Magyar Nemzet, 1901. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1901. január 1. MAGYAR NEMZET. — B. U. É. K. A négy betű ismét aktuális. Ezúttal azonban a szokottnál nagyobb a jelentőségük, mert nem csak a boldog újévet jelentik, de kezdetét is egy uj századnak, mely állítólag már megkezdődött ma egy éve. Beszéljünk-e a múlt esztendőről? Rossz volt majdnem mindnyájunkhoz. Feledjük el és üdvözöljük százszoros örömmel az 1901-iki esztendőt, mely hozzon új örömet, állandó boldogságot. — A weimári nagy hercieg állapota. Weimárból jelentik, hogy a nagyherczeg állapotáról tegnap este 10 órakor a következő orvosi jelentést adták ki: Este 7 órakor gyöngeség állott be. A betegnek nincs fájdalma, de állapota nagyon komoly. Ma reggel 7 órakor a következő jelentést adták ki: Éjfél után fenyegető módon ismétlődtek a gyöngeségi rohamok, amelyek még 7 órakor sem szűntek meg. A betegség lefolyása eddig nem volt fájdalmas. A szív működése veszedelmesen gyöngül. — A diplomáczia köréből, Konstantinápolyból sürgönyzik, hogy bég Munir párisi török nagykövetet egyúttal brüsszeli követté nevezték ki. —■ Budaeörs Ünnepe. Budaeörs községében szombaton lélekemelő ünnepély folyt le. A budaöörsi takarékpénztár Albiker János elnökségének 25-ik évfordulóját ünnepelte meg, akinek ezen intézet felvirágozása körül és a község szellemének magyarosodásában nagy érdemei vannak. Az ünnepeltet Jászay József festőművész életnagyságú képben lefestvén, az arczképet a község és egyházi elöljáróság, a budaeörsi kanonok-plébános jelenlétében nagyon szép beszédek kíséretében leplezték le. — A vasúti bérletjegyek meghosszabbítása. Mint a »Budapesti Tudósító» értesül, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, méltányolván egyrészt azon nehézségeket, amelyeket az 1901. évre szóló vasúti jegyek kiállítása a m. kir. államvasutak igazgatóságánál okoz, másrészt különös figyelemben részesítve azon nem ritkán fontos okokat, melyek indokolttá teszik, hogy különösen az azzal ellátott köztisztviselők vasúti bérlet- és szabadjegyeket fennakadás nélkül használhassák, értesítette a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy az 1900. évre kiállított államvasuti összes bérlet- és szabadjegyek érvényét az 1901. évi január hó 15. napjáig kiterjesztette. — Éretlen diáktréfa. Borzalmas meglepetésben részesült a napokban egy fiatal londoni kereskedő. Amint este kis kocsiján sötét utczában keresztülhajtott, két fiatalember nagy csomagot dobott a kocsiba és eltűnt az éj sötétjében. Képzelhető a kereskedő rémülete, mikor abban még meleg emberi csontokat talált. Szinte magánkívül hajtatott a rendőrségre, ahol a rendőrorvos megállapította, hogy a csomagban egy félig megégett asszonyi holttest egyes részei vannak, melyeket a halál bekövetkezése után levágtak a törzsről. Mialatt a rendőrségen ez a vizsgálat folyt, az utcán egy vérrel itatott női ruhát találtak, amit szintén a rendőrségre vittek, ahol biztosra vették, hogy itt egy páratlanul vadállatias módon elkövetett kéjgyilkosság történt. Az eset híre természetesen gyorsan elterjedt Londonban, amíg végre néhány óra múlva kiderült, hogy néhány éretlen orvosnövendék műve volt az egész, akik a bonczolóintézetből titokban lakásukra vittek néhány emberi testrészt, azt megégették, a szerzett ruhát pedig bevézették és az utcán eldobták, hogy azt a hitet keltsék a hiszékeny emberekben, hogy gyilkosság történt. A rendőrség, hogy minő eljárást tett folyamatba az éretlen diákcsíny elkövetői ellen, nem tudjuk. — Fregoli a főváros szegényeinek. Bregoli, olasz művész, aki a Somossy-orfeumban tartja érdekes előadásait, Albrecht Ferencz igazgató közbenjárására a Terézvárosi Közjótékonysági Egyesületnek fölajánlotta, hogy a január hó 3 ikán délután tartandó előadásnak összes bevételét átengedi és az összes kiadásokat, még a világítási költségeket is a sajátjából fedezi. E délutáni előadásra olyan műsort állított össze, amelynek egyes számait még eddig sehol, sohasem játszotta, ezzel is szolgálatot kívánvántenni