Magyar Méh, 1921 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1921. január / 1. szám
s áldozatkészség mellett lehetséges. Ne várjunk mindent az államtól,, dolgozzunk már mi is, hiszen a legkitűnőbb termőföld is csak az ekeszarvától kérges tenyérben változik át csengő arannyá. Az új év legfontosabb teendője a méhlegelő kérdéseinek elintézése legyen. E kérdésnél fogjon össze minden ember foglalkozásra, társadalmi állásra való tekintet nélkül. Ültessünk be minden másra nem használható talpalatnyi helyet mézelőfákkal, csemetékkel, bokrokkal... Minden üresen hagyott helyre, hová egy fát eldughattunk volna, deres legyen felállítva. A közvélemény kényszerítsen minden társadalmi osztályt a fakultuszra . Egyesületünk vezetősége találja meg a módját egy nagyméretű mézelőcsemetekert megvalósításának. Ha évtizedek előtt megtettük volna, ma nem éreznék oly keservesen a hiányát s anyagilag is mily óriási előnyöket jelentene az nekünk ... A megvalósítás azonban még mindig nem késő! Jobb lett volna tegnap, de még mindig jobb ma, mint holnap! Ehhez hasonló követelmény az Alföld befásítása. Meg kell tenni, meg kell tenni! ... Ez elől többé ki nem térhetünk! Több oly bizonytalanságnak nem tehetjük ki hazánk népét tüzelőanyag tekintetében, mint amilyen a mai helyzet! Méhállományunk mennyisége is megcsappant. A több száz család befogadóképességű méhesek üresen állanak, vagy csak itt-ott lézeng bennük egy-egy gyönge törzs. Rajzótelepek felállításával kell és lehet a bajon segíteni, ahonnan nyugodt bizalommal vásárolhat mindenki fajtisztára , kitenyésztett, betegségmentes, életerős családokat, rajokat, anyákat. Évtizedek mulasztását pótoljuk ezen követelmény megvalósításával, melynek létrehozása érdekében semminemű befektetés nem lesz magas ár, mert pár év alatt sokszoros erkölcsi és anyagi haszonnal jutalmazza ügybuzgóságunkat s vállalkozási merészségünket. Járjon elől Egyesületünk jó példával s a kívánt eredmény a legszélesebb rétegekben fog mutatkozni. Tudományos téren is nagy az elmaradottságunk. Mikor mondhatjuk már, hogy van fedeztető állomásunk, megfigyelő- és kísérleti telepünk, vegyvizsgáló laboratóriumunk, hol hivatásos tudósok — egyben méhészek — szolgálják a legnemesebb ügyet: a tudományos méhészkedés szent ügyét... Sóhajtozással óhajtozás nem megy teljesedésbe ... Tenni, cselekedni kell! Nem elégedhetünk meg többé egy-egy, véletlenül a méhészet iránt is érdeklődő tudós olykori megfigyeléseivel; embert, egész embert kell ott alkalmazni, aki anyagiaktól mentesítve, kizárólagos hivatásának élhessen. Tető alá kell hozni a méhészeti szakoktatás ügyét! Követeljük a méhészetnek, mint önálló tantárgynak tanítását minden iskolatípusban. Van ez olyan fontos az agrikultúr Magyarország újjáteremtése érdekében, mint a latin, görög, francia, német, vagy mit tudom én milyen nyelv a közép- s a főnévi igenév az alsófokú iskolákban. A hivalkodásra csábító selyemtenyésztés helyett propagáljuk az erőt, egészséget, anyagi jólétet jelentő méhészkedést. Alkottassunk képviselőinkkel tételes törvényeket a méhlegelők létesítése, a mézelőfák védelme, a mézhamisítás, a méhbetegségek elleni küzdelem, a méhészkedés adómentesítése stb. tárgyában. Szakirodalmunkis pang! Magyar nyelven írt nagy méhészmunkáink teljesen kifogytak, papírunk nincs, a régieket nem tudjuk újból kinyomtatni s újabb íróink kézirataira az asztalfiókjában rétegeződik a por.