Magyar Nemzet, 1902. február (21. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

1902. február 1. MAGYAR NEMZET, a hogyan kelt volt a vám behozatala előtt. 1885- ben is ugyanez történt Németországban, mikor a a tőzsdén folyó játék iránt a buzavámokat 3 már­káról 5 márkára emelték. Természetesen, azok a nemzet,gazdák, a kik kötelességüknek tartották nem látni a tőzsde kulisszái mögé, azt következtetik ebből, hogy felesleges, sokszor illuzórius a búza árának emelését vámokkal megkísérelni, a zava­­rólag ható többi faktorokkal együtt meg nem szün­tetjük a többi fedezetlen határidőüzleti játékot is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A végleges indok a fedezetlen határidőüzlet megtiltásával járó német tőzsdetörvényhez a berlini Kohn, Rosenberg és Neumann c­égek fékte­len búzaeladása és bukása. Nem­rég nálunk is egy arbitrageur a budapesti tőzsdén eladott 180.000 mm. búzát, 33.000 mm. rozsot, 44.000 mm. ten­gerit és 44.000 mm. zabot és miután emelkedő volt az irányzat, a­mi nem igen szokott megtörténni, mióta internaczionálissá vált a fedezetlen határidő­üzlet, fizetési zavarokba jutott. Közvéleményünk azonban, úgy látszik, nehezebben ébreszthető fel letargiájából, mint a német közvélemény. De egyre közeledik hozzánk nyugatról a reform szele és hiszem, hogy az előbb-utóbb a mi tőzsdénk leve­gőjét is fel fogja frissíteni. A nemzetek közgazdasági életének folyamata a kríziseknek és a jólétnek hullámzásából áll. Egy darab ideig a termelés csekélyebb a fogyasztásnál, ez alatt uralkodik a jólét. Mikor pedig a termelés túlhaladja a fogyasztást, beáll a krízis, a nélkü­lözés. Egy egészséges közgazdasági, kereskedelmi politika azon kell, hogy legyen, hogy minél tovább tartson az emelkedő korszak és minél tovább halasztassék ezzel a krízis bekövetkezése. E czél elérése szempontjából, mihelyt egy ipari ág, egy mezőgazdasági termék meghonosult, ne buzdítsa az én véleményem szerint az állam az ő támoga­tásával a termelés fokozását, mert ezzel csak a túltermelést idézi elő, a krízist érleli meg, hanem azon legyen, hogy az ország vásárló­képességét ápolja. Ezután az új kereskedelmi és vámszerződésről beszél s azt tartja, hogy az idegen államok nyers­terményeinek beözönlése sokkal jelentékenyebben, érzékenyebben fogja sújtani a magyar mezőgazdát, annál érzékenyebben, minél nehezebben fogunk az 1903-ban lejáró és megkötendő német vám- és kereskedelmi szerződés következtében hozzáférni Németország piaczaihoz. Ha azonban a jövendőben elzárkózunk Szerbia, Románia, Olaszország és Oroszország, továbbá a tengerentúli államok mezőgazdasági terményei elől, akkor nemcsak hogy bizalommal nézhetünk a Né­metországgal kötendő vám- és kereskedelmi tárgya­lások elé, de helyzetünk sokkal jobb lesz a jövő­ben, mint a jelenben. De tovább megyek. Ha mi is a nemzeti munka és termelés védelmét írjuk zászlónkra, mint jelenleg teszi Amerika és tenni készül fokozottabb mértékben Németország, akkor nemcsak közgazdaságunk fog felvirulni, de a köz­gazdaság fokozottabb vásárló­képessége révén, erő­sebben fog prosperálni iparunk is. (Igaz! ügy van­­ a középen.) Azért nem tudom eléggé hangsúlyozni annak szükségét, hogy minél előbb és minden utó­gondolat nélkül térjünk arra az útra, a­mely a nemzeti munka és termelés védelmére vezet. Bizalommal viseltetvén a miniszterelnök úr politikája