Magyar Nemzet, 1901. november (20. évfolyam, 273-298. szám)

1901-11-01 / 273. szám

Budapest, 1901. XX. évfolyam, 273. szám. Péntek, november t ll LGYAR NEMZET Szerkesztőség és kiadóhivatal- VII., Kerepesl-üf 54. Atíisnaeum-épiilet. : Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők. felelős szerkesztő. Egész évre 12 írt, félévre 8 írt, negyed-1 évre 3 frt, egy hónapra 1 írt. ■> Egyes szám helyben és vidéken 4 fcr.t ■ A szabadelvüpárt ünnepe. Budapest, október SÍ. Ünnep volt tegnap este a szabadelvü- pártkörben. A szabadelvüpárt és annak vezére ünnepelték győzelmes harcz után a kölcsönös viszontlátást s élvezték ennek örömét. A lelkesedés viharzott az oszlopos terem boltivei alatt s a tegnapi est emléke soká megmarad a szivekben. A szeretet, a ragaszkodás s öröm érzelmeit delejes áram­latok vitték a tömött sorokon át. Széli Kálmán és Horánszky Nándor beszédei fejezték ki méltón és nemesen mindazt, a mit a fényes gyülekezet valamennyi tagja érezett. Egyszerűbb, tisztább és mégis hatáso­sabb szavak nem képzelhetők, mint mi­nőkkel a vezér: Széli Kálmán üdvözölte pártját. Hogy miképp lehet a formalitá­sokba lüktető életet és lelket, sőt az esz­mék egész sorozatát önteni, miképp lehet a szabadelvüpárt, hogy úgy mondjuk, házi ünnepét nagj^, országos jelentőségre emelni ? — Széli Kálmán megmutatta. A miniszter­elnök bir azon sajátos tulajdonsággal, hogy nyilatkozatai mindig magas nívót érnek el s mintegy azonnal piedesztált kapnak. Másik tulajdonsága, hogy úgy tudja össze­gyűjteni az igazságok fénysugarait, mint a gyűjtő-lencse a világosságéit. Összetömö­rülve, ezek mindig intenzív fényt és szinte gyújtó meleget kapnak. Fényes és meleg színekben bontakozott ki azon egész kép, melyet Széli Kálmán miniszterelnök saját programmjáról, ennek szigorú megtartásáról, a tiszta választások­ról s ezek eredményéről rajzolt. A mit a pártegységről és pártfegyelemről mondott, az tömör és klasszikus feljegyzése marad a helyes parlamenti felfogásnak. De leglényegesebb és legmaradandóbb értékű a miniszterelnök azon kijelentése, hogy programmjához, mely a nemzeti ál­lamnak rendíthetetlen liberálizmus alapján való kiépítése, szigorúan ragaszkodik, ezen épül fel a szabadelvüpárt egysége s ezt helyeselte a szabadon nyilatkozó nemzet a tiszta választások által. E nyilatkozattal szemben el kell né- mulnia a vádnak és gyanúsításnak. Széli Kálmán miniszterelnök a liberálizmust a legmagasabb talapzatra helyezte s a nem­zeti politika alapjává tette. És sajátságosán találkozik itt két nagy korszak. Mind a kettő lényegesen befolyásolta a nemzet sorsát. Mind a kettőt a szabadon nyilatkozó nemzet világos akarata jelle­mezte. A kiegyezés, tehát Deák korszaka s a jelen korszak, melyet Széli Kálmán in- augurált. Bizonyára voltak tiszta válasz­tások máskor is, de a tisztult politikai élet üdébb forrásából nem származott parla­ment, mint az, mely a kiegyezést meg­alkotta és mint az, melyet a legutóbbi vá­lasztások hoztak létre. És mind a két sza­badakarat nyilatkozata által ugyanazt a két nagy tényt szentesítette a nemzet. A közjogi alku és a liberális nemzeti politika tényét. Ha van valami lényeges kiegészítő része Deák alkotásának, úgy ez a lényeg a szabadelvüség. Ha a kiegyezésnek volt valami föltétele, úgy ez a liberálizmus. A konzervativek azért nem voltak képesek létrehozni a kiegyezést, mert nélkülözték a nemzet életföltételét: a szabadelvüséget s nem volt lábuk alatt a liberális hagyo­mányok alapja. (Mondanunk sem kell, hogy a liberálizmus feltétele, mint különben is pusztán erkölcsi feltétel, annál kevésbé vicziálhatná a dualizmust, mert a ma­gyar politika liberálizmus nélkül nem is képzelhető.) A kiegyezés és a szabad­elvüség tehát szolidárisak. Oly értelemben, hogy a konzervatív politika a kiegyezést szü- Jcebbre tervezte, mint DeáJc Ferencz. Ezt az alap­tételt ismét szentesítette a nemzet szaba­don nyilatkozó akarata. A magyar nemzet óriási többsége a most lefolyt választások által ismét megszavazta a közjogi alapot s annak nélkülözhetetlen