Magyar Műhely, 1968. március (7. évfolyam, 26. szám)
1968 / 26. szám - Jékely Zoltán: Bartók második hegedűversenyének hallgatása közben (Pásztory Erzsébet hegedűművésznőnek)
JEKELY ZOLTÁN BARTÓK MÁSODIK HEGEDŰVERSENYÉNEK HALLGATÁSA KÖZBEN (P. E. hegedűművésznőttek, Bartók ihletett tolmácsoló jártak.) Őrjöngő szerelem! S ha nem az, mi más e számtalan hangszín és változás, ez önmagát öldöklő őselem, meghalás és feltámadás. Ezerszárnyú, százkarú szörnyeteg, vad hímcsoda, kielégíthetetlen. Minden orgazmusa új orgazmust szül, győzhetetlen. S a női test hogy nem fogy el, az édes áldozat, hogy nő, dagad, e lángoló igyekezetben, folyton foganva s szülve egyben, szaporítja szörny-fiait, buja, vad hangtest-fattyait, s alig megszülvén, ölét kitárva fogadja őket újra magába. Boldogság nincs nagyobb a földön, mint ez eget-földet betöltőn sikoltozó nemzés-szülés, test- s lélek egybeszentülés! * Végre a szörny tunyán elomlott, kebel közé rogyott a homlok, s bársonyos, búgó vadgalamb hang hirdeti: égedelme lankadt.