Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-01 / 149. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1900. június­­t Széll Kálmán azonban ezt a törekvést nem fogja támogatni, miután neki a bosnyák ügyek­ben közvetlen kompetencziája nincsen. Visontai Soma képviselő alkalmat adott a miniszterel­nöknek, hogy ez iránt nyilatkozh­assék is, Vi­sontai ugyanis a bosnyák deputác­ió felszólítá­sára, a miniszterelnöktől a bosnyákok elfoga­dását kérte. Széll Kálmán erre kijelentette, hogy ő, mint alkotmányos miniszter, mindenkit fogad, a­ki nála jelentkezik; ajtaja mindenki számára nyitva áll s ha előzetes bejelentés nélkül jött volna hozzá a küldöttség, bizonyára bebocsátották volna. De a küldötteknek is csak azt felelhette volna, hogy forduljanak panaszaikkal a közös pénzügyminiszterhez, a­ki bizonyára teljes elfogulatlansággal vizsgálná meg előterjeszté­süket s felelősségének tudatában intézné el az ügyet. De a történtek után és mivel ilyen előze­tes bejelentés jött közbe, a miniszterelnök azon a nézeten van, hogy a küldöttséget most már éppenséggel nem fogadhatja, mert a deputác­ió­­nak eddigi viselkedése bizonyos tüntető jelleget hord magán s ő ezt a tüntetést a lehető leg­határozottabban helyteleníti. Ám különben sem járulhat hozzá a miniszterelnök, hogy a kül­döttség őt keresse fel, mert a törvény értelmé­ben neki közvetlen befolyása a bosnyák köz­­igazgatásra nincsen. Ha Visontai csakugyan szolgálatot akar tenni a küldöttségnek, bírja rá tagjait, hogy Kállay közös pénzügyminiszterhez forduljanak, a­kinek lojalitásában és felelősség­érzetében, de igazságszeretetében is megvan a biztosíték, hogy, ha vannak alapos panaszok, azok orvosoltatni fognak.­­ Bizalom Széll Kálmánnak. Komárom vármegye tegnap tartotta meg rendes közgyűlését, melyet Sár­­közy Aurél főispán szép beszéddel nyitott meg, meg­emlékezvén a Széll-kormány megalakulásának évfor­dulójáról és Gulner Gyulának­­államtitkárrá történt kineveztetéséről. Antal Gábor dunántúli ref. püspök indítványozta, hogy a közgyűlés feliratban üdvözölje Széll Kálmánt és minisztertársait kormányzati sike­reiért, melyeket a minisztérium a nagymérvű fele­kezeti és nemzetiségi viszályok között is bölcs mér­séklettel ért el. Indítványozta még, hogy Gulnert is üdvözöljék kinevezése alkalmából. Thaly Ferencz képviselő és Pogrányi József biz. tag kijelentették, hogy politikai pártállásuknál fogva a bizalomnyilvá­­nításhoz nem járulhatnak, bár elismerik Széll Kál­mán és Gulner érdemeit. Erre a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el az Antal püspök indítványát.­­ Az ország czimerének használata. A belügy­minisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszter­­elnök folyó évi 46.669/1. szám alatt az ország czi­merének használata tárgyában a következő kör ren­deletét adta ki valamennyi törvényhatóság első tiszt­viselőjének : Újabban ismételten tapasztaltatok, hogy az or­szág czimerének használhatására engedélyt nyert czégek némelyike a nyert engedélyt aképpen értel­mezi, hogy annak alapján az ország czimerét pecsét­jében is használhatja. Erre való tekintettel az illető czégek megfelelő figyelmeztetése végett Czimer tudomására kívánom hozni, hogy az engedély az ország czimerének a pe­­csétban való használatára hallgatag ki nem ter­jed, a minthogy általában csak arra jogosít, a­mi az illető engedélyokmányban kifejezetten ki van mondva. Hozzá kell tennem, hogy az ország czimerének a pecsétben való használata csak állami és országos jellegű hatóságokat illet meg s azért ez magánosok­nak, magánjellegű testületeknek, vállalatoknak és intézeteknek nem is engedélyeztetik. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. A miniszter helyett: Gulner s. k., államtitkár, kel. Münnich Aurélnak gratulált a fölség elismerő szavaihoz; Gál főrendiházi tagnak meg éppen magyarul harsogta oda: — Jó reggelt kívánok! A mi ő méltósága románságát — bár ki­tűnő magyar hazafi­ú — annyira megzavarta, hogy majdnem azt felelte rá: — Naptya bűne! (Remélem, hogy ez nem jelent valami káromkodásfélét?) De jó Szilágyi Dezső, szól egy szót ide is, oda is; várják még néhány perczig Széll Kál­mán miniszterelnököt, a­ki azonban a délelőtti ülésre nem jöhetett el — hisz annyi dolga van, hogy lélekzetet is alig tud venni — s csak­hamar éles csengettyűszó adja tudtul, hogy az utolsóelőtti delegácziós ülés megkezdődött. Néhány perczig csöndes a kupolás­­ terem. Újságírók, gyorsírók, hadsegédek rohannak át rajta, mint a kísértetek. Az ülés nem tart so­káig. A kettős szárnyas ajtók szétnyílnak, a delegátusok kiözönlenek. Délután még egyszer összejönnek, Szilágyi Dezső az ő elnöki katedrájáról mond még né­hány zokszót, tömöret, tartalmasat, súlyosat, a delegátusok megköszönik a közös miniszterek­nek, a közös miniszterek megköszönik a dele­gátusoknak, hogy olyan jól viselkedtek, é­s a delegáczió szép ideje elmúlt, de hogy feledésbe is merülhessen, arról bizony szó sincs.­­ Nemesi bizonyság-levelek. Nemességi ügyekben tett kijelentésekről kért bizonyság-levelek kiállítá­sára nézve, az országos főlevéltárnak javaslatához képest, a belügyminiszter a következő szabályren­deletet léptette életbe 1. §, a­kinek nemességét, előnevét, czimerét ő császári és apostoli királyi felsége, vagy a belügy­miniszter, mint legfőbb nemesi hatóság, elismeri, erről az elismerésről bizonyság-levelet kérhet, mely kére­lemhez, a­mennyiben a bizonyság-levélbe czimer is festendő, a czimer színes rajza és leírása is mellék­lendő két példányban. 2. §. A bizonyság-levél szövege kétféle, a sze­rint, a mint: I. vagy ő császári és apostoli királyi felsége legkegyelmesebben határoz valamit, vagy II. közvetlenül a belügyminiszter részéről történik az elismerés. Az I. esetben a szöveg mindig ő felsége legkegyelmesebb elhatározásával kezdődik, azután kö­vetkezik a belügyminiszter értesítése, a második eset­ben a belügyminiszter saját személyében. Én N. N. (czim) kezdi a bizonyság­ levelet. Czimer-elismerés vagy megerősítésnél a czimer festett rajza és leírása a bizonyság-levélbe felvétetik. 3. §. Külalakját tekintve, a bizonyság levél iv­­rétben kétféle alakban állítható ki: a) egyszerűen, erős papíron, szép rendírással, b) díszesebben, pergamenten, inicziálékkal, meg­felelő kódexhrozással. 4. §. Az egyszerű alak dija 20, azaz húsz ko­rona, a díszesebb alaké 80, azaz nyolc­van korona, czimer nélkül; a czimerfestés dija 20, azaz húsz ko­rona, melyhez még az Országos Levéltár számára közbenjárási dij fejében 6, azaz hat korona fizetendő. Ez összegek a beadványhoz, melyben a bizonyság­levél kéretik, egyidejűleg csatolandók. 5. §. Ha a belügyminiszter a bizonyságlevél ki­adását elhatározta, a kivitellel a szükséges adatok közlése mellett az Országos levéltárt bizza meg, mely a munkát hivatalos, vagy esetleg a fél által kijelölt festő (szépíró) által elvégeztetvén,az elkészült bizonyságlevelet aláírás végett a belügyminisztérium­nak bemutatja. 6. §. A bizonyságlevelet — mely a minisz­térium ostya-pecsétjével láttatik el — a belügy­miniszter írja alá. 7. §. A bizonyságlevél kiállítása után a be­mutatott két czimerrajz és leírás (1. §.) egy pél­dánya a bizonyságlevél hivatalos másolatával az Országos Levéltárnak küldetik meg megőrzés végett, a másik példány a belügyi tárgyalási iratoknál maradvány, a fél által befizetett díjak pedig ugyan­csak az Országos Levéltárnak kiutalványoztatnak, mely közbenjárási diját megtartván, a többi összeget az illető festőnek (szépirónak) kifizeti s a nyugtát a belügyminisztériumnak bemutatja. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. Széli, s. k. a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. A delegácziók. Az osztrák delegáczió záróízlése. Budapest, május 31. A mai napon a delegácziók összeegyeztet­ték határozataikat és befejezték tevékenységü­ket. Az osztrák delegáczió Jávorszk­y lovag el­nöklete alatt már délelőtt 11 órakor megtar­totta záró ülését, melyben tudomásul vette, hogy a magyar és osztrák bizottság határozatai mindenben megegyeznek. Ezután Bacquehem márki előadása alap­ján a következő indítványt emelték hatá­rozattá. A­mennyiben a vámbevételek közössége a birodalmi gyűlésben képviselt országok s tarto­mányok és a magyar korona országai közt 1901-re érvényben marad, e vámbevételek ama része, mely a jövedék-visszatérítések és a vám­­jövedék-biztosítások, valamint a vámkezelési átalányok és a boszniai és herczegovinai tarto­mányi kormányoknak fizetendő vámátalány le­vonása után fennmarad, előre levonandó a kö­zös ügyek szükségletéből. A közös kiadások fedezetlenül maradt része a birodalmi gyűlésben képviselt királyságok s tartományok és a magyar korona országai közt az 1871. június 8-iki törvény rendelkezéseinek figyelembevétele mellett, az 1867. deczember 21-iki törvény rendelkezéseinek értelmében meg­állapított hozzájárulási arány szerint osz­tandó fel. Ezután Goluchowski gróf külügyminiszter válaszolt egy hozzá intézett interpelláczióra Prossen Miklós osztrák alattvalónak Smyrnában történt bántalmazása ügyében. A miniszter ki­jelentette, hogy a vizsgálatot ez ügyben már megindította, de választ még nem kapott. Majd így folytatta a külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság! Munkánkat befejezvén, reám hárul azon feladat, hogy a magyar delegáczió határoza­taival megegyező határozatokat szentesítés végett ő felsége elé terjeszszem. Most azonban a legmagasabb parancsnak teszek eleget, midőn az országos bizottság oda­adásáért és hazafias áldozatkészségéért Ő felsége köszönetét és elismerését kifejezem. Végül engedjék meg, hogy a közös kormány nevében is köszönetet mondjak a delegátus uraknak azon előzékenységért, a­melyben az idei tárgyalások alkalmával is bennünket sze­rencséltettek. Az általános helyesléssel fogadott beszéd után lovag Jávorszky elnök állott föl és a kö­vetkező beszédet mondotta el: Tisztelt országos bizottság! Feladataink teljesítése után, mélyen tisztelt uraim, valóban megelégedéssel tekinthetünk azon munkára, a­melyet elvégeztek. Önök gondos és alapos vizsgálat után, folyvást a monarchia hatalmi érdekeinek és jelentőségének szem előtt tartása mellett, megszavazták a közös minisz­terek által előterjesztetett követelményeket. Tel­jesen érthetőnek, sőt örvendetesnek tartom, hogy a delegác­iók idei tárgyalásai az idén a szokott­nál hosszabb időt vettek igénybe. Mert a tör­vényhozás részvételében jogosult és képviselői kötelességét szigorúan szem előtt tartó nép­­képviselő minden alkalmat meg szokott ragadni, hogy a választóinak érdekeit szóvá tegye. De, mélyen tisztelt uraim, rendkívül örven­detes tény az, hogy azon halált hozó méreg, mely az alkotmány és a parlament működését meg­bénítja, ezen magas testületbe még be nem ha­tolt. Ez egy örvendetes bizonyítéka annak, hogy mégis lehetséges ki-kinek saját nézeteit a kellő nyomatékkal és melegséggel megvédelmezni, a­nélkül, hogy az által a parlamentarizmus vagy az alkotmányos élet csorbát szenvedjen. Vajha ezen szép példa a kellő hatást gya­korolná parlamentünk azon részére, mely éppen most azon a ponton van, hogy munkáját foly­tassa. Mélyen tisztelt uraim ! Fogadják mély és szívemből jövő köszönetemet azon jóindulatukért, melylyel a tárgyalások vezetését nekem meg­könnyítették. Éppen úgy ki kell fejeznem kö­szönetemet helyettesemnek, valamint a parla­ment egy régi, kipróbált emberének a költség­­vetési bizottság elnökének, a bizottság minden tagjának, a közös kormány tagjainak és hiva­

Next