Magyar Lettre Internationale 2011. ősz (82. szám)
KORNIS - Kornis Mihállyal Révai Gábor beszélget: Hol voltam, hol nem voltam (részletek egy beszélgetőkönyvből)
HORMIS MIHÁLLYAL RÉVAI GÁBOR BESZÉLGET Hol voltam, hol nem voltam ■ Hogyan lettél azzá, aki vagy? Amikor megszülettem, kései gyermeknek számítottam: apám 40 volt, édesanyám is elmúlt 36 éves. Az iskolákban, ahová jártam, általában mindenkinek sokkal fiatalabbak voltak a szülei. Apámat például gyakran hitték a nagyapámnak, nagyapámat meg a dédapámnak. Miksa nagyapám, apám apja életem első tíz évében, ami a legdöntőbb korszak, összes rokonom közül, szüleimet is beleértve, a legtöbbet volt velem. Neki még a tizenkilencedik századból is voltak emlékei, millennium előttről szóló pletykákat is hallottam tőle, amikor délelőttönként befeküdtem mellé az ágyba. Mert ő már kiskoromban is sokszor az ágyban feküdt, elég komor, beteg ember volt. De engem szeretett, és sokat mesélt. A családtól kapott emlékezeti kincsem A családtól kapott emlékörökségem száz esztendőt fog át. Ebben egyben van az elképzelt és a valóságos világ - mármint a fejemben. A békeidők. Amire jött a háború, azután Horthy, és még egy háború... A szüleim már nem is hittek benne, hogy nekik még gyermekük lehet. Apám ifjúkorában nőfaló agglegény volt, anyám viszont ’45 után sokáig az imádott első férjét gyászolta. (...) Édesapám különben jóképű férfi volt, jó humorú, gáláns, gyöngéd, nagyvonalú. Csak hát más világ, mint az anyám. A mamám megítélése szerint az ő világánál alacsonyabb intellektuális szinten állt. (...) Apa, amíg meg nem nősült, mindennél jobban szerelmes szeretett lenni, éjszakázni, csajozni és danszolni, dőzsölni szeretett, legalábbis ilyeneket mondott. De a bárokban nem ivott, hanem lebuskázott. Ez a nézés. Imádott jassznyelven beszélni, száguldozni a lehúzható tetejű kocsijaival - 1945 és 1948 között egy röpke pillanatra újra volt kocsija, sűrűn cserélgette. Az éjszaka császárának képzelte magát, de csak egy kedves, ártatlan lump volt. Édesanyámat megpillantva egyszer s mindenkorra lemondott az éjszakázásról. Anya lett a mindene. Édesanyám három idegen nyelven beszélt, ötön olvasott, portugálul is tudott, az iskolából hozott valamennyi görög és latin tudást, úgyhogy ő nemigen használta az Idegen Szavak Szótárát. A felsőkereskedelmiben Barta János volt a magyartanára. Imádta. Roppant könnyen tanult, nagyon jó feje volt, a színjátszáson kívül jól énekelt, zongorázott, gitározott, kasztanyettán is kísérte magát, ha kellett. Értett hozzá. Kiskoromban megtaláltam a kasztanyettáját a szekrénye alján, akkor megmutatta, hogy mi mindent lehet csinálni vele. Közben sírva fakadt. Erős tehetségű színésznőnek indult. Alt hangú, elementáris erejű szépség. Góth Sándor és felesége - ezek híres vígszínházi színészek voltak - magán színiiskolájának elvégzése után először a Belvárosi Színházban játszott... Kornis Kató. Az ő nevét vetted fel írói nevedül? ■ Igen. És azt hallottam mindig, nem csak az apámtól, hogy 1935 és ’45 között nem volt nála csinosabb nő Budapesten. Persze minden fiú ezt mondja. De a róla maradt fényképeken ez tényleg nagyon látszik. Nem egyszerűen szép volt, hanem sugárzóan tehetséges. Te azt nem tudod elképzelni...! - így kezdték róla a beszédet mindig, akik a háború előttről ismerték. És hogy egy épeszű világban bizonyára komoly színészi karriert futhatott volna be. De hát neki a színészi