Magyar Nemzet, 1902. április (21. évfolyam, 79-104. szám)
1902-04-01 / 79. szám
A MAGYAR NEMZET, 1902. április 2. hatásaival és ellenhatásaival. De egy kezdő uj rendszer ritkán szokott elmenni a végső következményig. Nagy, sőt örök érdem lehet az első kezdeményezés is s ez érdeme megmarad Tiszának. A második nemzeti konczentráczió, vagyis a nemzeti eszmének újabb és hatalmas vibrácziója, legújabban történt. A kultúrpolitikán kívül most már egészen új elem is megjelent a nemzeti munka küzdőterén. Széll Kálmán és Darányi Ignácz belevonták a nemzeti politika körébe a gazdasági és a birtokpolitikát. Mindig ugyanazon indok s mennyire más és más eredmény! Bizonyára Tisza is erősíteni akarta a magyarságot s a magyar nemzeti államot, amidőn tömegesen engedélyezte a hitbizományokat. De eltévesztette a régiót. Széll Kálmán megkorrigálta a súlyos hibát. Ő vitte keresztül Darányi Ignácz segítségével azt a kiszámíthatlanul becses következményű korrektívumot, hogy birtoklekötések jövőre csak a perifériákon történhetnek, a magyarfajlakta vidékeken pedig a népesedés akadályai lehetőleg kevesbítendők. Így történt a magyar nemzeti politika további mélyreható és programmszerű kialakítása. Nemzeti megszilárdulásunknak s a nemzeti munkának ez az állandó útmutatója. Ha ennek az uj politikának meg lesznek nagy eredményei, amit a nemzet érdekében várnunk kell s államunk és nemzetünk ez uj alapon valóban megszilárdul, az utókor hálája bizonyára nem fog szorítkozni csak azon államférfiakra, akik a végső sikert kivívják. Ez a hála maradandó emléket fog emelni annak a kiváló férfiúnak is, aki a diadalmas új politikát súlyos és nehéz viszonyok közt kezdeményezte. Annak, akit a nemzet kegyelete addig is föl fog gyakran keresni a geszti sírboltban. De akit lelkesedetten és hozzá akkor osztatlanul fog dicsőíteni. BEKSICS GUSZTÁV, Budapest, április 1. = Széll Kálmán miniszterelnök és Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter ma reggel Bécsbe utaztak. Lukács László pénzügyminiszter már tegnap este odaérkezett. A miniszterelnök valószínűleg három napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky kereskedelemügyi miniszternek már csütörtökön reggel Budapesten kell lennie, hogy jelen lehessen a képviselőházban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes vitáján. Itt említjük meg, hogy Széll Kálmán miniszterelnök e hó 3-án, csütörtökön nem ad kihallgatást. Bécsből telefonálják lapunknak: Széll Kálmán miniszterelnök ma délben Bécsbe érkezett. Úgy a miniszterelnök, mint a tegnap este óta itt időző Lukács László pénzügyminiszter részt vettek ama konferenczián, melyet Goluchowski Agenor gróf közös külügyminiszter elnöklése mellett ma délután három órakor tartottak. A tanácskozásban kivülök részt vettek még : Krieghammer Ödön báró közös hadügyminiszter, Kállay Béni közös pénzügyminiszter és Spaun báró, a tengerészeti osztály vezetője, továbbá Körber Ernő dr. osztrák miniszterelnök és Böhm- Bawerk osztrák pénzügyminiszter. A miniszteri értekezlet tárgya a közös ügyekre vonatkozó, 1903. évre szóló költségvetési előirányzat megállapítása volt, amely előirányzat a jövő hónapban Budapesten egybehívandó delegációk elé lesz terjesztendő. Széll Kálmán miniszterelnök, aki bécsi tartózkodását felhasználja arra is, hogy Körber miniszterelnökkel a két államot érdeklő gazdasági kérdésekről is tárgyaljon, a holnapi napot is Bécsben tölti. A mai miniszteri konferencziát a még mindig gyengélkedő Krieghammer báróra való tekintettel a hadügyminisztériumban tartották meg. Horánszky Nándor kereskedelmi miniszter ma délben szintén Bécsbe érkezett. A