Magyar Nemzet, 1902. február (21. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

1902. február 1. MAGYAR NEMZET. Elnöki bejelentések. Elnök bemutatja a m. kir. kúria átiratát, a vonatkozó ítélettel együtt, mely szerint a Zichy Jenő gróf képviselő választásának érvényessége ellen beadott kérvényt a kúria elutasította. Ennek folytán Zichy Jenő gróf végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. A pénzügym­­niszter előterjesztése: Lukács László pénzügyminiszter, T. kép­viselőházi "Van szerencsém beterjeszteni e jelen­tést Sopron szabad királyi város részére az 1896: XXIII. t.-cz. 5. §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában. Kérem a 1. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy e jelentés kinyomassék, szét­­osztassék és előzetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttassék. A jelentés előzetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttatik. A pénzügyi bizottság jelentése. Kammerer Ernő előadó : Benyújtja a pénzügyi bizottság előterjesztését a miniszterelnök jelentése tárgyában, a­mely az állandó országház építésének 1900. és 1901. évi el­haladásáról szól. A jelentés a miniszterelnökség költségvetésé­vel egyidejűleg fog tárgyaltatni. Következik a költségvetés általános tárgyalása. Benyovszky Sándor gróf: A költségvetés ugyan­abban a hibában szenved, mint az előző évek költ­ségvetései. Az előre nem látható kiadásokra semmi előirányzat sincsen. Ez pedig a költségvetés reali­tását bizonyítaná. Ezután az ország közgazdasági bajairól beszél s azt hiszi, hogy nem oly sötétek a viszonyok, mint a minőknek azt testik. S az önálló vámterület létrehozatala segítene a bajokon. Majd a munkáskérdéssel foglalkozik hosszasabban és orvosszereket ajánl, a­melyekkel azt rendezni le­hetne. Le kell szállítani a munkaidőt, rendszere­síteni kell az akkord­ munkát. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés.). Pap József: Midőn elhatároztam magam arra, hogy a zajtalan, rendes és nyugodt életből a po­litikai élet küzdelmébe belevegyülök, azon okok közül, melyek a döntő súlylyal birtak reám nézve, az egyik ok az volt, hogy szerény por­szeme lehessek annak a hazafias munkának, hogy az e hazában lakó népelemek közt a hazafias ér­zés, a haza iránt való tisztelet­ben tartassák, gyarapíttassék és fejlesztessék és hogy a haza iránti hűség jó és balsorsban erősittessék s végre valahára elérhessük azt az időt, mikor a haza minden polgára faji különbség nélkül csak egyet­len egy czélt fog elismerni, azt a czélt, a mely ezen szép mondatban nyer kifejezést: a haza minden előtt! (Élénk tetszés jobbról.) A másik ok az volt, hogy román ajkú polgár­társainknak innét a parlamentből hirdessem és do­kumentáljam, hogy melyik az az irány, a­melyet követniök kell, hogy boldogulhassanak, ma megakadályozzák, hogy a szegény író hazája szépségeit megnézhesse. Talán egy m. á. v. panoráma lesz felállítva s abból fogja ezentúl ismerni a fiatalabb gene­­ráczió az utazás helyett a földrajzot. A Vázsonyit elnyelő viharral­­ eltűntek a karzatról a virágos kalapok. Ezek a demokrá­­czia virágait viselték. Fenyegetőn, mint a for­radalom nimfái. Hej! csak vasárnap a nép ne váljék halaskofákká, mint a Thermidor idején. Szomszédném maradt. Ő a dzsentripárti­­ó-katolika. — Tudja, nagysád, — szólt hozzám — én úgy félek ettől a kis vérszegény