Magyar Nemzet, 1900. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
s MAGYAR NEMZET. 1900. május 1. tett az államférfi-pilótának. A midőn pedig uj erőkkel növelte a hajó személyzetét s uj vitorlákat húzott fel annak árboczaira, hogy a duzzasztó szelek gyorsabban vigyék azt régies hőn óhajtott czélja felé, nagy szolgálatot tett nemzetének. Méltó rá, hogy a szabadelvűpárt s a közvélemény lelkesedése vegye körül azt a férfiút, aki csak egy év előtt szabadította meg nemzeti politikánk hajóját egy veszélyessé tehető zátonyról s máris reorganizálva azt csendes vizeken, biztos szemmel és kézzel vezeti, hosszú utat hagyva maga után. A szabadelvű párt bizalma és ragaszkodása Széll Kálmán iránt egy pillanatig sem volt kétséges. De, hogy a bizalom és lelkesedés megnyilatkozása az appropriáczió-vita óta folyton és folyton megújul, újabb és újabb elemi erővel tör ki: a közhangulat általános állásfoglalásának jele. Azon állásfoglalásnak, mely tiltakozik a párt, a személyes, vagy éppen felekezeti hajszák ellen. Azon állásfoglalásnak, mely semmiféle szűk vagy tág körű érdekért nem engedi feláldozni legdrágább kincseinket, felekezeti békénket, politikai és közéletünk nyugalmát, a szabadelvű párt belső egységét s a párt és vezére közt való kölcsönös bizalmat. Ékes szavú tények hatalmas erővel tesznek bizonyságot a mai politikai helyzet megdönthetlen erejéről s a Széll Kálmán inaugurálta korszak visszatartóztathatlan kibontakozásáról. A szabadelvűpárt ismételten megújuló bizalmi aktusait megpecsételi az ország közszelleme. És vannak tények, amelyek megváltoztathatlanságába bele kell nyugodnia minden, bármily hatalmas akaratnak is, hogy a konferenczia napirendje, a Ház bizottsági tagjainak kijelölése előtt föl fognak szólalni és kifejezést fognak adni Szell Kálmán iránt érzett bizalmuknak és ragaszkodásuknak. A konferencziához számos vidéken tartózkodó párttag a fővárosba érkezett, hogy a jelenlevők nagy száma annál impozánsabbá és nagyobbszerűvé tegye a szokatlanul lelkesnek ígérkező bizalmi demonstrációt. Aradról távírják : Arad vármegye mai közgyűlésén Vásárhelyi László azt indítványozta, hogy a törvényhatóság Széll Kálmán miniszterelnök iránt, kormányzata első évfordulója alkalmából, bizalmának és üdvözletének adjon kifejezést. Az indítványt alkalomszerűvé teszi bizonyos áramlat rendszeres aknamunkája. Széll a politikai áramlatokat szerencsés útra terelte, a kormányzat minden rétegét feldúlással fenyegető bajokat kiirtotta s az ország szabad polgárainak szabadabb lélegzést biztosított. Vásárhelyi Béla főrendiházi tag az indokolást nem fogadja el, de magához az indítványhoz a legnagyobb készséggel hozzájárul. Velics Mihály azt indítványozza, hogy térjenek az indítvány fölött napirendre. A közgyűlés Vásárhelyi László indítványát egyhangú lelkesedéssel elfogadva, Széll Kálmánhoz üdvözlő feliratot küld. Budapest, április 30. A képviselőház holnap d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: A Ház alelnökeinek, jegyzőinek és bizottságainak megválasztása. s· Bizalmi demonstráczió Széll Kálmánnak. A szabadelvű párt ma esti konferencziáján lelkes tüntetés készül Széll Kálmán miniszterelnök politikája és személye irányában. A párt elnökségénél — mint már jeleztük — a szabadelvű klub néhány tagja bejelentette szándékát. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Április 30. — Szépülés. Irta: Antronícus. Azzal a kedves pajtásommal, akivel egykor legtöbbet viglegénykedtem, most már vajmi ritkán kerülök össze. Nem mintha a barátságunk hidegedett volna el. Csak az útjaink váltak szét. Éppen azért nem igen barátkozhatunk, mert nagyon is értjük egymást. Titkon tartunk tőle, hogy régi baráti szeretetünk fölébe kerekedhetnék új kötelességeinknek. Hogy nagyon is ki találnánk rúgni a hámból, ha megint igazában összeszoknánk. Nagynéha mégis találkozunk. Puszta véletlenségből az utczán botlunk egymásba. — Hogy vagy, édes öregem? — Köszönöm, rosszul. Hát te? — Én is csak úgy. — Még mindig nincs pénzed? — Nincs. És neked? — Sohasem is lesz. S ez a legkisebb bajom. — Hát sok a gondod ? — De mennyi! — Vigasztalódjál. Én is csak úgy vagyok. Az efféle bevezetés után összekapaszkodunk, mint régen s róljuk egy darabig kettesben az utczákat. Szinte felpezsdül megint a vérünk, mintha még mindig könnyelmű, víg legények volnánk. A lépésünk is mindjárt rugalmasabb. A képviselőház ma d. e. 10 órakor Perczel Dezső elnöklete alatt rövid ülést tartott. Az ülésen újból felolvastatott a legkegyelmesebb királyi kézirat, melynek értelmében a Ház IV-ik ülésszaka megnyílt. A Ház hódoló tisztelettel tudomásul vette a leiratot. Ezután a Ház tisztikarának és a bizottságoknak megválasztására, valamint a jövő ülés napirendjére vonatkozólag , elnök a következő javaslatot tette: T. Ház! A negyedik ülésszak megnyittatván, felmerül annak a szüksége, hogy a házszabályszerű intézkedéseket a Ház megalakulására megtegyük. Ehhez képest indítványoznám mindenekelőtt, határozza el a Ház, hogy a házszabályoktól eltérőleg ezen ülésszakra is ne hat, hanem nyolcz jegyző választassák, úgy, mint az előző három ülésszakban is — Teringettél! Nézd csak, micsoda szép asszony. — Az a barna?... Ejnye, csakugyan, de kívánatos! És amott az a szőke leány. Jaj!... — Igazán... De nézd, nézd ez a termet! Milyen vonalak, milyen csipő!... S ott megint egy. — Meg lehetne bolondulni, annyi szépség nyüzsög mostanában ezeken a budapesti utczákon. — Örülök, hogy te is úgy látod. Mert már aggódtam, hogy csak az én hanyatlásomra vall, ha újabban lépten-nyomon rengeteg sok Vénuszt meg Junót fedezek fel. — Hidd el, magamnak szintén megvan ez az aggodalmam. Én is sokszor megakadok rajta, miért van ma sokkal több szép nő, mint amennyi a mi időnkben volt? — Én úgy magyarázom, hogy amióta már egyáltalán nem nekünk virulnak a virágok, azóta telhetetlenebbül gyönyörködünk bennük. — Ugyan már? Hát a mi időnkben nekünk virultak? — No persze, csakhogy akkor mi csacsik voltunk. Bevettük magunkat könyveink közé, meg kávéházainkba s bámultuk a nagy firkálok, meg a magunk eszét, ahelyett, hogy a szép nők után szaladgáltunk volna. — Mondasz valamit. A leghitványabb kis szerelmi szerencse is teljesen kielégített bennünket. — Igen, mert még volt. — És mert még ifjúságunk hatalmas élvezetet talált a leghitványabban is. — Lusta kölykök voltunk. Mert a kezünk ügyébe esett akármennyi pipacs, ki nem nyújtózkodtunk volna egy-egy rózsáért. — Ne ítélj magunk felett túl szigoruan. Nemcsak lusták voltunk, hanem gyermekesek is, azaz romlatlanok. Emlékezzél rá, hogy te egész komolyan istennőnek tartottad a Róza szobaleányotokat. — Te pedig esküdtél rá, hogy az a két kis piszkos divatárusleány, a ki együtt lakott s türelmesen megosztozott rajtad, a világ két legszebb s legszerelmesebb hölgye. — ügy van. S miután, akik a mieink voltak, azokat a mi szemünkben senki