Magyar Nemzet, 1901. augusztus (20. évfolyam, 192-217. szám)
1901-08-01 / 192. szám
2k________ __________________ Szilágyi Dezső meghalt. A főváros közönségét ma korán reggel egy rémhír döbbentette meg: meghalt Szilági Dezső! Ez a hír úgy hatott, hogy háttér a*'.' szorított minden más eseményt, mintha egy óriási oszlop dőlt volna le, szinte megrendült tőle a föld. Eleinte nem hitték a hírt sehol, hisz még a minap mindenki láthatta itt is, amott is, duzzadozó erejében. De rövid vártásra megjelentek a gyászlobogók a köz- és magánépületek ormain; megjelent több lap rendkívüli gyászkeretes kiadása és többé semmi kétség nem lehetett az iránt, hogy a magyar közéletet szinte pótolhatatlan veszteség érte: Szilágyi Dezső valóban meghalt. Szilágyi tegnap délután két órakor érkezett meg Karlsbadból, ahova nyaranta azért ment el évek óta, mindig három-négy hétre, mert orvosai szív- és májelhájasodást konstatáltak régebben rajta. Mikor hazaért, egyenest a Harminczadutcza 6. szám alatt levő lakására hajtatott. Sápadt és rossz kedvű volt, nem igen kérdezősködött az inasától, mint máskor szokta: keresték-e, nem-e, történt-e valami a lakásban, csak hamarosan ebédet hozatott s egyúttal meghagyta az inasnak, hogy málháját cserélje ki, mivel Tátrafüredre akar menni utókorára. — Mikor, kegyelmes uram? — Holnap! — volt a rövid, kissé mérgesen adott válasz. Az íróasztala előtt levő kis asztalkán téríttetett. Levest nem evett, félretette, e helyett aludt tejet kért s ezután csak húst, befőttel. Majd félliter bort hozatott föl s csendesen iszogatta, miközben jobb kedve is lett valamivel. Öt óra felé esti lapokért küldött s hatig olvasgatott. Ezután hálószobájába ment, ahol mosakodásra készülődött s az ajtókat is magára zárta. Este fél hét tájban néhány perczre kiment a hálószobából, aztán újra visszavonult, az ajtókat ismét elzárva maga után. A szolga, Darvasy Sándor, aki feleségestül ott is lakik, még egy estilapot hozott és be akarta vinni, de nem mert kopogni. — Hátha alszik s akkor, ha fölverem, rendkívül fölingerlem, — mondotta ma a haláleset körülményeit beszélve, a lakáson egybegyűltek előtt. Fél kilenczkor mégis bekopogtatott, meg akarta kérdezni, hogy ne hozzon-e vacsorát? De választ nem kapott és újra nem mert zörgetni. Várta, míg ura csöngetni fog, de a hosszas várakozásban késő este lett és így aludni tért. Ma reggel hat órakor a szolga újra bekajtatott, de mivel semmi neszt sem hallott és erősebb zörgésre sem kapott választ, gyanúni kezdett, hogy urát valami baj érte. Magában nem mervén eljárni, nyomban kpült és áthajtatott a Margit-rakpart 15-ik szára házba, hogy értesítse dr. Neuhofer János ügyvédet, Szilágyi házigazdáját és bizalmas barátját, aki sűrűn megfordult a Harminczad utczai lakásban. Neuhofer rögtön átjött és egy Gizella-téri lakatossal fölnyittatta a lakás ajtaját. Amint az Erzsébet térre nyíló hálószobába léptek, megdöbbenve látták, hogy Szilágyi Dezső teljes pongyolában a padlón fekszik, a mosdó és az ágy között, teljesen mozdulatlanul. Mivel nem tudták, hogy él-e, meghalt-e, telefonoztak a mentőkért. Háromnegyed hétkor már ott volt dr. Iványi Ernő ügyeletes orvos Dóczy Imre mentővel és első pillanatra konstatálta, hogy Szilágyi Dezső meghalt. De hogy a halál mikor állhatott be, azt a mentők hamarosan pozitíve nem tudták megállapítani, a már jelentkező hullafoltokból ítélve azonban, tegnap este nyolc óra tájára tették ezt az időpontot. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Julius 31. — Szilágyi, a Házelnök. Szilágyi Dezső, pályájának bármelyik részét tekintjük is, itt meg új ragyogó tulajdonokkal tündöklik. Nehéz, nagyon nehéz eldönteni, vájjon melyik tulajdona emelte őt legmagasabbra. Várjon mint parlamenti debatter, mint tudós, mint elme, vagy mint causeur volt-e a legnagyobb? Mint egyszerű képviselő, mint egyetemi professzor, mint miniszter, mint Házelnök volt-e legimpozánsabb ? Talán — talán mégis mint a magyar képviselőház elnöke állott legmagasabban. Lehet, hogy azért, mivel e pozicziója volt a legexponáltabb, mivel itt mindenek szeme őt látta s így nagy tulajdonai senki figyelmét el nem kerülhették. A mikor Wekerle Sándor és kabinetje beadta lemondását és a király az uj kormány megalakításával Bánffy Dezső bárót bízta meg, a betöltetlen házelnöki méltósággal Szilágyi Dezsőt kínálták meg, aki ezt el is fogadta. Voltak, sokan voltak, akik ezt a választást nem tartották szerencsésnek. A magyar képviselőház elnökének kényes, felette nehéz a pozíciója. A kopott tanácskozóterem üvegfedele alatt nem egyszer vonulnak át azok az orkánszerű viharok, mikor a forrpontra került szenvedelmek pillanatában a vezető férfiú teljes higgadtságára, objektív bölcseségére van szükség,, hogy a túlfeszített katlan szét ne pattanjon, És várjon meg lesz-e ez a higgadt tárgyilagosság, ez a mindenek fölé helyezkedő bölcseség Szilágyi Dezsőben, a csak akkor letűnt ádáz egyházpolitikai harczok első katonájában, aki csak az imént gyilkos háborút vívott meg. Ott, az emelvénye tövében ültek ádáz ellenfelei. Vájjon képes lesz-e velük szemben a higgadt tárgyilagosság fokára felemelkedni? Nem volt-e túlságos exponált helyzetben ahhoz, hogy kellő tekintélye legyen minden oldalon? Sokan táplálták ezeket az aggodalmakat. És amikor felült az elnöki székbe, akkor tűnt csak ki ennek a férfiúnak valódi nagysága. Rövid néhány hónap alatt a magyar parlamentnek olyan elnökévé lett, akire bámulattal tekintett nemcsak hazája, de egész Európa. Az egész képviselőház, jobboldal, baloldal, határtalan tisztelettel nézett feléje, úgy ült ott székében, mint a pártatlanság, az igazság megszemélyesítője, a törvények és szabályok vasszigorusága, eltántoríthatatlan őre. Rendreutasításaiból tekintet nélkül kijutott balfelé, jobbfelé egyaránt s volt rá eset, hogy aktív minisztertfigyelmeztetett a parlamenti illem betartására. És mind e szigorúsága mellett, még a leghevesebb viharok közepett sem akadt oppozíciója; egy-egy figyelmeztető megjegyzésében annyi szellem, oly finom gúny vegyült, hogy a legtöbb esetben maga a rendreutasított sem vette zokon a figyelmeztetést, sőt a legtöbbször kevéssel az eset után az aposztrofált képviselő ment fel az elnöki emelvényre, hogy bocsánatot kérjen rendzavarásáért. Egy ízben, az obstrukczió elején, a függetlenségi párt első padsorában zajongott, kiáltozott az obstruálok egyik legszilajabbja. Az elnök odafordult feléje. Nem szólt egy szót se, csak nézte őt merően, azzal a vésztjósló, mély tüzű, tekintettel, ahogyan nézni ,csak ő tudott. A szilaj kurucz megpróbálta farkasgzemet nézni Szilágyi Dezsővel. Nem tudta kiállani a szeme nézését. Felállott, majd lassan, vonszoló léptektekkel, morogva a folyosóra húzódott. Az a tekintet kihozta a konczeptusából. Egy más alkalommal ugyancsak egy függetlenségi kemény szavakkal illette a szabadelvű pártot, amelynek azt vetette a szemére, hogy 67 óta él és kormányoz és nem akar meghalni. — Azt mondom önöknek, — szólt a jobboldal felé — amit Nagy Frigyes, gogdott haláltól szepegő katonáinak: Hunden, wollt ihr denn ewig leben? A Ház megmozdult. A szabadelvű pártból erélyes kiáltások hallatszottak : — Rendre! Szilágyi Dezsőnek fölösleges volt ez a figyelmeztetés. Haragosan megrázta a csengetyűt. » Erre meg a függetlenségi párt támadt föl. — Igaza van! Nem engedjük rendreutasítani. Az elnök a kezével csendre intette a kereskedőket. — Én figyelmeztetni akarom a szónokot, hogy Nagy Frigyest a havezmezőn nem kötötték a házszabályok, ő tehát mondhatta azt az idézetet. A képviselő úr azonban itt tartozik respektálni a házszabályokat s ezért nem mondhatja. Rendreutasitom, _______ 81 AGYAR NEMZET._______ 1901. augusztus 1. Az elöljáróság. A halálesetről Neuhofer nyomban értesítette a főkapitányságot, a