Magyar Nemzet, 1901. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

1901. január 1. MAGYAR NEMZET. — B. U. É. K. A négy betű ismét aktuális.­ Ezúttal azonban a szokottnál nagyobb a je­lentőségük, mert nem csak a boldog újévet je­lentik, de kezdetét is egy uj századnak, mely állítólag már megkezdődött ma egy éve. Beszél­jünk-e a múlt esztendőről? Rossz volt majdnem mindnyájunkhoz. Feledjük el és üdvözöljük százszoros örömmel az 1901-iki esztendőt, mely hozzon új örömet, állandó boldogságot. — A weimári nagy herci­eg állapota. Weimárból jelentik, hogy a nagyherczeg állapotáról tegnap este 10 órakor a következő orvosi jelentést adták ki: Este 7 órakor gyöngeség állott be. A betegnek nincs fájdalma, de állapota nagyon komoly. Ma reggel 7 órakor a következő jelentést adták ki: Éjfél után fenyegető módon ismétlődtek a gyöngeségi rohamok, a­melyek még 7 órakor sem szűntek meg. A betegség lefolyása eddig nem volt fájdalmas. A szív működése veszedelmesen gyöngül. — A diplomáczia köréből, Konstantinápolyból sürgönyzik, hogy bég Munir párisi török nagy­követet egyúttal brüsszeli követté nevezték ki. —■ Budaeörs Ünnepe. Budaeörs községében szom­baton lélekemelő ünnepély folyt le. A budaöörsi takarékpénztár Albiker János elnökségének 25-ik évfordulóját ünnepelte meg, a­kinek ezen intézet felvirágozása körül és a község szellemének magya­rosodásában nagy érdemei vannak. Az ünnepeltet Jászay József festőművész életnagyságú képben lefestvén, az arczképet a község és egyházi elöl­járóság, a budaeörsi kanonok-plébános jelenlétében nagyon szép beszédek kíséretében leplezték le. — A vasúti bérletjegyek meghosszabbítása. Mint a »Budapesti Tudósító» értesül, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, méltányol­ván egyrészt azon nehézségeket, a­melyeket az 1901. évre szóló vasúti jegyek kiállítása a m. kir. államvasutak igazgatóságánál okoz, másrészt különös figyelemben részesítve azon nem ritkán fontos okokat, melyek indokolttá teszik, hogy különösen az azzal ellátott köztisztviselők vas­úti bérlet- és szabadj­egyeket fennakadás nélkül használhassák, értesítette a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy az 1900. évre kiállított ál­­lamvasuti összes bérlet- és szabadjegyek érvé­nyét az 1901. évi január hó 15. napjáig kiter­jesztette. — Éretlen diáktréfa. Borzalmas meglepetésben részesült a napokban egy fiatal londoni kereskedő. Amint este kis kocsiján sötét utczában keresztül­hajtott, két fiatalember nagy csomagot dobott a kocsiba és eltűnt az éj sötétjében. Képzelhető a kereskedő rémülete, mikor abban még meleg em­beri csontokat talált. Szinte magánkívül hajtatott a rendőrségre, a­hol a rendőrorvos megállapította, hogy a csomagban egy félig megégett asszonyi holttest egyes részei vannak, melyeket a halál bekövetkezése után levágtak a törzsről. Mialatt a rendőrségen ez a vizsgálat folyt, az utc­án egy vérrel itatott női ruhát találtak, a­mit szintén a rendőrségre vittek, a­hol biztosra vették, hogy itt egy páratlanul vadállatias módon elkövetett kéj­gyilkosság történt. Az eset híre természetesen gyorsan elterjedt Londonban, a­míg végre néhány óra múlva kiderült, hogy néhány éretlen orvos­növendék műve volt az egész, a­kik a bonczoló­­intézetből titokban lakásukra vittek néhány em­beri testrészt, azt megégették, a szerzett ruhát pedig bevézették és az utc­án eldobták, hogy azt a hitet keltsék a hiszékeny emberekben, hogy gyilkosság történt. A rendőrség, hogy minő eljá­rást tett folyamatba az éretlen diákcsíny elköve­tői ellen, nem tudjuk. — Fregoli a főváros szegényeinek. Bregoli, olasz művész, a­ki a Somossy-orfeumban tartja érdekes előadásait, Albrecht Ferencz igazgató közbenjárá­sára a Terézvárosi Közjótékonysági Egyesületnek fölajánlotta, hogy a január hó 3­ ikán délután tar­tandó előadásnak összes bevételét átengedi és az összes kiadásokat, még a világítási költségeket is a sajátjából fedezi. E délutáni előadásra olyan műsort állított össze, a­melynek egyes számait még eddig sehol, sohasem játszotta, ezzel is szol­gálatot