Magyar Nemzet, 1899. november (18. évfolyam, 302-331. szám)
1899-11-01 / 302. szám
2 mAGYAR NEMZET. 1899. november h át, jut kifejezésre ez uj javaslatokban is: a paritás elve munkás és munkaadó közt. Védelem mindkettő jogainak s garanczia mindkettő sérelmei ellen. A a mily mélyreható gazdasági és szocziális problémát old meg a mezőgazdasági munkásügy rendezésével, oly messzetekintő politika az a melyet a telepítéssel akar megvalósítani. A legtöbbbajnak kutforrássa oda vezethető vissza, hogy hazánk viszonylagos népessége az konkurrens nyugati államokéhoz képest csekély; ez a képességbeli gyengeség oka a napszám drágaságának, ez viszont az ipar és ezzel a fogyasztó iparos hiányának. Az ipar hiánya folytán pedig közterheink legnagyobb részét a földbirtok kénytelen viselni A népességünk szaporulatának útjába álló akadályokat kell tehát elhárítani. Miután pedig hazánk népességének egy tetemes része az, amely kereset nélkül van, tehát a természetes szaporodás feltételeinek híján van, s miután e népréteg a kubikoláson kívül csak a földmiveléshez ért, azt csak úgy menthetjük meg a nemzeti feladatok betöltéséhez, ha földdel látjuk el, azaz letelepítjük. Ezt a nagy művet, mely ezrek meg ezrek exisztencziáját van hivatva szolgálni, szintén a legnagyobb gonddal és öntudatos programmal iparkodik megvalósítani a földmivelésügyi miniszter. Reméljük, hogy az az ankét, amelyet e tárgyban összehívott, becses és gyakorlati anyagot fog neki szolgáltatni tervei megvalósítására. Mindezekből pedig láthatjuk, hogy nagy és súlyos problémákkal foglalkozik a Széllko-'mány s van bátorsága és ereje is azokhoz nyúlni. Nemzeti feladataink megoldásában utat mutatnak, irányt tűznek ki kormányférfiaink, s az egész magyar társadalom kötelessége megérteni és követni az új korszak szellemét, és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alkotott törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. «. A nemes-ócsai választás igazolása. A képviselőház hetedik bíráló bizottsága tegnap délután Barcsay Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, amelyben Zámory Béla kérvénynyel megtámadott nemes-ócsai mandátumának ügyét tárgyalta. Az ülésen Örley Kálmán, a képviselőház által a vizsgálatra kiküldött biztos felolvasta a vizsgálat megtartásáról szóló jelentését, melyben kimutatja, hogy a kérvényben kifogásolt választók jogosan szavaztak Zámoryra és hogy szavazati jogának gyakorlásában senkit sem akadályoztak. A választás ellen kérvényezők s a választást védők képviselőinek további rövid megjegyzései után a tárgyalás befejeztetvén, a bizottság tanácskozásra vonult vissza. Félórás tanácskozás után az elnök kihirdette a bizottságnak — mint hírlik, 6 szavazattal 1 szavazat ellenében hozott — ítéletét, mely szerint Zámory Béla képviselő végleg igazoltatott s a felek költségbeli igényei kölcsönösen megszüntetetteknek jelentettek ki. A vizsgálat költségei 470 főt 39 krban állapíttattak meg, amelyet felerészben a kérvényezők, felerészben a megválasztott képviselő visel. A dijnokok kérvénye. A budapesti dijnokok a képviselőházhoz kérvényt intéztek, melyben elpanaszolják keserves sorsukat, bajos megélhetési gondjaikat és arra kérik a Házat, hogy tekintve a tél közeledtét tekintve számos családi állapotukat, pártolja a kormánynál a dijnokoknak azt a kérelmét, hogy bölcs belátás szerint Budapesten az értesítővel ellátott dijnokok fizetése rendeleti után felemeltessék avagy nekik lakbér czimén segély nyujtassék. .. AbO-'i.. ■ -Budapest október 31. – A külügyminiszter Bécsben. Mint Bécsből telefonálják, Goluchowski gróf külügyminiszter, több napi távollét után, ma reggel visszaérkezett Bécsbe. Az 1900. évi népszámlálás. A képviselőház közgazdasági bizottsága Kovácsy Sándor helyettes elnöklésével tartott mai ülésében tárgyalás alá vette az 1900. népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, melyet Glosenberg Gyula előadó tüzetesen ismertetett és elfogadásra ajánlott. Szinay Gyula, Heltai Ferencz Szdibely Gyula és Lánczy Leo néhány megjegyzése Madarász boszosan vágta az asztalhoz a titkos tudósítást. — De nagyobb baj van itten, — monda Nyáry — ha a te titkos tudósítódnak a többi adatai is mind ilyen igazak, mint a Schodelnéről szóló, akkor egy elhinni való szó sincs bennük. Hát persze hogy nem volt. Nem láttak azok a tudósítások se Budavárát, se koldus mankóját, se zsidó csizmatalpát, ott fabrikálták ezeket a flamingók Debreczenben. Én neveztem el a rendőrminiszter hivatalnokait flamingóknak, azokért a nagy lobogó verestollakért, amiket a kalapjaik mellett viseltek. • ••••••• A Nemzeti Színház művészei aztán azzal fejezték ki a magyar kormány iránti hálájukat, hogy színielőadást rendeztek a sebesült honvédek javára. Ha jól tudom, Don Caesar de Bazant adták. (Zsúfolt ház volt: Jókainé játszotta Marijanát, Kovácsné a spanyol hidalgo feleségét, Gazettát). A darab végén pedig a kórus elénekelte a lengyel ritmusú dalt: »Busula lengyel hona állapotján« s melynek végsora igy hangzik: »csak a magyar s lengyel küzd a szabadságért«. A közönség tapsolt és sirt. (Folytatom.) Az indemniti a bizottságban. — A pénzügyi bizottság ülése. — Budapest, október 31. A képviselőház pénzügyi bizottsága Fálk Miksa elnöklésével tartott mai ülésében, melyen a kormány részéről Széll miniszterelnök, Lukács és Hegedűs miniszterek voltak jelen, tárgyalás alá vette az indemnitási törvényjavaslatot, melyet Neményi előadó elfogadásra ajánlott, ama körülményekre való utalással, melyek megakadályozták azt, hogy a költségvetési irányzat még ez év vége előtt törvényerőre emelkedhessék. A törvényjavaslat egyébként mindenben megfelel a Ház által korábbi években elfogadott hasonló természetű javaslatoknak. Kossuth Ferencz, eltekintve a miniszterelnöknek és a kormány tagjainak személyétől, politikailag sem maga, sem pártja nem viseltetik bizalommal a jelen kormány valamint a 67-es alapon álló bármely kormány iránt s ennélfogva nem is szavazza meg a törvényjavaslatot. Komjáthy kijelenti, hogy a párt, amelyhez tartozik, az indemnitást bizalmi kérdésnek tekinti s nem szavazhatja meg. Ezt indokolni csaknem felesleges; inkább szorulna indokolásra az, hogy a kormány pártja miért viseltetik a mostani viszonyok közt bizalommal a kormány iránt. Személyes momentumokat nem vegyít szóla a kérdésbe, mert itt nem személyeket, hanem politikai tényezőket lát és személyi tekintetekkel nem tartja enyhíthetőnek a politikai bizalmatlanságot. Nem szavazza meg az indemnitást azért sem, mert nem látja annak szükségét. Azért, mert a bizottság néhány tagja a delegációba megy, nincs semmi akadálya annak, hogy a bizottság és a Ház letárgyalja a költségvetést. A bökkenő azonban az, hogy a kormány nincs tisztában a közös költségekkel. De azért ettől függetlenül tárgyalhatja a parlament a költségvetést. Az indemnitási javaslatban a kormány nemcsak a jelen állapot fentartását kéri, hanem ki akar terjedni később hozandó törvényekre és intézkedésekre is, amihez szóló már nemcsak bizalmatlanságból, hanem jogkör hiánya miatt sem járulhat hozzá. A kormány politikájának további bírálatát fentartva magának, nem járul hozzá a törvényjavaslathoz, lakfalvai tényekből meggyőződvén arról, hogy a jelen kormány az 1867. XII. törvényczikkben lefektetett alapokat képes is, akarja is megvédeni, hogy