztravinszkijról szólva a zene, az irodalom, a művészetek alapkérdéseit feszegeti, a klasszikusok és a modernek kapcsolódásait, a korszakokon átívelő hidakat és az elválasztó határvonalakat méri fel. Korunk vélhetően legjelentősebb élő magyar zeneszerzője, Ligeti György nyolcvanadik születésnapja alkalmából az avantgárd folytathatatlanságát és meghaladásának szükségességét hangoztatja. És megtudjuk, hogy a nagy zeneszerző sem függetlenítheti magát a politikától és közélettől, hiszen nem tehet úgy, mintha nem élne benne, nem lett volna kitéve személyét egzisztenciálisan is fenyegető politikai döntéseknek. Úgy véli azonban, akkor sem hallgathat, amikor rossz döntések őt magát nem, hanem csak igazságérzetét háborítják fel. Vitányi Iván Bartók európaiságát elemezve érteti meg velünk, hogy a nagy zeneszerző örök aktualitása éppen annak köszönhető, hogy zenéje a maga szublimált hangján napjainkat, napjaink örömeit és iszonyatát is kifejezi. DOKUMENTUMKÉNT közöljük az új Nobel-díjas amerikai írónő Toni Morrison stockholmi beszédét, emelkedett hangú, költői írását, amely arra int, hogy ne engedjük elpusztulni az emberek közt eleven kapcsolatokat teremtő nyelvet. KOMMENTÁROK ÉS VITÁK rovatunk nyitó írása Heller Ágnes és Fehér Ferenc a kultúra és a demokrácia ellentmondásos kapcsolatát elemző, átfogó tanulmánya. Ez a nagyterjedelmű esszé vitaindítója volt a tavaszi Lettre-napok során megrendezett sikeres nemzetközi tanácskozásnak. A filozófus házaspár kérdésfeltevéseit egészíti ki Tornai József és a német Günter Kunért az olvasás jövőjét féltő hozzászólása. A kialakuló vita tárgya a tömegkultúrát pártoló demokratikus gondolkodás és a szükségszerűen arisztokratikus elitkultúra ellentmondása, az amerikai és az európai kultúraszemlélet különbözősége. Ezt a vitát következő számunkban vagy számainkban folytatni kívánjuk. Ezúttal e témához kapcsolódva közöljük Umberto Eco humoros kis írását az elit művészet gyomnövényeiről, amelyek úgy próbálják magukat szépnek és értékesnek tettetni, hogy ürességüket, rútságukat nagyképűséggel és érthetetlenséggel palástolják. Abban a reményben, hogy eddig megjelent számainkkal elegendő nyári olvasmánnyal szolgálunk (méghozzá a mai könyváraknál jelentősen olcsóbban), most mi is nyári szünetet tartunk. Az őszi viszontlátásig. MAGYAR LETTRE INTERNATIONALE T ARTALOM VESZEDELMES VISZONYOK KONRÁD György: Laura körében 1 KISS Gy. Csaba: Törzsek lázadása 8 Josef SKVORECKŸ: Féminine mystique 12 Seymour MELMAN: Oroszország nem Weimar 17 Vlagyimir SZOROKIN: Búcsú a sorsál 21 Ota FILIP: Andy Warhol Mezőlaborcon 24 Eric HOBSBAWM: A történetírók felelőssége 27 ÍRÓK ÉS BARBÁROK Salman RUSHDIE: Függetlenségi Nyilatkozat 32 Anthony BURGESS: Találkozás Valladolidban 33 KERTÉSZ Imre: A fölösleges értelmiségi 39 KÖRÖSI Zoltán: Hajtás 41 VARIÁCIÓK ZENÉRE___________________ Milan KUNDERA: Improvizációk Sztravinszkij emlékére 43 LIGETI György-Eckhard ROELCKE: Az avantgárd és a posztmodern közt 54 Ursula LE GUIN: An die Musik 57 VITÁNYI Iván: Bartók mai szemmel 63 KOMMENTÁROK ÉS VITÁK KULTÚRA ÉS CIVILIZÁCIÓ Toni MORRISON: Mese a nyelvről (DOKUMENTUM) 65 HELLER Ágnes-FEHÉR Ferenc: Kultúra és demokrácia 68 TORNAI József: Az egyetlen versolvasó 73 Günter KUNÉRT: A civilizáció megszünteti a kultúrát 75 Umberto ECO: Hogyan írjunk katalógusbevezetőt? 77 TUDÓSÍTÁSOK Marina WARNER: A fiúk már csak fiúk 80 Giulio GIORELLO: A valdensek 82 LENGYEL Péter: Fehércseresznye 83 VERSEK Zbigniew HERBERT (20, 53), Ryszard KRYNICKI (16,64), lipo TIIHONEN (16), Sirkka TURKKA (3), SIMON Balázs (60) KÉPEINK SARKADI Péter képeit (1,5, 15, 21,27, 31 ) bemutatja Tolvay Ernő (31 ) RÉBER László (75,77) és SZERÉNYI Gábor grafikái (17, 39) CÍMLAP LENGYEL András terve (Lugosi Lugo László fotója) NYÍRI Lettre-NAPOK A román Lettre bemutatkozása 1994. június 1-én szerdán 18 órakor a Román Kulturális Központban Budapest XIV., Izsó u. 5.