Magyar Nemzet, 1900. február (19. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
1900. február 1. SS AGYAK, NE BIZ ET. Elvárja, hogy a miniszterelnök őt erről felvilágosítja. A delegáczió is törvényellenesen szavazta meg ez összeget. Ott is hallatszottak ugyan hangok, melyek a delegáczió e kérdésben a határozati jogát kétségbevonták, de azért mégis meghajoltak a hadügyminiszter akarata előtt. A hadügyminiszter nem arra költötte az összeget, mint amire a hadügyi albizottságnak azt állította. Értené, hogy ha rendkívüli körülmények léptek volna közbe, amelyek a póthitel igénybevételét szükségessé tették volna, de ilyenekről nem tud semmit. A nagyhatalmi hóbort indokát pedig nem fogadja el. A magyar nemzettel mindent meg lehet szavaztatni. A túlhajtott lojalitás már eddig is sok áldozatra késztette a nemzetet, valósággal operettszerűvé teszik az egész állam működését. A delegáczió megszavaz mindent, amit előterjesztenek. Valaha más idők voltak! 1870-ben a tengerészeti költségvetés tárgyalásánál kimondta az albizottság, hogy megszavazza ugyan a költségvetést, de hangsúlyozta, hogy oly ügyek, mint a flottarendszer megváltoztatása az országgyűlés ügykörébe tartozik. Kérdi, hogy a delegáció mai tagjai szolidárisak-e ezen határozattal? Nem tekintik a nemzet szegénységét, hanem csak azért, hogy felfelé lojalitásukat deklarálhassák, áldozatokat hoznak a közös ügyeknek. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mint a t. képviselőháznak méltóztatik tudni és amit maga Komjáthy Béla t. képviselő úr is konstatálta, egy 1898-ban a delegáczióktól kért, általuk megszavazott és ugyanazon esztendőben kiadott hadügyi költekezésről van szó, tehát oly tényről, mely azon időben keletkezett, midőn én még ezen padokon nem ültem. (Élénk mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról). Kubik Béla: Mindegy! Ott ült azon az oldalon ! Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobbról). Széll Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék kérem a konstrukció másik részét is bevárni. Azt hiszi a t. képviselő úr, hogy mentegetődzni akarok ? Nem! Kubik Béla: Ki akar bújni! Széll Kálmán miniszterelnök: Eszem ágában sincs! Épen azt akarom mondani, hogy azokkal szemben, amiket Komjáthy Béla t. képviselő úr mondott, igenis vállalom ezen törvényjavaslatért is a felelősséget. És a t. képviselő urak nagyon csalódnak, midőn azt hiszik, hogy ennek a közbeszólásnak csak legkisebb alapja is volna. Ez egyszerűen, bocsánatot kérek, vastag tévedés, mert ezt a javaslatot, melyet a t. képviselő urak tárgyalnak, már én adtam be, illetve akkor, amikor már ezen a helyen itt ültem, adta be a pénzügyminiszter úr. Kubik Béla: Mosakodás színe van! Széll Kálmán miniszterelnök: Éppen az ellenkezőjét akarom konstatálni, csak méltóztassék kissé türelemmel lenni. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Az én konstrukczióim nem oly hosszúak, hogy ne lehetne megvárni a végét. (Tetszés a jobb- és baloldalon.) én sokkal hosszabb konstrukcziókat szoktam megvárni és csak mikor végük van, akkor állapítom meg, hogy mire felelek, mire nem. (Tetszés a jobb- és baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Épen azt akarom mondani és mondom is, hogy daczára annak, hogy az eset azon időben történt és azon időből származott ez a kiadás, midőn még ezen a helyen nem ültem, — ami a pénzügyi részt illeti, arra majd felel a pénzügyminiszter úr, — igenis állítom azokkal szemben, amiket Komjáthy Béla. képviselő úr mondott, hogy ez a költség, illetőleg az ennek a költségnek fedezéséről szóló törvényjavaslat mindazon kellékkel bír, amelyekkel egy egészen kompetens hatáskörben, a törvények értelmében elintézett ügynek bírnia kell. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) És nincs igaza Komjáthy J. képviselő úrnak, amint bővebben leszek szerencsés illusztrálni, hogy még jobban meggyőzzem a közbeszóló képviselő urakat — midőn azt állítja, hogy kibúvik a felelőség alól, nemcsak nem bújok ki a felelőség alól, amely a posteriori is rám háramlik, hanem meg is fogom motiválni, hogy a képviselő uraknak nincs igazuk. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő itr, és ez a hardvrel, hogy nem volt joga a delegácziónak ezt megszavazni, jogkörét túlhaladva, s másodszor azt mondja, hogy olyan dologgal jönnek ide, amelyről senki sem tud semmit, amelyet megszavazott a delegáczió minden önérzet nélkül abszolúte homályban maradva, nem ismerve a dolgot, amelyet még a kormány tagjai sem ismernek, hogy pikánsabbá tegye az argumentumot. Mind a két dologra leszek szerencsés reflektálni. (Halljuk! Halljuk !) Ami a kompetenczia kérdését illeti, az oly tiszta, mint a napfény. (Úgy van! ügy van! jobbról. Zaj a szélsőbaloldalon.) A közös ügyekről szóló törvény azt mondja, hogy minden költség, nem minden, hanem csak a költség, mert hisz pl. az újonczmegajánlás, a véderő törvény stb. a törvényhozás dolga — tehát minden, ami kiadás, ami a hadseregnek költsége, annak a megszavazása a delegáczió kompetencziájába tartozik, csakhogy a megszavazott összeget be kell illeszteni a magyar költségvetésbe, a fedezet szempontjából s annak a mennyisége szóvá többé nem tehető. (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon. De nem vakon!) Majd a vakságról fogok beszélni s majd kitűnik, melyikünk a vak, csak tessék elfogulatlanul beszélni róla. Ez áll az évi rendes költségvetésről és áll, mert budgetjogról van szó, és annak sincs más természete, mint a rendes budgetjognak az egész világon, tehát áll ez a póthitelekről is. Mert mutasson fel nekem a t. képviselő úr és mutassanak a t. türelmetlenkedő urak oly országot a világon, amelyben általában póthitelek kisebb-nagyobb számban ne fordulnának elő. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) Nálunk is előfordul nemcsak hadügyi, hanem más czímen is. Ha a delegácziónak joga van megszavazni az évi költségvetést joga van a maga törvényes hatáskörében megszavazni azt is, amit pótlólag tőle kérnek. Mert abban sincs igaza Komjáthy képviselő úrnak, hogy ez túlkiadás, mert akkor nem volt túli,ki és mert 1898-ban kéretett póthitel alakjában egészen törvényes... Most megtörtént annak törvényszerű megállapítása és a törvény értelmében be kell illeszteni a magyar költőg, 3d ésbe; ha pedig póthitel, utólag kell Hivő a üdezet. A dolog 1898-ban történt, s hogy 1898-ban nora volt alkalmas ez a ház arra, hogy általában valamit tárgyaljon, az közönségesen tudott tény, tehát akkor az akkori kormány ezt a törvényjavaslatot elő sem terjesztette, mert akármikor és bármily időben terjesztette volna elő, tárgyalás alá nem került volna, mert 1898-ban ebben a házban egyáltalán seemmi sem került tárgyalásra. Maradt tehát ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése erre a irományra és ez meg is tette, és ime most tárgyalja a ház. Tehát törvényesen és egyenesen a törvény értelmében, a törvényes hatásköröknek, a törvény által előírt intézkedéseknek megfelelőleg történt az eljárás. (Helyeslés jobbfelől.) Ami azt illeti, mert ez a kérdés másik része, amit Komjáthy képviselő úr felvet, hogy nem tud erről senki semmit, és a delegáczió, mint a közbeszóló képviselő úr méltóztatott kifejteni, vakon szavazta meg és most is a mi önérzetünkkel ellenkezik ezt vaktában elfogadni, bocsánatot kérek, a mennyiség szempontjából a törvény értelmében nem vehető a kérdés discussió alá, de egyébként elismerem, hogy discussiónak van helye. Hát hozzá akarok járulni e discussióhoz, mégpedig felvilágosítólag. Számítok az objectív, nyugodt megbírálásra és aztán kérdem majd, el lehet-e mondani, hogy ez titkos kiadás és e pénz Isten tudja mire köttetett el? Hát igenis, a delegáczió ez egész kérdést azzal a részletességgel tárgyalta, melylyel tárgyalni kötelessége volt. Nem áll, hogy a delegáczió elé ne terjesztettek volna a póthitel részletetet és hogy a hadügyi albizottságban — ahol Komjáthy képviselő úr szerint németül beszélnek, amire majd visszatérek — csak per sundan bundám mentek át e dolgon. Annyira nem áll ez, hogy már a múltkor, mikor a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk e kérdést, elmondtam ott, mire költetett ez a pénz, és el fogom mondani most is itt. Jobban ad oculos nem tudom bizonyítani, hogy a delegáció is tudta, a pénzügyi bizottság is tudja a dolgot, mint hogyha most újra, országvilág előtt részletesen elmondom. Akkor aztán méltóztassék mondani, hogy itt vakon való megszavazásról van szó. Persze, ha aztán valaki nem akar hitelt adni a hivatalos előterjesztésnek, melyről felel a hadügyi miniszter a delegácziónak és felelek én is itt, arról nem tehetek. A hadügyi albizottságban, minthogy a delegáció odautasította ezen ügyet, előterjesztetett a póthitel, és ne higgyék, hogy ott titkosan megy a dolog. A