N. Fr. Pr. szerint a vámtarifa-javaslat második olvasása alkalmával az osztrák és a magyar referensek között véleménykülönbségek támadtak, melyek egyes fontos czikkek vámjára vonatkoztak. A két miniszterelnök budapesti tanácskozása alkalmával nem sikerült a differencziák eloszlatása. A mostani bécsi tanácskozásokon szintén megállapodásra akarnak jutni, de bécsi politikai körökben nem tartják valószínűnek, hogy a tárgyalások ezúttal be fognak fejeződni. A képviselőház csütörtökön, f. hó 3-án, folytatja a költségvetés és pedig a kereskedelmi tárca megszakított tárgyalását. A Ház valószínűleg mindjárt első ülésén napirendre tűzi a konverzionális javaslat tárgyalását s ennek idejére a költségvetési vitát ismét megszakítja. E javaslat tárgyalása alatt a Ház asztalára kerül az egyhónapos új indemniti s csak ha ezt elintézte, jut újból szőnyegre a költségvetés, mégpedig a következő sorrendben: a kereskedelmi tárca után következik a vallás- és közoktatásügyi, majd az igazságügyi, honvédelmi és legvégül a pénzügyi tárca költségvetése, melynek letárgyalása után a kormány beterjeszti a költségvetési törvényről szóló javaslatot. Peticziák, Örley Kálmán margittai képviselő elleni peticzió ügyében a nagyváradi tábla befejezte a vizsgálatot és az iratokat már fölterjesztette a kúriához, mely az utóbbi tárgyalást május hónap 12-ikére tűzte ki. — Enyedy Lukács tápéi országgyűlési képviselő ügyében a szegedi kir. tábla által teljesített bizonyítási eljárás eredményét a kúria április hónap 28-ikán veszi tárgyalás alá, míg Valasek János verbói képviselő ügyében az ujóbbi peticzió-tárgyalást április 14-ikére tűzte ki. Mind a három ügy előadója Zachár Emil kúriai biró. — A helységnevek megmagyarositása. Mint a Bud. Tud.-nak Berlinből írják, az a magyar lapokba bejutott hir, mintha a német császár az »Alldeutscher Verband«-nak a helységnevek magyarosítása ellen Braunschweigba tervezett demonstráczióját megtiltotta volna, már annál az oknál fogva sem felel meg a valóságnak, mert ilyen tüntetést nem is terveztek. Az utóbbi időben egyáltalában elhelyeznek a magyar sajtóban ilyféle, a német védegyletek működésére vonatkozó, de a viszonyok alapos nemismerésére valló híreket. Berlinben ez alhírek szerzőjéül egy határozottan németellenes, szervezett nemzetközi társulatot gyanítanak. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Április 1. — Kutyológia, írta: Quintus. A kutyákkal való tartós barátságom tulajdonképpen abból az időből való, amikor még a mi fekete vizslánk rangban fölöttem állott és én őt illedelmesen magáztam. Egyébiránt sok emberséget tanultam tőle. Ma is azt gondolom, hogy nincs igazán jó alapja az olyan gyermeknevelésnek, amelyik nem kezdődik kutyabarátsággal. De, ha jól utána gondolok, nemcsak az első erényeket köszönöm az emberi faj hűséges kenyerespajtásainak, hanem az első mély és igazi bűnbánatot is. Mert az, hogy az éléskamrában bizonyos dolgok, például a czukrok, befőttek és ehhez hasonló misztikus készletek szent tilalom alatt vannak és hogy azokból valamit elsajátítani bűn, ez csak silány czélszerűségi találmány, de nem erkölcsi törvény. Szeretném én azt a gyereket látni, aki ezen az utón ismerkedett meg valaha a bűnbánat szentségével, ami pedig igen komoly szentség, még a házasságnál is előbbvaló, bár olykor utána következik a sorban. Az én esetem egészen más. Valamiféle kóborló pákosztos kutya összeesett a szérűn. Rossz sorsa elszakította a gazdájától. Mivel koldulással nem bírta megkeresni a mindennapi kenyeret, lopásra fogta a dolgot. Egy darabig tűrték, ahogy a gúnya alól kilopta a részesek kenyerét, de, amikor már az ispán úr