Magyar Nemzet, 1900. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-01 / 90. szám

1900. április 1. MAGYAR NEMZET, miniszterelnök, a honvédelmi, pénzügyi, kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumok részéről Gromon, Gränzenstein, Kiss Pál és Csörgeő államtitkárok voltak jelen. A bizottság tárgyalás alá vette a Ház­hoz intézett feliratok és kérvények tizenharmadik sorjegyzékét, a melyet Forgách Antal gróf előadó ismertetett. Tiz törvényhatóságnak a borhamisítás djoggátlására, tizennyolcz törvényhatóságnak a vár­megyei tisztviselői fizetések javítására, nyolcz vár­megyének a kárbiztosítási intézmény államosítására, huszonöt törvényhatóságnak a közegészségügy álla­mosítására, harminc­három törvényhatóságnak a pá­­linka­ivás korlátozására, tíz törvényhatóságnak a danamoderai csatorna kiépítésére, huszonegy tör­vényhatóságnak a biztosítási intézetek által a tűzoltói intézmény költségeihez fizetendő hozzájárulásra, 12 törvényhatóságnak az olasz borvám felemelésére, 9 törvényhatóságnak a boritaladó leszállítására vonat­kozó feliratai az előadó javaslatainak értelmében az érdekelt minisztériumoknak adattak ki. A községek és magánosok által benyújtott kérvények is jobbára az előadó indítványainak megfelelő elintézést nyertek. Komárom vármegyének arra a felterjesztésére nézve, a­mely módosítását, illetőleg hatályon kívül helyezé­sét kéri a kúriai bíráskodási törvény amaz intéz­kedéseinek, melyek a képviselőválasztási fuvardíjakra vonatkoznak, az irattárba helyezés javaslatba hozását határozta el a bizottság arra való tekintettel, hogy az illető törvény a gyakorlatban még kipróbálva nincs s igy nem is állanak rendelkezésre oly tapasztalati tények, melyek a szóban forgó kívánalom figyelembe vételét megokolhatnák. A huszonöt éve szabadelvű­-párt, Budapest, márc­ius 31. Az idén volt negyedszázados évfordulója­­ a­nna­k a korszakos eseménynek, hogy a Deák­­párt és balközép fúziójából megszületett a sza­badelvű-párt. Hogy milyen hatalmas, providencziális poli­tikai tény volt ez az új pártalakulás, azt im­már huszonöt év diadalmas, örvendetes tanú­sága bizonyítja.. A ma ereje virágjában, közéleti épsége, tettre­készsége tetőpontján álló szabadelvű­ párt semmiféle külső ünnepléssel nem jelölte meg ezt az emlékezetes évfordulót. A Magyar Szalon agilis szerkesztőjének, Hevesi Józsefnek jutott eszébe, hogy díszes és népszerű folyóiratok áprilisi füzetét ezen ki­magasló politikai jubileum méltatására szentelje. E végből egész sorát közli a szabadelvű­­párt kitűnőségeinek tollából az érdekes és becses alkalmi nyilatkozatoknak, melyek közül mi is közreadjuk az alábbiakat. * A szabadelvű politika irányzata és feladatai alapjukban nem változnak, mert nagy igazságokon és oly elveken alapulnak, melyek örök erejűek Széll Kálmán.­ Felszólíttatván, hogy most, midőn a szabadelvű­­párt 25 év óta áll fenn, Írjak erre vonatkozólag én is néhány sort, nem akartam ezt megtagadni, pedig érzem, hogy ezen pártról és 25 év alatti működésé­ről írni ma mindenkinek nehéz, de talán legnehezebb annak, kinek a képviselőházban tartott beszéde adta a döntő lökést arra, hogy a szabadelvű­ párt az akkori két párt nagy részének összeolvadása által meg­alakuljon. Azt gondolom, nem igen tagadhatja senki, hogy ez akkor a hazánk igen nehéz helyzetének nyomása alatt kifejlett s országszerte érzett óhajtásnak felelt meg, hiszen bizonyítja ezt az, hogy az 1875-ik évi választások a szabadelvű­ párt tagjait óriás többség­ben küldtük a képviselőházba, a­nélkül, hogy erő­szakoskodás, hatalommal visszaélés vagy bárminő el­járás miatt talán egy-két kivétellel — még csak vádak is emeltettek volna. A kivált 1873-tól kezdve folytonosan meg-meg­­újuló kísérletekről, melyek a pártok egyesítése czél­­jából törrténtek, nézetem szerint ma még idő előtt lenne szólani, bizonynyal többen tettek — részben legalább közvetlenül akkor — feljegyzéseket