Magyar Műhely, 1965. augusztus (3. évfolyam, 12. szám)
1965 / 12. szám - Papp Tibor: Versek
PAPP TIBOR ELSŐ VERS Nincs már otthonom csak bolond-ország röhögés-fennsíkjai szédület-völgyei, az a fiókos tenger amit szürkületkor nyitogathatok s alattam ez a bolyongó város. Istenem! — egyetlen torony ágaskodó hímvessző-árnyéka köröz a házakon. És ez a zavaros csillag-idő: kétfelé hajlik bennem az óra, billenő lombország határán kínok hatvanhat ágán idegen köldökzsinóron. ÁPRILIS rajzoltam egy falra ablakot hogy otthonom legyen fekete bokrokból éjszakám csillagképeim: a Nemző, Odüszszeusz hajója, Margót körme és egyéb égiek táncoló város az ablak alatt ahová keserű társaim menekülnek szárnyas hajó és függőleges tengerek és rajzoltam a falra egy fügét emlékeim legmélyéből tekintő ferde szem mert pálmaszínű gyerekből cseperedtem jaj, ne szédítsetek engem tisztasággal kézzel korbácsolom örömre kedvemet házak úsznak a fűben asszonyfejű autók és emberek