Magyar Nemzet, 1900. július (19. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-01 / 178. szám

1900. Julius 1. MAGYAR NEMZET. csarnokból, a mely a tizenhatodik századból való festményekkel van diszitve, a kápolnába jutunk, a melynek mennyezete életnagyságu an­gyal­ alakokkal és dús aranyozással van dí­szítve. A római stilü fő­oltár márványból való. Az oltárt két márványból való angyal diszíti. Az oltárkép assisi szent Ferencz halálát ábrá­zolja. A kép fölött kerek ablak van, a­melynek üvegfestménye Krisztust ábrázolja, a­mint ke­zét áldásra emeli. Az egyetlen oldaloltár Mária­­szobrot tartalmaz, a­melyet jobbról és balról angyalcsoportok vesznek körül; vele szemben Kandier fali festménye van, a­mely páduai szent Antalt ábrázolja. A kápolna padlója három­­szinű márványból van összeállítva. Reichstädt, junius 30. (Saját tudósítónk távirata.) A kis városon csak ma reggel lehetett észrevenni, hogy itt holnap nagyjelentőségű ünnep készül. A házak nincsenek mind fellobogózva. Csak egynéhány házon látni a sárga-fekete lobogót. Ferencz Ferdinánd főherczeg minden ünnepélyes fogad­tatás mellőzését kérte ugyan, de azért a vete­ránok mégis üdvözölni fogják a kastély kert­jének ajtajánál. (N. Fr. Prí) Reichstädt, junius 30. a szobába megy, a melyben ő felsége II. Sándor orosz czárral találkozott. Innét Ferencz Fer­dinánd főherczeg szalonján át a földszinten levő kápolnába mennek, a­hol a főherczeg összes alkalmazottai jelen lesznek. A főherczeg családján kívül jelen lesznek az esküvőn : Thun Jaroslav gróf és grófné, a Chotek­­család feje, Chotek Károly gróf, Nostitz Lipót gróf és grófné, a menyasszony fivére, Chotek Farkas gróf, Mária Terézia főherczegnő volt udvarhölgye, Chotek Szidónia grófnő és Mail­­lard bárónő udvarhölgy. (N. Fr. Pr.) Reichstädt, június 30. A reichstadti kastély ma még egyszerűen és csendesen áll. Csak helyenként mutatja a város lobogódísze, hogy ünnepi esemény áll készülőben. A reichstadti kastély, egy nem nagyon díszes, de nagyterjedelmű várszerű épület, a­melynek kapuján még a szász-lauenburgi és pfalzi czímerek láthatók, csekély emelkedésen épült a városkától északra. Eredetileg, a hatalmas dubi Berka-családnak a vára volt. A várkápolna, a melyben a díszes esküvő végbe fog menni, valóságos gyöngye a kastélynak, a melyet V. Ferdinánd és neje, a kiknek Reich­­stadt legkedvesebb nyaralóhelyük volt, pazar fény­nyel rendeztek be. A mellékoltár fölött egy Mária-szobor áll gyönyörű fehér selyemruhá­ban, a­mely Mária Anna királynőnek a menyasz­­szonyi ruhája volt. A főoltár fölött Kandier festménye : »Assisi szent Ferencz halála« látható. A kápolnát 20 Kandler-féle freskó diszíti. Valamennyinek a tárgya Jézus és a Boldogságos Szűz életéből van véve. A renaissance-stilű mennye­zeten életnagyságú angyalok és Krisztus kínszen­vedései vannak ábrázolva. A padló mozaikszerűleg háromszinű belföldi márványból van összerakva. A nászmenet az első emeleti szobákból gyönyörű sza­lonban gyűl össze, a melyet Ferencz királynak Kuppehvieser festette képe diszít. Azután a billiárd­­termen át, a melyben művészi kivitelű porczel­­lán-edények vonják magukra a figyelmet, a kápolna tágas előcsarnokán és egy meglehetősen szűk lép­csőn keresztül a kápolnába ér a menet. A márka­pár