Magyar Lettre Internationale 2013. tavasz (88. szám)

HOUELLEBECQ - Michel Houellebecq interjú: A romantikusok nagy családjába tartozom

H O U ELLE B EC O MICHEL HOUELLEBECQ ÉS SUSANNAH HUNNEWELL B ESZ ÉLCETÉ SE A romantikusok nagy családjába tartozom „Szereti a Stooges-t?” kérdezte tőlem Michel Houellebecq a vele készülő interjú második nap­ján. Letette elektromos cigarettáját (vörösen iz­­zott, amikor megszívta, gőzt bocsátott ki füst he­lyett­, és lassan felállt a futon kanapéjáról. „Iggy Pop írt néhány dalt az Egy sziget lehetősége re­gényem alapján - közölte. - Azt mondta, ez volt az egyetlen könyv, ami tetszett neki az elmúlt tíz évben.” Franciaország leghíresebb élő írója bekapcsolta a laptopját, és a legendás punk síri hangja betöltötte a kis konyhát azt énekelve „It’s nice to bhe dead.”(Halottnak lenni jó). Michel Houellebecq a Réunion nevű fran­ cia szigeten született, Madagaszkár közelében 1958-ban. A hivatalos honlapján álló megfogal­mazás szerint bohém szülei, egy anesztezioló­gus és egy hegyi túravezető, „hamar elvesztet­ték iránta az érdeklődésüket”. Nincs magáról gyerekkori fényképe. Miután egy kis ideig anyai nagyszüleinél volt Algériában, hatéves korától apai nagyszüleinél nevelkedett Észak-Franciaor­­szágban. Az állástalanság és depresszió éveit kö­vetően, amelyeket részben különböző pszichiát­riai osztályokon töltött, Houellebecq a Francia Nemzetgyűlésben talált munkát technikai se­géderőként. (A képviselők „nagyon aranyosak voltak”, mondja.) Elismert költő volt egyetemista kora óta, je­lentős tanulmányt írt H.P. Lovecraft amerikai scifi szerzőről 1991-ben. 36 éves volt, amikor első regénye megjelent, az Akármi (1994), két számítógépes programozó rettenetesen unal­mas életéről. A regény afféle kultuszkönyvvé vált, és arra ösztönözte a rajongóinak egy cso­portját, hogy egy folyóiratot indítsanak Perpen­diculaire címmel „depresszionistának” neve­zett mozgalmuk lapjaként. (Houellebecq, aki elfogadott egy tiszteletbeli posztot a mozgalom vezérkarában, azt mondja „nem igazán értette a teóriájukat és őszintén szólva nem is érdekel­te”.) Következő regénye, az Elemi részecskék (1998), a társadalomkritika és a vad szexleírá­sok valamiféle elegye háromszázezer példány­ban fogyott el Franciaországban és nemzetközi sztárírót csinált belőle. Így kezdődött az a mind­máig élénk vita, hogy vajon Houellebecq-ben briliáns realistát kell-e ünnepelni a Balzac-féle nagyrealizmus hagyományainak folytatóját vagy el kell utasítani felelőtlen nihilistaként. (Egy megdöbbent New York Times recenzens „mély­ségesen visszataszító olvasmánynak” minősítet­te a regényt. Egy másik azt írta róla, hogy „kelle­metlenül ingadozik az érzékiség és az őrület ha­tárán”.­ A Perpendiculaire csapata sértve érez­te magát, mivel úgy találták, reakciós módon denunciálja a szexuális felszabadító mozgalmat, ezért kizárták a folyóiratukból. Évekkel később az édesanyja, aki úgy talál­ta, hogy kedvezőtlen színben van feltüntetve a regény egyes önéletrajzi jellegű részeiben, meg­jelentette saját emlékiratait négyszáz oldalon. A nyilvánosság előtt először és utoljára fordult elő, hogy Houellebecqet széles körben a tá­mogatásáról és a rokonszenvéről biztosította a francia sajtó, kénytelenek voltak elismerni, hogy még az Elemi részecskék­ben festett durva port­ré a hippi anyáról sem elég szigorú ahhoz a kép­hez képest, ami a saját önéletírásából rajzolódik ki erről a csak önmagával foglalkozó teremtés­ről. Könyve kapcsán tartott felolvasókörútján tette fel a hírhedtté vált kérdést „Ki nem nevezte meg a fiát szánalmas kis pöcsnek?” 