kívánván­­tenni a jótékony czélnak. Ez elő­adásra a belépti­ jegyek a rendes árak mellett már holnaptól kezdve a Somossy-mulató pénztáránál, a VI-ik kerületi elöljárónál (VI., Aradi-utcza 23. II. em.), a Terézvárosi Kaszinóban (VI., Andrássy­ út 39.), a Terézvárosi Társaskörben (VI., Gyár­ utcza 18.) válthatók, és már eddig is számos előjegyzés érkezett. — A hoszúálló cseléd, Pipis Menyhért saári illetőségű kocsis — mint levelezőnk írja — nem valami jó viszonyban állhatott kenyéradójával, Benei Ferenczczel, kit egy összeszólalkozás után vasvillával­­támadott meg. Benei ijedtében a rend­őrségre sietett, hogy a brutális kocsist lecsukassa. Mig a gazda odajárt, a dühös legény baltát ra­gadott s Benei nejének és alvó gyermekeinek rontott, hogy azokat kivégezze. Szerencsére az asszony észrevette a veszedelmet, s gyermekeivel együtt az ablakon kiugorván, megmenekült a dü­hös kocsis boszújától. — Tév és Választás. Madridból jelentik, hogy Vivarban (Granada tartomány) egy választás al­kalmával véres zavargásokra került a dolog. Két embert megöltek, tizenegyet súlyosan megsebesí­tettek és sokan könnyű sérülést szenvedtek. — Az ötcserepes ember. Régi, de jó dolgot elevenítenek föl az öreg Barnumnak, a humbug apjának életéből. Amerikai lapok írják e czímmel: »Az ötcserepes ember« s az öreg Barnummal el­beszéltetik egyik üzleti fogását. — Egyszer — monda a humbug atyja — megjelent nálam egy ember, a­ki támogatást kért tőlem, mert éhezett. — Akar-e a szolgálatomba lépni? — Persze hogy akarok. — Helyes. Nálam megkereshet naponta más­fél dollárt. — Nagyon jó lesz lesz az. — Mindjárt hozzákezdhet s csak azt kell tennie, a­mit most mondok. Fogja ezt az öt csere­pet, az egyiket tegye le a Broadway- és Vesay­ Street sarkára, a másikat a múzeum mellé, a har­madikat a Broadway- és Arm Street sarkára, a negyediket tegye le szemben a Szent­ Pál-tem­­plommal. — Hát az ötödikkel mit csináljak? — Az ötödiket tartsa magánál, tartsa a ke­zében felfelé, mint egy gyertyát, menjen vele gyor­san, ne nézzen se jobbra se balra. Azután fordul­jon vissza ugyanazon az utón, s a cserepeket cse­rélje ki mindig azzal, a­melyiket a kezében tart. Minden­ cserép előtt álljon meg egy perczig s az egész aktust végezze nagy flegmával, szertartá­sosan. De ha öntől kérdeznek valamit, ne feleljen semmit. Egy óra múlva térjen vissza a múzeumba, kezében hozva a legutolsó cserepet, menjen vele keresztül a nagytermen, a másik végén menjen ki s kezdje elölről a cserepek kicserélését. Emberem pontosan teljesítette utasításomat s mire második körútját is bevégezte, múzeumom tele volt kiváncsi emberekkel. — A féltékeny férj, Mihuca Miklós mibulabai oláh legény nagyon szerelmes volt fiatal feleségébe. Ez a szerelem lehetett azután oka annak is, hogy folyvást gyanakodott az asszonyra, bár az hű volt hozzá. Mihuca nemrég valamilyen katonai kötele­zettségének tett eleget. Midőn hazatért, ismét kér­dőre vonta feleségét. Ez természetesen folytonosan ártatlanságát hangoztatta. Végre megunta a sok faggatást és elkeseredésében fölakasztotta magát. — Reflexiók a dohányzásról. Érdekes, hogy Európa koronás királyai, királynői és fejedelmei miként vélekednek a dohány élvezetéről. Marghe­­rita olasz királyné például megveti a nem dohányzó férfit. Röviddel férje gyászos halála előtt a walesi herczegnővel társalgott erről a témáról. — Sok mindent megbocsátok a férfinek —­ monda — csak azt nem, hogy nem dohányos. Ha férjem rossz kedvű — szaladok a pipájáért; ha jó kedve van, czigarettával kínálom meg; ha pedig valamiképpen kegyét akarom megnyerni, szivart adok neki. A pipával csillapítom buját, a czigaret­tával gyönyörűséget szerzek neki, a szivarral pedig engedelmességre szoktatom. A walesi herczeg nyíltan bevallja, hogy egy­­egy pipa dohány nagy gyönyörűséget szerez neki. Nemrég az angol főrangú világ egy előkelő hölgye megkérte, hogy nyilatkozzék a dohányzás káros voltáról. — Nem gondolja királyi fenséged, hogy önnek, mint a legelső angol gentlemannak kötelessége volna példaadás végett leszokni a dohányzásról. — Madame, — válaszolt