ezekről. Ha majd ezek köztudomásra lesznek hozhatók, fog­nak az előzmények tisztábban állani mindenki előtt. Ezekről ennélfogva nem is szólok. A fúzió megtörténte után eleinte a parlamenta­­rizmus igaz barátait biztatta az a remény, hogy a szabadelvű­ párttal szemben alakulni fog egy alkot­mányos konzervatív párt, így lehetővé válik a fenn­álló törvény alapján álló két párt váltakozása az ország kormányán. Meg is indult ez. A konzervatív, de egyáltalá­ban nem reakczionárius, mindenki által becsült báró Sennyey Pál vezérlete alatt kivált egy ilyen párt, de a 75-iki választás után igen kevesen jöttek a képviselőházba. Ezen alakulás igen hamar szétfosz­­lott, báró Sennyey maga rövid idő múlva ki is lépvén a képviselőházból. Ezután jöttek az ismert különböző pártalakulá­­sok, de a kormány vezetése folyton a szabadelvű­­párt feladata maradt és erre hárult a kettős fel­adat : megőrizni bárhonnan jövő támadások ellen azt, a­m­i a meglevőből a magyar államra nézve jónak bizonyult s a mellett intézményeinket szabadelvű irányban fejleszteni. Felsorolni mindazt, mi az elmúlt 25 év alatt történt, felesleges, rövid néhány sorban nem is lehet. Hasonlítsa össze bárki, mi volt hazánk, nemzetünk helyzete 1875 elején és mi most és nem fogja el­tagadhatni, hogy úgy anyagi, mint szellemi téren nagy előmenetelt tettünk, a magyar állam tekintélye is nőtt, emelkedett. Bizonynyal történtek a 25 év alatt mulasztások, sőt tévedések, hiszen emberek állottak az ügyek élén s igy ilyeneknek történni kellett. De azért nem tar­tózkodom kimondani, hogy úgy azok, kik a szabad­elvű­ párt megalakításába befolytak, mint azok, kik annak azóta hűs tagjai lettek és voltak, a hazafiyi kötelesség teljesítésének nyugodt érzetével tekinthet­nek az elmúlt két és fél évtizedre. Mit hoz a jövendő, annak találgatásába nem bocsátkozom, de meggyőződésem, hogy mindaddig, míg ez a párt az eddig követett irányban halad, annak tömör együttmaradása a magyar állam érde­kében van, s ha valaki annak megbontását akárcsak nemes békeszeretetből elnézné vagy pedig — habár öntudatlanul, vagy a legjobb szándéktól vezettetve is — meglazítására törekednék, nagy hibát követne el. Pedig egy régi paradox kifejezés szerint: politi­kában többet árt a hiba, mint a bűn. Tisza, Kálmán. A szabadelvűség emelte a XIX. század folya­mán Magyarországot Európa kulturállamai közé és csakis ez fogja megtartani jövőre is azok sorában. Perczel Dezső:* Huszonöt év hosszú idő, sok történik egy ne­gyed század alatt, a­mi, különösen az­ öreg­ember figyelmét, elvonja azon eseményektől, a­melyek ré­gebben történtek. Ily állapotban érzem magam a j­elen pillanat­ban, midőn a szabadelvű-párt huszonöt évi létezésé­ről van szó, annyival inkább, mert csekély személyem a szabadelvű-párt alakulása alkalmával azonnal oly ügyek által lett igénybe véve és lekötve, a­melyek a politikai tevékenységtől mindinkább elvontak. Ez az oka annak, hogy nagyon felületes s né­mely tekintetben talán téves nézeteket mondok el, midőn a szabadelvű­ párt alakulásáról akarok mások felkérése nyomán néhány jegyzetet ideigtatni. Ha emlékem nem csal, úgy azt vélem, hogy a szabadelvű­ párt 1875 márczius havában alakult meg és pedig a Deák-párt s a balközép nagy részéből és azon néhány disszidensből, a­kikhez magam is tar­toztam, a­kik azért váltak el a balközéptől, mert tartottak attól, hogy a balközép nagyon is közele­dik a szélsőbal felé, a­mely jelenségben nagy vesze­delmet véltek látni az országra nézve. Természetes tehát, hogy a disszidensek — reformpártnak neveztük el magunkat — örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy Tisza Kálmán ve­zérlete alatt egy kormányképes, számban és tehet­ségben is erős párthoz szegődhessünk. az újonnan alakult szabadelvű­ párt első elnökévé Gorove volt közlekedésügyi miniszter lett megvá­lasztva, őt követte az elnökségben Szontagh Pál, a­ki lemondván képviselői