Magyar Lettre Internationale 2013. tavasz (88. szám)
HOUELLEBECQ - Michel Houellebecq interjú: A romantikusok nagy családjába tartozom
H O U ELLE B EC O MICHEL HOUELLEBECQ ÉS SUSANNAH HUNNEWELL B ESZ ÉLCETÉ SE A romantikusok nagy családjába tartozom „Szereti a Stooges-t?” kérdezte tőlem Michel Houellebecq a vele készülő interjú második napján. Letette elektromos cigarettáját (vörösen izzott, amikor megszívta, gőzt bocsátott ki füst helyett, és lassan felállt a futon kanapéjáról. „Iggy Pop írt néhány dalt az Egy sziget lehetősége regényem alapján - közölte. - Azt mondta, ez volt az egyetlen könyv, ami tetszett neki az elmúlt tíz évben.” Franciaország leghíresebb élő írója bekapcsolta a laptopját, és a legendás punk síri hangja betöltötte a kis konyhát azt énekelve „It’s nice to bhe dead.”(Halottnak lenni jó). Michel Houellebecq a Réunion nevű fran cia szigeten született, Madagaszkár közelében 1958-ban. A hivatalos honlapján álló megfogalmazás szerint bohém szülei, egy aneszteziológus és egy hegyi túravezető, „hamar elvesztették iránta az érdeklődésüket”. Nincs magáról gyerekkori fényképe. Miután egy kis ideig anyai nagyszüleinél volt Algériában, hatéves korától apai nagyszüleinél nevelkedett Észak-Franciaországban. Az állástalanság és depresszió éveit követően, amelyeket részben különböző pszichiátriai osztályokon töltött, Houellebecq a Francia Nemzetgyűlésben talált munkát technikai segéderőként. (A képviselők „nagyon aranyosak voltak”, mondja.) Elismert költő volt egyetemista kora óta, jelentős tanulmányt írt H.P. Lovecraft amerikai scifi szerzőről 1991-ben. 36 éves volt, amikor első regénye megjelent, az Akármi (1994), két számítógépes programozó rettenetesen unalmas életéről. A regény afféle kultuszkönyvvé vált, és arra ösztönözte a rajongóinak egy csoportját, hogy egy folyóiratot indítsanak Perpendiculaire címmel „depresszionistának” nevezett mozgalmuk lapjaként. (Houellebecq, aki elfogadott egy tiszteletbeli posztot a mozgalom vezérkarában, azt mondja „nem igazán értette a teóriájukat és őszintén szólva nem is érdekelte”.) Következő regénye, az Elemi részecskék (1998), a társadalomkritika és a vad szexleírások valamiféle elegye háromszázezer példányban fogyott el Franciaországban és nemzetközi sztárírót csinált belőle. Így kezdődött az a mindmáig élénk vita, hogy vajon Houellebecq-ben briliáns realistát kell-e ünnepelni a Balzac-féle nagyrealizmus hagyományainak folytatóját vagy el kell utasítani felelőtlen nihilistaként. (Egy megdöbbent New York Times recenzens „mélységesen visszataszító olvasmánynak” minősítette a regényt. Egy másik azt írta róla, hogy „kellemetlenül ingadozik az érzékiség és az őrület határán”. A Perpendiculaire csapata sértve érezte magát, mivel úgy találták, reakciós módon denunciálja a szexuális felszabadító mozgalmat, ezért kizárták a folyóiratukból. Évekkel később az édesanyja, aki úgy találta, hogy kedvezőtlen színben van feltüntetve a regény egyes önéletrajzi jellegű részeiben, megjelentette saját emlékiratait négyszáz oldalon. A nyilvánosság előtt először és utoljára fordult elő, hogy Houellebecqet széles körben a támogatásáról és a rokonszenvéről biztosította a francia sajtó, kénytelenek voltak elismerni, hogy még az Elemi részecskékben festett durva portré a hippi anyáról sem elég szigorú ahhoz a képhez képest, ami a saját önéletírásából rajzolódik ki erről a csak önmagával foglalkozó teremtésről. Könyve kapcsán tartott felolvasókörútján tette fel a hírhedtté vált kérdést „Ki nem nevezte meg a fiát szánalmas kis pöcsnek?” 