Magyar Nemzet, 1902. február (21. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
. Itt van a czél, az irány, amelyet a képviselőház igen. elnöke megmutatott. Másképp ebben az országban nem is boldogulhat senki sem. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) A tisztelt passzivisták azt képzelik, hogy úgy fogjuk egymást megérteni, hogy ha egymással nem érintkezünk. (Tetszés jobbfelől.) Hiszen jöjjenek be a magyar közéletbe, mondják el sérelmeiket, panaszaikat és akkor vagy kapacitálva lesznek, vagy pedig meg fogja érteni az ország azt, hogy mit akarnak. Ez a helyes út és mód, nem pedig hamu alatt tartani a tüzet és várni a kedvező alkalmat, míg a láng kitörhet. (Helyeslés a jobboldalon.) És most áttérek egy másik kérdésre, a dákóromanizmus kérdésére. A dákóromanizmusra nézve elő kell hogy vegyük a történetet. A történet lapjai mély tanúságot rejtenek magukban és megmutatják nekünk azon irányt, amelyet a jövőben követnünk kell. Tanulmányozzuk hazánk történetét és nézzük meg Havasalföld és Moldva fejedelemség történetét s azt fogjuk látni, ha szorgosan átkutatjuk ezen országok történetét, hogyha ezelőtt több mint ezer évvel a magyarság ide nem jön, itt hazát nem alapít és magát az északi és déli szlávok közé be nem ékek, akkor a román népelem ma nem létezik a földön. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Amikor Magyarország erős és konszolidált volt, egész a mohácsi vészig, akkor Moldva és Havasalföld történetéből is azt látjuk, hogy a Duna völgyében levő fejedelemségek szintén konszolidáltak és erősek voltak és a mohácsi vész után, amikor Magyarország a 150 éves török uralom alá került, nézzük meg Moldva és Havasalföld történetét, azt fogjuk látni, hogy a román népelem a Duna völgyében a végenyészet szélén áll. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Azután, elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy láthassuk, hogy az északi és déli szlávok között nagy dákoromán állam soha meg nem alakulhat és ha megalakul, magát fenn nem tarthatja. (Úgy van! Úgy van a jobboldalon.) Látjuk azt is, hogy a magyarság, a magyar nemzet mindig védő bástyáját képezte a dunavölgyi románságnak. Mindaddig, mint már az előbb kifejteni szerencsém volt, amíg Magyarország erős, nem félhet az Alduna völgyében levő románság, hogy exisztencziája, létérdeke valaha veszélyeztetve lesz. Most már ebből mi következik ? Az, hogy a magyar hazában lakó román fajnak nem lehet egyéb érdeke, csakis az, hogy Magyarországot erőssé és hatalmassá tegye, ezt parancsolja nekünk, eltekintve attól, hogy a magyar nemzetnek elválaszthatatlan tagja a román, faji érdekünk is. (Általános helyeslés.) Azáltal, hogy az ezen hazában lakó románság a magyar nemzetnek igaz és tántoríthatlan barátja és tagja, szolgálatot tesz a magyar hazának, szolgálatot tesz dicsőségesen uralkodó királyunknak és házának, szolgálatot tesz az európai békének, de szolgálja vele egyúttal az Alduna völgyében levő románság exisztencziáját is. (Általános helyeslés.) Azokkal a románokkal szemben, akik a hazának nagy érdekei ellen vétenek, akik arra törekednek, hogy ezt az országot szétdarabolják, azokkal szemben igazolt a legdrákóibb szigor is. (Élénk helyeslés és taps.) A haza nagyságát meg kell védeni. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz, helyes! Pap József: De azokkal a románokkal szemben, akik ennek a nemzetnek hű fiai, akik a magyar nemzet elválaszthatatlan tagjainak érzik magukat, szűnjön meg minden bizalmatlanság. (Helyeslés a jobboldalon.) A bizalom és szeretet összetartó, vonzóerővel bir. Én a bizalmat és a szeretetet kérem a hazafias román intelligenczia számára. (Helyeslés a jobboldalon.) Ápoljuk azt a magyar-oláh típust, amely a magyar nemzettel mindig együtt sirt, szenvedett s akkor le fognak omlani a félreértés bástyái. A költségvetést elfogadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után Krassnay Ferencz: Magyarországnak nem lehet egyedüli érdeke, hogy létezzen, hanem oda kell állnia azon országok sorába, amelyek közszabadsággal bírnak. (Úgy van ! Úgy van a szélsőbalon.) De arra is kell törekednie, hogy demokrata államszervezetet szerezzen magának. A kis nemzetek feladata kultúrájukat növelni, mert ezek hadserege a kultúrában rejlik. A 35 éves rendszer azonban nem teljesítette e feladatát. Mert erejét lekötötte a nagyhatalmi hóbort s hagyta érvényesülni az egyéni akaratot. Deák Ferencz 67-ben bizalmatlan volt az osztrák politika iránt s kereste a kibontakozás útját. 75-ben azonban szövetkeztek az udvari czopfos politikával s megtagadta Deák elveit. Parlamentünk vezetőinek nincs egyébre gondjuk, mint előteremteni a véderőre s a külügyi költségekre szükséges pénzt. Bécsben három oszlopot emeltek: a külügyit, a hadügyét s a vámszövetségét, s azt mondják, hogy: hozzatok magatoknak törvényt, a mennyi tetszik, de ne merjétek bántani a hármas oszlopot. S igy is tettek, befelé markírozták a szabadelvüséget, kifelé pedig milliókat szavaztak meg a reakcziónak. A magyar parlament megszűnt az eszmék talajának lenni s ha fel is buzdul egy-egy ellenzéki szónokban az idealizmus hangja, fanyar mosoly rá a felelet. A társadalom pedig oda jutott, hogy nem foglalkoztatja egyébb, mint a felekezeti gyűlölködés. De a liberalizmusnak mindent eltakaró köpönyege már kilyukadt. A fogyatkozásokat pedig foltozni kellett. Már hallottunk is jelszavakat: »Jog, törvény és igazság«, »Minden termelési ágat egyforma mértékben segítjük«. De ezek csak jelszavak maradtak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Állítsák helyre a 12 millió földmívest. Ne tekintsék azt csak kihágási objektumnak. Akkor liberális és demokrata cselekedetet fognak teljesíteni. Szól ezután az antagonizmusról, amely az ipari és kereskedelmi és a mezőgazdasági körök között fennáll. S az eredménye az lesz e küzdelemnek, hogy politikai előnyökért teljesen tönkremegy a magyar közgazdaság. Czitál Enyedy Lukács egy czikkéből, amely szerint csak az önálló vámterület behozatalával lehet szanálni közgazdasági bajainkat. Sokan vannak a többségben, akik így gondolkoznak. De a politikai erkölcs azt kívánná, hogy ezek nyíltan is vallják magukat az önálló vámterület híveinek. Ha valamikor, úgy most kell minden törvényes agitácionális eszközt igénybe venni, hogy az öntudatba átvigyük a kereskedelem és ipar fejlődésének szükségességét. Horánszky 96-ban azt mondotta, hogy közgazdasági bajaink fokozásához nem szükséges egyéb, mint egy rossz kiegyezés és a kvóta felemelése. Az utóbbi megtörtént, az előbbinek most vagyunk az utján. Horánszky mégis a többségen ül. Ez azt mutatja, hogy a szabad elvűpárton nem elvekért lelkesednek, csak a hatalomért. Nem fogadja el a költségvetést. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Zselénszki Róbert gróf: Amidőn a budget általános tárgyalása alkalmával szót emelek, teszem ezt azért, mert küszöbén állunk az Ausztrával és a többi, kereskedelmileg ránk legfontosabb és mérvadóbb külföldi államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseknek és ezeknek sikeresebb, vagy kevésbé sikeres megoldásától fog függni, hogy iparunk, vagy kereskedelmünk és főleg mezőgazdaságunk milyen jólétnek fognak örvendeni a kereskedelmi szerződéseket követő időben. Ausztria-Magyarország, amint már számtalanszor kimutattam, hivatkozva a hivatalos statisztikai adatokra, már jó ideje nem termel annyi gabonát, mint amennyit fogyaszt, kiváltképpen 1894 óta és ennek következtében tetemes importra szorul. Ebből kifolyólag, ha vámközösségben megmaradunk, a