velejáróját, a liberális nemzeti politikát. Deák nagy kor­szaka eképp s e korszak szelleme fényes restaurálást nyert Széli Kálmán miniszter- | elnök által. A megkérdezett nemzet teljesen szabad akaratnyilvánitással ismét kijelentette, hogy nemzeti megszilárdulásunk kettős feltétele és zárköve gyanánt tekinti a közjogi alapot és a liberálizmust. Eképp teljes züllésre jutott minden kí­sérlet, a mely a nemzetet akár a közjogi alaptól, akár a liberálizmustól el akarta tántorítani. A magyar államnak Széli Kálmán ügyes, bátor és szilárd keze által vezetett büszke hajója eképp kettős, de egységes czélt jelző iránytűvel, a közjogi alap és a liberálizmus iránytűjével evez ki a politika sik vizeire, hogy haladjon legfőbb czéiunk s biztos kikötőnk, a végleges megszilárdu­lásunk felé. Apponyi Albert. Megtudtuk a trónbeszédböl, mily gaz­dag munkaprogrammal indul neki a kor­mány az uj országgyűlésnek, A miniszter- elnök tegnapi beszédéből, a melyet, mint pártvezér, híveinek mondott, értesültünk, hogy e gazdag munkaprogramm keresztül­vitelében mily erős bizalommal számit Széli Kálmán a szabadelvüpárt odaadó tá­mogatására. Hogy pedig az uj képviselő- ház alkotmányos tevékenysége olyan le­gyen, hogy a kormány gazdag munka- programmja komoly akadály nélkül meg­valósuljon, erre legnagyobb garanczia az a férfin, a ki ma, országos rokonszenv megnyilatkozásai közepeit, foglalta el az elnöki széket: Apponyi Albert gróf. Az egész nemzet megnyugodva vesz tudomást róla, hogy Apponyira van rá­bízva a Ház tanácskozási rendje, a Ház méltóságának megőrzése, a Háznak ha­talma. Egyénisége, szeplőtelen politikai múltja, fényes tehetségei, népszerűsége és vala­mennyi pártnál élvezett tekintélye prede­sztinálták őt arra, hogy a Ház elnöki szé­két elfoglalja, hogy e díszes helynek díszt adjon, hogy a mi e székkel elválhatatlanul össze van kötve, azt a tekintélyt növelje a saját egyéniségének csorbítatlan tekin­télyével. Hogy Széli Kálmán szeme egyenesen rajta akadt meg, hogy a »tiszta atmoszféra« parlamentjének vezetését az ö kezében látta legméltóbban elhelyezve: ez szeren­csés órának volt szerencsés gondolata. Apponyi gróf a politikusok azon faj­tájából való, a kik nemes és nagy eszmélj eszményi törekvések kristálytiszta levegő­jében érzik jól magukat. Gondolata min­dig magasan fölébe csapott a megalkudni tudó politika alacsonyabb régióinak. A napi küzdelmek ködrétegei mögött szeme a nagy, örökeszmék állócsillagának fényét kereste mindig. A nemzet nagy igazaiért I küzdött s a hatalom elnyerésének vágya soha sem irányította lépéseit. Önzetlensége, gondolkodás módjának emelkedettsége, finom, érzékeny lelke, ékes­szólásának ereje és zománcza a tiszta» erkölcsi légkör, mely törekvéseit mindenkor körülvette : — népszerűvé tette őt. S a mi több a népszerűségnél: tiszteltté, nemcsak az értelmiség szemében, de a népnek széles rétegeiben. Pályája, a mely magas ívben haladt mindig, magasan a közepes tehetségek feje felett, sehol sem mutat eltérést azon poli­tikai ideáloktól, a melyekhez soha sem tudna hűtlen lenni. Az uj alakulásba, a melyet Széli Kálmán hatalmas keze az országnak egy súlyos válságában hozott létre, Apponyi, a ki vezér volt mindig, szokott önzetlensé­gével hamar beletalálta magát. Levetette tündöklő vezéri köntösét s magára öltötte a munkának egyszerű zubbonyát, odaállott a Széli Kálmán háta mögé és hű munka­társává szegődött a legnehezebb kérdé­sekben. Most, mikor nemcsak a parlament, de az egész ország bizalmából és tüntető lel­kesedésével ül eluöki székébe, fokozottabb mértékben fordul felé mindenek figyelme, mert annak az európai hangnak, a melyet Széli Kálmán honosított meg a parlament­ben, megfelel az a nivó-em el kedés, a mely­ben oroszlánrésze van a Ház uj elnökének. Székfoglaló beszéde előre hinti fényét az ö uj pályájának. Gyönyörű beszéd volt, tele megkapó gondolattal, magasan szárnyaló eszmével, tele poézissel, előadva azzal az elragadó ékesszólással, a mely egy Lapunk mai saáma 20 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents