Magyar Nemzet, 1900. október (19. évfolyam, 269-299. szám)

1900-10-01 / 269. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1900. október 1. Ha a hatalmasságok továbbra is úgy mu­zsikálnak a keletázsiai konc­ertben, mint eddig, akkor könnyen ők is ilyen katasztró­fához juthatnak. Ha csak nem akad közöt­tük olyan diplomácziai zenetalentum, a­ki képes magával vonni társait. A legnagyobb mértékben kívánatos, hogy így legyen, mert igazán tragikus volna, ha a sárga ember czivilizálására elindult fehér ördö­gök egymás fejét vernék be. Budapest, október 1.­­ Megrágalmazott püspök. A Firczák Gyula munkácsi püspök személye ellen emelt vádakra nézve a gor. kát. magyarok országos bizottságától a következő­ nyilatkozatot kaptuk: Firczák Gyula munkácsi püspök e méltóságá­nak ez évi augusztus 16-ikán kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézke­déseket, a gör­­kát­ magyarságra sérelmesnek látszó rutén jelző tényleg benne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye rutén ajkú híveire alkalmaztatott s igy az egyházmegye területén lakó magyarságra az egyáltalán nem vonatkoztatható, miből önként követ­kezik, hogy a pásztorlevélben használt »rutén« nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgy­talanok és helytelenek. Minthogy pedig a gör. kát. magyarság körei­ben csakis az Ungváron megjelenő, a Szt. Bazil­­társulat szócsöveként szereplő »Gör. kát. szemle« és »Kelet« czímű hírlapoknak, a magyar liturgia és a naptáregyesítés ellen irányuló magatartása idézhette elő azt a nyugtalanságot és érzékenysé­get, mely a püspök úr pásztorleveléből oly messze menő következtetéseket vélt kiolvashatni, feljogo­sítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelen­tésére is, hogy a püspök úr teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásával magát egyáltalában nem azonosítja. Mindezeknél fogva az orsz. bizottság egyfelől továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltóságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fentebbi kijelentéseit alkalmasaknak tartja arra, hogy a gör. kát. magyarság köreiben újból helyreálljon az a nyugalom, a­melyre feltétlenül szükségünk van addig is, míg a magyar liturgia törvényesítésére vonatkozó kérelmünk felett az apostoli szentszék véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szept. 30-án. A görög szer­­tartásu katolikus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. ( Beszámoló: Veszprémből jelenti tudósítónk: Szabó Imre, a veszprémi választókerület képviselője, vasárnap tartotta meg beszámolóját Veszprémben. A képviselő délelőtt 11 órakor érkezett Budapestről. Kíséretében voltak: Hegedűs Lóránt dr., Óváry Ferencz, Kemény Pál és Purgly Sándor országgyű­lési képviselők. Az állomáson Szeglethy György veszprémi polgármester fogadta. A vonatról ban­dérium és nagyszámú közönség csérte be a vá­rosba a népszerű képviselőt. Rhédey Gyula vesz­prémi apátkanonok üdvözlő beszéde után Szabó Imre képviselő elmondotta nagy tetszéssel fogadott beszámoló beszédét. Délben bankér volt a Koroná­ban, a­hol a képviselőt nagy ovácziókban részesí­tették. A beszámoló alkalmából a veszprémi sza­­badelvű párt Széll Kálmán minisz­terelnököt a követ­kező táviratban üdvözölte: Nagyméltóságú Széll Kálmán miniszterelnök úrnak Budapesten. Szabó Imre orsz. képviselőnk 10 évi képviselői