Magyar Nemzet, 1901. augusztus (20. évfolyam, 192-217. szám)

1901-08-01 / 192. szám

2k________­­ __________________ Szilágyi Dezső meghalt. A főváros közönségét ma korán reggel egy rémhír döbbentette meg: meghalt Szilági Dezső! Ez a hír úgy hatott, hogy háttér a*'­.' szorított minden más eseményt,­­ mintha egy óriási oszlop dőlt volna le, szinte megrendült tőle a föld. Eleinte nem hitték a hírt sehol,­­ hisz még a minap mindenki láthatta itt is, amott is, duzzadozó erejében. De rövid vár­tásra megjelentek a gyászlobogók a köz- és magánépületek ormain; megjelent több lap rendkívüli gyászkeretes kiadása és többé semmi kétség nem lehetett az iránt, hogy a magyar közéletet szinte pótolhatatlan veszteség érte: Szilágyi Dezső valóban meghalt. Szilágyi tegnap délután két órakor érke­zett meg Karlsbadból, a­hova nyaranta azért ment el évek óta, mindig három-négy hétre, mert orvosai szív- és májelhájasodást konstatál­tak régebben rajta. Mikor hazaért, egyenest a Harminczad­­utcza 6. szám alatt levő lakására hajtatott. Sápadt és rossz kedvű volt, nem igen kérdezőskö­dött az inasától, mint máskor szokta: keresték-e, nem-e, történt-e valami a lakásban, csak hama­rosan ebédet hozatott s egyúttal meghagyta az inasnak, hogy málháját cserélje ki, mivel Tátra­­füredre akar menni utókorára. — Mikor, kegyelmes uram? — Holnap! — volt a rövid, kissé mérgesen adott válasz. Az íróasztala előtt levő kis asztalkán té­ríttetett. Levest nem evett, félretette, e helyett aludt tejet kért s ezután csak húst, befőttel. Majd félliter bort hozatott föl s csendesen iszogatta, miközben jobb kedve is lett valamivel. Öt óra felé esti lapokért küldött s hatig olvas­gatott. Ezután hálószobájába ment, a­hol mo­sakodásra készülődött s az ajtókat is magára zárta. Este fél hét tájban néhány perczre kiment a hálószobából, aztán újra visszavonult, az aj­tókat ismét elzárva maga után. A szolga, Darvasy Sándor, a­ki feleséges­tül ott is lakik, még egy estilapot hozott és be akarta vinni, de nem mert kopogni. — Hátha alszik s akkor, ha fölverem, rendkívül fölingerlem, — mondotta ma a halál­eset körülményeit beszélve, a lakáson egybegyűl­tek előtt. Fél kilenczkor mégis bekopogtatott, meg akarta kérdezni, hogy ne hozzon-e vacsorát? De választ nem kapott és újra nem mert zör­getni. Várta, míg ura csöngetni fog, de a hos­­szas várakozásban késő este lett és így aludni tért. Ma reggel hat órakor a szolga újra beka­­j­tatott, de mivel semmi neszt sem hallott és erősebb zörgésre sem kapott választ, gyanú­­ni kezdett, hogy urát valami baj érte. Magában nem mervén eljárni, nyomban kp­­ült és áthajtatott a Margit-rakpart 15-ik szár­­a házba, hogy értesítse dr. Neuhofer Já­nos ügyvédet, Szilágyi házigazdáját és bizal­mas barátját, a­ki sűrűn megfordult a Har­­minczad­ utczai lakásban. Neuhofer rögtön át­jött és egy Gizella-téri lakatossal fölnyittatta a lakás aj­taját. A­mint az Erzsébet­ térre nyíló hálószobába léptek, megdöbbenve látták, hogy Szilágyi Dezső teljes pongyolában a padlón fekszik, a mosdó és az ágy között, teljesen mozdulatlanul. Mivel nem tudták, hogy él-e, meghalt-e, telefonoztak a mentőkért. Háromnegyed hétkor már ott volt dr. Iványi Ernő ügyeletes orvos Dóczy Imre mentővel és első pillanatra konstatálta, hogy Szilágyi Dezső meghalt. De hogy a halál mikor állhatott be, azt a mentők hamarosan pozitíve nem tudták megállapítani, a már jelentkező hullafoltokból ítélve azonban, tegnap este nyolc­ óra tájára tették ezt az időpontot. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Julius 31. — Szilágyi, a Házelnök. Szilágyi Dezső, pályájának bármelyik részét tekintjük is, itt meg új ragyogó tulajdonokkal tündöklik. Nehéz, nagyon nehéz eldönteni, vájjon melyik tulajdona emelte őt legmagasabbra. Várjon mint parlamenti debatter, mint tudós, mint elme, vagy mint causeur volt-e a legnagyobb? Mint egyszerű képviselő, mint egyetemi pro­fesszor, mint miniszter, mint Házelnök volt-e legimpozánsabb ? Talán — talán mégis mint a ma­gyar képviselőház elnöke állott legmagasab­ban. Lehet, hogy azért, mivel e pozicziója volt a legexponáltabb, mivel itt mindenek szeme őt látta s így nagy tulajdonai senki figyelmét el nem kerülhették. A mikor Wekerle Sándor és kabinetje be­adta lemondását és a király az uj kormány megalakításával Bánffy Dezső bárót bízta meg, a betöltetlen ház­elnöki méltósággal Szilágyi Dezsőt kínálták meg, a­ki ezt el is fogadta. Voltak, sokan voltak, a­kik ezt a választást nem tartották szerencsésnek. A magyar kép­­viselőház elnökének kényes, felette nehéz a pozí­c­iója. A kopott tanácskozó­terem üvegfedele alatt nem egyszer vonulnak át azok az orkán­­szerű viharok, mikor a forrpontra került szen­vedelmek pillanatában a vezető férfiú teljes hig­gadtságára, objektív bölcseségére van szükség,, hogy a túlfeszített katlan szét­ ne pattanjon, És várjon meg lesz-e ez a higgadt tárgyila­gosság, ez a mindenek fölé helyezkedő bölcse­­ség Szilágyi Dezsőben, a csak akkor letűnt­ ádáz egyházpolitikai harczok első katonájában, a­ki csak az imént gyilkos háborút vívott meg. Ott, az emelvénye tövében ültek ádáz ellenfelei. Vájjon képes lesz-e velük szemben a higgadt tárgyilagosság fokára felemelkedni? Nem volt-e túlságos exponált helyzetben ahhoz, hogy kellő tekintélye legyen minden oldalon? Sokan táplálták ezeket az aggodalmakat. És a­­mikor felült az elnöki székbe, akkor tűnt csak ki ennek a férfiúnak valódi nagysága. Rövid néhány hónap alatt a magyar parlamentnek olyan el­nökévé lett, a­kire bámulattal tekintett nem­csak hazája, de egész Európa. Az egész képvi­selőház, jobboldal, baloldal, határtalan tisztelet­tel nézett feléje, úgy ült ott székében, mint a pártatlanság, az igazság megszemélyesítője, a törvények és szabályok vasszigorusága, eltánto­­ríthatatlan őre. Rendreutasításaiból tekintet nél­kül kijutott balfelé, jobbfelé egyaránt s volt rá eset, hogy aktív minisztert­­figyelmeztetett a parlamenti illem betartására. És mind e szigo­rúsága mellett, még a leghevesebb viharok kö­zepett sem akadt oppozíc­iója; egy-egy figyel­meztető megjegyzésében annyi szellem, oly finom gúny vegyült, hogy a legtöbb esetben maga a­­ rendreutasított sem vette zokon a figyelmezte­tést, sőt a legtöbbször kevéssel az eset után az aposztrofált képviselő ment fel az elnöki emel­vényre, hogy bocsánatot kérjen rendzava­rásáért. Egy ízben, az obstrukczió elején, a függet­lenségi párt első padsorában zajongott, kiálto­­­zott az obstruálok egyik legszilajabbja. Az el­nök odafordult feléje. Nem szólt egy szót se, csak nézte őt merően, azzal a vésztjósló, mély tüzű, tekintettel, a­hogyan nézni ,csak ő tudott. A szilaj kurucz megpróbálta farkasgzemet nézni Szilágyi Dezsővel. Nem tudta kiállani a szeme nézését. Felállott, majd lassan, vonszoló léptek­­tekkel, morogva a folyosóra húzódott. Az a te­kintet kihozta a konczeptusából. Egy más alkalommal ugyancsak egy füg­getlenségi kemény szavakkal illette a szabad­­elvű pártot, a­melynek azt vetette a szemére, hogy 67 óta él és kormányoz és nem akar meg­halni. — Azt mondom önöknek, — szólt a jobb­oldal felé — a­mit Nagy Frigyes, gogdott ha­láltól szepegő katonáinak: Hunden­, wollt ihr denn ewig leben? A Ház megmozdult. A szabadelvű pártból erélyes kiáltások hal­latszottak : — Rendre! Szilágyi Dezsőnek fölösleges volt ez a figyelmeztetés. Haragosan megrázta a csengetyűt. » Erre meg a függetlenségi párt támadt föl. — Igaza van! Nem engedjük rendreutasítani. Az elnök a kezével csendre intette a keres­kedőket. — Én figyelmeztetni akarom a szónokot, hogy Nagy Frigyest a havezmezőn nem kötöt­ték a házszabályok, ő tehát mondhatta azt az idézetet. A képviselő úr azonban itt tartozik respektálni a házszabályokat s ezért nem mond­hatja. Rendreutasitom, _______ 81 AGYAR NEMZET._______ 1901. augusztus 1. Az elöljáróság. A halálesetről Neuhofer nyomban értesítette a