iránt, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk he­lyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az új országház. (Saját tudósítónktól.) A függetlenségi és 48-as párt tegnapi értekezletén, midőn az új országház építéséről szóló miniszterelnöki elő­terjesztést tárgyalták, kimondotta, hogy ,miután az új országház berendezése, de főleg a kép­viselői tanácskozóterem berendezése tűrhetet­lenül elhibázott, ennélfogva indítványozni fogják egy parlamenti bizottság kiküldését, mely meg­vizsgálja az új palotát, úgy, hogy a szükséges­­ átalakítások még a nyár folyamán megtörtén­hessenek. Az országgyűlés ugyanis már ez év szeptemberében átköltözik világraszóló, fényes új palotájába. E hít kapcsán kiküldöttük egyik munka­társunkat az új országházba, hogy személyes tapasztalata­i az építésvezetőségtől nyert fel­világosítása alapján szerezzen meggyőződést arról, hogy csakugyan oly »tűrhetetlenül« el­hibázott-e a képviselőházi tanácskozóterem, mint a minőnek azt a Szederkényi elnöksége mellett működő párt mondja. Tudósítónk a következőkben számol be útja eredményéről: Habár csakis a kupolacsarnok áll még a nagyközönség rendelkezésére, az építővezetőség a legnagyobb készséggel és szívességgel mutatta meg a képviselőház üléstermét s a többi helyi­ségeket s a legkészségesebben szolgált minden­nemű felvilágosítással. A képviselőházi tanácsterem úgyszólván külön épületet alkot magában a kolosszális parlamentben, a­mennyiben minden oldalán köröskörül széles, gyönyörűen díszített folyosók választják el a többi helyiségektől. Belső for­mája amfiteátrális. A építőművésznek, de az építkezésre felügyelő bizottságnak is nagy gondja volt reá, hogy a gótikus, fölötte magas terem a szükségesnél nagyobb dimenziójú ne legyen, nehogy a nagy kényelemben elvesszen egy tanács­kozóterem legfőbb kelléke, a jó akusztika. Ezt a czélt teljesen elérték. Az akusztika kitűnő. Apponyi Albert gróf házelnök, de elődje Perczel Dezső is konstatálta, hogy a terem ebből a szempontból semmi kifogás alá nem eshetik. A padok immár bent vannak a teremben, csak még a miniszteri padok elhelyezése van hátra. Felállították az elnöki emelvényt is s most vég­zik az utolsó munkálatokat az előtte levő elő­adói emelvényen. Ha valami ellen lehet kifogást tenni, úgy ez az előadói emelvény. Ez ugyanis eláll­ja a kilátást a szélsőbal és szélső­jobboldal egy része között s egyszersmind hangfogó is. De ez nem oly lényeges baj s majd a gyakorlat fogja meg­mutatni, hogy hogyan és miként kellene a lé­nyegtelen hibán segíteni. Szerintünk legokosabb volna ezt az előadói emelvényt szószékké tenni s kimondani, hogy minden szónok a szószékről mondja el beszédét s akkor teljesen rendben van a dolog. Talán azt is kifogásolhatja valaki, hogy az utolsó padsor már a terem körül futó galéria alá jut, de ez sem fogadható el komoly kifogás­nak, mert hiszen a képviselők valamennyien még talán sohasem voltak együtt s így nem okvetlenül szükséges, hogy valaki éppen a ga­léria alatt üljön. Ha a gyakorlat azt fogja igazolni, hogy átalakításokat kell tenni, akkor ez amúgy is meg lesz. A rozoga régi országház 1865 óta áll s még nem volt év, hogy itt-ott kisebb, vagy nagyobb átalakításra ne szorult volna. Lesznek átalakítások az új országház hatalmas labirintusában is. Ez a terem egyébként minden tekintetben kitűnően van megépítve. A teremben