pálya szempontjából sorsdöntő éveiben a nácizmus fenyegetésével kellett szembenéznie. Az ő története az, hogy kamaszkorától készült rá, hogy tündököljön, de aztán jött Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Hitler Adolf és Szálasi Ferenc... Elvették a kedvét a tündökléstől. A második világháború után meg Sztálin és a Rákosi-terror. Az ki is tekerte a karrierje nyakát. Nem tudta folytatni a színésznői pályát. A Nemzetiben is hamarosan szó szerint burzsoá szépségnek nyilvánította Major, ez így le is van írva az őt elbocsátó határozat indoklásában. Burzsuj férj burzsoá szépségű feleségére nincs szükség a Nemzeti Színház művészeti munkájában. Világos, nem? Valahol még megvan. A Mamából - ebbe belesápadt az egész élete - adminisztrátor lett, naponta megalázott tisztviselőnő. Terves-statisztikus, Zuglóban és Erzsébeten, igencsak szerény helyeken. bulizott. Anyanyelvén ezt így hívják. (...) A munkahelyem mint ember, hallatlanul népszerű volt. Nem egyszerűen gyönyörű, hanem szuggesztív, jó társalgó, művelt. De plebejus lélek, a legegyszerűbb emberekkel értett szót. Apu is beszédvirtuóz volt. Sármos. Mindenki így mondta. Szerették őket. (...) Anyai nagymamám - aki ’50-ben elhunyt - harcos szociáldemokrata volt. Ő még az első világháború alatt lépett be, és a szocdem nőtagozatában harcos szüfrazsettként tevékenykedett. Kemény, nagy állú nő volt. Boldogan és tudatlanul, rajongó imádsággal várta a két munkáspárt egyesülését. Anyám nem nagyon értett a politikai dolgokhoz, romeltakarítás közben jelentkezett színésznek a Népszava Kabaréba, mielőtt a Nemzeti szerződtette volna. (...) Úgy tekintett az oroszokra, mint felszabadító csapatokra, akik megmentették az életét. Ezért azt várta a kommunistáktól - bizakodva remélte, hogy megteremtik a demokráciát. Valamiféle szociáldemokráciát honosítanak meg, a helyi baloldali hagyományoknak megfelelőt. Apám ennél rögtön józanabb volt, de azt azért nem képzelte volna, hogy miután verejtékes munkával újra megkeresi magának az autóra és üzletre valót, nyomban elveszik tőle mind a kettőt. Újra. Pont, mint a németek. Csak most az oroszok. B Azt mondtad, apád már ’46-ban rájött, hogy sürgősen ott kell hagynia a kommunista pártot. Ők nem beszélgettek egymással erről? B Dehogynem, de nem értettek egyet! És ilyen téren nálunk mindig szabadság volt. Meg rengeteg röhögés... Azért a politikát egyikük sem vette komolyan. A nagyobb baj az volt, hogy apám Hitler miatt megsértődött az Örökkévalóra. És bár addig se foglalkozott sokat vele, attól kezdve hallani sem akart nemhogy Istenről, de még arról sem, hogy ő zsidó, vagy egyáltalán eszmékről... Ezt a szót ő mindig idézőjelbe téve mondta ki. KORNIS Mihály Végre élsz Szépirodalmi, 1980 Cserépfalvi, 1992 Kalligram, 2006 A félelem dicsérete Szépirodalmi, 1989 Napköny Pesti Szalon, 1994 Tericum, 2004 Sóhajok hídja Magvető, 1997 Drámák Magvető, 1999 Pestis előtt Novella, 2003 Színházi dolgok Tericum, 2003 Vigasztalások könyve Tericum, 2005 Kádár János utolsó beszéde Kalligram, 2006 Egy csecsemő emlékiratai Kalligram, 2007 Lehetőségek könyve Kalligram, 2007 Feliratok a fehér égen Pesti Kalligram, 2008 Nekem az ég Pesti Kalligram, 2009 „A zsidók titkos története" Ha minden jól megy Balassi - Soros Alapítvány, 1994 .Nocturne 1958” Magyar Lettre internationale, 2 „Civilségem története" beszélő, 1998. 10. „Kádárné balladája” Magyar Lettre internationale, 321 KORMIS