Magyar Mezőgazdaság, 1970. július-december (25. évfolyam, 29-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
FEHÉR LAJOS: A szövetkezetek jelentősen hozzájárulnak a népgazdaság intenzív fejlődéséhez Szeptember 3-án tartották Békéscsabán a Békés megyei kommunista szövetkezeti aktívát. A bevezető előadást Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára tartotta. Az egész napos tanácskozáson megjelent és felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. Felszólalásából közlünk részleteket. Fehér Lajos elvtárs felszólalásának első részében a szövetkezetek politikai, gazdasági és társadalmi jelentőségéről szólott és hangsúlyozta: pártunk és kormányunk a szocializmus teljes felépítésének munkájában hosszú távon számol a szövetkezetekkel. A szövetkezetek már ma és még inkább a jövőben, jelentősen hozzájárulnak a népgazdaság intenzív fejlődéséhez, különösen a mezőgazdaságban, de az ipar, a kereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatás jelentős területein is. A szövetkezetek fejlesztését mindenekelőtt népgazdasági érdekek indokolják, mivel főként olyan területeken fejtik ki tevékenységüket, ahol a lakosság termelési, fogyasztási és más igényei nem nagy tőkebefektetéssel, általában kis és középvállalati gazdálkodó szervezetben kielégíthetők. A szövetkezetek és szövetségek viszonya A kormány elnökhelyettese méltatta a szövetkezetek működését szabályozó fontosabb határozatokat, s ezzel kapcsolatban elmondotta: A korszerű szövetkezetpolitikai elvek elfogadása és gyakorlatba való átültetése a legnagyobb változást a szövetkezetek és szövetségek egymáshoz való viszonyában idézett elő. A múlt év februárjában hozott kormányhatározatban újra fogalmazást nyert a szövetkezeti szövetségek (SZÖVOSZ, OKISZ, valamint területi szövetségeik) szerepe, jellege, feladata is. Az MSZMP Politikai Bizottsága által jóváhagyott platform ugyancsak kimondja, hogy a korábbi kötelező utasítások helyett a szövetségek és tagszövetkezetek egymás közti viszonyában — ajánlások formájában — a meggyőzésre, a mozgalmi eszközökkel való ráhatásra kell,a főhangsúlyt helyezni! Ez minőségi változást, a korszerű és a célravezető munkastílust jelenti szövetkezeti mozgalmunkban! Éppen ezért a korábbi gyakorlattal — sokszor a parancsolgatással szemben — az új követelményeknek megfelelően szövetkezetpolitikai elvként kell kezelnünk szövetkezeti szövetségeink elvi, mozgalmi jellegét. A területi szövetségek — folytatta Fehér Lajos elvtárs — a tsz-ek demokratikus képviseleti és érdekvédelmi szervei. Meggyőzéssel, ajánlásaikkal, koordináló és szervező tevékenységükkel hathatósan segítik a tsz-eket az önálló, vállalatszerű gazdálkodás és a demokratikus működés fejlesztésében. E szövetkezeti önkormányzatok máris komoly tekintélyt és társadalmi rangot vívtak ki maguknak. A tsz-parasztság bizalommal viseltetik irántuk, magáénak, saját szövetkezeti fórumának tekinti, s teljes szívvel támogatja e szövetségeket. Minden reményünk és bizodalmunk megvan ahhoz, hogy a kisipari és fogyasztási szövetkezetek területi szövetségei is — az ez év tavaszán korszerűsített alapszabályok szellemében — mielőbb hasonló, a szövetkezetek önállóságának, demokratikus működésének megfelelő új munkastílust alakítanak ki tevékenységükben, s ez a megújhodás hasonló sikerrel jár, mint a mezőgazdasági tsz-ek esetében. Mindez nagy hasznára lesz egész szövetkezeti mozgalmunk egészséges továbbfejlődésének. A demokratikus működés építése Mindazonáltal még sok a tennivaló szövetkezeteink demokratikus működésének építésében — mondotta a kormány elnökhelyettese. — Különösen nagy figyelmet kell szentelni a választott szervek rendszeres tevékenységére, munkájuk megjavítására. — Ezzel kapcsolatban a Minisztertanács elnökhelyettese három közgyűlési bizottság munkájáról szólt részletesebben. Első helyen említette a felügyelő, s az ellenőrző bizottság munkáját. A belső ellenőrzés terén ugyanis sok a lazaság. Az ellenőrző bizottság munkája, annak színvonala a szövetkezetek jelentős részénél még nem felel meg a nagyobb önállóságból eredő követelményeknek. Ez vonatkozik mindhárom szövetkezeti ágazatra. Éppen ezért a szövetkezeti vezetőségnek, a területi