Magyar Nemzet, 1900. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
1900. április 1. MAGYAR NEMZET, miniszterelnök, a honvédelmi, pénzügyi, kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumok részéről Gromon, Gränzenstein, Kiss Pál és Csörgeő államtitkárok voltak jelen. A bizottság tárgyalás alá vette a Házhoz intézett feliratok és kérvények tizenharmadik sorjegyzékét, a melyet Forgách Antal gróf előadó ismertetett. Tiz törvényhatóságnak a borhamisítás djoggátlására, tizennyolcz törvényhatóságnak a vármegyei tisztviselői fizetések javítására, nyolcz vármegyének a kárbiztosítási intézmény államosítására, huszonöt törvényhatóságnak a közegészségügy államosítására, harminchárom törvényhatóságnak a pálinkaivás korlátozására, tíz törvényhatóságnak a danamoderai csatorna kiépítésére, huszonegy törvényhatóságnak a biztosítási intézetek által a tűzoltói intézmény költségeihez fizetendő hozzájárulásra, 12 törvényhatóságnak az olasz borvám felemelésére, 9 törvényhatóságnak a boritaladó leszállítására vonatkozó feliratai az előadó javaslatainak értelmében az érdekelt minisztériumoknak adattak ki. A községek és magánosok által benyújtott kérvények is jobbára az előadó indítványainak megfelelő elintézést nyertek. Komárom vármegyének arra a felterjesztésére nézve, amely módosítását, illetőleg hatályon kívül helyezését kéri a kúriai bíráskodási törvény amaz intézkedéseinek, melyek a képviselőválasztási fuvardíjakra vonatkoznak, az irattárba helyezés javaslatba hozását határozta el a bizottság arra való tekintettel, hogy az illető törvény a gyakorlatban még kipróbálva nincs s igy nem is állanak rendelkezésre oly tapasztalati tények, melyek a szóban forgó kívánalom figyelembe vételét megokolhatnák. A huszonöt éve szabadelvű-párt, Budapest, március 31. Az idén volt negyedszázados évfordulója annak a korszakos eseménynek, hogy a Deákpárt és balközép fúziójából megszületett a szabadelvű-párt. Hogy milyen hatalmas, providencziális politikai tény volt ez az új pártalakulás, azt immár huszonöt év diadalmas, örvendetes tanúsága bizonyítja.. A ma ereje virágjában, közéleti épsége, tettrekészsége tetőpontján álló szabadelvű párt semmiféle külső ünnepléssel nem jelölte meg ezt az emlékezetes évfordulót. A Magyar Szalon agilis szerkesztőjének, Hevesi Józsefnek jutott eszébe, hogy díszes és népszerű folyóiratok áprilisi füzetét ezen kimagasló politikai jubileum méltatására szentelje. E végből egész sorát közli a szabadelvűpárt kitűnőségeinek tollából az érdekes és becses alkalmi nyilatkozatoknak, melyek közül mi is közreadjuk az alábbiakat. * A szabadelvű politika irányzata és feladatai alapjukban nem változnak, mert nagy igazságokon és oly elveken alapulnak, melyek örök erejűek Széll Kálmán. Felszólíttatván, hogy most, midőn a szabadelvűpárt 25 év óta áll fenn, Írjak erre vonatkozólag én is néhány sort, nem akartam ezt megtagadni, pedig érzem, hogy ezen pártról és 25 év alatti működéséről írni ma mindenkinek nehéz, de talán legnehezebb annak, kinek a képviselőházban tartott beszéde adta a döntő lökést arra, hogy a szabadelvű párt az akkori két párt nagy részének összeolvadása által megalakuljon. Azt gondolom, nem igen tagadhatja senki, hogy ez akkor a hazánk igen nehéz helyzetének nyomása alatt kifejlett s országszerte érzett óhajtásnak felelt meg, hiszen bizonyítja ezt az, hogy az 1875-ik évi választások a szabadelvű párt tagjait óriás többségben küldtük a képviselőházba, anélkül, hogy erőszakoskodás, hatalommal visszaélés vagy bárminő eljárás miatt talán egy-két kivétellel — még csak vádak is emeltettek volna. A kivált 1873-tól kezdve folytonosan meg-megújuló kísérletekről, melyek a pártok egyesítése czéljából törrténtek, nézetem szerint ma még idő előtt lenne szólani, bizonynyal többen tettek — részben legalább közvetlenül akkor — feljegyzéseket