Magyar Nemzet, 1902. április (21. évfolyam, 79-104. szám)
1902-04-01 / 79. szám
1902. április 2. MAGYAR NEMZET. Ilyenféle figyelmet észleltem a franczia gazdasági élet nagy központjaiban: Párisban, Marseilleben, Bordeauxban. Szemmel tartják ott a külföld vámpolitikai intézkedéseit; érdeklődnek minden tény iránt, amelylyel egyik vagy másik ország fokozni igyekszik a maga versenyképességét, feleszti a termelését, szaporítja a közlekedési eszközeit, növeli a vasúti hálózat és a kereskedelmi tengerészet teljesítő képességét, vagy gyorsítja ezeknek funkcióját. A marseillei lapok szinte szenvedélyes hévvel tárgyalták, ha a génuai kikötőben egy-egy új mólót építettek, Antwerpenben új raktárt rendeztek be, vagy Hamburgban új hajójáratot létesítettek Dél-Amerikába vagy Kelet-Afrikába, sőt az egyik lap azt is elpanaszolta, hogy Havre-t immár túlszorongatta Fiume. A német csatornatervekről talán Németországban sem vitatkoztak oly hévvel, mint a délfranczia lapokban. Ezek a tervek segítettek ott diadalra egy merész eszmét, a »Canal des deux mers«-et, melynek propagálására két évtizeden át sok millió frankot költöttek a tervezők. A német csatornahálózat terjesztése folytán jutott a megvalósulás stádiumába ez a merész terv, mely szerint Dél-Francziaországban egy csatornát építenek, melyen nagy tengeri hajók Bordeauxból franczia területen Marseillebe mehetnek, anélkül, hogy a pirenei félszigetet kellene megkerülniük és Gibraltár előtt elhaladnak. A német »Kanal Vorlage« kényszerítette a párisi kormányt arra, hogy a franczia tengeri kereskedelem fejlesztése érdekében a tengeri kikötők berendezéseinek fejlesztésére és a hajócsatornák hálózatának kiterjesztésére 7—800 millió frankot irányozzon elő. A külföld gazdasági törekvéseinek megfigyelése kiterjed a legaprólékosabb részletekre. Sőt ebben a megfigyelésben a francziák értékesíteni tudják a kivándorlást is, amely most nálunk annyi aggodalmat okoz. Ott a kivándorlót nem tekintik a hazára nézve elveszett embernek, hanem úttörőnek, aki a távoli piacokon előkészíti a franczia kivitel térfoglaását. A külföldön lakó francziák százait aranczia kereskedelmi politika szolgálatába szegődtette a franczia kereskedelmi miniszter; arra használja fel őket, hogy a »conseiller du commerce extérieur. czím fejében a franczia üzletvilágot rendszeresen tájékoztassák új hazájuk minden olyan gazdasági törekvése és fejleménye felől, mely a franczia üzletvilágot bármi tekintetben érdekelheti, amennyiben például nehezíti ennek a versenyt valamely piacon, amelyen már tért foglalt, vagy pedig némi előnyt biztosít az idegen versenynek a franczia termeléssel szemben. A franczia üzletvilágban elterjedt az a felfogás, hogy a magyar kereskedő, aki már nem egy távoli világpiaczon jelent meg, egyre terjeszkedni fog. És ezért ott élénken érdeklődnek az iránt, hogy Magyarország miképpen fegyverkezik a közeljövő gazdasági küzdelmeire. Miután Ausztria a legközelebbi négy évben vasutakra 487 millió koronát, a legközelebbi húsz év alatt pedig víziutakra 750 millió koronát fog költeni, feltételezik, hogy Magyarország is követni fogja ezt a példát. Az Adria-társasággal kötött szerződésben kikötött új járatokról megemlékezett természetesen több franczia konzuli jelentés, de nem lehetne mondani, hogy ez a tény imponált volna. Az olasz kereskedelmi flotta 1898-ban 163 hajóval (19.498 tonna) szaporodott. 1895- től 1898-ig a német flotta 816.000 tonnával, az angol flotta képessége még 3.613.000 tonnával szaporodott. Japán flottája is, mely 1895- ben 701 hajóból állott (360.696 tonna), 1900- ban már 4068 hajót számlált (818.246 tonnával). Még egy évtizeddel ezelőtt a franczia lapok nagyon kicsinylőleg beszéltek a »deficzites« Magyarországról. Ma a francziák készséggel ismerik el, hogy az idegen tőkét jól gyümölcsöztettük; hogy a magyar államférfiak, akiket a nagy deficzitek nem riasztottak vissza nagyszabású beruházásoktól, czéltudatosan cselekedtek. És sok külföldi barátom fejezte ki azt a nézetét, hogy Magyarország, mely tíz év óta nagy feleslegekkel zárja le államháztartása mérlegét és ezzel a hitelét teljesen megszilárdította, ma már könnyen találna idegen tőkét, ha a nyugati államok példáját követve, a nagyszabású gazdasági fegyverkezés terére lépne. A külföldön úgy hiszik, hogy a gazdasági fegyverkezés szükségétől át vannak hatva a magyar nemzet jövőjének letéteményesei és hogy a költségvetési vita során szóba fognak jönni azok az intézkedések, melyekkel Magyarország a maga gazdasági erejét a modern világverseny igényeinek magas szivonulása igyekszik emelni. Vállvetve működhetünk az osztrákokkal új piacok felkutatásában; szaporíthatjuk a mostani gazdasági rendszer keretében úgy a Lloyd, mint az Adria járatait; a kereskedelmi szerződések felett folytatandó tárgyalások során az egyes érdekcsoportok igényeinek összeegyeztetése folytán a monarchia teljes súlyát vethetjük latba úgy a magyar nyerstermékek, mint az osztrák gyártmányok piacainak biztosítása és terjesztése érdekében; a meghódítandó piacok szükségleteinek alapos tanulmányozása után céltudatosan fokozhatjuk és javíthatjuk termelésünket, okszerűen értékesíthetjük termékeink kitűnő tulajdonságait az iparban, vasúti és csatornarendszerünk kiegészítésével növelhetjük iparunk és kereskedelmünk versenyképességét. Egyáltalán folytonos figyelemmel kell kísérrnünk a külföld gazdasági életének minden mozzanatát, hogy a fejlődő új viszonyokhoz alkalmazkodhassunk, minden kínálkozó konjunktúrát nyomban kihasználhassunk, minden új nehézségnek idejekorán elejét vehessük. Teljes haditervet a »Kriegsrath«-ok már nem szoktak kidolgozni. Jókarba helyezik a fegyverzetet, hogy a harctéren operáló csapatok a pillanatról-pillanatra változó helyzetek által igényelt mozdulatokat kellő nyomatékkal vihessék végbe. Dr. RUTTKAY VILMOS: történt, ahol Mátyás királynak egy ötlete a környékbeli parasztkutyák nagy sokaságát összecsődítette. Budán csak egyszer volt kutyavásár. Ma már a kutyasokadalom tudományos alapon áll, vagy hever. Az ebtenyésztés majdnem akkora művészet, mint a lótenyésztés. És Fónagy József, akinek 15 kutyája nyert első díjat, köztük Lively, az ő 4000 koronás pointergenieje, hát ő csakugyan elmondhatja, hogy tett valamit Magyarországért, bárha cselekedett egyebet is ennél. Pointerek, angol, skót és ír Setterek, Gordon-Setterek zövid-, hosszú- és szálkás-szőrű német vizslák, mindenféle szinűi tacskók, fürge foxterrierek, szent-bernáthegyiek, német doggok, bulldoggok, colliek, uszkárok, new-foundlandiak, magyar és orosz agarak, hannoveri vérebek, komondorok, kuvaszok, juhász-kutyák, stb. Az állatkert, mint kutyatenyésztő, négy kinai chow-how kutyát is bemutatott (ő felsége ajándékai), akiknek a szeme is kinai módra ferdén van metszve és nagyon kémikus ábrázatot vágnak, úgy látszik, a nálunk puli-kutya név alatt ismeretes spitz-kutyák bozontos változatai. Ezekről a spitz-kutyákról nekem általában véve külön véleményem van, mégpedig igen kedvező. Érdemükön alul becsülik őket. A kutyavilágban olyanok ők, mint a növényvilágban az akácz. Mindenütt el vannak terjedve, mindenütt hasznosak és mindenütt szeretik őket. Házőrző, helyesebben: helyőrző kutyák, akiknek az értelmességük és kötelességtudásuk bámulatos. Egyik válfajuk a fönt tisztelt magyar puli-kutya, a juhászok jobbkeze. A gazdájának egyetlen szemhunyorítása elég, hogy megértse, miről van szó. Aki valaha magyar birkanyájat látott terelni, annak nem kell mondani, hogy mit ér ez a fehér szőrű kedves kis fenevad? A helyhez alkalmazkodó fajtában a tengermelléken is ott van. A velenczei és chioggiai halásznépnek is kedves kutyája. Ott hajóőrző állat, aki egész életét a tengeren tölti. Apró családját is ott neveli föl az ingó halászbárkán. Meseszerű éberségével hű gondviselője a halásznak, ha éjjel elnyomja az álom. Minden közeledő hajóra fölébreszti a gazdáját, nappal pedig, ha a bárka üresen kikötve áll, oda ugyan be nem lép emberfia, hacsak az ő holttestén keresztül nem. Velenczében egy chiozzotta halászbárkát akartam közelről megnézni, de ne adj isten, hogy a kis vadállat beereszszen. Odaállt