Vázsonyitól. Rám azt a benyomást teszi, hogy még ez le is nyakaztatna minket. Szereti a vért! — Szüksége volna reá. Olyan sápadt! — felelém. — Igen, igen! De ő a maga vérét, bár­mennyi volna is, nem koc­káztatná ám soha. Oh, mi imádkozunk ellene. Tudja mit. — felelém — ha már imádkoznak, imádkozzanak neki is, meg­ a Ra­­kovszkynak is egy kis érvágást. Hej, hogy lehűti az operáczió a heves vért. Sőt a kedélybetege­ket is Nothnagel így gyógyítja. Csak egypárszor az orvos végignyiszitoljon a két e­llenfélen, Vázsonyi sem fog sértegetni osztályokat. Ő is addig jár a méhek közt, míg a raj megtámadja Mert, a­ki fullánkos állattal kikezd, fullánk ál­tal hal meg . . . A­mint Náczikám feljött értem a parla­menti karzatra, a fülembe súgta: menjünk Hazánk ezeréves története bizonyítja azt, hogy 48 előtt ebben a hazában minden vallás, minden faj békésen megfért egymással és hogyha nemesi kiválságokat nyertek, akkor büszkén ne­vezték magukat magyar nemeseknek. Ha tehát a múltban el tudtuk azt érni, azt hiszem, a jövőben is ezen az úton haladva nincsen kizárva, hogy meg lesz adva az alap arra, hogy az ország minden lakosa előtt csak a haza nagy érdekei álljanak, (úgy van! Úgy van­­ a jobboldalon.) Ha folytono­san nemcsak hangoztatni fogjuk, de egyúttal testvéries szeretettel és bizalommal fogunk visel­tetni egymás iránt, akkor ezt a czélt el is fogjuk érni. Ugyancsak hazánk története bizonyítja azt, hogy 1848 előtt ebben az országban faji harcznem volt. (Egy hang a szélső baloldalról: Hora Kloska mit csinált?) Az nem faji harcz volt,­­az a paraszt­ság lázadása volt a nemesség ellen. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Egy hang a szélső balol­dalon : Az ám a Dózsa-féle!) Pap József: Az 1848-iki félreértéseket nem szabad felszínen tartani. Mert ha képes volt a magyar nemzet 1867-ben fátyolt vetni a 48-ban történtekre, akkor kívánatos és szükséges az is, hogy ezekre a szomorú eseményekre nemcsak rész­ben, hanem egészben is fátyolt vessünk, ha azt akarjuk, hogy ebben a hazában a testvériesség alapján az egyetértés helyreálljon és a haza nagysága kiépíttessék.­­Elénk tetszés a jobboldalon.) A magyar történet bizonyítja továbbá azt, hogy a haza egysége nagy királyaink alatt meg volt, pedig akkor is különböző fajú, nyelvű népek laktak itt. Hogy mi okozta az 1848-iki eseménye­ket, kik voltak azok, a­kik az egyes népfajokat felhasználták a magyar nemzet ellen, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) arról nem akarok megemlékezni, mert hisz ezt mindnyájan tudjuk. Tudjuk, hogy kik voltak, a­kik a népet félre­vezették, a­kik a népet felbujtották a magyar nemzet ellen. A nép akkor félrevezetésnek esett áldozatul. De én most is állítom és bizonyítani is tudom, hogy az e hazában lakó román faj mindig szerette e hazát, hogy a hazához hű volt. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Illusztrálom ezt azzal a történeti ténynyel, hogy 1876-ban, mikor megkezdték a törvényhatóságok új beosztását, Kővár vidéke 92 községéből 82 község élvezett nemesi jogokat, itt a szabadságért és a hazáért lefolyt Rákóczy-harczok idejében is Rákóczy zászlaját lengették. Mindnyájunknak csak egy czélunk van és csak egy czélunk lehet: az, hogy közös akarattal, közös munkával e hazának nagyságát, egységét kiépítsük. (Helyeslés jobbfelől.) Fel kell használ­nunk minden erőt, egyesítenünk kell minden té­nyezőt, hogy nagy czélunkért megkezdhessünk. Bátor leszek a románságot ámító és megmételyező két kérdéssel, a passzivitással és a dakoromaniz­­mussal foglalkozni, mert ez az a fórum, a­hol ezeket a kérdéseket meg kell beszélni. (Helyeslés jobbfelől.) A román fajból kikerült intelligenc­iának egy része a magyar állammal szemben negatív állás­pontra helyezkedik és azokban a kerületekben, a­hol a többségre kilátása volna, jelölteket fel nem állít; a román intelligencziának jelen­hamar! — az utczán gyülekeznek a de­mokraták ! — Hát hiszen téged megéljeneznek, Ná­czikám ! — felelém. — _ Dehogy, most az egész Házra mér­gesek. És Pista lenn van! Félek! — Siessünk, rebegém és luteránuspukedlit csapva katolikus szomszédnémnak, lesiettem. Csakugyan Pista ott állt a portás mellett s a mint minket meglátott, Náczira rákiáltott: — Rogá rejtettétek azt a Cassiust? — Kicsodát, öcsém? — kerdé Náczi. — Eh, ne diplomáskodjál! Vázsonyit! — Az fiam, eltűnt, mint a kámfor. — Szerencséje, mert a kulturbestia szóért meg akarom mutatni neki, mekkora bestiát ébresztett bennem is boszora! Én könyörögtem Náczinak, csak úgy a szemem pillantásával, és ő, a jó lélek, meg­értett. Egyet Rittyentett s egy frakkerben ültünk. Milyen jó volt! Még láthattuk a kis kultur­­bestiákat a technika ablakaiból kiüvölteni : Abczug Vázsonyi! és utána láttunk föl­vonulni egy halom zubbonyos embert vastag botokkal. A rendőrség is lovagolt, de mi, szerencsére, hazahoztuk Pistát. Náczi aranyórát adott neki, én pezsgőt hozattam és úgy kényeztettük, csakhogy ki ne vágyjék a küzdőtérre. Ebéd után igy szólt az öregem: — Menjünk Rendekre! Pistát is haza kell kisérnünk. Édes Vikim, ezer csókkal várj tehát! Kriska tékeny része azonban és maga a román nép a választói szép jogot gyakorolja és nem volt az elmúlt választások alatt ebben az országban egy kerület sem, a­hol a választói szép jog a románok által ne gyakoroltatott volna. (He­lyeslés.) A passzivisták azt mondják, hogy a választókerületek nincsenek arányosítva. Ebben, t. képviselőház, van is valami, mert tényleg olyan abnormitások fordulnak elő, a­melyek egészen szembeszökők. Húsz kerület van, a­mely négyezeren felüli szavazóval bír; négy kerület ötezeren, négy hatezeren, kettő hétezeren, egy nyolczezeren, egy tízezeren felülivel és egy kerület — Budapest székesfőváros hetedik kerülete — tizenegyezeren felüli szavazóval bír. Azután itt van az az abnormitás, hogy a szorosan vett Magyar­­országon tizenegy kerület van olyan, a­mely ezren aluli szavazóval bír; ezek közül a legkisebb a görgői, 582 szavazattal. Erdélyben ezzel szemben 38 olyan kerület van, a­melynek szavazó­létszáma 1000-en alul van. (Egy hang a szélső baloldalon: De nagyobb a czenzus! Mozgás. Elnök csenget.) És különösen vannak olyan kerületek, a­melyeknek kis szavazó­létszáma nagyon szembeszökő. Ott van például Bereczk 151, Erzsébetváros 231, Szék 208, Abrudbánya 265 (Mozgás és zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.), Oláhfalu 268, Vízakna 337 és Szamosújvár 360 szavazattal. Most állítsuk ezekkel szembe Budapest VIII. kerületét 8169 sza­vazattal és a VII-ik kerületét 11.552 szavazattal. Vannak aztán még egyéb abnormitások is a városi kerületekben. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Brassó városának II. kerülete 932 szavazóval küld ide egy képviselőt. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nagy-Szeben városa 1583 szavazóval küld két kép­viselőt, Marosvásárhelyt pedig 1102 a választók száma és szintén 2 képviselőt választ. Látjuk ez­zel szemben, hogy p. o. Szeged városnak II. kerü­lete 4426 szavazóval egy képviselőt küld ide, avagy Hódmezővásárhely 4809 szavazóval szintén egy kép­viselőt választ; Fülöpszállás 4855 szavazóval egy képviselőt küld a parlamentbe. Ezek olyan abnor­mitások és aránytalanságok, t. Ház, a­melyeket, azt hiszem, nem szükséges tovább fejtegetni. De az a feltevés, hogy a román népelem nagyobb számmal fogna ezen állapotok megszűntével ide kép­viselőket küldeni, nem áll, mert ha a szavazók numerikus száma mellett az intellektuális és vagyoni viszonyokat vesszük figyelembe és ezek gondos figyelembevételével fogjuk újonnan szer­vezni a kerületeket, akkor nem lesznek ugyan ilyen abnormitások, de azért a százalékos arány­szám nem fog megnőni a románok tekintetében és azok nem fognak több képviselőt küldhetni ide, mint ma. Panaszkodnak továbbá a passzivisták a válasz­tások tisztasága miatt is. A választások tisztaságát most már törvényes instituc­iók védik. Itt van a kir. kúria bíráskodása. A bírói kar tekintélye oly magasan áll ezen országban, hogy még a nemzeti­ségi sajtó sem támadja meg pártatlanságát, részre­­hajlatlanságát; a nemzetiségi sajtó is elismeri, hogy a magyar bírói kar hivatásának magaslatán áll és kötelességét részrehajlatlanul és híven tel­jesíti. Ha tehát ily’ törvényes instituc­iók védik a polgár választói szabadságát, akkor ez a panasz alappal nem bír és nincs is az az erőhatalom, a­mely a választópolgárt a szavazó­urnánál akként be­folyásolhassa, — megengedem, hogy egyeseket be­folyásolhatnak, de a polgárok nagy tömegeit nem — hogy az arra adja szavazatát, a­kit a kormány kiván megválasztatni. Nem panaszkodhatnak tehát a passzivisták e miatt, hanem csak a román nép csekély értelmiségi foka miatt, a­mely a statisz­tika szerint, úgy látszik, az utolsó helyet foglalja el ezen országban. És ennek szintén nem a kor­mány az oka, hiszen a kormány elegendő iskolát ad, hanem azok az okai, a­kik iskolába nem küldik gyermekeiket. (Helyeslés a jobb- és szélső bal­oldalon.) azért talán, mert magyarul fognának ott megtanulni. Hát baj-e az, hogyha ebben az országban­ az államnyelvét minden polgár egyaránt tudja ? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Barabás Béla : A románok közt kell ezt el­mondani ! Széll Kálmán miniszterelnök: Elmondja ott is ! (Úgy van! Úgy van ! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Pap József: A választókerületemben is el fogom ezt mondani, különben választóim előtt tar­tott programmbeszédemben is rámutattam a hiá­nyokra és bajokra. (Általános helyeslés a jobb­oldalon.) Apponyi Albert gróf, a képviselőháznak m­é­­lyen tisztelt és szeretett elnöke, ez év elején a Pozsonyi Közművelődési Egyesület ülésén tartott elnöki székfoglaló­jában a következőket mondta: (Olvassa.) »A királyi méltóságon kívül, a­mely öröklés útján száll át az arra hivatottra, minden állásra, minden dicsőségre pályázhat bármilyen ajkú polgára e hazának, ha magába felveszi az egységes nemzeti czélok kultuszát«. De vájjon elérhető-e ez azzal, a­mit az előbb mondottam, hogy iskolába nem küldik gyermekeiket, azért, nehogy ott magyarul tanuljanak. ”

Next