Magyar Nemzet, 1901. november (20. évfolyam, 273-298. szám)
1901-11-01 / 273. szám
1901. november 1. MAGYAR NEMZET. Országgyűlés. Az ülést még a korelnök, Fábiny Teofil nyitja meg. A megbízólevelek ellen beadott kérvényeket és panaszokat még ő hozza a Ház tudomására és ő tartja a rendet, miközben a kilencz osztály előadói egyenkint jelentést tesznek tegnapi tevékenységük eredményéről. Nagyrészt új emberek az előadó urak, akik még járatlanok az előterjesztések formaságaiban. Egyik-másik állandóan »mandátumról« beszél, amíg végre Madarász apó nagy dühösen közbeszól : — Megbízólevél az, nem mandátum! A következő előadónak azonban megint rájárt a szája a mandátum szóra. Beletelt fél óra, mire az elnökválasztásra került sor. A szavazás a képviselő urak nagy érdeklődése közepett folyt le. A szavazók személyesen járultak az urna elé s a zsúfolt karzatok közönsége kapva kapott az alkalmon, hogy a Ház új tagjait megismerje. De a képviselők is érdeklődéssel szemlélték az új törvényhozókat, akik között sok ismeretlen akadt az ő számukra is. A többség a szabadelvű párt kandidálása folytán Apponyi Albert grófra, a Kossuth-párt Komjáthy Bélára szavazott. Nagy csendben hirdette ki Fabiny Teofil az eredményt. A beadott 282 szavazat közül 242-vel Apponyi Albert grófot a Ház elnökévé választották, míg a függetlenségiek jelöltje, Komjáthy Béla 36 szavazatot kapott hívei köréből. Taps és éljenzés kísérte az eredmény kihirdetését, melyet az alelnökök megválasztása követett. A régieket, Tallián Bélát és Daniel Gábort választották meg újólag. A függetlenségiek Barabás Bélára és Tóth Jánosra szavaztak. A háznagy és a jegyzők megválasztása következett. Háznagynak Csávossy Bélát, jegyzőknek Decsovits Györgyöt, Esterházy Kálmánt, Illyés Bálintot, Lázár Árpádot, Molnár Antalt, Nyegre Lászlót újból megválasztották. Makkay Zsigmondnak is jutott 27 szavazat, ennek bejelentése a jobbfélen derültséget, a szélsőbalon meg némi boszúságot okozott. Fabiny Teofil most felállott helyéről. Néhány rövid szóban megköszönte a Ház támogatását s helyet csinált az uj elnöknek, a ki fekete magyar díszben kardosan mutatkozott be a Háznak, mely perczekig zajló tapssal és éljenzéssel fogadta. A karzaton felállottak, lelkesülve nézték a szép jelenetet, a melyet a tanácskozóterem nyújtott. Majd áhitatos csendben beszélni kezdett az új elnök. Mindjárt első mondataival hatalmában tartotta az egész Házat, annak minden oldalát. Átható közjogi tudásának tárházából merítve, néhány klasszikus tömörségű mondatban, nem múló értékű jellemzését nyújtotta annak, hogy a magyar nemzetnek a népképviseleti intézmény mit jelent. Jobboldal, szélsőbal egyaránt tapsolt, helyeselt. És a taps és éljenzés ismét és ismét felírjuk a ragyogó beszéd minden jelentősebb passzusának nyomában. A mit Apponyi gr. a szólásszabadságról, különösen pedig amit a királyi beszéd kapcsán a képviselőház magasztos feladatairól, a pártokat és ellenkező véleményeket összefűző magasabb szolidaritásról mondott, el nem halványuló példái lesznek az ékesszólásnak minden időre. Apponyi gróf elnöki székfoglalásával a Ház megalakult. A »képviselő urak«-ból »t. Ház« lett. Mandátum ellen panasz többé el nem fogadható. Az új elnök előterjesztései után még Széll Kálmán tett indítványt a bizottságok megalakítására és a jegyzői kar kiegészítésére, mire Apponyi gróf lelkes éljenzése közben az ülés véget ért. A képviselőház Ülése október 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Korelnök: Fabiny Teofil. Körjegyzők: Baross János, Csekonics Gyula gr., Wilczek Frigyes gr., Bethlen István gr., Szüllő Géza, Borbély György. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, Plósz Sándor igazságügyi miniszter, Cseh Ervin horvát-szlavén miniszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. Az osztályok jelentései. Az osztályok jelentései értelmében elnök enuncziálja, hogy 425 megbizólevél rendben találtatott, 4 ellen eddig kérvény érkezett be, 16 formai kifogás alá esett. E szerint 425 mandátum a szokásos 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelentetett ki. Választások. Korelnök kihirdeti az eredményt, a mely szerint az elnöki tisztségre 282 szavazat adatott be. Ebből gróf Apponyi Albert kapott 242, Komjáthy Béla 36, Justh Gyula egy szavazatot, 3 üres volt. E szerint gróf Apponyi Albert 202 szavazattöbbséggel a Ház elnökévé lett megválasztva. (Lelkes éljenzés és taps.) Alelnökökké: Dániel Gábor 195 és Tallián Béla 184 szavazattal lettek megválasztva. Barabás Béla 39, Tóth János 38 szavazatot kaptak. Jegyzőkké: Dedovich György (201), gróf Esterházy Kálmán (201), Illyés Bálint (165), Lázár Árpád (199), Molnár Antal (200) és Nyegre László (200) lettek megválasztva. Makkai Zsigmond 29 szavazatot kapott. Háznagygyá Csávossy Béla lett megválasztva 199 szavazattal. A korelnök búcsúja. Korelnök: Mindazon teendőket, amelyek a házszabályok értelmében a Ház alakításának előkészítése czéljából a korelnökre és a körjegyzőkre bizvákt,elintéztük és igy megbízatásunkban eljártunk. (Éljenzés. Korelnök és a körjegyzők felállanak.) Mielőtt azonban helyemet elhagynám, magam és buzgó fiatal munkatársaim nevében meleg köszönetet mondunk a szives jóakaratért, amelyben minket részesíteni méltóztattak és kérjük szives jóakaratukat jövőre is. (Általános élénk éljenzés.) A korelnök és a körjegyzők elhagyják helyeiket, Apponyi Albert gróf és az újonnan választott körjegyzők foglalják el az elnöki pódiumot. Az elnök beszéde: Apponyi Albert gróf: (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Tisztelt képviselő urak ! Midőn bizalmuk az elnöki tisztet reám ruházta, kitüntetésben részesítettek, amelynél nagyobbat, hivatásban,amelynél magasabbat nem gondolhatok. A kitüntetésért, amelyben osztoznak igen tisztelt elnöktársaim, az ő nevükben is szívem mélyéből köszönetet mondok, a hivatásnak velük együtt lelkiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. Talán fel fog emelni feladatom magaslatára az a rajongó lelkesedés, amelylyel ősi alkotmányunkban a nemzet hatalmas politikai géniuszának legcsodálatosabb művét bámulom és az a törhetlen hit, amelylyel a parlamenti intézményekhez, különösen pedig azok népképviseleti tényezőjének hatalmi állásához ragaszkodom, mert ebben látom úgy a politikai szabadságnak, a nemzeti önkormányzat gondolatának, mint közjogi önállóságunknak legerősebb biztosítékát. Azok a feltételek ugyanis, amelyekhez a parlamenti kormányforma a fejedelmi jogok gyakorlását köti, egyfelől azok állandó össz- hangját biztosítják a nemzeti akarattal, másfelől lényegileg és formailag elkülönítik a magyar királyi jogkört attól a jogkörtől, amelylyel ő felsége mint más országok fejedelme bír; általuk nyilvánul meg tüzetesen a magyar királyi hatalom önálló közjogi személyisége és ezzel a magyar korona függetlensége. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nem csoda tehát, hogy e nemzet oly szívósan küzdött alkotmányának parlamenti átalakulásáért és hogy most is, eltérőleg attól a szkepticzizmustól, mely a parlamenti intézményeket másutt környékezi és mely a reakczionárius irányzatok olcsó szellemeskedésének valóságos divatczikkévé vált, féltett nemzeti kincsként őrzi ez intézményeket és szorgos munkával fáradozik azok súlypontjának, a népképviseletnek megerősítésén úgy gyökereiben, tudniillik a néptől való függésben, mint működésében — tudniillik minden egyéb tényezőtől való függetlenségében. (Általános élénk éljenzés és taps.) Az én politikai életemnek is ezek az alapvető meggyőződései, melyek elhatottak agyamból szívembe, átmentek húsomba és vérembe egy harminczéves képviselői pálya harczaiban és tapasztalásaiban. Aki ezekkel telítve lép az elnöki posotra, annak itt csak egy gondolata lehet: aképp viselni tisztjét, hogy e népképviseleti kamarának méltósága megóvassék, tekintélye gyarapodjék, hatalma növekedjék. (Élénk helyeslés.) Becsületes szándékom tudatában teljes bizalommal lépek e nagy czélok szolgálatába, bizva mindenekfölött Isten segítségében, bizva e szék dicső hagyományaiban, bizva e Ház minden egyes tagjának támogatásában. (Éljenzés.) Az elnöki szék hagyományait érintve fölidéztem a Ház