más nem múlhatta felül, hát nem igen vágyakoztunk másokra. — Sőt ostoba gyerek-dölyffel siklott el szemünk a többi temérdek sokkal különb szépségen. Pedig látod, mennyi van, de mennyi!... — Helyes, öregem. Yanni — van. Hiszem, hogy volt is. Több volt mindenesetre, mint a mennyit mi észrevettünk. De arra mégis leteszem a hitet, hogy a mi időnkben annyi még sem volt, mint a mennyi ma van. — Ezt már én is sokszor elgondoltam, de mindig lehurrogattam magamban e gondolatot. Most azonban, mivel te is mondod, kezdek benne bízni, hogy nem egészen tévedés. — Lehetetlen, hogy az legyen. Sohasem voltam egészen vak bolond s nem képzelem, hogy csak most, későn, nyílt volna fel a szemem. Valósággal úgy van az: a budapesti nőállomány az utolsó tizenöt esztendő alatt óriásiat szépült. — Kérlek, te mindig logikus fejű ember voltál, fejtsd hát ki komoly okaidat, melyek . Az új koronajáradék-kibocsátás. Lukács László pénzügyminiszter, a »Magyar Távirati Iroda« értesülése szerint, holnap terjeszti be a képviselőházban a magyar koronajáradék kibocsátásáról szóló törvényjavaslatot. Országgyűlés, Budapest, április 30. történt. Hozzájárul a t. Ház javaslatomaz? (Igen!) Kimondom, hogy a Ház ezt elhatározza. Javasolnám továbbá, hogy a bizottságok jövőre is azon számban választassanak meg, amelyben azok a legutóbbi ülésszakban voltak megválasztva, mégpedig a gazdasági, könyvtári és számvizsgáló bizottságok egyenként 11—11, a közoktatásügyi bizottság, a véderő--, kérvény, mentelmi és a zárszámadási bizottságok egyenként 18—18, naplóbíráló-bizottság, közigazgatási, közgazdasági és közlekedési egyenkint 26—26, végre a pénzügyi és igazságügyi bizottságok egyenkint 28—28 taggal. Ezenkívül még megválasztandó lenne a földművelésügyi bizottság 26 taggal, a vízügyi bizottság 18, az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság 21 taggal. (Elfogadtatik.) T. Ház! Már most azon javaslattal járulok a Ház elé, hogy a Ház a holnapi napon délelőtt tíz órakor tartson ülést s ennek napirendjére tűzze ki legelőször a két alelnöknek, azután a nyolcz jegyzőnek és a háznagynak megválasztását, továbbá mindazon bizottságokat, amelyeket felsoroltam, tudniillik a gazdasági, könyvtári, számvizsgáló, közlekedési, kérvény, mentelmi, zárszámadási, naplóbíráló, közgazdasági, közigazgatási, pénzügyi, igazságügyi, földművelésügyi, vízügyi és összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság tagjainak megválasztását, valamint javaslom azt is, hogy, miután a bíráló bizottságok egynémelyikében hézagok vannak ezen szavazás alkalmával a Ház ezen hiányokat is töltse be és válaszszon a harmadik bíráló bizottságba egy tagot és a negyedikben hiányzó két tagot. (Elfogadtatik.) Ezeken kívül a napirend utolsó tárgyát fogja holnap képezni a házszabályok értelmében a Ház tagjainak 9 osztályba való sorolása is. Ezzel az ülés véget ért, a Csekélyszámú főrend jelenlétében nyitotta meg báró Vay Béla elnök a főrendiház mai ülését. A királyi leirat felolvasása és hódoló tisztelettel tudomásul vétele után megválasztották a főrendiház jegyzői karát és a háznagyát. E szerint megválasztották jegyzőkké egyhangúlag: Gróf Degenfeld-Schomburg Imre, gróf Esterházy János, Gáli József, gróf Károlyi Imre, Latinovits János, báró Nyáry Jenő, báró Rudnyánszky József, gróf Széchényi Bertalan; háznagygyá pedig: Gróf Szapáry István. A választások eredményének kihirdetése után az elnök az ülést bezárta.