delegáczió minden tagja jelen lehet ott és hallgathatja a tárgyalásokat. Hanem, hogy a részletes fejtegetésekről rémnyi, hasábos tudósítások nem jelennek meg, az a dolog természetében van. Ez mindenütt a világon így van. Ha arról van szó hogy bizonyos eshetőségekkel szemben a hadsereg védképessége emeltessék, bizonyos hiányok pótoltassanak: nem elég-e, hogy a competens testület minden tagja megismerheti ez ügyet? Kell-e mindent ország-világ elé terjeszteni ? (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igenis kell!) Tessék megkérdezni a parlamentek történetét. Angliában sincs máskép. A parlamentarismus classicus hazájában is úgy van, hogy csak a competens testülettel ismertetnek meg minden részletet. És én itt, e helyen ismertetem meg, többet már csak nem kívánnak az urak? Komjáthy képviselő úr második megjegyzésére, melylyel bizonyos hatást akar elérni, hogy t. i. a hadügyi albizottságban németül beszélnek, szintén kell egy megjegyzést tennem. Azt mondta, hogy annak hivatalos nyelve a német és hogy ott magyar szót nem hall senki. Bocsánatot kérek, annak hivatalos nyelve a magyar nyelv és mindenki magyarul beszél, aki nem akar közvetlenül a hadügyminiszterhez kérdést intézni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon :Nohát?) Bocsánat, ott magyarul beszélnek és magyarul vitatkoznak, de ha egyik vagy másik tag mégis azt mondja: semhogy az a tábornok, aki oda van rendelve a hadügyminiszter mellé, minthogy ez, bár bizonyos mértékig tud, de talán nem elég tüzetesen tud magyarul .... Komjáthy Béla: Ha felveszi a magyar pénzt, beszéljen magyarul! Széll Kálmán miniszterelnök: .... előbb lefordítsa a kérdésemet, a bizottság engedelmével egy pár szót németül is szólhasson, ez megtörténik elvétve, történik ritkábban, de ott az egész tárgyalás magyarul megy, minden ember magyarul beszél, ha itt-ott nem akar egy németül kifejezett kérdést a hadügyminiszterhez intézni. Már most rátérek arra, hogy mi történt 1898-ban a delegáczióban. Az történt, hogy a delegáczió hadügyi albizottságában a hadügyminiszter előterjesztette, hogy neki az a 30 millió a következő dolgokra kell. (Zaj és fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Kellett! No igen!) De bocsánatot kérek, ily szóelcsavarásokat ne méltóztassék csinálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a hadügyminiszter azt kéri, ami neki kell. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Kellett!) Ha nem szavazzák meg, akkor nem kapja meg; ha a bizottság meggyőződik arról, hogy amit kért, az csakugyan kell neki, akkor megszavazza. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A részletezés a következő: ebből a 30 millióból túlnyomó nagy rész (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mennyi?) kézi fegyverekre és a tüzérségi lőszer további pótlólagos beszerzésére és a készletek nagyobbítására szükséges, mégpedig kézi lőfegyverekre 15.650.000 frt, a vártüzérségi lőszerre 7.025.000 forint, vagyis 22.675.000 frt. Ez kellett pedig azért, mert az utóbbi esztendőkben a hadsereg fegyverzetében átment a kisebb kaliberű lőfegyverekre és a tartalékok számára nem volt ezen kaliberű kézi lőfegyverből annyi beszerezve, mint a mennyi kell a hadsereg mobilizácziója esetére. Ezen tartalék lőfegyvereknek szerzésére, amelyeket a delegáczió már ismer — és amelyekről tudta, hogy az esztendő bizonyos sorozatában be kell szerezni, nagyobb mennyiségben és gyorsított tempóban való beszerzésére kellett ez a 22 millió forint. Ezen kívül kellett 3.875.000 frt vonatszerre, sátrakra és anyagszerre ezen a téren melyet egy előrelátó hadügyi kormányzat esetleges mobilizátió esetére, mint tartalék nagyobbitást szükségesnek tartott beszerezni. Maradt 3,550,000 frt. Ez fordíttatott a galacziai, tiroli és cattarói erődítéseknek nagyobb mértékben gyorsabb tempóban való folytatására. Ez az összeg kitesz 30,100,000 frtot, amelynek minden részlete a bizottság előtt feküdt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Az országos bizottságok megvizsgálták és most a t. képviselő urak hallották ezt, mint oly szükségletet, amely az azon időben fenforgott viszonyok közt megteendő volt, mert indokolva volt. . . Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselő úr: nem volt semmi szükség rá, mert az akkori miniszterelnök kijelentette, hogy nincsen semmi ok aggódni a felett, hogy európai komplicációk .