a herczeg hidegen — már nagyon régen szivarozok! Most is szivarozok, s mondhatom: mindeddig jól esett. A connaughti herczegtől egy amerikai szépség azt kérdezte, hogy dohányos-e ? — Az vagyok, asszonyom — válaszolt a her­czeg. — S két dolgot nem szeretnék sohasem el­veszíteni : a becsületemet és a dohánytárczámat. A szultán nemrég nagyon szomorú volt. Aggaszt­­tották az országlás gondjai. Orvosának, a­ki egész­ségi állapotát tudakolta, rosszkedvűen válaszolt: — Eh, csupa gond, csupa keserűség! Ha fele­ségeim nem volnának és nem czigarettázhatnám, rég meguntam volna már életemet. A yorki herczeg tudvalevőleg szenvedélyes dohányos. Egyszer a következőket mesélte az orosz czárnak: — Pár hónap előtt eszembe jutott, hogy hátha káros a sok czigarettázás. Elhatároztam, hogy le­szokom róla s csak öt czigarettát szívok naponta. Az első napot csak leráztam valahogy. A második nap reggelén elszívtam a kiszabott mennyiséget s napközben kutyául éreztem magam. Az ötödik napon bölcsen beosztottam, kettőt reggelre, kettőt délre s egyet estére; negyedik napon sehogy sem tudtam ellentállni s aggályaim ellenére tizenöt czigarettát szívtam. Érdekes epizódot írt néhány spanyol lap a kis spanyol királyról és a régenskirálynéról. Az utóbbi szomorúan magyarázgatta fiacskájának, hogy az ország financziális nehézségekkel küzködik. — Bizony, fiacskám, takarékoskodnunk kell! — szólt végül. A kis spanyol király mosolygott. — Nos, hát takarékoskodjunk, anyácskám! Én például megfogadom, hog sohasem fogok dohá­nyozni — Athenaeum naptár. Az Athenaeum nyomdai és irodalmi részvényvénytársaság ked­ves meglepetéssel szolgál az évforduló alkalmá­ból üzletbarátainak és megrendelőinek. Gyö­nyörű kivitelű karton lapokból összeállított és pompás szegélyrajzokkal ellátott naptárt ad neki, mely színpompájával is méltán az első helyet foglalhatja el az 1901-iki naptárak kö­zött. A remek aranyozott czimlap és a budai uj várpalotát föltüntető boríték Heyer művé­szetét dicséri. a Magyarok a pápa előtt Kétszáz magyar ka­tolikus zarándokolt el a múlt héten Rómába, hogy második Sylvester pápa emléke fölé kitűzze a ma­gyar katolikusok adományából készült díszes lobo­gót. A zarándokokat Kálmán Károly orsz. képvi­selő vezette, hozzájuk csatlakozott Rómában Kohl Medárd, a most felszentelt püspök és dr. Fraknói Vilmos, a tudós czimzetes püspök. A gyönyörű zászlót, a­melyen ez a felirat van: »A Szent Ko­rona Adományozójának — A Szent Korona Hit Magyarjai«. Maga a pápa áldotta meg a lobogót, majd a küldöttséget belső termeiben fogadta, a­hol nagy szeretettel nyilatkozott a hitbuzgó és vallásos magyar nemzetről. A zarándokok ezután a Szent­ Péter templomba vonultak, a­hol Kálmán Károly Magyarország 900 éves keresztény történetét raj­zolta. A skarfológra ezután kitűzték a magyarok lobogóját és Fraknói Vilmos egy gyönyörű beszé­det mondott. »Hódolattal és kegyelettel jelentünk meg emléked előtt, a­ki 900 évvel ezelőtt adtad hazánknak a szent koronát. A századokon át sok minden változhatott, de a magyar nemzet kegye­lete az örök vallás szentszéke iránt örökre él. Megújítjuk itt a kegyelet fogadalmát, áldást kérve hazánkra, koronánkra és királyunkra. Hálával adózunk XIII. Leó pápának, a ki lobogónkat és hazánkat áldásában részesítette. A zarándokok ma érkeztek vissza Budapestre. — Garázda katonák. Kremsier-ben, mint ne­künk táviratozzák, egy kis borozóban két részeg közlegény összetűzött az ott mulatozó polgárembe­rekkel. A borozóban kezdődött verekedés később az utczán is folytatódott. A garázda katonák szu­ronyt szegezve rontottak a mulatókra és többeket megsebesítettek. Végül egy katonai őrjárat elfogta a két közlegényt és a kaszárnyába vitte őket. —­ Betörés a keleti pályaudvaron. A keleti pálya­udvar egyik raktárát e hó 23-án feltörték és on­nan 1000 korona értékű új telefon-sodronyt ellop­tak. A megejtett nyomozás során megállapították, hogy a lopást Kiss József vasúti munkás, Veres­s Antal, Szabó Sándor és Rottenstein György nap-­i számosok követték el és Becher Náthán házalónak .

Next