előtt Szilágyi Dezsőnek soha nem múló emlékét, akinek nagysága egyaránt kimagaslott az ellenzéki vezér, a kormányférfiú és a kormányt támogató egyszerű képviselő szerepében, de bizonyára sehol sem tündöklött ragyogóbb fényben, mint ezen a helyen. Közvetlen elődömre nem mondhatok nagyobb dicséretet, mint ha kiemelem azt, hogy e nagy hagyományok fonala az ő kezeiben meg nem szakadt (Éljenzés.) és nekem nem lehet e helyen méltóbb ambíczióm, mint azok fentartása és érvényesítése. (Élénk helyeslés.) A Ház minden tagjának támogatására pedig azért számítok, mert lehetetlen, hogy egyet ne értsünk mindnyájan a népképviselet magas hivatásának felfogásában és hogy át ne érezzük e hivatás teljesítésének föltételeit, amelyek fölött őrködni nemcsak az elnökségnek, de mindnyájunknak feladata. (Általános helyeslés.) E föltételek elseje és egyáltalán a törvényhozó testület eltelve a szólásszabadság; dicső elődeink nagy küzdelmek árán vívták ki annak törvényes biztosítékait, rajtunk áll e vívmány megbecsülése és tényleges életben tartása. De magánál a szabadságnál nem csekélyebb fontossággal bír a szabad cselekvés erkölcsi korlátainak megtartása; (ügy van!) ez minden szabadságnak, tehát a parlamenti szólásszabadságnak is léttörvénye. A házszabályok elvi fontosságú rendelkezései nem is tartalmaznak egyebet, mint egyfelől a szólásszabadságnak biztosítását, másfelől azon erkölcsi korlátok meghatározását, melyeket e szuverén testület lelkiismerete fölismert és függetlenül kodifikált ön önmagának. (Igaz! Úgy van!) A házszabályok végrehajtásában kötelességem lesz egyfelől a nyilatkozási szabadságot mindenkinek, a legtörpébb kisebbségnek, a legelszigeteltebb, sőt a legellenszenvesebb vélemény számára is egyformán biztosítani, (Általános helyeslés.) másfelől pedig e szabadság önalkotta korlátát a parlament minden tényezőjével, a leghatalmasabbal úgy, mint a leggyengébbel szemben egyaránt érvényesíteni. A Ház pedig saját hatalmi állásának alapjait rongálná, ha e feladat teljesítésében az elnökséget nem támogatná. (Igaz! úgy van!) ha akár türelmetlenséggel a szólásszabadságot, akár fegyelmetlenséggel annak önalkotta korlátait megtámadná. (Igaz ! Úgy van !) Ha tehát olyan pillanatokban, midőn egyesek és pártok talán jogosult érzelmek hatása alatt e szabályokon áttörni készülnek, elnöki tisztem jogait amily szigorú pártatlansággal, épp olyan határozottsággal érvényesítem, jusson a Ház minden tagjának eszébe, hogy ezt egyedül a népképviseleti kamara fenségének szolgálatában teszem (Általános zajos éljenzés és taps.) és legyen minden múló szenvedélynél erősebb azon intézményekhez való ragaszkodásunk állandó szenvedélye, amelyeken nemzeti létünk és szabadságunk biztossága nyugszik. (Zajos helyeslés balfelől.) Azok a házszabályok, amelyek a jelen országgyűlésen lépnek először érvénybe, több oly újítást tartalmaznak, amelyek az elnöki hatás-kört érintik. Ezek közt legfontosabb az a feladat, amelyet az összeférhetetlenségi törvény végrehajtása körül bíznak az elnökségre; értem a Ház azon tagjainak megjelölését, akikből esetről-esetre sorshúzás útján alakítandók az összeférhetetlenségi ítélőbizottságok. E feladat kötelességszerű teljesítésénél, amint a felelősséget egyedül viselem, úgy minden idegen befolyás és idegen tekintet kizárásával fogok eljárni.Általános helyeslés.) Kiindulási pontom az a szilárd hit, hogy a Ház minden tagja ezt a bírói tisztet, ha annak gyakorlására meghivatnék, bírói szellemben fogná gyakorolni. Ki van tehát zárva, akár a bántó mellőzésnek gyanúja, akár a kivételes bizalom nyilvánításának gondolata. Ama névsor összeállításánál meggyőződésem szerint két vezérszempontnak kell érvényesülni. Egyfelől a kisorsolás esélyeivel szemben is a lehetőségig biztosítani a judikatúra egyöntetűségét, másfelől a közvélemény minden árnyalatát megnyugtatni, a törvénynek a törvényhozó akarata szerinti végrehajtása iránt. Én ez ügyben kizárólag ezt a két szempontot fogom legjobb tudásom szerint alkalmazni. A Házszabályok egyéb újításai szigorúbb intézkedéseket tartalmaznak a rend súlyos meg a