Magyar Nemzet, 1900. július (19. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-01 / 178. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1900. julius 1. sanak műhelyt vagy nyerjenek alkalmaztatást, esetleg szövetkezeti alapon létesült ipartelepeken. A tanoncz- és munkás-képzés volna tehát az első feladat. Iparosműhelyek, iparostelepek állítása. Oly iparágak meghonosítása, a melyek a Székelyföld speciális viszonyaihoz leginkább hozzásimulnak. A műhelyek kiegészítése nagy anyagi áldozattal jár. S általában az iparosifjak kiképzése. Erre a czélra tehát az állam jelentékenyebb összeget, évi 20 ezer forintot bocsátana ezentúl is rendelkezésre, oly módon azonban, hogy az összeg tisztán az ifjak kiképzésére fordítandó, az esetleg felmerülő személyi kiadásokat pedig az egyesület és a kereskedelmi kamara fedezné. A Székelyföld gazdasági boldogulásához, anyagi fellendüléséhez fontos nemzeti érdekek fűződnek. Az idegen fajoktól ostromolt magyarság éléstára, felfegyverzett erődje csak a Székelyföld lehet. Annak határán meg kell törni a nemzetiségi terjeszkedés hullámainak, sőt onnan kell kiindulni az elhódított nyelvterületek diadalmas visszafoglalásának. Mikor tehát a kormány egy tagja a Székelyföldön utazik, hogy lássa, mily irányú állami és gazdasági akczióra van ott szükség s mikor ez útját megelőzőleg, a kereskedelmi miniszter ismertetett rendeletéből is kiderül, mennyire a szívén hordja a Széll Kálmán kormánya a székelység ügyét, akkor ezt a jelenséget bele kell csatolnunk a Széll Kálmán nagy koncepcziójú nemzeti politikájának foglalatába. Ez a nagyszabású nemzeti politika ki akarja bontani a magyarságban szunnyadó roppant erőket s a közélet békéjének enyhe levegőjében siet megmunkálni a talajt. Siet mélyre szántani, hogy a jövő közgazdasági politikájának barázdáiból a nemzeti jólétnek aranykalászai nőjjenek ki. ...L ______ .............. . .................I . tágított. Olyan takarékosságot nem látott még a világ, amilyenre ő képes, ha egyszer neki kezd. És neki kezdett még az nap, amint Weisz elment egy legújabb váltójával, mely elkerülhetetlenül szükséges volt, hogy a megakadt kamathistória elintéződjék. Családja éppen az uzsonnánál ült, mikor Bódi bácsi lelkes elhatározottsággal benyitott az ebédlőbe. — Mit csináltok ti? Hát már megint esztek ? — Mint rendesen. Van valami kifogásod ellene ? — kérdező elámulva a felesége. — Van bizony. Számítsátok csak ki, mibe kerül ez a mindennapi s merőben felesleges kávé-, czukor-, tejszín-, kalács- és gyümölcsfogyasztás. — De édes Istenem, mért számítsuk ki most egyszerre, mikor eddig sohasem számítottuk ? — Mert mától fogva a takarékosság lesz a jelszó ebben a házban. Most volt itt Weisz. Kimutatta, hogy nem állunk jól. Félannyiból kell ezután megélnünk, mint eddig. A család elrémült. Csak az egyik süldő leányka, Bódi bácsi kényeztetett gyermeke szólalt meg pajkos jámborsággal: — Hát akkor ezentúl már csak fél csésze kávét kaphatok ozsonnára! Bódi bácsi rámordult, hogy ez most nem tréfa. Minden egyéb kiadást is felére kell leszállítani. — Fél pár czipőben fogok fogok járni, apukám, csak ne haragudjék. Bódi bácsi azonban rettenetesen haragudott, Pajkos kedveltjét harsogó zajjal ugrasztotta ki a szobából. A leányka sírva szaladt le A Budapesti Közlöny említett jelentése szerint az ünnepélynél követett szertartás rendje a következő volt: Ő cs. és ap. kir. Felsége, és Ő cs. és kir. Fenségeik, a nagykorú főherczeg urak ezen ünnepélyes cselekményre déli 19 óra előtt az udvari várlak tükörtermében, a bécsi bibornokherczeg, érsek, a titkos tanácsosok és a miniszterek pedig a