Magyar Méh, 1925 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1925. január / 1. szám
2 Göndöcs Benedek mint méhesgazda.* 1894. év január hó 6-án, zimankós vízkereszti napon temették Gyulán, Békés vármeg székhelyén. A város apraja nagyja talpon volt, mert mindenki érezte, hogy akinek végzitességét adják meg, nemcsak lelkipásztora, hanem egyik legnagyobb jótevője volt városáig leghűségesebb fia hazájának, melynek felvirágzásáért dobogott nemes szíve addig, míg rá nem szakadt. ’ Gyászolt azonban a magyar méhesgazdaság is, ,mert egyik legeredetibb képviselőjét, legbőkezűbb gyámolítóját vesztette el Göndöcsben. Ámbár Ambrózy báró ismert könyvén Göndöcs nevét megörökítette, ámbár lapozókaptárát jóval halála után is tömegesen keres még második utódánál, a gyulai rom. kath. parochián is azok, akik azt hitték, hogy Görd testben is örökké él, mégis időszerűnek tartjuk néhány rövid sorban a róla való megerkezést, sok minden dologtól eltekintve azért is, mert az 1924. esztendőben volt Geim születésének első centenáriuma. a Göndöcs Benedek 1824. július 23-án született Nagyváradon jómódú iparoscsalád. Elemi iskolai és középiskolai tanulmányait elvégezvén otthon, a váradi egyházmegye akkor élő püspöke, báró Bémer László, a váradi egyházmegye kispapjai közé vette fel őt s 18. október 6-án miséspappá szentelték. Első állomása Újkígyós volt, ahol mint a váradi egyik megye egyik legkiválóbb papjának, Lehner Mihálynak káplánja, kezdte meg lelkipás® működését. Göndöcs életéből megállapítható, hogy a Lehner oldalán töltött idő elhalás befolyással volt későbbi munkájára és hogy azt, amit később közgazdasági téren tett, idől Lehner példája után indulva cselekedte. Mint újkígyósi káplán ismerkedett meg a kegyúrral, gróf Wenckheim József Anil ki a derült kedélyű és nagyon sok jó tulajdonsággal felruházott fiatal papot annyira szerette, hogy püspökének engedelmével udvari káplánjául vette őt magához. Itt érte kegyurának halála. Az egyetlen kisleányának, gróf Wenckheim Krisztinán jövőjéért aggódó főúr, kinek hitvese a halálban megelőzte urát, teljesen árva gyermekén nevelését Göndöcs Benedekre bízta és egyúttal a hatalmas vagyont kezelő gyámságnak tagjává nevezte ki. Göndöcs e feladatát fényesen oldotta meg; tanú erre az ország, melyk mindenütt ismerik nemes szivéről gróf Wenckheim Krisztinát s tanú lett maga a grófnő. Göndöcs Benedeket halála órájáig őszinte szeretettel és tisztelettel környezte. Göndöcsnek volt plébánosa — Lehner Mihály — Bikszádon, hová súlyos beteg, gyógyulni ment. 1863. június 25-én meghalt, mire Göndöcs nevelői állását elhagyva, az évben újkígyósi plébános lett. Értékes közgazdasági munkásságát ekkor kezdte meg. Külösen nagy gondot fordított arra, amit már elődjétől (Lehnertől) megtanult Újkígyós lakósága, a dohánytermelés megkedveltetésére és fejlesztésére. Kiterjesztette azonban már ekk figyelmét a méhészetre is és e téren népének valóságos apostola lett. Hogy milyen ereménnyel dolgozott csendes falujában, mutatja az a körülmény, hogy Újkígyós községe dohnyával és lovaival, egészen a nagy háborúig, első helyen állott Békés vármegyében. Megyéspüspökének előterjesztésére 1868-ban zeer-monostori, másként pusztaszeri apinak nevezte őt ki a legfőbb kegyúr, a király, míg 1869-ben a váradi püspöki szentszé bírája lett. Csendben dolgozott tovább és hogy falusi híveivel megkedveltesse a méhészeti újkígyósi javadalmi tanyáján méhesgazdaságot állított fel. Nagy fordulópontot jelentett életében, midőn a gróf Wenckheim kegyúri család bemutatására főpásztora gyulai plébánossá nevezte ki. Amint új állását elfoglalta, a nála szokási kitartással fogott hozzá a város tanügyének és gazdasági életének fellendítéséhez. E sors írója, mint kis diák még nagyon jól emlékszik reá, hogyan látogatta Göndöcs az iskolák, kivált az év végén szokásos záróvizsgálatokon és hogyan ösztökélte a gyermekeket az álta adományozott vagy jobban mondva bőven szórt új ezüstforintosokkal fokozottabb tanulás és kitartásra. Különösen arra törekedett, hogy népével megkedveltesse a gazdaságnak azon melle ágait, miket minden szegény ember gyakorolhat és amik kevés befektetés mellett is szép, jövedelmeznek. A fősúlyt Gyulán is a méhészetre fektette s már 1873-ban megalapította, «Békésvármegyei Okszerű Méhészegyletet", melynek haláláig folyvást elnöke és ügyeim buzgó intézője volt. Befolyásával kieszközölte, hogy Brózik Károly békéscsabai népiskolai tanítót, a azokban az időkben Grand Miklóssal, az ország legnevesebb méhesgazdája volt, államméhészeti vándortanárrá nevezték ki s vele együtt tárgyalta meg a magyar méhészet sürgős kérdéseit. De nemcsak magyar méhesgazdákat vont be ezekbe a tanácskozásokba, hanem magát Dzierzon Jánost, kikkel a magyar méhészet felvirágoztatására értekezleteket és gyako r Születésének 100 éves évfordulója alkalmából. A kéziratot megkésve kaptuk kézhez. Szerk. -v 1