gunyhójának a szentélyét sem kímélte meg és onnan a füstölt nyelvet elsajátította (ez volt az egyetlen idegen nyelv, amelyet elsajátított), ki volt mondva rá az ítélet. A kutyáknál pedig, ha pedigrével nem dicsekszenek, ez éppen annyit jelent, mint az emberek közt. Pusztulnia kellett. Úgy lehet, a felnőttek még így is sajnálták. Engemet biztattak föl, hogy lőjem agyon. Az én sajnálkozásomat hamar lefülelte a sikeres lelövéssel járó dicsőség reménye, a mi siheder fiuknál könnyen érthető. A legelső tettenérés alkalmával golyót röpítettem a szegény állat oldalába. Persze a fejét czéloztam ki. Bár ne tettem volna, vagy bár jobban találtam volna. A golyó az oldalába fúródott s a holtra sebesült állat jajveszékelve, oldala felé kapkodva futott világgá, ki, ki a pusztába, a hol eltűnt. Utána néztem és azóta nem tudom elfelejteni, amit akkor éreztem. Az utána való éjszaka nem tudtam tudtam aludni és még ma is sokszor eszembe jut ez a gyötrelmes jelenet. Kivált, ha azt a kaffogó, szívreható hangot hallom, ami kutyáéknál nagy veszedelmet jelent. Ínséges kutya el nem ment még mellettem, hogy szóba nem állottam volna vele és bajában, ha lehetett, meg ne segítettem volna. És háladatos volt érte mindegyik, ha mással nem, egy barátságos farkcsóválással. Talán innen van az a nagy gyönyörűség is, amivel a napokban végigjártam az állatTízévi külföldi tartózkodásom alatt tett észleleteim alapján állíthatom, hogy a magyar képviselőház kereskedelmi budgetvitája iránt hazánk határain túl is érdeklődnek. A külföldi üzletvilágban közvetlen tudomásom szerint sokan számolnak már Magyarországgal, mint olyan tényezővel, mely az osztrák-magyar monarchia kereskedelmi politikájára irányító befolyást gyakorol. Ezt az eszmét épp a legutóbbi napokban előkelő franczia lapok fejtegették. Bismarck herczeg egy híres beszédében megkapóan írta le, hogy az egyes hatalmak mily feszült figyelemmel lesik meg szomszédaik katonai mozdulatait, mint versenygenek a fegyverkezésekben ; úgy tesznek, mint az erdő rengetegében találkozó vándorok, akik aggódva ügyelnek arra, hogy a szemben jövő ellenfélnek a fegyvere ne találjon előbb elsülni. kerti czirkuszban való ébkiállítást, mint ahogyan nevezték. Az Országos Ebtenyésztő Egyesület kutya-sokadalmát, az elsőt, ami igazán méltó volt az olyan országhoz, ahol a földmivelés az első foglalkozási ág s a melynek vadászai és vadjai messze világon híresek. Ezek azonban jól táplált és jól nevelt kutyák voltak, vagy, ha úgy tetszik, ebek. Mert úgy rémlik előttem is, hogy az eb a régebbi magyar szó. Legalább régi nyelvemlékeinkben ez fordul elő sűrűbben. Vagy hogy fajta szerint történt a régi nyelvben a megkülönböztetés. Talán a kisebb kutyákat, avagy éppen a kutya kölyköt nevezték ebnek, a minthogy ez ma is meg van az öbeb elnevezésben és az ebi halban. Bár igaz, hogy már a nép közmondásaiban is egybe olvadt mind a két elnevezés. Tehát »egy kutya«. Vagy: az egyik eb, a másik kutya. Eben kutyát cserélt. Eb fél, kutya fél, míg az ipamnapam él ... A nyelvtudósok válogassák el, ha tudják. A húsvéti kynopolis azonban a legérdekesebb dolgok közül való volt. Az ökölnyi selyemuszkár (vulgó, pincsi kutya) nyafogásától kezdve, a szent-bernáthegyi szelindek és a tigrisnagyságú, de csoda-jószivíi német dogg vastag baszszusáig mindenféle kutyahangot lehetett ott hallani. És nem igaz magyar lélek volt az, aki ezekre a hangokra be nem tért, hogy megismerkedjék ezzel az előkelő társasággal. Mert előkelő volt. A dolog természete hozza magával, hogy az ilyen helyre a legjobb családokból való kutyákat szokás elhozni, nem mint régen Budán Gazdasági fegyverkezés.