a deszkára és sem bot, sem szép szó, sem csalogató falat nem használt neki. Hanem a gazdájának egyetlen mozdulása elég volt neki, hogy azonnal farkcsóváló vendégszeretettel fogadjon. És ezt mind néhány rossz halért és sovány polentamaradékért teszi, mivel más, kutyához illőbb eledelben talán egész életében sincsen része. Általában véve a kutya házőrző-, igazabban helyőrző-tulajdonságának az eredetét homály fedi. De az, hogy ősi ösztönön alapszik, nem pedig valamely betanult szokáson, az bizonyos. Az én megfigyelésem azt mutatja, hogy a kutyának ez a becses tulajdonsága az ennivaló őrzéséből keletkezett. Ahol enni kap, azt a helyet, és akitől enni kap, azt az embert őrzi. A macska csak félig domesztikált állat még ma is, sőt sohasem is fog úgy megszelildülni, mint a kutya. De Vaux, a nagy franczia kynológ a maga könyvében elbeszéli, hogy Maisot hittérítőt, aki egy antilopot üldöző vadkutya-csoportra akart lőni, az afrikai benszülöttek térden állva kérték, hogy ne lője meg a vadkutyákat. Aztán elbeszélték neki, hogy a vadkutyák az antilopot leölik, mire a benszülöttek odamennek, a leölt állat felét elveszik, és a másik felét a vadkutyáknak otthagyják. A vadkutyák már ezt előre tudják és félreállanak addig, amíg a barátságos osztás megtörtént. Ettől csak éppen egy lépés az, hogy szükségben meg a kutyák mennek el az ember lakásához, hogy ott tőle valamit kapjanak. Az élés közössége hozta létre a nagy és szétbonthatatlan barátságot ember és kutya között. Hogy a kutya a fölösleges élelmet az udvaron elássa és őrzi, ezt különben mindenki tudja. Ebben körülbelül benne van a házőrző kutyáknak is, a vadászkutyáknak is az egész kultúrtörténetük. Mü kotorék ! Isten legyen izgalmas annak, aki ezt a magyar szót, nem tudom, milyen német szó külső bundájának egyszerű átfordításával kitalálta. Jelenti pedig azt a műveletet, amikor e tacskókkal, vagy foxterrierekkel mesterségesen csinált lyukakban rókát, vagy borzot fogatnak. Tehát alighanem műkaparás akar lenni, bár nem értem, hogy miért ne lehetne mesterséges rókafogás, vagy borzsogás. A németek a két lyukbajáró kutyafajta kipróbálásának és begyakorlásának ezt a módját tudományos alapos A nyugtalan Balkán. A szófiai magyar-osztrák és az orosz követ tudvalevőleg közös lépéseket tettek a bolgár kormánynál a bolgár-macedón bandák ügyében. Hasonló lépések történtek Konstantinápolyban. A Times azon a nézeten van, hogy ez a közös föllépés azt akarja ország-világ előtt demonstrálni, hogy a két hatalmasság teljesen egyetért a macedóniai zavargások megakadályozásának a szükségességére nézve. Ebben a közös föllépésben megelégedéssel láthatjuk annak bizonyságát, mondja a Times, hogy a magyarosztrák-orosz egyetértés a balkán-félszigeti politika tekintetében napról-napra megszilárdul. Ez nagyon fontos körülmény, mert kilátást nyújt arra, hogy megszűnik a török kérdés gyors és gyökeres megoldásának legfőbb akadálya: Magyarország, Ausztria és Oroszország versengése Kelet-Európában. A balkán-félszigeti veszedelem elhárítása végett az összes hatalmasságoknak egyértelműleg kellene eljárniuk. Ezen egyértelműség felé jelentékeny közeledés a magyar-osztrák-orosz megegyezés, amelyet kétségtelenül szívesen támogat Angolország, Olaszország és Francziaország. A szultánnak továbbá arról is meg kell győződnie, hogy a német birodalom részéről sem számíthat semmi különös támogatásra. Az ünnepek alatt különböző nyugtalanító hírek érkeztek Törökországból. Bolgár bandák garázdálkodása, összeütközések török csapatok és lázadók között, politikai gyilkosságok játszszák, mint rendesen, a főszerepet ezekben a tudósításokban. Végeredményükben odakonkludálnak, hogy a bolgár izgatók által rendezett felkelések könnyen nagyobb mérvet ölthetnek Macedóniában, sőt a montenegrói-albán határon is fenyegető a helyzet. A Balkán-félszigeten tudvalevőleg nemcsak az izgatás mestersége, hanem a czélzatosan hamis tudósítások gyártásának a mestersége is erősen virágzik Éppen azért nagyon kevés az, amit ezekből a híresztelésekből elhinnünk szabad. A bolgár