titkos tanácsosi szobában gyűltek össze. A főkamarás, a testőrkapitányok és Ő Felségének főhadsegéde a trón két oldalán foglaltak állást. Az első főudvarmester jelentésére Ő Felsége a fenséges főherczeg urakkal a titkos tanácsosi szobába vonult a kertbe. Az orosz kuglizónál azonban már nevetett, mert eszébe ötlött, hogy mihelyt az apuka megint jobb kedvre derül, megkérdezi tőle: várjon ezentúl csak négy és fél kugli-bábut szabad majd fölállítani kilencz helyett? Bódi bácsi ezalatt folytatta benn a házban a takarékosságot. A vacsorára rendelt két tál ételből az egyiket lerendelte. Számon vette a belső cselédeket s megbízta a feleségét, hogy egy szakácsnőn és szobaleányon kívül valamennyinek felmondjon. Legény fiával tudatta, hogy huszárönkéntességéből semmi sem lesz, folyamodjék bakának. Kitörtetett az udvarra. Két vizsla ugrándozott hízelkedve feléje. Az egyiket oldalba rúgta: »te felesleges vagy, rajtad túladok.« Az istállóban kijelentette, hogy négyesbe többé nem fognak. A fele parádés ló legközelebb vásárra kerül, az egyik parádés kocsis elmegy. Melyik lovak, melyik kocsis — azt majd legközelebb mondja meg. Már gyertyagyújtás után volt, mikor megint a házba került vissza. Sajátkezüleg lecsavart minden második lámpát s minden két gyertya közül elfujta az egyiket. — Majd megmutatom én ennek a préda népségnek, hogy mi a takarékosság! A vacsora alatt igen nyomott volt a hangulat. A pajkos leányka tüntető takarékossági tréfái kárba vesztek. Hiába vett ki csak egy fél szelet húst, hiába kért csak egy fél darab kenyeret s egy fél pohár vizet, senki sem mert rajta nevetni. Csak maga Bódi bácsi szeretett volna, de a szalvétájába fojtotta, hogy léket ne kapjon tekintélye és a takarékosság elve. Vacsora után rendesen a kis pajkos hozta apukának a töltött pipát. A leányka most is ugrott s most is igen ártatlan pofácskával nyújtotta át a takarékos férfiaknak gondüzőjét, de az most csak a feléig volt megtömve. Bódi bácsi csak azért is úgy tett, mintha ezt rendbenlévőnek találná. Sőt megint ő került felül, mikor a leányka külön gyufát gyújtott neki s külön egyet a szivaros bátyjának. — Te haszontalan kis préda! Hát elégne a körmöd, ha egy szál gyufával gyújtanánk rá mindketten ? A mire a leányka nagyon bűnbánó arczczal mentegetőzött s hogy bebizonyítsa takarékos hajlamát, a már elgyújtott gyufákat is szépen visszarakta megint a skatulyába az épek közé. Aztán rászólt a szobaleányra, hogy pazarlás a terítékeknél talált fogpiszkálókat kidobni, mert azok másik végének másnap még hasznát lehetne venni. Bódi bácsi, ilyen apró csatározások után, azzal a tudattal tért ez este ágyába, hogy ma tehát vas energiával megindította a szigorú takarékosságot az egész vonalon. Megindította, de amint tovább tűnődött rajta, úgy vette észre, hogy már jóformán meg is unta. Mert biz’ isten nem úri dolog az embernek a hozzátartozóival egy kis uzsonna miatt veszkődni. Megsajnálni a házunk népétől a betevő falatot — nem, ezt nem lehet tovább űzni, mert ez, magyarán mondva, komisz tempó . . . Hát szegény cselédeknek felmondani, akik semmit sem vétettek ? ... Az a fia meg olyan lovas, hogy nincs párja a vármegyében — s ez baka legyen ? ... Ahol pedig egy vizsla már van, ott a második nem számít. Nevetséges ilyesmin takarékoskodni. Ezer esztendő alatt se nyerne rajta az ember százpengőt ... A lovakon már inkább megtakaríthatnánk valamit. De az a négyes A trónörökös házassága, Budapest, június 30. A Budapesti Közlöny alább következő jelentéséből is örömmel és megelégedéssel megállapítjuk, amit magánértesüléseink alapján különben már említettünk, hogy az