Magyar Műhely, 1985. július (22. évfolyam, 70. szám)

1985 / 70. szám - Petőcz András: Plánum '84 - Kibédi Varga Áron: A költészet dicsérete

műhely 70/1. szám - 1985. január 1 PLÁNUM ’84 Csupán híradásként­­ pedig értékelő tanulmányt érdemelne - szeretnék be­számolni arról a budapesti viszonylat­ban egyedülálló rendezvénysorozatról, amely november 9-től 14-ig került meg­rendezésre az Almássy­ téri szabadidő központban. Az Ifjúsági Rendező Iroda és a KISZ KB szervezésében kortárs ze­ne­­képző- és filmművészeti alkotások bemutatására volt lehetőség, és a világ számos országából érkezett művész élt is ezzel a lehetőséggel. A fesztivál egyik kezdeményezője a 180-as CSOPORT volt, és ma már ez a név nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is az érde­kesség, érték és színvonal garanciája. A több szinten megrendezett kiállítás mai képzőművészetünk legújítóbb szel­lemű alkotóit vonultatta fel, köztük Ve­tő Jánost, Méhes Lórántot, Forgács Pétert, Nádler Istvánt, Birkás Ákost, Bak Imrét, Szirtes Jánost, Nyári Istvánt és az egyéniségükkel szinte iskolát teremtő Erdély Miklóst, Maurer Dórát, Galántai Györgyöt. Galántai zenélő szobrai külön kis kabinetben szerepel­tek, egy „fekete szobában”, ahol a han­gok és zörejek, egyszóval a „zene” által működtetett fényorgona biztosította a világítást. A szoba padlóján fényvissza­verő festékkel készült lábnyomok voltak láthatók, melyek arról tájékoztattak minket, hogy már „egészen közel va­gyunk a művészethez” (NEAR TO ART), illetve kívántak nekünk a kilé­pésnél „további boldog lépéseket” (HAPPY NEW STEPS!). A fesztivál különös látogatókban is bővelkedett, ilyen volt többek között Nyári István ele­gáns rókája is, amely egy szintén fekete falú, és színes lámpákkal megvilágított benyílóban üldögélt, keresztbe tett lá­bakkal, kissé gőgösen és elutasítóan, de mindenképpen felülről szemlélve az ese­ményeket. A prospektus posztmodern szfinxnek nevezte el ezt a rókát, valószí­nűleg igaza van,­­ lenyűgöző, az biztos. Az EUROPEAN MINIMAL MUSIC PROJECT szintén önálló helyiséget ka­pott, ahol minimal zenei lemezborítókat, idegennyelvű prospektusokat, katalógu­sokat, ismeretterjesztő és elméleti kiad­ványokat, valamint kottákat, partitúrá­kat lehetett megtekinteni, illetve ilyen jellegű lemezeket, hangszalagokat meg­hallgatni. A napi három-négy koncert (performance, akció?) mindegyike élénk érdeklődést váltott ki, de sikerre csak a legjobbak számíthattak. Rögtön az első KIBÉDI VARGA ÁRON A KÖLTÉSZET DICSÉRETE 1. Világot költeni a költés költekezés szépség érkezése az értekezletre - pályáját befutotta partra szállott és értekezik - gondolatok fondorlatok fodros és faragatlan végtermékekről értekezéseit szüntelenül értékesíti tékozol mire vonatkozik a vonal mire támaszkodik a kar­hatalom a költő feltesz felteszi életét félig félig(­meddig?) félti (meddig meddő? medrét öblös medrét félti) költekezik sötéten és letesz magáról. Sorokat ró a századok végére alul jár aláír és a magasba néz magát kérdőre nem vonja nem tudja ki ír nem tudja ki szól ki a könnyes-fényes századokból - ki mit hagyott rá - nem tudja sorai kit írnak , ám az út nem azé aki ír sem nem azé akit írnak - egy személy vagy két személy ? -írást a múlt alá, gyorsan, levonni a jövőből növelni a ragyogó világot így költ a költő. 1 2.

Next