ezekről. Ha majd ezek köztudomásra lesznek hozhatók, fognak az előzmények tisztábban állani mindenki előtt. Ezekről ennélfogva nem is szólok. A fúzió megtörténte után eleinte a parlamentarizmus igaz barátait biztatta az a remény, hogy a szabadelvű párttal szemben alakulni fog egy alkotmányos konzervatív párt, így lehetővé válik a fennálló törvény alapján álló két párt váltakozása az ország kormányán. Meg is indult ez. A konzervatív, de egyáltalában nem reakczionárius, mindenki által becsült báró Sennyey Pál vezérlete alatt kivált egy ilyen párt, de a 75-iki választás után igen kevesen jöttek a képviselőházba. Ezen alakulás igen hamar szétfoszlott, báró Sennyey maga rövid idő múlva ki is lépvén a képviselőházból. Ezután jöttek az ismert különböző pártalakulások, de a kormány vezetése folyton a szabadelvűpárt feladata maradt és erre hárult a kettős feladat : megőrizni bárhonnan jövő támadások ellen azt, ami a meglevőből a magyar államra nézve jónak bizonyult s a mellett intézményeinket szabadelvű irányban fejleszteni. Felsorolni mindazt, mi az elmúlt 25 év alatt történt, felesleges, rövid néhány sorban nem is lehet. Hasonlítsa össze bárki, mi volt hazánk, nemzetünk helyzete 1875 elején és mi most és nem fogja eltagadhatni, hogy úgy anyagi, mint szellemi téren nagy előmenetelt tettünk, a magyar állam tekintélye is nőtt, emelkedett. Bizonynyal történtek a 25 év alatt mulasztások, sőt tévedések, hiszen emberek állottak az ügyek élén s igy ilyeneknek történni kellett. De azért nem tartózkodom kimondani, hogy úgy azok, kik a szabadelvű párt megalakításába befolytak, mint azok, kik annak azóta hűs tagjai lettek és voltak, a hazafiyi kötelesség teljesítésének nyugodt érzetével tekinthetnek az elmúlt két és fél évtizedre. Mit hoz a jövendő, annak találgatásába nem bocsátkozom, de meggyőződésem, hogy mindaddig, míg ez a párt az eddig követett irányban halad, annak tömör együttmaradása a magyar állam érdekében van, s ha valaki annak megbontását akárcsak nemes békeszeretetből elnézné vagy pedig — habár öntudatlanul, vagy a legjobb szándéktól vezettetve is — meglazítására törekednék, nagy hibát követne el. Pedig egy régi paradox kifejezés szerint: politikában többet árt a hiba, mint a bűn. Tisza, Kálmán. A szabadelvűség emelte a XIX. század folyamán Magyarországot Európa kulturállamai közé és csakis ez fogja megtartani jövőre is azok sorában. Perczel Dezső:* Huszonöt év hosszú idő, sok történik egy negyed század alatt, ami, különösen az öregember figyelmét, elvonja azon eseményektől, amelyek régebben történtek. Ily állapotban érzem magam a jelen pillanatban, midőn a szabadelvű-párt huszonöt évi létezéséről van szó, annyival inkább, mert csekély személyem a szabadelvű-párt alakulása alkalmával azonnal oly ügyek által lett igénybe véve és lekötve, amelyek a politikai tevékenységtől mindinkább elvontak. Ez az oka annak, hogy nagyon felületes s némely tekintetben talán téves nézeteket mondok el, midőn a szabadelvű párt alakulásáról akarok mások felkérése nyomán néhány jegyzetet ideigtatni. Ha emlékem nem csal, úgy azt vélem, hogy a szabadelvű párt 1875 márczius havában alakult meg és pedig a Deák-párt s a balközép nagy részéből és azon néhány disszidensből, akikhez magam is tartoztam, akik azért váltak el a balközéptől, mert tartottak attól, hogy a balközép nagyon is közeledik a szélsőbal felé, amely jelenségben nagy veszedelmet véltek látni az országra nézve. Természetes tehát, hogy a disszidensek — reformpártnak neveztük el magunkat — örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy Tisza Kálmán vezérlete alatt egy kormányképes, számban és tehetségben is erős párthoz szegődhessünk. az újonnan alakult szabadelvű párt első elnökévé Gorove volt közlekedésügyi miniszter lett megválasztva, őt követte az elnökségben Szontagh Pál, aki lemondván képviselői