honnan az ügyeletes tisztviselő nyomban megjelent dr. Raisz Rezső V. kerületi helyettes elöljáróval, Kerényi Béla kerületi kezelőtiszttel s több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a házbeliek kihallgatását. Közben megjelent a lakásban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya s a miniszter azonnal intézkedett a lakás zár alá vétele iránt. Az egyik ajtót lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. Erről és az elöljáróság további intézkedéséről a helyszínen a következő jegyzőkönyvet vették föl: Jegyzőkönyv: Alulírott elöljáróság értesülvén Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő hirtelen haláláról, ma reggel ,fél kilenc órakor megjelent a halottasháznál, hogy a hagyaték biztosítása iránt esetleg szükséges intézkedéseket megtegye. Egyidejűleg érkezett Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter és pár perccel később Csávossy Béla, a képviselőház háznagya. Miután a halott még megvizsgálatlanul feküdt a földön, a biztosítás iránt ideiglenesen a következőleg intézkedtünk: Csávossy Béla háznagy úr elvállalta a hagyaték ideiglenes őrzéséért való felelősséget s magához vette a lakosztály egyik bejárása kulcsát s az előszobában levő könyvszekrénynek öt darab kulcsát. A másik bejárás gyengén záródván, az elöljáróság pecsétjével lepecsételtetek. A halottkémlés ideje délelőtt 11 órára megállapittatott, amikor is az elöljáróság újból meg fog jelenni. Budapest, 1901. július 31-én délelőtt fél 10 órakor. Dr. Reisz Rezső, helyettes elöljáró, Kerényi Béla kezelő tiszt. Folytatólag fölvétetett déli 12 órakor. Az elöljáróság 11 órakor újból megjelent. A kerületi orvos a halottkémlést megejtvén, Csávossy Béla háznagy ur a további intézkedést elhalasztani kérte, mert még nem történt megállapodás a kormány részéről, hogy mi történjék a halottal. Ez a megállapodás délutánra várható. Addig érvényben marad az előző jegyzőkönyvben foglalt megállapodás. Csávossy háznagy úr értesíteni fogja az elöljáróságot, illetőleg át fogja adni a kulcsokat, ha a halott elszállittatik. Addig a hagyatékért felelősséget vállal továbbra is. Dr. Keiszt h. elöljáró, Kerényi, kezelőtiszt. A gyászhir. uoqixo , • ■ .T í~í f fyf fs A haláleset hire rendkívül gyorsan terjedt a városban. Úton-útfélen erről beszéltek. Az újságok különkiadásban közölték a mélyen megdöbbentő gyászesetet s a politikai és társadalmi világnak most Budapesten időző notabilitásai egymásután siettek a halottasházhoz, részvéttel tudakozódva a katasztrófáról. Kilencz óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá Szilágyinak két Budapesten lakó rokona:" Csathó Ferencz, a budapesti királyi kúria tanácselnöke, Csathó Aurél újságíró és Lukács Sándor miniszteri tanácsos. De a halotthoz senkit sem bocsátottak be. Dr. Neuhofer táviratilag értesítette a halálesetről Szilágyinak Nagyváradon lakó nővérét, Polnárné asszonyt. Ezenkívül értesítette a kormányt, a képviselőházat és elnökét s a különféle intézeteket, amelyeknek Szilágyi tagja volt. A haláleset hírére a képviselőházra, az igazságügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a városházára, a nemzeti és országos kaszinóra, a Kálvin-téri református templomra, a központi egyetemre, az akadémiára és sok más középületre kitűzték a gyászlobogót. A halott-vizsgálat. Délelőtt tizenegy óráig nem volt szabad a halottasszobába lépni, mert le volt pecsételve s a halottlátogatók kint várakoztak a folyosón és az előszobában, míg a hatóság kiküldöttjei és a halottkém megérkeznek. Ott voltak Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gromon Dezső, Zsilinszky Mihály államtitkárok, dr. Farkas László egyetemi tanár, Csávossy Béla, a képviselőház háznagya, Vermes Béla, Blaskovics Sándor, Pióner Győző országgyűlési képviselők stb. Tizenegy órakor jött dr. Ladányi Mátyás kerületi orvos, dr. Gönczy Mór másodorvos