belügyi kérdésekben is oly programmot vall, amely a haza javára szolgál s hogy a kormány nem oka annak, ha a költségvetési törvény esetleg kellő időben nem lesz megalkotható, mindezekre való tekintettel hozzájárul a törvényjavaslathoz. Farbaky ugyanily értelemben nyilatkozik, teljes megnyugvást találván abban, hogy a törvényjavaslat csakis oly törvényekre hivatkozik, amelyeket maga a törvényhozás fog időközben megalkotni. Széll Kálmán miniszterelnök megérti és respektálja azt, hogy Kossuth és Komjáthy, pártállásuknál fogva, nem szavazzák meg az előterjesztést , nem megy bele bővebben annak vitatásába, hogy az indemnitás bizalmi kérdés-e, vagy nem. Szóló soha sem tekintette ezt bizalmi kérdésnek, hanem a törvényhozás egyszerű megnyilatkozásának arra, hogy a kormány tovább vihesse az ügyeket. Kiterjeszkedik azonban azokra, amiket Kossuth és Komjáthy a bizalmatlanságuk motiválására felhoztak. Az ország gazdasági helyzetét nem látja bizonytalannak. Ez irányban is biztosítottnak látja az ország érdekeit, csakis az elintézés mikéntje van még Ausztriában függőben. Szóló teljesen bízik abban s azon az állásponton áll, hogy maguk a megállapodások, amint a törvény előírja, január elsejével életbe lépnek. Ha ez nem történnék meg, meg van óva minden jogunk és azokkal élhetünk minden irányban. Arra a kérdésre, hogy miért kell az indemnitás, azt válaszolja szóló, hogy még ez évben elvégzendő a kvótakérdés, elintézendők a delegációkhoz utalt teendők. Amikor negyven tagja a Háznak hivatalból távol lesz, csak természetesnek kell tartaniok, hogy ugyanabban az időben nem tárgyalhatja a Ház a költségvetést. Hozzávéve a karácsonyi szünetet is, könnyű kimutatni, hogy a magyar képvi-selőháznak rendelkezésére álló pár hét alatt nem lehet a költségvetést elintézni. Az, hogy az indemnitási törvényjavaslat időközben megalkotandó törvényekre hivatkozik, nem új dolog, egészen természetes, így történt mindig s nem is történhetik másként, mert ha januártól áprilisig maga a törvényhozás valamit speciális törvénynyel elhatároz, vajjon nem kell-e azt végrehajtani, akár említi ez a törvény, akár nem? Akár ki is hagyhatnánk ezt a passzust, mert ha időközben a törvényhozás valamit elrendelne, annak a nélkül is meg kellene történnie. Kéri, tekintsék e törvényjavaslatot úgy, mint amely az adott viszonyok közt elkerülhetetlen s amelyet a kormány akaratától nem függő külső körülmények tettek szükségessé. Komjáthy ismétli, hogy amíg nem látja a megalkotandó törvényeket, azok végrehajtására nem adhatja meg a felhatalmazást s erre, nézete,szerint, még a többségnek sincs joga. Örül egyébiránt, hogy a miniszterelnök nem ellenzi az illető kifejezés kihagyását s reméli, hogy ezt meg is teszi. Kossuth megjegyzi a miniszterelnök által mondottakra, hogy miután az ország jogainak a recziprocitás megtagadása esetére való érvényesítésére bizonyos előkészületek szükségesek, ő pedig nem látja azt, hogy ezek az előkészületek megtörténtek, lehetetlen, hogy aggodalmakat ne érezzen. Széll miniszterelnök kifejezést adott már azon hitének és meggyőződésének, hogy a Kossuth által említett eshetőség nem fog bekövetkezni s ezért nem is látott szükségeseknek más irányban való előkészületeket. Ma is ebben a meggyőződésben van, de ha az a nem várt eset mégis bekövetkeznék, az ország jogai teljesen fenn vannak tartva s a törvényben fentartott jog alapján és a mellett igen sok fegyver van az ország kezeiben, amelyekkel ezeknek a jogoknak érvényt szerezhet a recziprocitás megsértése esetében. A bizottság ezek után általánosságban s részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. Ezzel az ülés véget ért.