főkapitányságot, a honnan az ügyeletes tiszt­viselő nyomban megjelent dr. Raisz Rezső V. kerületi helyettes elöljáróval, Kerényi Béla kerületi kezelőtiszttel s több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a házbeliek kihallgatását. Közben megjelent a lakásban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a kép­viselőház háznagya s a miniszter azonnal intéz­kedett a lakás zár alá vétele iránt. Az egyik ajtót lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. Erről és az elöljáróság további intézkedé­séről a helyszínen a következő jegyzőkönyvet vették föl: Jegyzőkönyv: Alulírott elöljáróság értesülvén Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő hirtelen ha­láláról, ma reggel ,fél kilenc­ órakor megjelent a halottasháznál, hogy a hag­yaték biztosítása iránt esetleg szükséges intézkedéseket megtegye. Egy­idejűleg érkezett Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter és pár perc­c­el később Csávossy Béla, a képviselőház háznagya. Miután a halott még meg­­vizsgálatlanul feküdt a földön, a biztosítás iránt ideiglenesen a következőleg intézkedtünk: Csávossy Béla háznagy úr elvállalta a hagya­ték ideiglenes őrzéséért való felelősséget s magá­hoz vette a lakosztály egyik bejárása kulcsát s az előszobában levő könyvszekrénynek öt darab kul­csát. A másik bejárás gyengén záródván, az elöl­járóság pecsétjével lepecsételtetek. A halottkémlés ideje délelőtt 11 órára megállapittatott, a­mi­kor is az elöljáróság újból meg fog jelenni. Buda­pest, 1901. július 31-én délelőtt fél 10 órakor. Dr. Reisz Rezső, helyettes elöljáró, Kerényi Béla kezelő tiszt. Folytatólag fölvétetett déli 12 órakor. Az elöljáróság 11 órakor újból megjelent. A kerületi orvos a halottkémlést megejtvén, Csávossy Béla háznagy ur a további intézkedést elhalasztani kérte, mert még nem történt megállapodás a kor­mány részéről, hogy mi történjék a halottal. Ez a megállapodás délutánra várható. Addig érvényben marad az előző jegyzőkönyvben foglalt megállapo­dás. Csávossy háznagy úr értesíteni fogja az elöl­járóságot, illetőleg át fogja adni a kulcsokat, ha a halott elszállittatik. Addig a hagyatékért felelőssé­get vállal továbbra is. Dr. Keiszt h. elöljáró, Kerényi, kezelőtiszt. A gyászhir. uoqixo , • ■ .T í~í f fyf fs A haláleset hire rendkívül gyorsan­ terjedt a városban. Úton-útfélen erről beszéltek. Az újságok különkiadásban közölték a mélyen megdöbbentő gyászesetet s a politikai és társa­dalmi világnak most Budapesten időző notabili­­tásai egymásután siettek a halottasházhoz, rész­véttel tudakozódva a katasztrófáról. Kilencz óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá Szilá­gyinak két Budapesten lakó rokona:" Csathó Ferencz, a budapesti királyi kúria tanács­elnöke, Csathó Aurél újságíró és Lukács Sán­dor miniszteri tanácsos. De a halotthoz senkit sem bocsátottak be. Dr. Neuhofer táviratilag értesítette a halál­esetről Szilágyinak Nagyváradon lakó nővérét, Polnárné asszonyt. Ezenkívül értesítette a kor­mányt, a képviselőházat és elnökét s a különféle intézeteket, a­melyeknek Szilágyi tagja volt. A haláleset hírére a képviselőházra, az igazságügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a város­házára, a nemzeti és országos kaszinóra, a Kálvin-téri református templomra, a központi egyetemre, az akadémiára és sok más középü­letre kitűzték a gyászlobogót. A halott-vizsgálat. Délelőtt tizenegy óráig nem volt szabad a halottasszobába lépni, mert le volt pecsételve s a halottlátogatók kint várakoztak a folyosón és az előszobában, míg a hatóság kiküldöttjei és a halottkém megérkeznek. Ott voltak Plósz Sándor igazságügyminisz­ter, Gromon Dezső, Zsilinszky Mihály állam­titkárok, dr. Farkas László egyetemi tanár, Csávossy Béla, a képviselőház háznagya, Ver­mes Béla, Blaskovics Sándor, Pióner Győző országgyűlési képviselők stb. Tizenegy órakor jött dr. Ladányi Mátyás kerületi orvos, dr. Gönczy Mór másodorvos

Next