Magyar Nemzet, 1901. november (20. évfolyam, 273-298. szám)

1901-11-01 / 273. szám

1901. november 1. M­AGYAR NEMZET. Országgyűlés. Az ülést még a korelnök, Fábiny Teofil nyitja meg. A megbízólevelek ellen beadott kérvényeket és panaszokat még ő hozza a Ház tudomására és ő tartja a rendet, miközben a kilencz osztály előadói egyenkint jelentést tesz­nek tegnapi tevékenységük eredményéről. Nagy­részt új emberek az előadó urak, a­kik még járatlanok az előterjesztések formaságaiban. Egyik-másik állandóan »mandátumról« beszél, a­míg végre Madarász apó nagy dühösen közbe­szól : — Megbízólevél az, nem mandátum! A következő előadónak azonban megint rájárt a szája a mandátum szóra. Beletelt fél óra, mire az elnökválasztásra került sor. A szavazás a képviselő urak nagy érdeklődése közepett folyt le. A szavazók sze­mélyesen járultak az urna elé s a zsúfolt kar­zatok közönsége kapva kapott az alkalmon, hogy a Ház új tagjait megismerje. De a kép­viselők is érdeklődéssel szemlélték az új tör­vényhozókat, a­kik között sok ismeretlen akadt az ő számukra is. A többség a szabadelvű párt kandidálása folytán Apponyi Albert grófra, a Kossuth-párt Komjáthy Bélára szavazott. Nagy csendben hirdette ki Fabiny Teofil az eredményt. A beadott 282 szavazat közül 242-vel Apponyi Albert grófot a Ház elnökévé választották, míg a függetlenségiek jelöltje, Komjáthy Béla 36 szavazatot kapott hívei köréből. Taps és éljenzés kísérte az eredmény ki­hirdetését, melyet az alelnökök megválasztása követett. A régieket, Tallián Bélát és Daniel Gábort választották meg újólag. A függetlenségiek Barabás Bélára és Tóth Jánosra szavaztak. A háznagy és a jegyzők megválasztása kö­vetkezett. Háznagynak Csávossy Bélát, jegyzők­nek Decsovits Györgyöt, Esterházy Kálmánt, Illyés Bálintot, Lázár Árpádot, Molnár Antalt, Nyegre Lászlót újból megválasztották. Makkay Zsigmondnak is jutott 27 szavazat, ennek be­jelentése a jobbfélen derültséget, a szélsőbalon meg némi boszúságot okozott. Fabiny Teofil most felállott helyéről. Néhány rövid szóban megköszönte a Ház tá­mogatását s helyet csinált az uj elnöknek, a ki fekete magyar díszben kardosan mutatkozott be a Háznak, mely perczekig zajló tapssal és él­jenzéssel fogadta. A karzaton felállottak, lel­kesülve nézték a szép jelenetet, a melyet a tanácskozóterem nyújtott. Majd áhitatos csendben beszélni kezdett az új elnök. Mindjárt első mondataival hatalmában tartotta az egész Házat, annak minden oldalát. Átható közjogi tudásának tárházából merítve, néhány klasszikus tömörségű mondatban, nem múló értékű jellemzését nyújtotta annak, hogy a magyar nemzetnek a népképviseleti intézmény mit jelent. Jobboldal, szélsőbal egyaránt tapsolt, helyeselt. És a taps és éljenzés ismét és ismét fel­ír­juk­ a ragyogó beszéd minden jelentősebb passzu­sának nyomában. A mit Apponyi gr. a szólásszabad­ságról, különösen pedig a­mit a királyi beszéd kap­csán a képviselőház magasztos feladatairól, a párto­kat és ellenkező véleményeket összefűző magasabb szolidaritásról mondott, el nem halványuló példái lesznek az ékesszólásnak minden időre. Apponyi gróf elnöki szék­foglalásával a Ház megalakult. A »képviselő urak«-ból »t. Ház« lett. Mandátum ellen panasz többé el nem fo­gadható. Az új elnök előterjesztései után még Széll Kálmán tett indítványt a bizottságok megala­kítására és a jegyzői kar kiegészítésére, mire Apponyi gróf lelkes éljenzése közben az ülés véget ért. A képviselőház Ülése október 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Kor­elnök: Fabiny Teofil. Körjegyzők: Baross János, Csekonics Gyula gr., Wilczek Frigyes gr., Bethlen István gr., Szüllő Géza, Borbély György. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, Plósz Sándor igazságügyi miniszter, Cseh Ervin horvát-szlavén miniszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. Az osztályok jelentései. Az osztályok jelentései értelmében elnök enun­­cziálja, hogy 425 m­egbizó­levél rendben találtatott, 4 ellen eddig kérvény érkezett be, 16 formai ki­fogás alá esett. E szerint 425 mandátum a szoká­sos 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelen­tetett ki. Választások. Korelnök kihirdeti az eredményt, a mely szerint az elnöki tisztségre 282 szavazat adatott be. Ebből gróf Apponyi Albert kapott 242, Komjáthy Béla 36, Justh Gyula egy szavazatot, 3 üres volt. E szerint gróf Apponyi Albert 202 szavazattöbb­séggel a Ház elnökévé lett megválasztva. (Lelkes éljenzés és taps.) Alelnökökké: Dániel Gábor 195 és Tallián Béla 184 szavazattal lettek megválasztva. Barabás Béla 39, Tóth János 38 szavazatot kaptak. Jegyzőkké: Dedovich György (201), gróf Esterházy Kálmán (201), Illyés Bálint (165), Lázár Árpád (199), Molnár Antal (200) és Nyegre László (200) lettek megválasztva. Makkai Zsigmond 29 szavazatot kapott. Háznagygyá Csávossy Béla lett megválasztva 199 szavazattal. A korelnök búcsúja. Korelnök: Mindazon teendőket, a­melyek a házszabályok értelmében a Ház alakításának elő­­készítése czéljából a korelnökre és a körjegyzőkre bizvákt,­­elintéztük és igy megbízatásunkban eljár­tunk. (Éljenzés. Korelnök és a körjegyzők felálla­­nak.) Mielőtt azonban helyemet elhagynám, magam és buzgó fiatal munkatársaim nevében meleg kö­szönetet mondunk a szives jóakaratért, a­melyben minket részesíteni méltóztattak és kérjük szives jóakaratukat jövőre is. (Általános élénk éljenzés.) A korelnök és a körjegyzők elhagyják helyei­ket, Apponyi Albert gróf és az újonnan választott körjegyzők foglalják el az elnöki pódiumot. Az elnök beszéde: Apponyi Albert gróf: (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Tisztelt képvi­selő urak ! Midőn bizalmuk az elnöki tisztet reám ruházta, kitüntetésben részesítettek, a­melynél na­­gyob­bat, hivatásban,amelynél magasabbat nem gondolhatok. A kitüntetésért, a­melyben osztoz­nak igen tisztelt elnöktársaim, az ő nevükben is szívem mélyéből köszönetet mondok, a hiva­tásnak velük együtt lelkiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. Talán fel fog emelni feladatom magaslatára az a rajongó lelkesedés, a­melylyel ősi alkotmányunkban a nemzet hatalmas politikai géniuszának legcsodálatosabb művét bá­mulom és az a törhetlen hit, a­melylyel a parla­menti intézményekhez, különösen pedig azok nép­­képviseleti tényezőjének hatalmi állásához ragasz­kodom, mert ebben látom úgy a politikai szabad­ságnak, a nemzeti önkormányzat gondolatának, mint közjogi önállóságunknak legerősebb bizto­sítékát. Azok a feltételek ugyanis, a­melyekhez a parlamenti kormányforma a fejedelmi jogok gyakorlását köti, egyfelől azok állandó össz-­ hangját biztosítják a nemzeti akarattal, más­felől lényegileg és formailag elkülönítik a ma­gyar királyi jogkört attól a jogkörtől, a­mely­lyel ő felsége mint más országok fejedelme bír; általuk nyilvánul meg tüzetesen a magyar királyi hatalom önálló közjogi személyisége és ezzel a magyar korona függetlensége. (Élénk éljenzés a szélső­baloldalon.) Nem csoda tehát, hogy e nemzet oly szí­vósan küzdött alkotmányának parlamenti át­alakulásáért és hogy most is, eltérőleg attól a szkepticzizmustól, mely a parlamenti intézmé­nyeket másutt környékezi és mely a reakczio­­nárius irányzatok olcsó szellemeskedésének való­ságos divatczikkévé vált, féltett nemzeti kincs­ként őrzi ez intézményeket és szorgos munká­val fáradozik azok súlypontjának, a népképvi­seletnek megerősítésén úgy gyökereiben, tudni­illik a néptől való függésben, mint működésé­ben — tudniillik minden egyéb tényezőtől való függetlenségében. (Általános élénk éljenzés és taps.) Az én politikai életemnek is ezek az alap­vető meggyőződései, melyek elhatottak agyamból szívembe, átmentek húsomba és vérembe egy harminczéves képviselői pálya harczaiban és tapasztalásaiban. A­ki ezekkel telítve lép az elnöki posotra, annak itt csak egy gondolata lehet: aképp viselni tisztjét, hogy e népképvise­leti kamarának méltósága megóvassék, tekin­télye gyarapodjék, hatalma növekedjék. (Élénk helyeslés.) Becsületes szándékom tudatában teljes bi­zalommal lépek e nagy czélok szolgálatába, bizva mindenekfölött Isten segítségében, bizva e szék dicső hagyományaiban, bizva e­­ Ház minden egyes tagjának támogatásában. (Éljenzés.) Az elnöki szék hagyományait érintve föl­idéztem a Ház előtt Szilágyi