Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 2. évfolyam 1926
KISEBB CIKKEK - KIÁLLÍTÁSOK - Magyar művészeti kiállítások a külföldön - A Szinyei Merse Pál-Társaság brüsszeli kiállítása
MŰVÉSZETI ÉLET A SZINYEI MERSE PÁL TÁRSASÁG BRÜSSZELI KIÁLLÍTÁSA. HuysmansCam\\\z belga közoktatásügyi miniszter („ministre des Sciences et des Arts") államtitkárával („chef du cabinet du ministre"), Polderman Fabrice úrral hazájuknak a külfölddel való kulturális kapcsolatai fejlesztése érdekében programmjukba vették, hogy évente más és más nemzet művészetét mutatják be a belga közönségnek. A Szinyei Merse Pál Társaság londoni és bradfordi sikere fölkeltette érdeklődésüket és ennek köszönhető, hogy a Szinyei Társaság révén e külföldi kiállítások sorozatát a magyar művészet bemutatásával nyitották meg. A Londonba küldött kiállítási anyagot a Társaság újabb művekkel egészítette ki. Ezeket az Orsz. Gyermekvédő Liga igazgatóságának szíves engedélyével a Belgiumba menő magyar gyermekvonat szállította ki Brüsszelbe. Az Angliában lévő képeinknek és szobrainknak odaküldése az angol sztrájk miatt annyira megkésett, hogy a kiállítás május elejére tervezett megnyitását ez okból május végére kellett halasztani. A kiállításon a Társaságnak majdnem minden tagja részt vett. Rajtuk kívül Aba-Novák Vilmos és Varga Nándor Lajos, mint meghívott vendégek. Összesen 86 festmény, 40 rézkarc és 14 szobormű került kiállításra. A belga kormány helyiségül a brüsszeli királyi régi művészeti múzeum kiállítási dísztermét ajánlotta fel, mely művészettörténeti kiállítások céljára szolgál — legutóbb ott rendezték a David centennáris kiállítást — és falaira élő művészek alkotásai eddig nem igen kerültek. E kijelölt díszteremben a magyar anyag csak zsúfolva lett volna elhelyezhető és mert a terem egyik oldalának megvilágítása nem a legjobb, Fierens Gevaert igazgató az idegen iskolák szomszédos galériájából két szelvényt ajánlott fel. Palma Vecchio, Tintoretto, Tiepolo, Crespi képeit akasztották le, hogy a magyar művek minél előnyösebben és szebben legyenek csoportosíthatók. A kiállítást a Társaság megbízásából Jeszenszky Sándor főtitkár és lovag Ybl Ervin rendezték. A padlót szép keleti szőnyegek borították, melyeket Van Hove antiquarius ajánlott fel, míg a kisplasztikai művek remekművű üvegszekrényekbe kerültek, melyeket Philippe Wolfers, a híres ékszerész és kiváló amateur küldött. Mindketten a magyar művészet iránt érzett rokonszenvükkel magyarázták ezt a kedvességüket. A bejáratot pálmákkal, a szoborállványokat babérokkal díszítették. A kiállításról nemcsak az ottani, de az egész belga sajtó az elismerés hangján emlékezett meg. A megjelent kritikákat hű fordításban mutatjuk be: Le Peuple, május 29. A Régence utcai régi múzeumban megnyílt egy magyar művészeti kiállítás, mely a télen már Londonban volt látható s melyet Budapestről küldött anyaggal egészítettek ki. Szükséges-e még rámutatnunk, hogy nemzetközi szempontból, hogy a népek kölcsönös egymást jobban megértésének és egymáshoz való közeledésének szempontjából mennyire fontosak a hasonló manifesztációk ? Hál' Istennek, ez éppen jókor érkezett, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy egy országot nem szabad mindig egyedül politikai irányzata után megítélni és hogy Magyarország olyan költőknek adott életet, aminő Petőfi. Hogy olyan népművészetiel büszkélkedhetik, melynek megvan ugyanaz a zamatja, mint cigánydalainak, melyek egy Brahmsot, egy Lisztet ihlettek meg. Festői iskolája nem nagyon régi keletű. A kétévenkénti velencei kiállításokon ismertük meg, ahol Magyarországnak külön pavillonja van. Észre lehet ugyan venni rajta a francia művészet közvetlen befolyását, de művészeinek legjobbjai kiválnak a színezés bizonyos letompított gazdagságával vagy pedig tárgyuk népies varázsával. Talán a legérdekesebbeknek érezzük és pedig kimagaslóan Rudnay Gyulát és Fényes Adolfot. Az első decameroni jeleneteket csoportosít a magyar falvak festőisége közepett. Moriticelli je a pusztának. Ami Fényest illeti, nagyon szeretem Golgotháját és Három királyát. „Patakmenti falu" című képe tele van intimitással és egyben dekoratív a stílusa, emlékeztetett engem Decamps Wallace Collectionbeli képére, a „Villa Doria Pamphili"-re. Csók István téli tájképe és Velasquez által befolyásolt gyermekarcképéből nem hiányzanak a kvalitások. Hermán Lipót szerelmesei dekoratív jellegűek, színezésük pedig kissé Böcklinre emlékeztet. Koszta „Esti sétá"-ja ritka színpompájú. Mattyasovszky egy elragadó frisseségű virágcsokrot állít ki. Pólya vászna „A rivalda előtt" igen mulatságos. Szőnyi nyári tájképe a post-impreszionista iskola bizonyos francia festőire emlékeztet. Még meg kell említenem Vaszary János érdekes együttesét, melyből különösen egy erőteljesen odavetett csendélet ragadott meg. Meghaló körülmény: az egyenesen Budapestről jött művek az országunkban vendégül látott magyar gyermekek utolsó vonatával érkeztek Brüsszelbe. Nation Belge, május 29. A régi művészet múzeumában szombaton reggel nyílt meg a magyar művészeti kiállítás, melyet a magyar és a belga kormányok támogatásával rendeztek. A körülbelül száz képből álló együttes első pillantásra az iskola, a fegyelem és a törekvések tökéletes egységességét mutatja. Kétségtelenül kimutatható lenne ugyan a XIX. század második felének nagy francia festőivel, a Courbet- és Manet-val való rokonság, de az itt kiállított művek mégis egy család gyermekei és nemzeti jellegük minden kívülről jött befolyáson keresztül is kiütközik. Így van azután, hogy ezen sajátosan magyar, őszinte színezés, amit veszít ragyogásából, azt pótolja mélységes gazdagsággal ama festőknél, kik a clair-obscur hagyományait, tompa árnyékaikat és a színhangolás szeretetét a nyugati iskoláktól kölcsönözték. Nyilvánvaló ez Csók Istvánnál, kinek Velasquez modorában, szép aranyharmóniában festett gyermekképmása élénk csodálatot kelt, éppúgy s 297