Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)
2023-04-01 / 4. szám
Nyitott műhely 57 főfi-összes mellett. De azért Petőfi költészete a magamfajta kezdő tollforgatónak meghatározó volt. „Mert mi költők hazudunk sokat, / S aztán ha igazat szólunk sem hiszik.” Megfontolandó két sor. S mindezt „tacskó korában” írta. De végül is egész életében gyerek volt. Amúgy az olvasó versírók közé tartoztam, s nem véletlen, hogy Petőfi nyomán kezdtem írni. - Emlékszel még, miket írogattál? - Persze. Tizenhárom évesen regényt is írtam, A medve volt a címe, az első huszonvalahány oldal meg is van valahol. - Ezek szerint az olvasás, az írás természetesnek számított a családban... - Nézd, apám református kántortanító volt. Nem szokványos pályasors akkor. A tanügy ’48- as államosításakor apámat Nyárádgálfalvára helyezték. Mindössze ötéves voltam. Csak húsz kilométer Sóváradtól, de mégsem voltunk otthon. Apám többször kérvényezte, helyezzék vissza a szülőfalujába. Hiszen őt Sóvárad neveltette ki tanítóvá, a falu küldte az enyedi kollégiumba, hogy legyen majd a falunak tanítója. Heten voltak testvérek, öt fiú, két lány - nagyapámék a fiúknak mesterséget akartak adni a kezükbe, hogy tudják majd eltartani magukat. Nem voltak gazdagok. Az öt fiuk közül végül apámat taníttatták egyedül, bár őt is szabóinasnak szánták. Apámra a helyi tiszteletes figyelt fel, ő javasolta, hogy érdemes lenne elküldeni a nagyenyedi kollégiumba, miután elvégzi otthon a kötelező hat osztályt. Nyolc év az enyedi kollégiumban elképzelhetetlen volt ez nagyapám számára, nem is volt pénze a taníttatására. Ha nem engedi el, mondta neki a tiszteletes, minden vasárnap kiprédikálja a szószékről. Király nagyapám ugyan nem járt templomba, de félt nagyanyám szájától, aki minden templomozásnál ott volt, így beleegyezett. A tiszteletes vitte el apámat Enyedre, az első két rendharisnyát az osztályfőnöke vette neki. Az akkori Enyeden erős, jól szituált polgárságra- Király László, Molnos Lajos, Mihálka Görgy és Apáthy Géza a kolozsvári Fellegváron 1962-ben 2023 | 3