szövetségeknek és az állami szerveknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk az ellenőrző bizottság felkészültségének növelésére, rendszeres képzésére. A szövetkezeteknél — mindhárom nagy szövetkezeti ágazatban — a szövetkezeti mozgalom egészséges önvédelme érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiegészíteni valamivel, mégpedig külső számszaki szakértők revizori munkájának igénybevételével. Ennek legcélszerűbb módja az lehetne, hogy mindhárom ágazatban a szövetkezetek kötelesek legyenek egy évben egyszer — saját költségükön, szolgáltatásként — általános revizori ellenőrzést igénybe venni. Ennek módját azonban nyitva kellene hagyni: célszerűnek látszik, hogy a területi szövetségek mellett sorra alakuló revizori irodák, társulások számszaki szakértőit — szolgáltatásként — vegyék igénybe a szövetkezetek. A háztáji üzemág kérdései A tsz-ek jelentős része nem érti még kellőképpen azt sem — mondotta Fehér Lajos elvtárs —, hogy gazdaságpolitikánk fontos elve: a mezőgazdasági tsz-gazdálkodásnak szerves részét képezi a háztáji gazdaság, és az ott végzett munka a szocialista társadalmi termelést szolgálja. Gyakran éppen a jó vagy a legjobb tsz-ek elhanyagolják, sőt helyenként visszafejlesztették a háztáji gazdaságot. Az ilyen tszekben a háztáji bizottság működése is egészen formális. A háztáji szarvasmarhatartás állandóan csökken, s időnként visszaesik a sertéstartás és hizlalás. A Minisztertanács múlt év végén a termelési biztonság, a stabilitás megteremtése érdekében nagy fontosságú intézkedéseket hozott, amelyek alkalmasak a háztáji gazdaság fellendítésére is. Ahhoz azonban, hogy a háztáji gazdaságban a népgazdaságilag szükséges fellendülés meginduljon , az előbb említett intézkedéseken túlmenően elsősorban szemléletbeli változásra van szükség a tsz-vezetőség és a tagság körében. Mindenekelőtt annak megértésére és megértetésére: a közös gazdálkodás szerves részének helyes értelmezése azt a követelményt jelenti, hogy valamennyi tsz-ben fokozatosan és mielőbb ki kell alakítani a háztáji üzemágat. Ez azt kívánja, hogy a háztáji állatállomány változását, takarmányszükségletét, a háztáji állatok és állati termékek értékesítését a tsz-ben a közössel együtt kell megtervezni. Mindez kellő biztosítékot jelenthet a háztájival való érdemi, folyamatos és szervezett foglalkozásra. Ennek érdekében a közgyűlés bizottságaként mindenütt létre kell hívni a háztáji bizottságot és azt rendszeresen működtetni. Célszerű lenne továbbá egy-egy szakmérnököt háztáji agronómusként beállítani, aki állandóan és szervezetten törődne a háztáji üzemággal. A tsz-ek megyei és országos versenyében, egy-egy tsz munkájának elbírálásakor ezentúl kizáró oknak kellene tekinteni azt, ha elhanyagolja a háztáji gazdaságokkal való megfelelő törődést, ha nem szervezi meg a háztáji üzemágat. A nők szerepéről A szövetkezeti nőbizottságokról szólva a kormány elnökhelyettese felhívta a figyelmet arra: szövetkezeteink gazdasági, társadalmi életében igen nagy szerepet töltenek be a nők. Mindhárom szövetkezeti ágazatban a termelőmunkában dolgozók nagyobbik fele vagy túlnyomó többsége nő. A szövetkezeti dolgozó nők termelésbe való bevonásában, a közösségért vállalt felelősségérzetük kialakításában és fejlesztésében évek során eredményes munkát végeztek a nőtanácsok irányítása alatt működő szövetkezeti nőbizottságok, különösen a mezőgazdasági szövetkezetekben és a fogyasztási szövetkezetekben, azok boltbizottságaiban. Fehér Lajos elvtárs utalt arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága ez év februárjában tárgyalt a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről, s az ott született határozat alapján legfőbb, halaszthatatlan teendő: a szövetkezetekben és szövetségeikben jöjjön létre a nőbizottságok egységes, átfogó rendszere, hogy a nők képviselete minden szinten biztosítva legyen. A kormány elnökhelyettese ezután arról szólott, hogy szövetkezeti mozgalmunk klasszikus hagyománya a kölcsönös támogatás elve. A szövetkezeti együttműködés e fontos és bevált módját a jövőben is mindenképpen támogatnunk kell. Majd így folytatta: a gazdasági verseny esetenként szervezeti koncentrációra is kész-