Magyar Napló, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2014-06-01 / 6. szám
SZÓSО ЛПΛ Mann Lajos Kotlóskomédia - Ejha, tekintetes asszony! Honnét szerezte ezt a szép fekete kotlót? Kint ültünk anyámmal a tornác előtti kiskertben, és élveztük a kora őszi napsütést. Volt még néhány napom itthon, mielőtt elkezdődött volna az egyetem. - Mióta vagyok én neked tekintetes asszony, te szemtelen kölyök? - adta a sértődöttet anyám, és felém legyintett, suta kis mozdulattal. - Jól van, no, nem bosszantásul mondtam! Inkább a kérdésemre méltóztassék válaszolni! - Boriskától kaptam, a Csernustól. - Akkor nem csoda, hogy ilyen daliás. Ott, a szikes legelőn egész nap falhatta kabócákat. Szabad élete volt a bitangnak! A szóban forgó szárnyas, kapirgáló csirkéitől körülvéve, kint állt az udvaron, a kiskert kapuja előtt, és félrehajtott fejjel, rátarti kíváncsisággal vizsgálgatott bennünket a ritkás drótkerítésen keresztül. Szép ívű nyakának tollain kékesen villogott a napfény. - De hát az a tanya van vagy három kilométernyire innét, hogy nézte ki ilyen messziről magának? - Sehogyan. Boriska ajánlotta föl és hozta be. De ha előre tudom, hogy mennyi bajom lesz vele, hát el se fogadom. - Miért, miket művelt? - Vágta a csirkéket. - Megbolondult? - Nem egészen. Csak azokat vágta, amelyeket a piacon vettem alá. - Arra meg miért volt szükség? - Mert vacak munkát végzett. Képzeld el, hogy összevissza tizenegy csirkét költött ez a nagy dög! - Nahát! Épp egy focicsapatra valót! - Focicsapatra! Úgy látszik, elfelejtetted már azt a rengeteg gólt, amit a környékről hazahordtatok. Maradjunk inkább a kotlónál! Anyám kárörvendően kuncogott, majd lábával közelebb húzta székéhez a sámlit, hogy kényelmesen nekikészülődjön a mesének. - Ha nincs ez a minden lében kanál Teri nénéd - biccentett hátra a kövesút túloldalán lévő szomszéd ház felé -, talán nem fajult volna így el a dolog. De ő már hetekkel előbb rágni kezdte a fülem, hogy van neki egy kotyogós tyúkja, azzal költessem ki a tojásaimat, ne kelljen ingyen etetnie, amíg nem tojik. Bele is mentem volna, de nem tetszett a tyúk. Olyan sószínű, semmilyen kis tyúk volt, úgy láttam, hogy az még húsz tojást se tudna eltakarni. S kopasz nyakú volt a tetejébe, amit sehogy sem állhatok. Akkor a Hangyában összetalálkoztam Boriskával, és elújságoltam neki, hogy szeretnék csirkéket költetni, de nincsen megfelelő kotlóm. Van őneki, mondja, egy percig se törjem tovább a fejem. Majd meglátom, milyen szép nagy tyúkja van. Érte se kell mennem, majd ő behozza. Úgyis van dolga másnap a faluban. És be is hozta ezt a díszvirágot abban a nagy kétfedelű kaskában, amelyet ott láthatsz, a kamra polcán. Mikor kiengedtük a kaskából, jó darabig eszeveszetten csapkodott a szárnyaival, és forgott maga körül, mint a kerge birka. Kereste, hogy merre van a puszta. De én vizet töltöttem a csirkevályúba, és hízelgő hangon nyugtatgattam: „Gyere ide szépen, pipi kém! Gyere, no! Gyere ide szépen!” Erre lassan lecsillapodott, és jót ivott a vízből. Aztán már azt is eltűrte, hogy berakjuk a kasba Boriskával, óvatosan bevigyük a szobába, és tojásostul együtt betoljuk az ágy alá. Erősen kotyogott már. Nem mondom, hogy túlságosan nyugodt éjszakáim voltak, amíg ott ült alattam, és forgatgatta a tojásokat. De hát, ugye, az is hozzátartozik a kotló mesterségéhez, hogy egyenletes meleget adjon a tojás minden oldalának. Hagytam hát, hogy hadd zörögjön, hadd mocorogjon. Igen ám, de egy idő múlva kezdtem üres tojáshéjakat találni a kas mellett a földön. Záptojásszaga viszont egyiknek se volt. Lassan rájöttem, hogy tojással oltja a szomját, a nyavalyás. Pedig oda volt készítve neki, a kas mellé a víz. Mit tudtam csinálni? Odaraktam egy konzervdobozban a vizet a csőrihez, jól beágyazva a szalmába. Reggelenként pedig sietve kiemeltem a kasból, és megetettem, megitattam. Azalatt a tojásokra meleg ruhát raktam, hogy ki ne hűljenek. A költés után egy pár napig némán tűrtem őt a tizenegy csirkéjével, de a következő heti piacra azért csak bementem Füredre, hogy napos csibéket vegyek alá. Mégsem tehettem ki magamat a falu nyelvének, főképp Teri néniének, azzal a tizenegy csirkével. Vettem hozzájuk még tizenkettőt. Igyekeztem szép nagy csibéket válogatni, de az övéi egy héttel, ugye, idősebbek voltak. Bizonyára ennek is része volt abban, hogy elkezdte vágni az újakat. Mindjárt az elsőnek nekirontott, és akkorát vágott a hátára szegénynek, hogy fölhemperedett. „Mit csinálsz, te MAGYAR NAP 24 2014. június www.magyarnaplo.hu