mandátumáról, megszűnt két évi futam után elnök lenni. Ekkor azután Vizsolyi Gusztáv lett elnökké megválasztva s Vizsolyinak 1889. évben történt halála után Podmaniczky Frigyesre jön ezen állás ruházva. Összesen tehát volt a szabadelvű­ pártnak 25 évi időközben négy elnöke. Ezen időben kormányelnök báró Wenkheim Béla, belügyminiszter pedig Tisza Kálmán volt. Alig rendezkedett a párt és foglalta el helyét az uj kormány — első, mint a szabadelvű­ pártból kikelő kormány — s már is a közeledő választásokra kelle gondolni s megtenni mindazt, a­mi azok ren­des lefolyására nézve szükségesnek mutatkozott. Megalakultak tehát a bizottságok s ezek között,­ mint akkor fő érdekű bizottság, melynek elnökévé Podmaniczky Frigyes lett megválasztva, a­ki azóta egy­huzamban viseli ezen állást. A végrehajtó­ bizottságnak feladata, hatásköre az akkori időben egészen más volt, mint most; akkor­ minden, a­mi az egyes képviselőválasztási ügyek ren­dezését illette, a végrehajtó­ bizottság feladata volt: a jelölés, a segélyezés, az esetleges két vagy három jelölt közötti perpatvar rendezése, az egyes válasz­tások közötti levelezés, mindez a végrehajtóbizottság által lett elvégezve s jóváhagyás kedvéért a párt­vezér elé terjesztve. Ezen végrehajtó-bizottság nem tudta, mi vár­ reája a jövőben, mert az 1875-iki képviselőválasztá­sok a legsimábban folytak le a 40 év óta emlékem­ben lefolyt választások közül. Alig volt harcz egy pár kerületben s versen­gésről alig volt szó. Bezzeg más képet mutattak már az 1878-ik évi választások, a mikor a végrehajtó­­bizottságnak iszonyú sok s kellemetlen teendők ju­tottak feladatául. A végrehajtó-bizottság csak Tisza Kálmán kor­mánya alatt maradt meg azon tevékenységben, a­melyet alakulásakor reája ruháztak. Már Szapáry alatt alig, Bánffy alatt pedig éppen­ nem lett ezen bizottság igénybe véve, csak azon ese­tekben, a­mikor két szabadelvű­ párti állott egymással szemben, a­mely esetben mindig azon veszélynek volánk kitéve, hogy egy harmadik fogja a babért aratni. A szabadelvű-pártnak nagy feladat jutott, mert alig van fogalma a mai generácziónak arról, hogy sok tekintetben mi leverő állapotok hatottak nyo­­­masztólag az akkori időben hazánkra. A szabadelvű-pártot igen szépen s főbb vona­­­laiban igen pregnanter festi a Magyar Nemzet 1900. évi márczius 4-iki számában megjelent vezér­­czikk. Midőn a szabadelvű-pártot 25 évi küzdése és kitartása alkalmából üdvözlöm, egyszersmind nem tagadhatom el magamtól azon óhaj kifejezését, vajha­­ a szabadelvű-párt mostani tagjai minden mellékte­­kintetektől elnézve, szem előtt tartsák azon tagad­hatatlan s a mostani korban ad oculos demonstráló tételt, hogy a jelen szabadelvű­ párt szétfosztása vagy elgyengítése egyszersmind sírásójává válnék a par­­lamentarizmusnak hazánk alkotmányában való léte­zésének. Tudom, hogy egy párt életében gyakran fordulnak elő körülmények s viszonyok, a­melyek nem felelnek meg egyéni meggyőződésünknek, vagy ízlésünknek, de hisz a párt nem szabad hogy egyé­neket szolgáljon, hanem kötelessége a hazát szól­l­gálni s ez érdeknek rendelni alá külön nézetét vagy meggyőződését. Podmaniczky Frigyes báró: A szabadelvű eszmék nagy erejének Magyar­­országon leghatalmasabb bizonyítéka az, hogy a szabadelvű­ párt fennállásának 25-ik évében, számban meggyarapodva, benső tartalomban megizmosodva lépett be. Ez a tény és az új vezér egyénisége, a­ki a párt 25 éves működése alatt elejétől mostanáig annak első sorában állott, biztos garancziája a jövőnek. Danid Gábor:* Tisztelt Szerkesztő úr! Azt kivánja tőlem, hogy írjak valamit az ország­­gyűlési szabadelvű­ párt belső életéből. Szerkesztő úr lehetetlenséget kíván. Mindazt, a­mi a szabadelvű, pártban történik (sőt gyakran azt is, a­mi nem tör­ténik vagy nem úgy történik) a napi sajtó azonnal széjjelviszi a szélrózsa minden irányába, úgy, hogy éppen ez a nagy nyilvánosság­ az oka annak, hogy 3

Next