jubibileuma A m­ai napon Vesz­prémben megtartott beszámolója alkalmából a vesz­prémi szabadelvű párt tiszteletteljesen üdvözli nagy­­méltóságodat, biztosítja tántoríthatatlan ragaszko­dásáról és szeretett hazánk érdekében kifejtett és a nemzet örök háláját megérdemlő működésére Isten áldását kéri a veszprémi szabadelvű párt. »­ A tűzrendészet törvényjavaslat. Az országos tűzrendészeti vizsgáló­bizottság Óváry Ferencz orsz. képviselő elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen elhatározta, hogy a tűzrendészeti törvény érdeké­ben a tapasztaltak alapján emlékiratot terjeszt a belügyminiszter elé s egyúttal, hogy megkönnyítse a kormány munkáját, elkészíti a tűzrendészeti tör­vényjavaslatot. A sokat és régóta vajúdó ügy a ásott gu­lbzgabizmából igy végre is dűlőre kerül. Ó-Gyalla ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Ó-Gyalla, szeptember 30. Ma délelőtt 11 órakor ment végbe az ó-gyallai m. kir. orsz. meteorológiai és földmág­­nességi intézet új obszervatóriumának ünnepélyes megnyitása Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter és számos előkelő vendég jelenlétében. Az intézet, a­mely 1870-ben keletkezett, szerény kezdetekből emelkedett mai színvona­lára, a­melyen az ország klimatikus és idő­járási viszonyainak mezőgazdasági szempontból annyira nevezetes megfigyelését a tudomány legmodernebb műszereivel végzik és így méltán sorakozik a művelt világ legelsőbbrangú hasonló intézetei mellé. A nagy haladás, a­mely e té­ren aránylag rövid idő óta előretett, tudva­levőleg leginkább Konkoly-Thege Miklós mi­niszteri tanácsos, országgyűlési képviselő s a meteorológiai intézet igazgatója buzgalmának és áldozatkészségének köszönhető. Ő fogadta ma vendégszerető házában a mai ünnep vendégeit. Pontban délelőtt 11 órakor érkezett az ősi porta elé négyes fogaton Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter, a­kit a házigazda, Konkoly-Thege Miklós fogadott. Déli 12 óra felé Darányi Ignácz dr. mi­niszter, a vendégekkel és az intézet tisztikará­val együtt átvonult az új obszervatóriumba, melynek tanácstermében diszülés volt. A disz­­ülést Darányi miniszter a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt uraim! Mindenekelőtt örömmel adok kifejezést a felett, hogy ezen emlékezetes és ünne­pélyes napon az önök körében megjelenhettem és köszönöm azon szíves fogadtatást, melyben része­síteni méltóztattak. (Éljen.) A mezőgazdaság a tudománynak nagy köszö­nettel tartozik, mert a tudománynak számos fel­fedezése és vívmánya van, a­melyet a mezőgazda­ság érdekében értékesíteni sikerült. (Úgy van!) Mint­egy ennek viszonzásul kötelességének tartotta a földmivelési tárc­a, bár gyakorlati irányban, a tu­domány szolgálatába állani. Hogy csupán az utóbbi évekre terjeszkedjem ki, az alkotások egy sorozatára hivatkozhatom, a­melyek mind alkalmasak voltak arra, hogy a tudo­mányosságot fejleszszék és emeljék. Íme, itt van a földtani intézet új palotájával és múzeumával, a­mely méltóan sorakozik a nagy európai intéze­tekhez és gyűjteményekhez; itt van az állat­orvosi akadémia, mely nemcsak névleg, de intézmé­nyeinél fogva is főiskolai rangra emelkedett és a bak­teriológiai intézettel egészíttetett ki. Itt van a kísér­leti állomások hosszú sorozata, még pedig egészen új tanszakokkal és egészen új alapokon. Kísérleti állomásaink