mandátumáról, megszűnt két évi futam után elnök lenni. Ekkor azután Vizsolyi Gusztáv lett elnökké megválasztva s Vizsolyinak 1889. évben történt halála után Podmaniczky Frigyesre jön ezen állás ruházva. Összesen tehát volt a szabadelvű pártnak 25 évi időközben négy elnöke. Ezen időben kormányelnök báró Wenkheim Béla, belügyminiszter pedig Tisza Kálmán volt. Alig rendezkedett a párt és foglalta el helyét az uj kormány — első, mint a szabadelvű pártból kikelő kormány — s már is a közeledő választásokra kelle gondolni s megtenni mindazt, ami azok rendes lefolyására nézve szükségesnek mutatkozott. Megalakultak tehát a bizottságok s ezek között, mint akkor fő érdekű bizottság, melynek elnökévé Podmaniczky Frigyes lett megválasztva, aki azóta egyhuzamban viseli ezen állást. A végrehajtó bizottságnak feladata, hatásköre az akkori időben egészen más volt, mint most; akkor minden, ami az egyes képviselőválasztási ügyek rendezését illette, a végrehajtó bizottság feladata volt: a jelölés, a segélyezés, az esetleges két vagy három jelölt közötti perpatvar rendezése, az egyes választások közötti levelezés, mindez a végrehajtóbizottság által lett elvégezve s jóváhagyás kedvéért a pártvezér elé terjesztve. Ezen végrehajtó-bizottság nem tudta, mi vár reája a jövőben, mert az 1875-iki képviselőválasztások a legsimábban folytak le a 40 év óta emlékemben lefolyt választások közül. Alig volt harcz egy pár kerületben s versengésről alig volt szó. Bezzeg más képet mutattak már az 1878-ik évi választások, a mikor a végrehajtóbizottságnak iszonyú sok s kellemetlen teendők jutottak feladatául. A végrehajtó-bizottság csak Tisza Kálmán kormánya alatt maradt meg azon tevékenységben, amelyet alakulásakor reája ruháztak. Már Szapáry alatt alig, Bánffy alatt pedig éppen nem lett ezen bizottság igénybe véve, csak azon esetekben, amikor két szabadelvű párti állott egymással szemben, amely esetben mindig azon veszélynek volánk kitéve, hogy egy harmadik fogja a babért aratni. A szabadelvű-pártnak nagy feladat jutott, mert alig van fogalma a mai generácziónak arról, hogy sok tekintetben mi leverő állapotok hatottak nyomasztólag az akkori időben hazánkra. A szabadelvű-pártot igen szépen s főbb vonalaiban igen pregnanter festi a Magyar Nemzet 1900. évi márczius 4-iki számában megjelent vezérczikk. Midőn a szabadelvű-pártot 25 évi küzdése és kitartása alkalmából üdvözlöm, egyszersmind nem tagadhatom el magamtól azon óhaj kifejezését, vajha a szabadelvű-párt mostani tagjai minden melléktekintetektől elnézve, szem előtt tartsák azon tagadhatatlan s a mostani korban ad oculos demonstráló tételt, hogy a jelen szabadelvű párt szétfosztása vagy elgyengítése egyszersmind sírásójává válnék a parlamentarizmusnak hazánk alkotmányában való létezésének. Tudom, hogy egy párt életében gyakran fordulnak elő körülmények s viszonyok, amelyek nem felelnek meg egyéni meggyőződésünknek, vagy ízlésünknek, de hisz a párt nem szabad hogy egyéneket szolgáljon, hanem kötelessége a hazát szóllgálni s ez érdeknek rendelni alá külön nézetét vagy meggyőződését. Podmaniczky Frigyes báró: A szabadelvű eszmék nagy erejének Magyarországon leghatalmasabb bizonyítéka az, hogy a szabadelvű párt fennállásának 25-ik évében, számban meggyarapodva, benső tartalomban megizmosodva lépett be. Ez a tény és az új vezér egyénisége, aki a párt 25 éves működése alatt elejétől mostanáig annak első sorában állott, biztos garancziája a jövőnek. Danid Gábor:* Tisztelt Szerkesztő úr! Azt kivánja tőlem, hogy írjak valamit az országgyűlési szabadelvű párt belső életéből. Szerkesztő úr lehetetlenséget kíván. Mindazt, ami a szabadelvű, pártban történik (sőt gyakran azt is, ami nem történik vagy nem úgy történik) a napi sajtó azonnal széjjelviszi a szélrózsa minden irányába, úgy, hogy éppen ez a nagy nyilvánosság az oka annak, hogy 3