Magyar Nemzet, 1900. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1900-02-01 / 31. szám

1900. február 1. SS AG­YAK, NE BIZ ET. Elvárja, hogy a miniszterelnök őt erről felvilá­gosítja. A delegáczió is törvényellenesen szavazta meg ez összeget. Ott is hallatszottak ugyan hangok, melyek a delegáczió e kérdésben a határozati jogát kétségbevonták, de azért mégis meghajoltak a had­ügyminiszter akarata előtt. A hadügyminiszter nem arra költötte az összeget, mint a­mire a hadügyi albizottságnak azt állította. Értené, hogy ha rendkívüli körülmények léptek volna közbe, a­melyek a póthitel igénybevételét szük­ségessé tették volna, de ilyenekről nem tud semmit. A nagyhatalmi hóbort indokát pedig nem fogadja el. A magyar nemzettel mindent meg lehet sza­vaztatni. A túlhajtott lojalitás már eddig is sok ál­dozatra késztette a nemzetet, valósággal operett­­szerűvé teszik az egész állam működését. A delegáczió megszavaz mindent, a­mit előter­jesztenek. Valaha más idők voltak! 1870-ben a ten­gerészeti költségvetés tárgyalásánál kimondta az albizottság, hogy megszavazza ugyan a költségvetést, de hangsúlyozta, hogy oly ügyek, mint a flotta­rendszer megváltoztatása az országgyűlés ügykörébe tartozik. Kérdi, hogy a delegác­ió mai tagjai szoli­­dárisak-e ezen határozattal? Nem tekintik a nemzet szegénységét, hanem csak azért, hogy felfelé lojalitásukat deklarálhassák, áldozatokat hoznak a közös ügyeknek. A törvényja­vaslatot nem fogadja el. (Zajos helyeslés a szélső­balon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mint a t. képviselőháznak méltóztatik tudni és a­mit maga Komjáthy Béla t. képviselő úr is konstatálta, egy 1898-ban a delegáczióktól kért, általuk meg­szavazott és ugyanazon esztendőben kiadott had­ügyi költekezésről van szó, tehát oly tényről, mely azon időben keletkezett, midőn én még ezen padokon nem ültem. (Élénk mozgás a szél­sőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról). Kubik Béla: Mindegy! Ott ült azon az ol­dalon ! Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobbról). Széll Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék kérem a konstrukc­ió másik részét is bevárni. Azt hiszi a t. képviselő úr, hogy mentegetődzni akarok ? Nem! Kubik Béla: Ki akar bújni! Széll Kálmán miniszterelnök: Eszem ágá­ban sincs! Épen azt akarom mondani, hogy azokkal szemben, a­miket Komjáthy Béla t. kép­viselő úr mondott, igenis vállalom ezen tör­vényjavaslatért is a felelősséget. És a t. képvi­selő urak nagyon csalódnak, midőn azt hiszik, hogy ennek a közbeszólásnak csak legkisebb alapja is volna. Ez egyszerűen, bocsánatot kérek, vastag tévedés, mert ezt a javaslatot, melyet a t. képviselő urak tárgyalnak, már én adtam be, illetve akkor, a­mikor már ezen a helyen itt ültem, adta be a pénzügyminiszter úr. Kubik Béla: Mosakodás színe van! Széll Kálmán miniszterelnök: Éppen az el­lenkezőjét akarom konstatálni, csak méltóztassék kissé türelemmel lenni. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Az én konstrukczióim nem oly hosszúak, hogy ne lehetne megvárni a vé­gét. (Tetszés a jobb- és baloldalon.) én sokkal hosszabb konstrukcziókat szoktam megvárni és csak mikor végük van, akkor állapítom meg, hogy mire felelek, mire nem. (Tetszés a jobb- és baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Épen azt akarom mondani és mondom is, hogy da­czára annak, hogy az eset azon időben történt és azon időből származott ez a kiadás, midőn még ezen a helyen nem ültem, — a­mi a pénz­ügyi részt illeti, arra majd felel a pénzügymi­niszter úr, — igenis állítom azokkal szem­ben, a­miket Komjáthy Béla­­. képviselő úr mondott, hogy ez a költség, illetőleg az en­nek a költségnek fedezéséről szóló törvény­­javaslat mindazon kellékkel bír, a­melyekkel egy egészen kompetens hatáskörben, a törvények értelmében elintézett ügynek bírnia kell. (Igaz! Úgy van­ jobbfelől.) És nincs igaza Komjáthy J. képviselő úrnak, a­mint bővebben leszek sze­rencsés illusztrálni, hogy még jobban meggyőzzem a közbeszóló képviselő urakat — midőn azt állítja, hogy kibúvik a felelőség alól, nemcsak nem bújok ki a felelőség alól, a­mely a posteri­ori is rám háramlik, hanem meg is fogom moti­válni, hogy a képviselő uraknak nincs igazuk. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő itr, és ez a hardv­rel, hogy nem volt joga a delegácziónak ezt megszavazni, jogkörét túlhaladva, s másod­szor azt mondja, hogy olyan dologgal jönnek ide, a­melyről senki sem tud semmit, a­melyet megszavazott a delegáczió minden önérzet nélkül abszolúte homályban maradva, nem ismerve a dolgot, a­melyet még a kormány tagjai sem ismernek, hogy pikánsabbá tegye az argumentu­mot. Mind a két dologra leszek szerencsés reflektálni. (Halljuk! Halljuk !) A­mi a kompetenczia kérdését illeti, az oly tiszta, mint a napfény. (Úgy van! ügy van! jobbról. Zaj a szélsőbaloldalon.) A közös ügyek­ről szóló törvény azt mondja, hogy minden költ­ség,­­ nem minden, hanem csak a költség, mert hisz pl. az újonczmegajánlás, a véderő­ törvény stb. a törvényhozás dolga — tehát minden, a­mi kiadás, a­mi a hadseregnek költsége, annak a megszavazása a delegáczió kompetencziájába tartozik, csakhogy a megszavazott összeget be kell illeszteni a magyar költségvetésbe, a fede­zet szempontjából s annak a mennyisége szóvá többé nem tehető. (Zaj. Egy hang a szélsőbal­oldalon. De nem vakon!) Majd a vakságról fogok beszélni s majd kitűnik, melyikünk a vak, csak tessék elfogulatlanul beszélni róla. Ez áll az évi rendes költségvetésről és áll, mert budgetjogról van szó, és annak sincs más természete, mint a rendes budget­jognak az egész világon, tehát áll ez a póthitelekről is. Mert mutasson fel nekem a t. képviselő úr és mutassanak a t. türelmetlenkedő urak oly országot a világon, a­melyben általában pót­­hitelek kisebb-nagyobb számban ne fordulnának elő. (Igaz! Úgy van­ jobbfelől.) Nálunk is elő­fordul nemcsak hadügyi, hanem más czímen is. Ha a delegácziónak­ joga van megszavazni az évi költségvetést joga van a maga törvényes hatáskörében megszavazni azt is, a­mit pótlólag tőle kérnek. Mert abban sincs igaza Komjáthy képviselő úrnak, hogy ez túlkiadás, mert akkor nem volt túli,ki és mert 1898-ban kéretett póthitel alakjában egészen törvényes­... Most megtörtént annak törvényszerű megállapítása és a törvény ér­telmében be kell illeszteni a magyar költőg, 3d ésbe; ha pedig póthitel, utólag kell Hivő a üdezet. A dolog 1898-ban történt, s hogy 1898-ban nora volt alkalmas ez a ház arra, hogy általában valamit tár­gyaljon, az közönségesen tudott tény, tehát akkor az akkori kormány ezt a törvényjavasla­tot elő sem terjesztette, mert akármikor és bár­mily időben terjesztette volna elő, tárgyalás alá nem került volna, mert 1898-ban ebben a ház­ban egyáltalán seemmi sem került tárgyalásra. Maradt tehát ennek a törvényjavaslatnak az elő­terjesztése erre a irom­ányra és ez meg is tette, és ime most tárgyalja a ház. Tehát törvényesen és egyenesen a törvény értelmében, a törvényes hatásköröknek, a törvény által előírt intézkedé­seknek megfelelőleg történt az eljárás. (Helyes­lés jobbfelől.) A­mi azt illeti, mert ez a kérdés másik része, a­mit Komjáthy képviselő úr felvet, hogy nem tud erről senki semmit, és a delegáczió, mint a közbeszóló képviselő úr méltóztatott kifejteni, vakon szavazta meg és most is a mi önér­zetünkkel ellenkezik ezt vaktában elfogadni, bocsánatot kérek, a mennyiség szempontjából a törvény értelmében nem vehető a kérdés dis­­cussió alá, de egyébként elismerem, hogy discus­­siónak van helye. Hát hozzá akarok járulni e discussióhoz, még­pedig felvilágosítólag. Számí­tok az objectív, nyugodt megbírálásra és aztán kérdem majd, el lehet-e mondani, hogy ez titkos kiadás és e pénz Isten tudja mire köttetett el? Hát igenis, a delegáczió ez egész kérdést azzal a részletességgel tárgyalta, melylyel tár­gyalni kötelessége volt. Nem áll, hogy a dele­gáczió elé ne terjesztettek volna a póthitel rész­­letetet és hogy a hadügyi albizottságban — a­hol Komjáthy képviselő úr szerint németül be­szélnek, a­mire majd visszatérek — csak per sundan bundám mentek át e dolgon. Annyira nem áll ez, hogy már a múltkor, mikor a pénz­ügyi bizottságban tárgyaltuk e kérdést, elmond­tam ott, mire költetet­t ez a pénz, és el fogom mondani most is itt. Jobban ad oculos nem tu­dom bizonyítani, hogy a delegác­ió is tudta, a pénzügyi bizottság is tudja a dolgot, mint hogyha most újra, országvilág előtt részletesen elmondom. Akkor aztán méltóztassék mondani, hogy itt vakon való megszavazásról van szó. Persze, ha aztán valaki nem akar hitelt adni a hivatalos előt­erjesztésnek, melyről felel a hadügyi minisz­ter a delegácziónak és felelek én is itt, arról nem tehetek. A hadügyi albizottságban, minthogy a de­legáció odautasította ezen ügyet, előterjesztetett a póthitel, és ne higgyék, hogy ott titkosan megy a dolog. A delegáczió minden tagja jelen lehet ott és hallgathatja a tárgyalásokat. Hanem, hogy a részletes fejtegetésekről rémnyi, ha­sábos tudósítások nem jelennek meg, az a dolog természetében van. Ez mindenütt a világon így van. Ha arról van szó hogy bizonyos eshető­ségekkel szemben a hadsereg védképessége emeltessék, bizonyos hiányok pótoltassanak: nem elég-e, hogy a competens testület minden tagja megismerheti ez ügyet? Kell-e mindent ország-világ elé terjeszteni ? (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igenis kell!) Tessék megkérdezni a parlamentek történetét. Angliában sincs máskép. A parla­­mentarismus classicus hazájában is úgy van, hogy csak a competens testülettel ismertetnek meg minden részletet. És én itt, e helyen ismertetem meg, többet már csak nem kívánnak az urak? Komjáthy képviselő úr második megjegyzé­sére, melylyel bizonyos hatást akar elérni, hogy t. i. a hadügyi albizottságban németül beszél­nek, szintén kell egy megjegyzést tennem. Azt mondta, hogy annak hivatalos nyelve a német és hogy ott magyar szót nem hall senki. Bocsá­natot kérek, annak hivatalos nyelve a magyar nyelv és mindenki magyarul beszél, a­ki nem akar közvetlenül a hadügyminiszterhez kérdést intézni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon :Nohát?) Bocsánat, ott magyarul beszélnek és magyarul vitatkoznak, de ha egyik vagy másik tag mégis azt mondja: semhogy az a tábornok, a­ki oda van rendelve a hadügyminiszter mellé, minthogy ez, bár bizonyos mértékig tud, de talán nem elég tüzetesen tud magyarul .... Komjáthy Béla: Ha felveszi a magyar pénzt, beszéljen magyarul! Széll Kálmán miniszterelnök: .... előbb lefordítsa a kérdésemet, a bizottság engedelmé­­vel egy pár szót németül is szólhasson, ez meg­történik elvétve, történik ritkábban, de ott az egész tárgyalás magyarul megy, minden ember magyarul beszél, ha itt-ott nem akar egy né­metül kifejezett kérdést a hadügyminiszterhez intézni. Már most rátérek arra, hogy mi történt 1898-ban a delegáczióban. Az történt, hogy a delegáczió hadügyi albizottságában a hadügy­miniszter előterjesztette, hogy neki az a 30 mil­lió a következő dolgokra kell. (Zaj és fölkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Kellett! No igen!) De bocsánatot kérek, ily szó­elcsavarásokat ne mél­tóztassék csinálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a hadügyminiszter azt kéri, a­mi neki kell. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Kellett!) Ha nem szavazzák meg, akkor nem kapja meg; ha a bizottság meggyőződik arról, hogy a­mit kért, az csakugyan kell neki, akkor megszavazza. (­Zaj a szélsőbaloldalon.) A részletezés a következő: ebből a 30 millióból túlnyomó nagy rész (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Mennyi?) kézi fegyverekre és a tüzérségi lőszer további pótló­lagos beszerzésére és a készletek nagyobbítá­­sára szükséges, még­pedig kézi lőfegyverekre 15.650.000 frt, a vártüzérségi lőszerre 7.025.000 forint, vagyis 22.675.000 frt. Ez kellett pedig azért, mert az utóbbi esztendőkben a hadsereg fegyverzetében átment a kisebb kaliberű lőfegy­verekre és a tartalékok számára nem volt ezen kaliberű kézi lőfegyverből annyi beszerezve, mint a mennyi kell a hadsereg mobilizácziója esetére. Ezen tartalék­ lőfegyvereknek szerzésére, a­me­lyeket a delegáczió már ismer — és a­melyekről tudta, hogy az esztendő bizonyos sorozatában be kell szerezni, nagyobb mennyiségben és gyorsí­tott tempóban való beszerzésére kellett ez a 22 millió forint. Ezen kívül kellett 3.875.000 frt vonatszerre, sátrakra és anyagszerre ezen a téren melyet egy előrelátó hadügyi kormányzat eset­leges mobilizátió esetére, mint tartalék nagyob­­bitást szükségesnek tartott beszerezni. Maradt 3,550,000 frt. Ez fordíttatott a galacziai, tiroli és cattarói erődítéseknek nagyobb mértékben gyorsabb tempóban való folytatására. Ez az összeg kitesz 30,100,000 frtot, a­melynek min­den részlete a bizottság előtt feküdt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.­ Az országos bizottságok megvizsgálták és most a t. képviselő urak hallották ezt, mint oly szükségletet, a­mely az azon időben fenforgott viszonyok közt meg­teendő volt, mert indokolva volt. . . Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselő úr: nem volt semmi szükség rá, mert az akkori miniszterelnök kijelentette, hogy nincsen semmi ok aggódni a felett, hogy európai komplicációk .

Next