Magyar Méh, 1941 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1941. január / 1. szám

„Békesség a jóakaratú embereknek!“ zengte az angyalok éneke karácsony alkalmával. Újév küszöbén én is evvel a kö­szöntéssel fordulok egyesületi tagjainkhoz, magyar méhésztestvéreinkhez. Az isteni szózat az angyalok által tolmácsolva a világnak megváltást és boldogságot jelent­hetne, ha az emberek felfigyelnének, szavait megértenék és aszerint cselekednének. De szerencsétlen és boldogtalan az emberiség, mert nem tud odáig felemelkedni érzés­világában, nem tudja meghatni az angyali hangok tiszta csengése, bája, hanem saját bajaiba temetkezve, délibábos, csalóka új világot kergetve, a saját maga sze­rencsétlenségének okozója. Szól az angyali ének nekünk is magyar méhésztestvérek. Sokszor eltűnődöm azon, mi lehet az oka annak, hogy azok akik állandóan a méhekkel bíbelődnek, bá­mulják és csodálják e kis bogárvilág életét, összefogását — összedolgozását, ezt a szolidaritást tőlük nem tanulják meg. Nem tudják megtanulni tőlük azt, hogy: ösz­­szetartásban van az erő, az élet, a boldogulás. Csak egyet tanultak meg tőlük: a szú­rást. Pedig a szúrással — csípéssel, egy lépéssel sem visszük előre a magyar méhé­szet ügyét. Tanúság erre: a méhetetőcukor ügye. Hogyha egységes véleményen lett volna a méhésztársadalom ebben az ügyben, és nem lettek volna kerékkötői, tízezer és százezer méhcsaládot megmenthettünk volna. De most a tavasszal a sok meg­ürült kaptár fejükre zúdítja a vádat, és ha van lelkiismeretük, ha van felelősség­­érzésük, nem szeretnénk a helyükben lenni. De mit törődnek ezzel, távol a jóakarat­tól, kicsinyes érdekeiket szolgálva, mérhetetlen kárt okozva már, és okoznak is. Békesség és bizalom belül is, kívül is. Az egyesületen belül is, mert: bizalom az ősi erő! Egyesületünk megizmosodott, megerősödött és így a visszatért Felvidék, Kárpátalja és Erdély méhészei már tömegesen sietnek táborunkhoz csatlakozni. Mi szeretjük a jóakaratú kritikát, mert abból mi is tanulhatunk, de ne legyen az ok nél­küli gáncsoskodás, ne legyen béka-egérharc, mert csak fegyelmezett és öntudatos tábor érheti el célját. Békesség legyen kívül. Nem lehet úgy írni, és nem vall jóakaratra az a hang, amely a „Méh“ című újságban, a decemberi lapszámban nyilvánult meg. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr, az az út nem a békesség útja, ez az út nem lendíti előre a magyar méhészet ügyét, ez a mód nem alkalmas az összeműködésre. Hogyha Szer­kesztő úr a harcot akarja a méhésztársadalom ellen, mondja ki ezt nyíltan, és a magyar méhészek megadják a kellő választ. Mert vagyunk annyian, hogyha valaki, akkor mi beszélhetünk a magyar méhészek nevében, mert legkevesebb 25.000 méhész van részint mint tag, részint mint hozzánk tartozó egyesületek tagja beszervezve. És rossz taktikát követ Szerkesztő úr, amikor ilyen cikkeket ír és ilyeneknek lapjában helyt ad. Mert nem lehet becsmérelni az OMME-t, amely mégis csak azok­nak a méhészeknek központja, hivatalos szerve, akiktől épen Szerkesztő úr szép vagyont gyűjtött össze. Nem tudja letagadni az eredményeket sem, mert ön is kénytelen elismerni, hogy az OMME, nevezetesen Szám István és Schiller Aurél, méltó otthont teremtettek a méhészek részére, amelynek megszerzésére 60 éven át várt a magyar méhésztársadalom, és amely háromemeletes bérház megvételére a magyar méhésztársadalomnak legalább is olyan joga van, mint a mézkereskedőnek, aki a magyar méhészek keserves munkája gyümölcséből 1.000 hold földet tudott magának szerezni, és ebből a méhészeknek semmi hasznuk nincsen. Nem tagadhatja le Szerkesztő úr azt sem, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület a méhész­tanfolyamok százainak rendezésével, a körzeti ellenőrök kiképzésével, méhészeti szakkönyvek kiadásával a magyar méhészetet előbbre vitte és felemelte. De nem tagadhatja le azt sem a „Méh“ cikkírója, hogy amióta megalakult az OMME égisze alatt a Méhészgazdák Termelő és Értékesítő Szövetkezete, azóta a mézárakat fel­emeltük, a méhészeti kellékek és a műlép árát leszorítottuk. Nem tagadhatja le azt sem, hogy olyan üzemet állítottunk fel, amely korszerű és európai színvonalon áll. Hogy kielégítsem Szerkesztő urat, illetve vádaskodásaira megfeleljek, leírom a részben már folyamatban levő, részben már tervbe vett jövő feladatokat, ilyenek: a körzeti ellenőri intézmény munkába állítása, miután az alapszabályok már jóvá­hagyattak. Tudom, hogy ennek nem sokan örülnek, akik elleneink, mert megszűnik az alaptalan vádaskodás, és a mi hangunk lehallatszik az utolsó kis faluig. De erre nagy szükség van a méhészet fejlesztése, ellenőrzése és egészségügye szempontjából. Tehát tökéletes kivitelben meg lesz az ön által sürgetett és meghiányolt központi irányító szerv. Itt van az OMME és a körzeti ellenőri intézmény, amely megszünteti szintén az ön által meghiányolt és felpanaszolt méh egészségügy elavultságát. Elő­készület alatt van tervünk a szakoktatást illetőleg is, hogy ne legyen Szerkesztő úrnak erre is panasza. Már megbíztunk egy méhészeti szakembert, annak kidolgo­zásával, hogy véget vessünk annak a rendszertelenségnek, amely méhészeti szak­oktatásunk terén uralkodott. És hogy utolsó vádját is megcáfoljam, amelyben nekünk szemünkre hányja a tudományos kutatások és kísérletek hiányát, megsúgom Önnek, ennek megoldása is útban van. Ezek már mind folyamatban levő ügyek. Megcsináljuk még a méhbiztosítást is, és meg lesz az ország méhlegelőinek

Next