a magyar névnek külföldön is becsü­letet szereznek (Éljenzés­. Minduntalan fordulnak hozzánk külföldi tudósok, a­kik arra kérnek, hogy kutatásaink eredményét idegen nyelveken is kö­zöljük. Ezen kísérleti állomások betetőzését képezi a most épülő szőlőkísérleti állomás, a­mely a tu­domány és a gyakorlati élet legmagasabb igényei­nek is meg fog felelni. A kémiai intézet palotáját most építjük, ezzel kapcsolatban a rovartani inté­zetnek és a vetőmagvizsgáló-állomásnak is új ott­honokat teremtünk. Az ezredéves ünnep alkalmából létesítettük a mezőgazdasági múzeumot, azt most ki szándékozom egészíteni vadászati, erdészeti és halászati múzeum­mal is. (Tetszés.) De nemcsak e tekintetben szolgáltuk mi, a­kiket a gyakorlott élet embereinek tartanak, a tu­dományt, hanem az­által is, hogy tudományos mű­vekkel iparkodtunk a hazai irodalmat gazdagítani. De talán a tudományos műveknél még értékeseb­bek népszerű kiadványaink, a­melyek c­élja az, hogy a­mit a tudósok felfedeznek, a tudomány eredményeit át is vigyük a nép vérébe, hogy azok százezrek és milliók jólétének emelésére szolgálja­nak. Ezen a téren, mondhatom, néhány rövid év alatt egész nagy irodalmat teremtettünk és azt hiszem, hogy a tisztelt jelenlevők közül sincs senki, a­ki egyik vagy másik ilyen kiadványunkat ne ismerné. (Úgy van! Úgy van!) A mai nap ezen meteorológiai intézet obszerva­tóriuma megnyitásának és felavatásának van szen­telve. Ezen meteorológiai intézetet is iparkodtunk fejleszteni és emelni, hiszen egynéhány év alatt a dologi és személyi kiadások az eredeti összegeknek közel hétszeresére emelkednek. Én köszönetet mon­dok ez alkalommal ezen intézet nagyérdemű igaz­gatójának, molt. Konkoly-Thege Miklós miniszteri tanácsos úrnak, (Élénk éljenzés.) a­kinek nagy része van a magyar meteorológia emelésében és fejlesztésében és nagy része van abban, hogy ezen új épületet, ezen obszervatóriumot sikerült oly sze­rencsésen felépíteni. Mintegy példát adtunk ezen építkezéssel arra, hogy miképpen lehet czélszerűen és mégis egyszerűen és olcsón, a költségvetés keretében építkezni. De köszönetet mondok ez intézet minden tagjának, a­ki az intézet fejlődésén közreműködik és a­ki ezen obszervatórium létesítésében is közreműködött, mindegyik vegye ki a köszönetből és elismerésből a maga részét. (Tetszés és éljenzés.) De meg kell emlékeznem ez alkalommal hiva­tali elődeimről is, a­kik az alapokat vetették meg és olykor bizony nehéz viszonyok között is tudtak a meteorológia czéljaira fedezetet teremteni. Úgy­szintén hálásan kell megemlékeznem a magyar törvényhozásról, a­mely áldozatkészen a kormány rendelkezésére bocsátotta azon költségeket, a­melyek ez intézmény fejlesztésére és ez obszervatórium fel­építésére szükségesek voltak. De nem hallgathatom el s legmagasabbra helyezem azon határtalan kegyességet, melylyel fel­séges királyunk (a gyűlés tagjai felállanak) ezen intézmény és általában a mezőgazdaság iránt min­denkor viseltetni méltóztatott. Én azt hiszem, hogy méltóbban nem avatha­tom fel ez új intézményt és méltóbban nem adha­tom át ezen obszervatóriumot rendeltetésének, mint azzal a hő óhajjal, hogy a gondviselés ő császári és apostoli királyi felségének, legkegyelmesebb urunk­nak drága életét terjeszsze messze túl azon a ha­táron, a­mely az embereknek osztályrészéül szo­kott jutni. Azért, midőn az obszervatóriumot ezennel meg­­nyitottnak nyilvánítom és rendeltetése betöltésére az intézet igazgatójának átadom, kiáltsuk együtt: »Éljen a király!