köröskörül nem kevesebb, mint tizenegy ajtó nyílik a kö­rülötte levő tágas folyosókra, úgy, hogy torló­dásról szó sem lehet. Az elnöki emelvény fölött van a magyar czimer, kétoldalt a társországok czimerei. Ezek­től jobbra és balra két freskó van; az egyik a 67-iki koronázást, a másik a 48-iki ország­gyűlés megnyitását ábrázolja. Igen jó kép mind a kettő. Az új országház többi helyiségei is remek berendezésűek. Gyönyörű a miniszterelnök el­fogadó­terme, a miniszteri tanácskozó-terem s még néhány miniszteri szoba. A miniszterelnök szalonjának plafondját Lotz Károly remek két allegorikus freskója diszíti. Az egyik a bölcse­­séget, a másik az elszántságot ábrázolja. Festményekben leggazdagabb az ebédlő-te­rem, mely a Dunára néz, az óriási falakat el­borító hatalmas freskókat látunk mindenütt. Kricseh Aladár épp most dolgozik egy 17-ik századbeli bölény-vadászatot ábrázoló képen. Szemben vele egy kép a balatoni halászatot ábrázolja, szintén a 17-ik századból, a­mint félig mezítelen emberek meghúzzák a gyalmot. Teljesen készek a trencséni, vajdahunyadi és a visegrádi várat ábrázoló festmények. Mindenütt fény, mindenütt pompa, minde­nütt arany, márvány, csillogás és művészet. Ha ez az épület teljesen elkészült, ez lesz nemcsak Budapestnek, hanem egész Magyarországnak a legnagyobb látványossága. Megnézte az új országházat kívül-belül az amerikai aczél­tröszt fejedelme, Mr. Schwab is, a­ki kijelentette, hogy sehol a világon ehhez fogható remek épületet nem látott. Pedig Mr. Schwab világlátott ember, a­ki igen sokat látott. Egy érdekes tervről kell még itt megemlé­keznünk, a­mi bizonyára nagy érdeklődést fog kelteni nemcsak parlamenti körökben, hanem azon kívül is. Egy magyar elektrotechnikus ajánlatot nyújtott be egy olyan villanyos szer­kezetű gépre, a­melynek segélyével minden kép­viselő a saját padjában elzárt villamos gomb meg­nyomásával adhatja le szavazatát. Két ilyen gomb van minden képviselő padjában. Az egyik az igen, a másik a nem szavazatot adja le. Ezek a vil­­lámvezetékek az elnöki emelvényen egy szerke­zetben végződnek, a­hol csalhatatlan biztos­sággal jelzik a szavazatok eredményét, a­melyet gyorsan, számszerűleg lehet konstatálni. A készüléket, úgy halljuk, kedvezően fo­gadták, de, hogy elfogadják-e végleg, ez még nem egészen bizonyos. Olyan nyitás volna ez, a­minő még a világ egy parlamentjében sincs, a­minthogy a miénkhez fogható monumentális parlamenti épületet a föld egyetlen országában sem találhatunk. A jövő ü­lés napirendje. Elnök: Az idő előrehaladván, a vita folyta­tását elhalasztjuk. A holnapi ülés napirendjét már tegnap állapítottuk meg. Ehhez azonban egy pótló előterjesztést kell tennem. Időközben vett jelenté­sek szerint ugyanis a tegnap megállapított bizott­sági választásokon kívül még a követl­ező válasz­tásokat kell megejteni: a függő államadósságot ellenőrző bizottságba egy póttagot, ugyanabba a bizottságba a horvát képviselők részéről szintén egy póttagot; továbbá az igazságügyi, a mentelmi és a számvizsgáló bizottságokba is a horvát képvise­lők közül egy-egy tagot. Méltóztatnak beleegyezni, hogy­ ezek a most említett választások szintén a holnapi napon ejtessenek meg a többivel együtt? (Igen!) Továbbá van szerencsém bejelenteni, hogy a holnapi napirend után a kereskedelemügyi mi­niszter úr válaszolni kíván báró Solymossy Ödön képviselő úrnak az utazó kereskedelmi ügynökök ügyében hozzá intézett interpellácziójára. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést berekesztem. Ülés vége 1 óra 50 perczkor. Megtámadott mandátumok. A kápolnai választás. (Saját tudósítónktól.) Heves vármegye kápolnai kerületében 1901. október 3-án ifj. dr. Samassa János egri jogakadémiai tanárt, a szabadelvű párt jelöltjét 634 szavazattöbbséggel választották kép­viselővé Kállai Manó függetlenségi-párti jelölt el­lenében. E választás ellen Baracz Mihály és társai füzesabonyi lakosok kérvényt adtak be a kúriánál, a­melyet ma tárgyalt a kúria I. választási tanácsa Paiss Andor tanácselnök elnökletével. A tárgyalá­son a megválasztott képviselőt dr. Ragályi Lajos budapesti, a kérvényezőket pedig dr. Nagy Péter miskolczi ügyvéd képviselte. A tárgyalás lefolyása a következő: Dr. Nagy Péter, a kérvényezők jogi képvise­lője a kápolnai választás érvénytelenítését kéri. Samassa János az Erdőtelken Káli Jánosnak 60 koronát adott programmbeszéde után azért, hogy ő reá szavazzon. Káli reá­ is szavazott. A vesztege­tésre vonatkozólag tanuk vannak bejelentve. Dr. Samassa János beleegyezett abba, hogy atyja, az érseki uradalmi jószágkormányzó, az érsekségi uradalmi alkalmazottak közvetítése útján a válasz­tókat etesse, itassa és őket pénzzel vesztegesse. Kéri id. Samassa János érseki jószágkormányzót erre nézve kihallgatni. Ha ő, mint a képviselő édesatyja, a vizsgálat alatt élni fog a törvény kedvezményeivel és a mentességet igénybe veszi, ezt is fogja a bíróság mérlegelni. Okmányokkal igazolja, hogy az eger-szalárdaknak, már t. i. azoknak, a­kik Samassára szavaztak, ingyen legelőket ígértek. Id. Samassa János, a képviselő atyja heteken át etette és itatta a választókat. Segédkezett neki ebben Bejérpataki Mihály deméndi lakos, érsekségi ispán, Bakonyi Ignácz kápolnai lakos, érsekségi kasznár, Alberti Nándor nagy­­tállyai lakos, érsekségi tiszttartó, Ivánszky Jenő puszta­szikszói lakos, érsekségi tiszttartó. A meg­választott képviselő részessége ezekben nyilvánvaló. De voltak olyan visszaélések is, a­melyekben a megválasztott képviselő nem volt részes, de az elkövetett tények azért érvénytelenségi okot képez­nek. A füzesabonyi lakosoknak tököt, répát, szénát ígértek, meg is kapták, a­mikor tényleg Samassa János dr.-ra leszavaztak. Körülbelül 1178 szavazót jelöl meg, mint olyant, a­kik Samassára elő­nyök ígérése folytán szavaztak és csak 226 szavazat volt olyan, a­melynek érvényességét kifogásolni nem lehet. A megválasztott képviselő tisztán a kerületre nehezedő nagy érseki vagyon­nak és annak köszönheti mandátumát, hogy az egri érsek fivérének a fia. Erre nézve óhajtandó­nak tartaná, ha Samassa József egri érseket is kihallgatnák a vizsgálat elrendelése esetén. Aztán áttér a kápolnai katonai attakra. Samassa József dr. ugyan nem részes abban, de mégis megtörtént, hogy Kápolnán egy huszárattak megrohanta a vá­lasztóknak egy részét és azért sokan nem szavaz­hattak le e választás alkalmával. A hevesi és fő­leg a kápolnai kerület népe mindig arról volt nevezetes, hogy ott függetlenül szavazott le a választóközönség. És most ezen kúriai bíráskodás első korszakában, egy nagy összeg által ösztönöz­­tetve, másképpen történt a választás. Egy kitartó gárda vezette a választást és ez követte el a tör­vénybe ütköző cselekményeket. Kémi, elrettentő !

Next