2001-ben adta ki Houellebecq A csúcson c. könyvét egy utazási ügynökségről, amely rámenősen igyekszik fellendíteni a Thaiföldre irányuló szexuális turizmust. Ebben a regényben ez muszlim szélsőségesek terrortámadását váltja ki. A főszereplő szájába adott bizonyos nézetek (Valahányszor azt hallottam, hogy egy palesztin terroristát, egy palesztin gyereket vagy palesztin nőt lőttek le a Gáza övezetben, jóleső érzés fogott el a gondolatra, hogy megint egy muzulmánnal kevesebb”) a nőgyűlölet és rasszizmus vádját hívták ki ellene, amire valahogy reagálnia kellene, bár nyilvánvalóan semmi kedve hozzá. „Hogyan van mersze olyasmiket írni, amiket időnként szokott?”- kérdeztem tőle. „Ó, semmiség. Csak úgy teszek, mintha már meghaltam volna.” A csúcson promóciója során adott egyik interjúban tette Houellebecq azt a sokat felhánytorgatott kijelentését, miszerint „A leghülyébb vallás pedig az iszlám.” Beperelte egy polgárjogi mozgalom gyűlöletbeszéd miatt, de ő nyerte meg a pert a szólásszabadságra való hivatkozással. „Nem gondoltam, hogy a muzulmánok lesznek azok, akik mindenen megsértődnek. Ezt tudtam a zsidókról, akik mindig készek valami antiszemita beütést felfedezni valahol, de őszintén szólva a muzulmánoknál erre nem voltam felkészülve.” 2005-ben jelentette meg az Egy sziget lehetőségét egy eljövendő fajról, a klónokéról. Mivel Houellebecq nagyivó hírében áll, aki kikezd a vele interjút készítő nőkkel, izgultam kissé, amikor becsengettem szerény párizsi bérelt lakása ajtaján. De el kell ismernem, hogy a két nap alatt, amit végigbeszélgettünk, aggályosan udvarias volt, és inkább félénken viselkedett. Az interjút követő e-mailjei bohókásak és kedvesek voltak. Houellebecq elnyert számos nagy francia irodalmi díjat, de hosszú ideig nem kapta meg a legrangosabbikat, a Goncourt-díjat, amit a francia irodalmi élet számos kiválósága szerint méltatlanul tagadtak meg tőle a legutóbbi időkig. Sok verses és esszékötetet is publikált. Néhány versét megzenésítették, és Houellebecq maga adta őket elő párizsi éjszakai mulatókban. A volt francia first lady, Carla Bruni-Sarkozy lemezén is szerepel egy dal, amit az ő szövegére írtak. Bernard-Henri Lévy, a másik közszereplő intellektuel, akit a franciák előszeretettel utálnak, együttműködött vele a közellenségekben, kettejük levélváltásában. Legutóbbi regénye A térkép és a táj nemrég jelent meg Franciaországban. Houellebecq most éppen egyedül él, kétszer vált el, van egy fia az első házasságából. 2000 óta Írország nyugati partján él, és a nyarakat andalúziai birtokán tölti. Milyen irodalmi hatások érték? Kik az irodalmi előfutárai? HOUELLEBECQ Mostanában gondolkodtam el ezen. Eddig mindig az volt a válaszom, hogy nagy hatással volt rám Baudelaire, Nietzsche és Schopenhauer, Dosztojevszkij és valamivel később Balzac. Ez mind igaz. Csodálom őket. Szeretek más romantikus költőket is, mint Hugo, Vigny, HOUELLEBECQ, Michel Elemi részecskék Magvető, 2001 A csúcson Magvető, 2003 Egy sziget lehetősége Magvető, 2006 A térkép csatái Magvető, 2011 Z. Varga Zoltán „Az inkorrektség diszkrét bája - Michel Houellebecq Egy sziget lehetősége’ Kalligram, 2008. 2. TOCQUEVILLE, Alexis de Az amerikai demokrácia Európa, 1993 LOVECRAFT, H. P. Cthulhu hívása Valhalla, Debrecen, 1992 Sötét testvériség Lázi, Szeged, 1999 Összes művei l-lll, Szukits, 2001-2005 Legjobb művei Szukits, 2011