magyar és osztrák kormányoktól fog függeni, hogy milyenek legyenek mezőgazdasági terményeink, különösen pedig, milyen legyen gabonánk ára. Ha megmaradunk a jelenlegi 1.50 koronás búza és rozs, 1.20 koronás zab, 0.50 koronás tengeri határ kedvezményes vámok mellett, akkor ezentúl is a jelenlegi konjunktúrákat véve alapul, 4.50 koronával lesz olcsóbb a búzának, 3.50 koronával a rozsnak, 2.80 koronával a zabnak és 3.50 koronával a tengerinek az ára, mint ahogyan ezen czikkek azon nyugati szomszédainknál, akik mezőgazdasági terményeinket kellő védelemben részesítik. Ha azonban oly vámtételeket törvényesítünk, mint amilyenek el vannak fogadva nyugati szomszédainknál, akkor a gabonának ára nálunk épp oly magas kell, hogy legyen, mint a minő magasan áll említett szomszédainknál. Hogy new-yorki 7,75 forintos búzaárak mellett nálunk a búza 8 vagy 10 forint 25 krajczár legyen, az tisztán attól fog függni, hogy milyen tételeket fogunk beiktatni autonóm vámtarifánkba, hogy egyforma konjunktúrák mellett nálunk a rozs ára 7 forint vagy 9 forint 25 kr. legyen, a zab ára 5,60 vagy 7 frt a tengeri ára 5 forint, vagy 6 frt 50 krajczár legyen, az is tisztán attól fog függni, hogy megmaradunk-e a jelenlegi vámtételeink mellett, vagy elfogadjuk-e azokat, amelyeket beható tanulmányozás után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közzététetett azon munkában, amelyet kiadott a leendő vám- és kereskedelmi szerződéseinkről. Amint mindenki tudja, a vámtételek hatását kijátszani képes elsősorban az őrlési kedvezmény, másodsorban a fedezetlen határidőüzleti játék, továbbá szabad raktárak és egyéb eféle kedvezmények. Azért küzdöttem egyre ezek ellen és tenni fogom ezt ezentúl is. (Helyeslés a középen és a néppárton.) Ha egyes vámok magasaknak bizonyulnak, szállítsuk le azokat nyíltan, de ne játszszuk ki azokat azzal, hogy bizonyos egyéneknek, czégeknek a vámok kijátszásának a privilégiumát adjuk meg. (Helyeslés.) Ilyen természetű szabadalom volt az őrlési kedvezmény, amely addig, amíg törvényes volt és főképpen 1894 óta, mióta megszűntünk gabnafélékből exportterületet képezni, óriási károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak. 1894. április 25-én felszólaltam itt e Házban azon alkalommal, midőn a Romániával kötött vám- és kereskedelmi szerződés beczikkelyezése volt napirenden. Akkoriban ráutaltam arra, hogy ezen kereskedelmi szerződés milyen hátrányos a magyar mezőgazdaságra és mivel nem láttam lehetőségét annak, hogy az a kereskedelmi szerződés megváltoztassák, kértem a magyar gazdának kárpótlásul az őrlési kedvezmény megszüntetését. Hét évvel ezen felszólalásom után végre az őrlési kedvezmény megszüntettetett. Hogy minő haszon ered ebből nemcsak a gazdára, de magára a malomiparra is, azt az azóta történtek fényesen bebizonyították. Először visszaszerezték a majdnem kizárólag magyar búzát őrlő vidéki malmok versenyképességüket a budapesti malmokkal, (Úgy van! a középen) amelyek egyre több külföldi búzát kevertek a magyar búzához; (Úgy van! a középen.) másodszor lisztkivitelünk nem csökkent, de még emelkedett is. Míg ugyanis 1899-ben, vagyis az őrlési kedvezmény utolsó évében Magyarország lisztkivitele 5,669.821 mm.-t tett ki, 1900-ban, vagyis az őrlési kedvezmény utáni első évben Magyarország lisztkivitele 6,862.292 mm.