a jótékony czélnak. Ez előadásra a belépti jegyek a rendes árak mellett már holnaptól kezdve a Somossy-mulató pénztáránál, a VI-ik kerületi elöljárónál (VI., Aradi-utcza 23. II. em.), a Terézvárosi Kaszinóban (VI., Andrássy út 39.), a Terézvárosi Társaskörben (VI., Gyár utcza 18.) válthatók, és már eddig is számos előjegyzés érkezett. — A hoszúálló cseléd, Pipis Menyhért saári illetőségű kocsis — mint levelezőnk írja — nem valami jó viszonyban állhatott kenyéradójával, Benei Ferenczczel, kit egy összeszólalkozás után vasvillávaltámadott meg. Benei ijedtében a rendőrségre sietett, hogy a brutális kocsist lecsukassa. Mig a gazda odajárt, a dühös legény baltát ragadott s Benei nejének és alvó gyermekeinek rontott, hogy azokat kivégezze. Szerencsére az asszony észrevette a veszedelmet, s gyermekeivel együtt az ablakon kiugorván, megmenekült a dühös kocsis boszújától. — Tév és Választás. Madridból jelentik, hogy Vivarban (Granada tartomány) egy választás alkalmával véres zavargásokra került a dolog. Két embert megöltek, tizenegyet súlyosan megsebesítettek és sokan könnyű sérülést szenvedtek. — Az ötcserepes ember. Régi, de jó dolgot elevenítenek föl az öreg Barnumnak, a humbug apjának életéből. Amerikai lapok írják e czímmel: »Az ötcserepes ember« s az öreg Barnummal elbeszéltetik egyik üzleti fogását. — Egyszer — monda a humbug atyja — megjelent nálam egy ember, aki támogatást kért tőlem, mert éhezett. — Akar-e a szolgálatomba lépni? — Persze hogy akarok. — Helyes. Nálam megkereshet naponta másfél dollárt. — Nagyon jó lesz lesz az. — Mindjárt hozzákezdhet s csak azt kell tennie, amit most mondok. Fogja ezt az öt cserepet, az egyiket tegye le a Broadway- és Vesay Street sarkára, a másikat a múzeum mellé, a harmadikat a Broadway- és Arm Street sarkára, a negyediket tegye le szemben a Szent Pál-templommal. — Hát az ötödikkel mit csináljak? — Az ötödiket tartsa magánál, tartsa a kezében felfelé, mint egy gyertyát, menjen vele gyorsan, ne nézzen se jobbra se balra. Azután forduljon vissza ugyanazon az utón, s a cserepeket cserélje ki mindig azzal, amelyiket a kezében tart. Minden cserép előtt álljon meg egy perczig s az egész aktust végezze nagy flegmával, szertartásosan. De ha öntől kérdeznek valamit, ne feleljen semmit. Egy óra múlva térjen vissza a múzeumba, kezében hozva a legutolsó cserepet, menjen vele keresztül a nagytermen, a másik végén menjen ki s kezdje elölről a cserepek kicserélését. Emberem pontosan teljesítette utasításomat s mire második körútját is bevégezte, múzeumom tele volt kiváncsi emberekkel. — A féltékeny férj, Mihuca Miklós mibulabai oláh legény nagyon szerelmes volt fiatal feleségébe. Ez a szerelem lehetett azután oka annak is, hogy folyvást gyanakodott az asszonyra, bár az hű volt hozzá. Mihuca nemrég valamilyen katonai kötelezettségének tett eleget. Midőn hazatért, ismét kérdőre vonta feleségét. Ez természetesen folytonosan ártatlanságát hangoztatta. Végre megunta a sok faggatást és elkeseredésében fölakasztotta magát. — Reflexiók a dohányzásról. Érdekes, hogy Európa koronás királyai, királynői és fejedelmei miként vélekednek a dohány élvezetéről. Margherita olasz királyné például megveti a nem dohányzó férfit. Röviddel férje gyászos halála előtt a walesi herczegnővel társalgott erről a témáról. — Sok mindent megbocsátok a férfinek — monda — csak azt nem, hogy nem dohányos. Ha férjem rossz kedvű — szaladok a pipájáért; ha jó kedve van, czigarettával kínálom meg; ha pedig valamiképpen kegyét akarom megnyerni, szivart adok neki. A pipával csillapítom buját, a czigarettával gyönyörűséget szerzek neki, a szivarral pedig engedelmességre szoktatom. A walesi herczeg nyíltan bevallja, hogy egyegy pipa dohány nagy gyönyörűséget szerez neki. Nemrég az angol főrangú világ egy előkelő hölgye megkérte, hogy nyilatkozzék a dohányzás káros voltáról. — Nem gondolja királyi fenséged, hogy önnek, mint a legelső angol gentlemannak kötelessége volna példaadás végett leszokni a dohányzásról. — Madame, — válaszolt a herczeg hidegen — már nagyon régen szivarozok! Most is szivarozok, s mondhatom: mindeddig jól esett. A connaughti herczegtől egy amerikai szépség azt kérdezte, hogy dohányos-e ? — Az vagyok, asszonyom — válaszolt a herczeg. — S két dolgot nem szeretnék sohasem elveszíteni : a becsületemet és a dohánytárczámat. A szultán nemrég nagyon szomorú volt. Aggaszttották az országlás gondjai. Orvosának, aki egészségi állapotát tudakolta, rosszkedvűen válaszolt: — Eh, csupa gond, csupa keserűség! Ha feleségeim nem volnának és nem czigarettázhatnám, rég meguntam volna már életemet. A yorki herczeg tudvalevőleg szenvedélyes dohányos. Egyszer a következőket mesélte az orosz czárnak: — Pár hónap előtt eszembe jutott, hogy hátha káros a sok czigarettázás. Elhatároztam, hogy leszokom róla s csak öt czigarettát szívok naponta. Az első napot csak leráztam valahogy. A második nap reggelén elszívtam a kiszabott mennyiséget s napközben kutyául éreztem magam. Az ötödik napon bölcsen beosztottam, kettőt reggelre, kettőt délre s egyet estére; negyedik napon sehogy sem tudtam ellentállni s aggályaim ellenére tizenöt czigarettát szívtam. Érdekes epizódot írt néhány spanyol lap a kis spanyol királyról és a régenskirálynéról. Az utóbbi szomorúan magyarázgatta fiacskájának, hogy az ország financziális nehézségekkel küzködik. — Bizony, fiacskám, takarékoskodnunk kell! — szólt végül. A kis spanyol király mosolygott. — Nos, hát takarékoskodjunk, anyácskám! Én például megfogadom, hog sohasem fogok dohányozni — Athenaeum naptár. Az Athenaeum nyomdai és irodalmi részvényvénytársaság kedves meglepetéssel szolgál az évforduló alkalmából üzletbarátainak és megrendelőinek. Gyönyörű kivitelű karton lapokból összeállított és pompás szegélyrajzokkal ellátott naptárt ad neki, mely színpompájával is méltán az első helyet foglalhatja el az 1901-iki naptárak között. A remek aranyozott czimlap és a budai uj várpalotát föltüntető boríték Heyer művészetét dicséri. a Magyarok a pápa előtt Kétszáz magyar katolikus zarándokolt el a múlt héten Rómába, hogy második Sylvester pápa emléke fölé kitűzze a magyar katolikusok adományából készült díszes lobogót. A zarándokokat Kálmán Károly orsz. képviselő vezette, hozzájuk csatlakozott Rómában Kohl Medárd, a most felszentelt püspök és dr. Fraknói Vilmos, a tudós czimzetes püspök. A gyönyörű zászlót, amelyen ez a felirat van: »A Szent Korona Adományozójának — A Szent Korona Hit Magyarjai«. Maga a pápa áldotta meg a lobogót, majd a küldöttséget belső termeiben fogadta, ahol nagy szeretettel nyilatkozott a hitbuzgó és vallásos magyar nemzetről. A zarándokok ezután a Szent Péter templomba vonultak, ahol Kálmán Károly Magyarország 900 éves keresztény történetét rajzolta. A skarfológra ezután kitűzték a magyarok lobogóját és Fraknói Vilmos egy gyönyörű beszédet mondott. »Hódolattal és kegyelettel jelentünk meg emléked előtt, aki 900 évvel ezelőtt adtad hazánknak a szent koronát. A századokon át sok minden változhatott, de a magyar nemzet kegyelete az örök vallás szentszéke iránt örökre él. Megújítjuk itt a kegyelet fogadalmát, áldást kérve hazánkra, koronánkra és királyunkra. Hálával adózunk XIII. Leó pápának, a ki lobogónkat és hazánkat áldásában részesítette. A zarándokok ma érkeztek vissza Budapestre. — Garázda katonák. Kremsier-ben, mint nekünk táviratozzák, egy kis borozóban két részeg közlegény összetűzött az ott mulatozó polgáremberekkel. A borozóban kezdődött verekedés később az utczán is folytatódott. A garázda katonák szuronyt szegezve rontottak a mulatókra és többeket megsebesítettek. Végül egy katonai őrjárat elfogta a két közlegényt és a kaszárnyába vitte őket. — Betörés a keleti pályaudvaron. A keleti pályaudvar egyik raktárát e hó 23-án feltörték és onnan 1000 korona értékű új telefon-sodronyt elloptak. A megejtett nyomozás során megállapították, hogy a lopást Kiss József vasúti munkás, Veress Antal, Szabó Sándor és Rottenstein György nap-i számosok követték el és Becher Náthán házalónak .