« (Hosszas lelkes éljenzés.) Ezzel kapcsolatban közlöm önökkel, hogy ő cs. és ap. kir. felsége Konkoly-Thege Miklós mi­niszteri tanácsos ő méltóságának az obszervatórium létesítése körül kifejtett buzgalmáért a legmaga­sabb elismerését nyilvánítani. (Élénk éljenzés.) Hóna Zsigmond úrnak, az országos meteorológiai intézet aligazgatójának a Ferencz József-rend lovagkereszt­jét (Éljenzés), Marczell György úrnak, az intézet első asszistensének pedig a koronás aranyérdem­­keresztet (Éljenzés) adományozni méltóztatott. A miniszter a kitüntetetteknek mellükre tűzte a rendjelet és egyúttal közölte, hogy a maga ré­széről indíttatva érezte magát Farkas Ede 1. oszt. asszisztensnek ezen ünnepély alkalmából az obszer­vatórium létesítése körüli fáradozásaiért elismerését nyilvánítani. (Éljenzés.) Konkoly-Th­ege Miklós válaszában kérte a mi­nisztert, hogy a kitüntetésekért tolmácsolja ő fel­sége előtt az egész tisztikar háláját. Ezután a miniszter Konkoly-Thege kalauzolása mellett megtekintette az intézetet. Délután 2 órakor 70 terítékű ebéd egyesítette a házigazda vendégszerető asztalánál az ünnep ven­dégeit. Az asztalfőn a háziasszony ült, ki a leg­szeretetreméltóbb módon felelt meg tisztének. Jobb­ról tőle Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi minisz­ter, balról Esterházy Ferencz gróf foglalt helyet. Az első felköszöntőt Darányi Ignácz dr. föld­mivelésügyi miniszter mondotta a királyra. (Lelkes éljenzés.) Ezután általános figyelem közt Esterházy Fe­rencz gróf emelt szót: T. uraim! (Halljuk !) Ma Ó-Gyallán a tudo­mánynak és ez által újból a magyar dicsőségnek egy szép templomot szenteltek fel, a mely a tu­domány felkent papjainak, a tudományos igazsá­gok fürkészőinek lesz az otthona. Én ezen alka­lomból, igen kedves, vendégszerető házi­gazdánk meghivására, mint dunántúli gazda jelentem meg itt és lelkes örömömre szolgált itt találkozhatnom földmivelésügyi miniszter urunk­­ exczellencziájá­­val, Darányi Ignácz dr. úrral. (Éljenzés.) Mint igénytelen gazdaembernek, legyen szabad a tudomány e szentélyében szót emelnem és a tu­domány igazságait fürkésző uraknak szíves figyel­mét felhívnom egy minden műszer nélkül is lát­ható csillagzatra. Ez a magyar csillagzat a gönczöl szekere, a neve is magyar. A magyar gaz­dának elöljáró szekere ez, a­melybe kapaszkodni szeret, jót vár tőle, gyönyörködik benne. Értem a magyar kormányt, a­melyet nekünk ez a gön­­czöl-szekere szimbolizál. (Derültség. Tetszés.) És ezért engedje­ meg, nagyméltóságú miniszter úr, hogy én, mint gazda, mindazoknak a nevében, a­kik, velem egy sorsban, mint gazdák tolják a gönczöl-szekeret és munkálják a föld rögeit, hogy nagyméltóságodhoz intézzem üdvözlő­ szavaimat, mint olyanhoz, a­ki a magyar gazdának minden szíve lüktetését ismeri, mert tanulmányozta helyzetét, mert meghallgatta panaszait, mert fürkészte bajainak okát és mert javítani akart sorsán és engedje meg, hogy poha­rat emelve, ürítsem azt a gönczöl-szekere kormá­nyosának, a magyar kormány elnökének,­­ Széll Kálmán­­ exczellencziájának egészségére. Éljen! (Hosszas lelkes éljenzés.) Konkoly-Thege Miklós Darányi Ignácz földmi­velésügyi miniszterre, mint a tudomány fenkölt

Next