oklevél, amely Ferencz Ferdinánd főherczegnek házasságára vonatkozó nyilatkozatát és esküjét tartalmazza, két eredeti példányban állíttatott ki. Az egyik eredeti példány magyar, a másik német. A főherczeg a magyar példányt magyarul írta alá, ekképpen: Ferencz Ferdinánd főherczeg. Ezek a részletek az első pillantásra talán mellékes körülménynek tetszenek. Ámde közelebbi megfigyelés után szembeötlő a közjogi fontosságuk. Először történik, hogy a Habsburg-ház családi törvényében gyökerező ünnepélyes cselekedetnél a jegyzőkönyv vagy az oklevél nemcsak német, hanem egyszersmind magyar eredeti példányban is megszerkesztessék és hitelesíttessék. A magyar és a német nyelvű eredeti példányban kifejezésre jut, hogy a főherczeg nyilatkozata a monarchiának egymástól független két államában, Magyarországon és Ausztriában von maga után közjogi következményeket. Hogy Magyarország és Ausztria szuverenitása ez alkalommal is ilyen kifejezetten elválasztatott egymástól, az teljes mértékben megérdemli, hogy ráirányozzuk a magyar közvélemény figyelmét. És bizonyára nem tévedünk, ha Széll Kálmán miniszterelnökben keressük a magyar közjognak azt a mesterét, aki nem mulasztotta el ezt az alkalmat sem, hogy finom vonással éles világításba ne helyezze a magyar király és az osztrák császár közjogi individualitásának egymástól való függetlenségét. * * * Ő Felsége a trón legfelső fokára érve, mint a legmagasabb uralkodóház legfőbb felséges feje, az összegyűltekhez beszédet méltóztatott intézni. Ez után a cs. és kir. ház és a külügyek minisztere felolvasta az oklevelet, mire ausztria estei Ferencz Ferdinand főherczeg ur Ő cs. és kir. Fensége, jobbkezének esküujjait a bibornok-herczegérsek által eléje tartott evangelium-könyvre téve, az eskümintát szóról-szóra felolvasta s igy az esküminta végében foglalt esküt letette. Erre a föherczeg ur Ő Fensége aláírta az előtte fekvő magyar és német nyelvű oklevelet, valamint az eskümintát, a mintán az államjegyző a fenséges föherczeg ur pecsétjét rányomta. Ő Felsége erre a fenséges föherczeg urakkal a belső helyiségekbe vonult vissza. Az országgyűlés összehívásának kérdése. A B. N. tudósítója megkérdezte Kossuth Ferenczet az országgyűlés összehívásának kérdésében, Ferencz Ferdinánd föherczeg házassága alkalmából. Kossuth Ferencz kijelentette, hogy maga akarta kezdeményezni a parlament egybehivását, ha azt látta volna a nyilatkozat szövegéből, hogy beállt az az eset, amelyről az 1867 : III. törvényczikk harmadik szakasza szól. Alaposan átvizsgálta a közzétett nyilatkozatot s úgy találta, hogy az egész voltaképpen nem egyéb, mint az 1723 : II. törvényczikk hatályának hangsúlyozása és az adott esettel szemben is megerősítése. Közjogi változást, a trónöröklés törvényes rendjének módosítását a nyilatkozatban Kossuth nem tudott felfedezni. Kerete tehát az, hogy nem forog fenn az az eset, amelyet az 1867: III. törvényczikk, mint olyat jelöl meg, amely az országgyűlés előzetes hozzájárulását teszi szükségessé. Az esküvő: Reichstädt, június 29. Ferencz Ferdinánd királyi herczeg esküvőjét a legszűkebb családi körben fogják ünnepelni. A királyi herczeg anyján és testvérein kívül csak a menyasszony testvérei lesznek jelen. A szertartást Sikis reichstadti plébános fogja végezni, aki már ötven esztendő óta lelkészkedik Reichstadtban. Segédkezni Lamel kapuczinus guardián és Mária Terézia királyi herczegnő gyóntatója, András kapuczinus páter fog. A kastélykápolnát gyönyörűen díszítik az esküvőhöz. A kápolnát még Ferdinánd király utasítására restaurálták s a restauráczióval Kantier Vilmos történeti képfestőt bízták meg. Az elő-