-ra emelkedett. Tehát az emelkedés kerek számban 1,200.000 métermázsa. Hogy ez az emelkedés nem idegen konjunktúrák köszönhető, azt legjobban bizonyítja az, hogy ez az emelkedés, daczára a rossz termésnek, az idén is fentartotta magát. Ugyanis Magyarország az elmúlt , év tizenegy első hónapjában 6.574.856 métermázsa lisztet vitt ki a külföldre. Harmadszor: Szerbia és Románia búzabevitele Magyarországba erősen megcsappant. Ugyanis, míg 1899-ben, az őrlési kedvezmény utolsó évében a szerb és román búzaimport Magyarországba 1,566.190 mmázsát tett ki, addig 1900-ban, az őrlési kedvezmény utáni első évben ez az import 159.417 métermázsára csappant meg, tehát a búzaimport kerekszámban 1.400.000 mmázsával csökkent. Hogy ez is állandó jelenség és nem egy véletlen, azt bizonyítja az, hogy az 1901-ik év tizenegy első hónapjában importunk megint csak 190.136 mmázsára rúgott. Ebből kifolyólag a magyar liszt minősége és ezzel együtt az áru kereslete is emelkedett. Negyedszer: Egy idő óta a vám teljes mértékben hat és búzaáraink jelenleg megfelelnek az amerikai búzaáraknak, hozzáadva a vámot, a tengeri fuvardíjat, a vasúti fuvardíjat és egyéb kisebb költségeket. A fedezetlen határidőüzleti játék elleni küzdelmem szintén évekre nyúl vissza és ha szükségesnek tartom ez alkalommal e játékra visszatérni, ezt azért teszem, mert ez is egy oly faktor, amelylyel a vámok kijátszhatók és ki is játszatnak. Nem szándékozom természetesen ezúttal a fedezetlen határidő üzleti játék teóriájával a t. Ház idejét igénybe venni és untatni. Annyiszor foglalkoztam már írásban és szóval ezzel a kérdéssel, hogy talán utalhatok azokra, amiket e kérdésben eddig mondottam. Csak azt kívánom megemlíteni, hogy a valódi kereskedelemnek és a valódi iparnak semmi köze sincs a fedezeti határidőüzleti játékhoz, (Élénk helyeslés a középen és a baloldalon) annyira nincs köze hozzá, hogy folytonosan óvást emel a fedezetlen határidőüzleti játék ellen. Hivatkozhatott: pl. arra a gyűlésre, amelyet a délmagyarországi kereskedők az 1899-ik évi április havában Aradon tartottak és a melyen egyhangúlag a fedezetlen határidőüzleti játék ellen nyilatkoztak, kérve a kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskednék egy ankétet összehivni, a melyen nemcsak a budapesti érdekeltek, de a vidéki érdekeltek is képviselve legyenek. Hivatkozhatom arra a gyűlésre, amelyet egy héttel azután a délmagyarországi malomtulajdonosok és nagy szeszgyárosok tartottak és amelyen a fedezetlen határidőüzleti játék határozott megtiltását kérték. Hivatkozhatom azon számtalan feliratra, amelyeket az angol, a német, a franczia ipari és kereskedelmi kamara az illető kormányokhoz intéztek, amelyekben szintén egyre kérik a fedezetlen határidőüzleti játék megtiltását, kimutatva, hogy az mennyire károsan hat az iparra és kereskedelemre. Hivatkozhatom végtére arra a nagy mozgalomra, amelyet az észak francziaországi gyapjúgyárosok és kereskedők indítottak a múlt évben és amelyből kifolyólag egy szövetséget alakítottak, amelynek czélja félgyártmányokban lábrakapott fedezetlen határidőüzleti játék ellen állást foglalni, és egy kérvényt intéztek a franczia kereskedelemügyi miniszterhez, amely tárgyaltatni is fog, mihelyt a franczia országgyűlés össze fog ülni. Csak röviden meg akarom mutatni, hogy miként hat a fedezetlen határidőüzlet a vámkijátszás körül. 1879-ben hozták be Németországba a 3 márkás búzavámokat. Józanul mindenki azt hihette, hogy a vámok törvényesítésének napjától fogva a búza ára Németországban 3 márkával emelkedni fog, miután Németország távolról sem termel annyi búzát, mint amennyit elfogyaszt és ennek következtében tetemes importra szorul. Az arbitrageurök, azaz azok a gabonakereskedők, akik nemcsak effektív búzában kereskednek, hanem akinek főczélja papirosbúzával látni el a játszani vágyó nagy közönséget, nagyon sok papirosbúzát bocsátottak ki, amelyet a tőzsdék szolgálatában álló, a lapok által félrevezetett és a játék sikerében bízó nagyközönség mohón megragadott. Mikor azután ütött az elszámolás órája, oly gyenge kezek tartották Németországban a papiros búzát, hogy a búzaár aránylag olcsóbb volt a vámbehozatal után, mint MAGYAR NEMZET, 1902. február 1.