2001-ben adta ki Houellebecq A csúcson c. könyvét egy utazási ügynökségről, amely rá­menősen igyekszik fellendíteni a Thaiföldre irányuló szexuális turizmust. Ebben a regény­ben ez muszlim szélsőségesek terrortámadá­sát váltja ki. A főszereplő szájába adott bizo­nyos nézetek (Valahányszor azt hallottam, hogy egy palesztin terroristát, egy palesztin gyereket vagy palesztin nőt lőttek le a Gáza övezetben, jóleső érzés fogott el a gondolatra, hogy me­gint egy muzulmánnal kevesebb”) a nőgyűlö­let és rasszizmus vádját hívták ki ellene, amire valahogy reagálnia kellene, bár nyilvánvalóan semmi kedve hozzá. „Hogyan van mersze olyas­miket írni, amiket időnként szokott?”- kérdez­tem tőle. „Ó, semmiség. Csak úgy teszek, mint­ha már meghaltam volna.” A csúcson promóciója során adott egyik in­terjúban tette Houellebecq azt a sokat felhány­­torgatott kijelentését, miszerint „A leghülyébb vallás pedig az iszlám.” Beperelte egy polgárjo­gi mozgalom gyűlöletbeszéd miatt, de ő nyer­te meg a pert a szólásszabadságra való hivat­kozással. „Nem gondoltam, hogy a muzulmá­nok lesznek azok, akik mindenen megsértőd­nek. Ezt tudtam a zsidókról, akik mindig készek valami antiszemita beütést felfedezni valahol, de őszintén szólva a muzulmánoknál erre nem voltam felkészülve.” 2005-ben jelentette meg az Egy sziget lehetőségét egy eljövendő fajról, a klónokéról. Mivel Houellebecq nagyivó hírében áll, aki ki­kezd a vele interjút készítő nőkkel, izgultam kissé, amikor becsengettem szerény párizsi bérelt laká­sa ajtaján. De el kell ismernem, hogy a két nap alatt, amit végigbeszélgettünk, aggályosan udva­rias volt, és inkább félénken viselkedett. Az inter­jút követő e-mailjei bohókásak és kedvesek voltak. Houellebecq elnyert számos nagy francia irodalmi díjat, de hosszú ideig nem kapta meg a legrangosabbikat, a Goncourt-díjat, amit a fran­cia irodalmi élet számos kiválósága szerint mél­tatlanul tagadtak meg tőle a legutóbbi időkig. Sok verses és esszékötetet is publikált. Néhány versét megzenésítették, és Houellebecq maga adta őket elő párizsi éjszakai mulatókban. A volt francia first lady, Carla Bruni-Sarkozy lemezén is szerepel egy dal, amit az ő szövegére írtak. Bernard-Henri Lévy, a másik közszereplő intel­­lektuel, akit a franciák előszeretettel utálnak, együttműködött vele a közellenségek­ben, kette­jük levélváltásában. Legutóbbi regénye A térkép és a táj nemrég jelent meg Franciaországban. Houellebecq most éppen egyedül él, kétszer vált el, van egy fia az első házasságából. 2000 óta Írország nyugati partján él, és a nyarakat andalúziai birtokán tölti. Milyen irodalmi hatások érték? Kik az irodalmi előfutárai? HOUELLEBECQ Mostanában gondolkodtam el ezen. Eddig mindig az volt a válaszom, hogy nagy hatással volt rám Baudelaire, Nietzsche és Schopenhauer, Dosztojevszkij és valamivel ké­sőbb Balzac. Ez mind igaz. Csodálom őket. Szere­tek más romantikus költőket is, mint Hugo, Vigny, HOUELLEBECQ, Michel Elemi részecskék Magvető, 2001 A csúcson Magvető, 2003 Egy sziget lehetősége Magvető, 2006 A térkép csatái Magvető, 2011 Z. Varga Zoltán „Az inkorrektség diszkrét bája - Michel Houellebecq Egy sziget lehetősége’ Kalligram, 2008. 2. TOCQUEVILLE, Alexis de Az amerikai demokrácia Európa, 1993 LOVECRAFT, H. P. Cthulhu hívása Valhalla, Debrecen, 1992 Sötét testvériség Lázi, Szeged, 1999 Összes művei l-lll, Szukits, 2001-2005 Legjobb művei Szukits, 2011

Next