Dezsőnek soha nem múló emlékét, a­kinek nagysága egyaránt kimagaslott az ellenzéki vezér, a kormányférfiú és a kormányt támogató egyszerű képviselő sze­repében, de bizonyára sehol sem tündöklött ragyogóbb fényben, mint ezen a helyen. Köz­vetlen elődömre nem mondhatok nagyobb dicsé­retet, mint ha kiemelem azt, hogy e nagy hagyományok fonala az ő kezeiben meg nem szakadt (Éljenzés.) és nekem nem lehet e helyen méltóbb ambícz­ióm, mint azok fentartása és érvényesítése. (Élénk helyeslés.) A Ház minden tagjának támogatására pe­dig azért számítok, mert lehetetlen, hogy egyet ne értsünk mindnyájan a népképviselet magas hivatásának felfogásában és hogy át ne érezzük e hivatás teljesítésének föltételeit, a­melyek fö­lött őrködni nemcsak az elnökségnek, de mind­nyájunknak feladata. (Általános helyeslés.) E föltételek elseje és egyáltalán a törvényhozó tes­tület eltelve a szólásszabadság; dicső elődeink nagy küzdelmek árán vívták ki annak törvényes biztosítékait, rajtunk áll e vívmány megbecsü­lése és tényleges életben tartása. De magánál a szabadságnál nem csekélyebb fontossággal bír a szabad cselekvés erkölcsi korlátainak megtartása; (ügy van!) ez minden szabadságnak, tehát a parlamenti szólásszabad­ságnak is léttörvénye. A házszabályok elvi fon­tosságú rendelkezései nem is tartalmaznak egyebet, mint egyfelől a szólásszabadságnak biz­tosítását, másfelől azon erkölcsi korlátok meg­határozását, melyeket e szuverén testület lelki­ismerete fölismert és függetlenül kodifikált ön ön­magának. (Igaz! Úgy van!) A házszabályok végre­hajtásában kötelességem lesz egyfelől a ny­ilatkozási szabadságot mindenkinek, a legtörpébb kisebb­ségnek, a legelszigeteltebb, sőt a legellenszen­vesebb vélemény számára is egyformán biz­tosítani, (Általános helyeslés.) másfelől pedig e szabadság önalkotta korlátát a parlament min­den tényezőjével, a leghatalmasabbal úgy, mint a leggyengébbel szemben egyaránt érvényesíteni. A Ház pedig saját hatalmi állásának alapjait rongálná, ha e feladat teljesítésében az elnöksé­get nem támogatná. (Igaz! úgy van!) ha akár türelmetlenséggel a szólásszabadságot, akár fegyelmetlenséggel annak önalkotta korlátait megtámadná. (Igaz ! Úgy van !) Ha te­hát olyan pillanatokban, midőn egyesek és pártok talán jogosult érzelmek hatása alatt e szabályokon áttörni készülnek, elnöki tisztem jogait a­mily szigorú pártatlansággal, épp olyan határozottsággal érvényesítem, jusson a Ház minden tagjának eszébe, hogy ezt egyedül a népképviseleti kamara fenségének szolgálatában teszem (Általános zajos éljenzés és taps.) és legyen minden múló szenvedélynél erősebb azon intézményekhez való ragaszkodásunk állandó szenvedélye, a­melyeken nemzeti létünk és sza­badságunk biztossága nyugszik. (Zajos helyeslés balfelől.) Azok a házszabályok, a­melyek a jelen országgyűlésen lépnek először érvénybe, több oly újítást tartalmaznak, a­melyek az elnöki hatás-­­kört érintik. Ezek közt legfontosabb az a fel­adat, a­melyet az összeférhetetlenségi tör­vény végrehajtása körül bíznak az elnök­ségre; értem a Ház azon tagjainak megjelö­lését, a­kikből esetről-esetre sorshúzás útján alakítandók az összeférhetetlenségi ítélő­bizott­­ságok. E feladat kötelességszerű teljesítésénél, a­mint a felelősséget egyedül viselem, úgy minden idegen befolyás és idegen tekintet kizá­rásával fogok eljárni.­­Általános helyeslés.) Ki­indulási pontom az a szilárd hit, hogy a Ház minden tagja ezt a bírói tisztet, ha annak gya­korlására meghivatnék, bírói szellemben fogná gyakorolni. Ki van tehát zárva, akár a bántó mellőzésnek gyanúja, akár a kivételes bizalom nyilvánításának gondolata. Ama névsor össze­állításánál meggyőződésem szerint két vezér­szempontnak kell érvényesülni. Egyfelől a ki­sorsolás esélyeivel szemben is a lehetőségig biz­tosítani a judikatúra egyöntetűségét, másfelől a közvélemény minden árnyalatát megnyugtatni, a törvénynek a törvényhozó akarata szerinti végrehajtása iránt. Én ez ügyben kizárólag ezt a két szempontot fogom legjobb tudásom szerint alkalmazni. A Házszabályok egyéb újításai szigorúbb intézkedéseket tartalmaznak a rend súlyos meg­ a

Next