a főoltár mellett foglal helyet. Jobbra van az uralkodóház tagjainak a helye. A kápolna bal ré­szében a hölgyek, jobb részében az urak helyez­kednek el. Az esketést Hikisch reichstadti espe­res végzi. Liebich polgármester, Keilwerth kormánytaná­csos és Urbanek erdőmester ma kihallgatásra men­nek Ferencz Ferdinánd főherczeghez. (Saját tudósítónk távirata.) A holnapi Wiener Zeitung ő felsége Ischlből keltezett kéziratát fogja közölni, a melylyel Chotek Zsófia grófnőnek a hohenbergi herczegnő czimét adományozza. A herczegnő rangja a birodalmi herczegeké előtt áll és a mediatizált herczegek után követ­kezik. A czime ez lesz: »ő herczegsége« (»fürst­liche Gnaden«.) A lemenőkre nézve a herczegi rangemelés 1900. július 1-jétől számit. (N. Fr. Fr.) Reichstädt, junius 30. (Saját tudósítónk távirata.) Mária Terézia herczegnő leányaival együtt a lépcsőn fogadja ■iát és annak menyasszonyát és ott üdvözli őket. Ezután megtörténnek a bemutatások. Összesen csak a polgármestert, az esperest és a jószágintézőt fogják bemutatni a menyasszony­nak. Délután a lakodalmi vendégek a kert nagy terraszán teát isznak és azután ebédel­nek. A ma délutáni ebéd listáján még Cho­tek grófnőként szerepel Ferencz Ferdinánd meny­asszonya, a holnapi dejeuner névsorába azon­ban már mint hohenbergi herczegnő van fel­véve. Az esküvő előtt a társaság Mária Terézia főherczegnő nagy szalonjába fog gyülekezni. Ez a szoba gyönyörű szép, világos sarokterem. A szalonból a társaság a billiárd-szobán át abba olyan remekül összevág, hogy elprédálás lenne fejében eladni. Egy pár parádés lóra meg okvet­lenül szükség van. Tehát maradjon a négyes... A gyertyán, lámpán takarékoskodni, no ez már éppen veszedelmes dolog. Vakoskodni, szemet­­rontani, aztán szemorvosra, meg okuláréra köl­teni el, a­mit megtakarítottunk —■ nem, ezt sem erőltetjük tovább. A félig töltött pipa, az csak annak a kedves kis bolondnak a hunczut­­sága . . . Hanem igen, a gyufának szokásossá vált mértéktelen pazarlása, az igazán felesleges. Ar­ról egész komolyan le kell a háznépet szoktatni, így szűrődött meg mihamar Bódi bácsinak túlságos takarékossági buzgalma. A megszürő­­dött takarékosságához azonban mai napig is rendületlenül hű maradt. A gyufa-pazarlást még vendégtől sem tűri el, pedig attól minden egye­bet eltűr. — Csaljuk meg a zsidót! — szól sietve, mihelyest gyufát lát föllobbanni s mindenkit arra kényszerít, hogy annál az egy szálnál gyújtson rá, valameddig csak lehet. Ennek kapcsán rendesen előadja abbeli nemzetgazdasági meggyőződését, hogy a magyar fajt szigorú takarékosságra kell szoktatnunk, különben semmi sem lesz belőle. A­mi pedig a Bódi bácsi anyagi viszonyai­nak r­endezését illeti? Nos hát, Bódi bácsi várva-várja azt a kivételes nagy termést, azt a nem remélt áremelkedést, vagy azt az egyéb rendkívüli jövedelmet, a­mit Wesz annak ide­jén nem akart számításba venni. Hiszen lám, azért maga Weisz is belátta, hogy az ilyen jó fordulat nincs kizárva s egyszerre mindent rendbe hozhat. Már pedig Weisz csak ért az efféle dolgokhoz. Hegedűs miniszter Kolozsvárott. — Távirati tudósítás. — Kolozsvár, junius 29. Tegnap közölt tudósításunk kiegészítéséül a miniszter kolozsvári tartózkodásáról a következőket jelentjük: A miniszter délelőtt volt tanulótársaival talál­kozott az ev. ref. főtanoda százados épületében. A tanulótársak közül 18-an gyűltek egybe és számos notabilitás, hölgyközönség és ismerős töltötte meg a termet. A minisztert és tanulótársait Sátán Lajos igazgató üdvözölte, mondván, hogy az inté­zetnek zászlajára három jelszó volt századok óta írva és ez magyarázza meg, hogy szegényebb esz­közökkel ennyi nagy embert nevelhetett. E három jelszó a vallásosság, a hazafiság és a munka sze­re­tete. Azután Jónás Bálint lelkész megható imád­ságot mondott, mire Hegedűs Sándor bensőségteljes beszéde következett. Az intézet magasztalásával kezdte beszédét, aztán rátért volt tanáraira és kegyelettel emlé­kezett meg Kósy, Sárkány, Takács, Gyulai Pálról, Nagy Ferenczről és Fekete Lászlóról, kik, Gyulait kivéve, mind elhunytak. Ha visszaemlékezünk — úgymond — e boldog időre és e magas régiókból nézzük a mindennapi életet, a mindennapi élet küzdelmeit, talán elkeseredésünkben mondjuk, hogy ezek utolérhetetlen ideálok, a­melyek után hiába törekszünk. De nem így van! Nem áll az, hogy nem tudjuk megcselekedni azt, a­mi lehetséges, mert éppen az ideálok után való törekvés lelkese­dést, kitartást, önbizalmat, bátorságot, sőt vakmerő­séget kelt az emberben. E lelkesedés, kitartás, ön­bizalom, bátorság és vakmerőség nélkül kis nemzet kicsiny fiai nagy dolgokat nem csinálhatnak. (Taps.) Az iskola hatását fejtegetve, kiemelte, hogy nagy elő­nyükre volt az a körülmény is, hogy az iskola csak pár lépésnyire van a templomtól. Mentünk — úgymond — a templomba, némelykor pajzán gyer­meki kedvvel, vagy a meleg elől futottunk be hű­­sölni, de ez a templomlevegő meghatott bennünket. Pár percz elég volt arra, hogy Istenhez emelked­jünk fel és szelidebben és jobban távozzunk onnan. Kívánatos, hogy minden intézetnél igy legyen , minél közelebb legyen a templom az iskolához. Nagyhatású beszédét a miniszter így végezte: Most, kedves barátaim, újra távozni kell! Távozni fogunk különböző érzelmekkel és különböző ki­látásokkal a jövőre nézve. Én csak arra kér­lek titeket, hogy azzal az érzelemmel, a­melylyel gyermekkorunk óta egymás iránt viseltettünk, maradjatok meg mindnyájan. Ne feledjük az öreg kollégiumot, de sőt ellenkezőleg, az örökké áldott találkozás frissesége erősítse meg továbbra is baráti érzelmünket. Én, talán a sors kedvezése, az emberek jósága, a véletlen szerencse folytán — no, meg egy kis szorgalommal is — magasabbra emelkedtem, de azért érzem ennek a kérhetetlen súlyát. Mondom, boldog vagyok, de ne irigyeljétek ezt a boldogságot. Büszkén vallom, jól érzem ma­gamat hivatásomban, mert sokat tehetek és sok kötelesség van, nem azért a jogért, a hatalomért, mert ez magában véve csak teher , és én tudom, hogy a­ki közületek megfelelő állást foglal el a közéletben, érzi, hogy munkáját és kötelességeit híven teljesítette, hogy a munkát nem lehet be­zárni akkor, midőn a szemünket zárjuk be. A nagy munka folytonos felelősséggel jár és en­nek rettenetes emésztő érzete gyötri eszün­ket éjjel-nappal és mindig előáll e kérdés­sel : megtetted-e kötelességedet és hogyan tet­ted meg ? Nem képzelhetitek, mily rettenetes érzés ez! Érezni a kötelességet és ennek megfelelni boldogság, de mindenkor hirdetni fo­gom, hogy a csendes otthon mindennél többet ér. Nem azt akarom mondani, hogy ne törekedjünk többre, de ha egyik vagy másik a pályán igen előre halad, ne irigyeljétek, hanem jó kívánságtokkal kisérjétek a sírig és mondjátok mindig, hogy annak nagy a kötelessége, de nagy a felelőssége is. Kérjétek működésére Isten áldását, de csak úgy, ha meg­érdemli az emberek jóakaratát, és ha erre méltó. Tartsátok meg barátotokat a jövőben oly szeretet­­ben, mint eddig és kérjük Isten áldását az inté­zetre, a tanárokra, az egyházra, a hazára és a ki­rályra. Isten éltessen benneteket! A szép beszéd mély hatást tett a jelen vol­takra. Azután a miniszter és barátai lefényképez­­tették magukat. Délben egy órakor a miniszter és osztálytársai, továbbá családja, Szterényi miniszteri tanácsos és Sárkány igazgató zártkörű ebéden vettek részt, melyet a miniszter adott. Macskásy igazgató kö­szöntötte fel a minisztert, ki melegen felelt. Né­meth János a miniszter nejét köszöntötte fel. Sár­kány igazgató felszólalása után elhatározták, hogy tíz év múlva ismét találkoznak. A városi­­ közgyűlést délután három órakor gróf Béldi Ákos főispán nyitotta meg. Utána Szvacsina polgármester adta elő javaslatát, hogy a­ minisztert díszpolgárrá válaszszák meg. Utána Bénes Ferencz, a függetlenségi párt elnöke szólalt föl, kijelentvén, hogy szíve egész melegével elfo­gadja az indítványt ez érdemes férfiú megtisztelé­­sére, kinek Kolozsvár annyit köszön. Szamosi János, a szabadelvű­ párt, elnöke, rövid és hatásos szavak­ban pártolja az indítványt és örömét fejezi ki, hogy egyhangúlag emelik határozattá. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot és Hegedűs Sándort nyomban testületileg értesítette arról. Gróf Béldi és Nagy helyettes polgármester szavai után Hegedűs felelt. Ha valamit tett — úgymond — a városért vagy a hazáért, ha a kolozsváriak bizalmát meg tudta érdemelni, nem rójta a maga érdemei, sem cselekedetei számlájára, de a szeretetnek oly meg­ható módon való nyilvánulását annak a körül­ménynek tudja be, hogy a hivatalos működést meg tudta tisztítani minden szenvedélytől. Egy fogadal­mat tehet most s ez az, hogy, mint Kolozsvár díszpolgára, most már nemcsak ambícziója, de be­csülete is követeli, hogy e czímet egész életén át megszolgálja. (Éljenzés.) A miniszter tiszteletére este 8 órakor fényes bankér volt, a­melyen a miniszter családján kívül a város előkelőségei, köztük számos hölgy is vettek részt. Béldi főispán mondotta az első felköszöntőt Hegedűsre, mint Kolozsvár díszpolgárára. Hegedűs válaszában kijelenti, hogy úgy érzi magát, mint egy családi vacsorán. Nem érheti oly támadás és keserűség, a­melyre gyógyítá­srt nem adna Ko­lozsvár szeretete. Sándor József a miniszter csa­ládját, távollevő fiait is, és negyedik gyermekét, a­kit a miniszter oly szeretettel ápol és gyámolít, a magyar ipart köszöntötte föl. Délután a miniszter több ipari tanintézetet és ipartelepet látogatott meg. A Halász-ünnep. — Saját tudósítónktól. — Budapest, június 30. Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsos har­­minczéves pedagógiai működésének emlékére, most, hogy a király kegye miniszteri osztálytanácsossá tette, spontán megnyilatkozásra bírta a magyar ta­nítóságot. as országos taifita-egylet rendezte_.eat­a 3

Next